Blogarchívum

2012. augusztus 31., péntek

Wass Albert - Üzenet haza (English translation, recited by György Dörner)




ALBERT WASS: MESSAGE HOME


ALBERT WASS: MESSAGE HOME

I send the message to the hills home:
The way of fate is ever changing
And the winds, they also have their laws,
And so have laws the rains, the clouds, the snows,
And there is no sorrow forever-staying.
The water runs, the rock remains,
The rock remains.

I send the message to the earth: just carry on,
Even if the grown crops are devoured by the carrion.
Even if the mole digs up the roots,
Vigilant Order keeps the world sooth'd
And of the noble grain shan't go to waste one seed,
But nothing shall remain of the nettle indeed,
For in due time, every kind of weed vains.
The water runs, the rock remains,
The rock remains.

I send the message to the forest: do not fear,
Even if the chopping of axes echo should.
For stronger than the axe is always the wood,
And by the wake of spring, from the bleeding wound
The triumphant sprout of a new force shall appear.
And trees shall stand still by the time in the mud
To rust turns the murderous steel
And the striking hand, with holy redemption,
To useful material in the earth decays...
The water runs, the rock remains,
The rock remains.

I send the message to the house, which brought me up:
Even if burned down it lies and robbed
A new generation is on the way
Again merry builders shall come
And the foundations they shall excavate
And upon moral's ancient, snow-white base
A temple's walls and roof they'll lay.

A thousand new Mason Kelemens arrive,
But not with human blood and ash
Shall they fix world peace's wall,
But with holy water and bread
And build new home from stones of old.
I send the message to the house, which brought me up:
The foundation comes from God,
And godly strength the hand gains
As it reconstructs the wall from its remains.
The water runs, but the rock remains,
The rock remains.

And I send the message to my friends of old,
Who deny my name today:
When the wheel of fate takes yet another turn,
I shall keep being their friend all the way
And there shall be neither revenge nor hate nor rage.
We shall give each other a hand, and go,
And become One Will and One Goal again:
The water runs, but the rock remains,
The rock remains.

And I send the message to every folk
To brother, to relative, and to the unknown,
To loyal, to wretched, to wicked, to saint,
And to those, who from the hand of theirs
Shall never wash away the guilty bloodstains:
Beware, and fold your hand to pray'r!
Somewhere above, in God's domain
The stars are slowly changing their ways
And the water runs, and only the rock remains,
The rock remains.

Only the true and good shall remain.
The pure, and those, who live in peace.
Forests, mountains, men and seas.
Everyone, think over your acts!
The sieve is being prepared in the sky,
And the wheel of fate is being oiled by
Hard-working angelic hands.
It shall turn again, the wheel of fate,
And as it stays on the Bible's page,
Mankind's test lies in wait,
And the way you sow the seeds is how your reap the grains.
For the water runs away, and only the rocks remains.
But the rock remains!




Derzsi János leütötte az Újszínház főrendezőjét

Grund
Színház.hu
2012. augusztus 30., csütörtök 12:02
Derzsi János leütötte Pozsgai Zsoltot, miután az Újszínház főrendezője a művész távozására reagálva úgy nyilatkozott a Népszavának, hogy Derzsi az előbbi vezetésről információkat adott az új vezetőségnek, Dörner György igazgatónak és neki.
http://mno.hu/grund/derzsi-janos-leutotte-az-ujszinhaz-forendezojet-1102250

Derzsi János a hét elején erősítette meg, hogy megválik az Újszínháztól. – Hétfőn olvasópróbám lett volna, kezdődnek a Jézusfaragó ember próbái, de úgy látszik, az utolsó előtti pillanatban kellett meghoznom ezt a döntést. (…) Méltatlan helyzet állt elő, rossz darabokban méltatlan szerepek várnának, mondtam, elmegyek. Nem csináltam ebből se politikai, se elvi kérdést, bőven elegendőek a tények. (…) Szabad vegyérték lettem – fogalmazott Derzsi János.

Erre reagálva Pozsgai Zsolt a Népszavának úgy nyilatkozott, a színház nem engedheti meg magának, hogy munka nélkül foglalkoztassa a színészeit. Derzsi János a főrendező elmondása szerint Mundruczó Kornél Szégyen című előadásával turnézott volna az őszi évad nagy részében az országban. Pozsgai szerint azokra a hónapokra fizetés nélküli szabadságot ajánlottak, amelyen Derzsi felháborodott, így végül közös megegyezéssel felbontották a társulati szerződését. Pozsgai Zsolt a Népszavában még megköszönte Derzsinek, hogy „aprólékos részletességgel” információkat szolgáltatott nekik a régi vezetésről.

A Blikk információi szerint Derzsi János a cikk megjelenése után az Újszínházban leütötte a művészeti vezetőt.

A lap információi szerint Pozsgai olyan súlyosan megsérült a szeme alatt, hogy egy időre az eszméletét is elveszítette. Miután magához tért, a János-kórház traumatológiájára ment, hogy látleletet készítsenek sérüléséről, majd feljelentést tett az ügyben a rendőrségen.

Lapunk megkeresésére Derzsi János nem kívánta kommentálni a történteket.



Dörner György az Újszínházról (Rájátszás, 2012. augusztus 30.)




2012. augusztus 29., szerda

MNO: Fizetett "szónokok" járatják le Magyarországot?

Embertelen és megalázó körülmények, rendszerszerű hiányosság a menekültügyi rendszerben – erre hivatkozva tiltotta meg egy menedékkérő Magyarországra toloncolását a stuttgarti közigazgatási bíróság. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal ezzel szemben az MNO-nak azt állítja: Magyarországon úgy bánnak a menekültekkel, mintha kollégisták lennének: vallásuknak megfelelő ételt esznek, kapnak pszichológust, tolmácsot. A hivatal szomorúnak nevezte, hogy alaptalanul vádaskodnak külföldön, s fizetett lejáratókampánynak tartja a német televízióban leközölt riportot.

http://mno.hu/belfold/fizetett-szonokok-jaratjak-le-magyarorszagot-1102139

A szerdai német sajtójelentések szerint a bíróság úgy ítélte meg, hogy az iráni állampolgárságú menedékkérőt a magyar menekültügy „rendszerszerű hiányosságai” miatt „embertelen és megalázó” bánásmód kockázatának tennék ki, ha Magyarországra toloncolnák. Az erről szóló hivatalos határozat már áprilisban megszületett.

Több alkalommal is megvizsgálták a jelentést

A Németországban történtekkel kapcsolatban a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól(BÁH) az mno.hu azt választ kapta: a bírósági döntés nagyban támaszkodik a Pro Asyl jogvédő szervezet által márciusban közzétett jelentésre. Annak tartalmát egyébként a hivatal a rendőrséggel együtt már több alkalommal is cáfolta, a benne foglalt sarkalatos problémákat, hiányosságokat pedig kivizsgálták.

Fotó: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

Kiemelték: Németországban az ítélőszékek álláspontja az ilyen ügyekben nem egységes, de több alkalommal is született már olyan döntés, ahol bíróság jóváhagyta, hogy Magyarországnak adjanak át külföldieket. „Szerdán is érkezett Németországból egy külföldi állampolgár hazánkba, vele sem volt semmi probléma” – hívta fel a figyelmet a hivatal.

Ami az ARD riportjában elhangzott...

Az ARD újságírói először Rómába látogattak, egy nyomornegyedben filmeztek, ahol a főleg afrikai bevándorlók embertelen körülmények között tengetik életüket. Egyikük elmondta, hogy Németországba szeretett volna maradni, ahol egy menekültotthonban (hazánkkal kapcsolatban a film további részében kizárólag börtönről beszélnek – a szerk.) tartózkodott egy évig, de később visszatoloncolták Olaszországba. Ezután a „Szégyen palotájába”, egy elhagyott irodaépületbe jártak körbe a zsurnaliszták, ahol egy nő, csecsemővel a karján kihangsúlyozza: semmilyen segítséget nem kapnak az olasz hatóságoktól. Az összeállítás hazánkban folytatódik, ahol a riporterek szerint a menekülteket hónapokig börtönbe zárják, gyakran családostul. Ezután többen elmondják, hogy a hatóságok embertelenül bánnak velük: egyikük azt állítja, hogy a „rendőrök” egy szobába vitték, ahol 4-5-en összeverték. A következő állomás pedig a nyírbátori „menekültbörtön”, ahol ismét a bántalmazások kerülnek középpontba a kamerák előtt.

Fizetett propaganda

Szerintük a Magyarországra érkező menekültekkel – a hivatal által működtetett intézményekben – úgy bánnak, mint sok más országban a kollégiumokban, szálláshelyeken. A vallásnak megfelelő étel, pszichológus és tolmács is jár az ellátáshoz. Az ARD televízió által készített riportról elmondták, fizetett propaganda volt az egész – kihívtak néhány menekültet az utcára, elvitték őket autókázni. A BÁH sajnálatosnak nevezte, hogy a nemzetközi médiában megjelent tartalmak rossz színben állítják be Magyarországot. „El kell jönni és meg kell nézni ezeket a szálláshelyeket” – mondták arra utalva, hogy a nyírbártori intézménnyel kapcsolatban is hamis információk jelentek meg a sajtóban.

Ismert, a Pro Asyl elnevezésű német menekültügyi civil szervezet egyenesen azt állította Magyarországról, hogy rendszerszerűen megsérti a menekültek emberi jogait. Jelentésükben azt írták: Magyarországon nemzetközi jogba ütközik az, ahogy menedékkérőket fogva tartják, állítsuk szerint akár 12 hónapig is. A maximálisan egyéves   idegenrendészeti fogság egyébként annak köszönhető, hogy az Orbán-kormány szigorította a menekültügyi és bevándorlási törvényt.

Fotó: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

Korábban kezdődött?

A márciusban nyilvánosságra hozott dokumentum arra is kitér, hogy rendszeresen éri őket bántalmazás, megfosztják őket jogaiktól. Márciusi számában – a Pro Asylre hivatkozva – a Népszabadság azt írta, nem ritka, hogy a menekülteket benyugtatózzák, rabláncon vezetik. A lap a nyírbártori menekülttáborral kapcsolatban, szintén a civil szervezet által kiadott jelentésre hivatkozva közölte: egyenesen drogfüggővé teszik az ott tartózkodó külföldi állampolgárokat.

A németek arra irányuló törekvése, hogy megszüntessék a menekültek Magyarországra toloncolását, már korábban körvonalazódni látszott. Gottfried Köfner, az UNHCR közép-európai regionális képviseletének vezetője azután fejezte ki nemtetszését, miután a német ARD közszolgálati televízió Panorama című politikai magazinműsorában foglalkozott a jogaiktól állítólagosan megfosztott menekültekkel.

Nem börtön

A főbiztos annak ellenére kritizálta Magyarországot, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal jó a kapcsolatban van az UNHCR regionális képviseletével, együttműködési megállapodást is kötöttek a szervezettel. A képviselet szakértői évente egyszer felkeresik a hivatal által fenntartott befogadóállomásokat, közösségi szállásokat és a rendőrség által fenntartott őrizeti helyeket. A német belügyminisztérium már máshogy látja, a helyzetet. Szerintük ok nélküli az aggodalom, ugyan lehetnek hiányosságok a Magyarországon végzett menekültügyi eljárások során, de „börtönről” nincs szó.

Fotó: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

Németország viszonya a menekültekkel igen érdekes, hiszen a munkavállalási korlátozások feloldásával özönleni kezdtek az országba a külföldiek a megélhetés, vagy egy jobb élet reményében. A 82 milliós lakosságból 2011-ben már 958 ezer regisztrált a bevándorló, ami 1996 óta a legmagasabb értéket jelenti. Ez az adat már a németek ingerküszöbét is csökkenteni kezdte. Igaz ugyan, hogy az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott kelet-közép-európai országok állampolgárainak szabad az út a munkavállalás felé, de a német belügyminiszter a szabad határforgalomról szóló schengeni megállapodás módosítását akarja.


Visszanéző: 2009. Feljelentés ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában.



Feljelentés hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában
Dátum: 2009. February 23. Monday, 09:31
Rovat: Belföld



... az Alkotmány 2.§. (3) bekezdése. „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Megítélésünk szerint a magyar parlamentalizmus, annak döntéshozói mechanizmusa, a társadalom részérõl gyakorolható kontrollja, illetve jogi úton történõ számon kérhetõsége oly mértékben be van korlátozva, hogy az már a hatalom kizárólagos birtoklását jelenti a parlamenti többséggel rendelkezõ politikai csoportok részérõl. Mivel a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk a politikai és törvényhozói hatalom önmaga mûködésének feltételeit önmaga határozza meg, így önszabályozóvá vált, ami a parlamenti diktatúra kialakulását eredményezi. A magyar államiság jogfejlõdése során általános érvényûvé vált, hogy „hatalmi erõ alkotmányt nem írhat, nem módosíthat”. Ilyen értelemben kötelességünk fellépni a diktatúra bármiféle megnyilvánulásával szemben, legyen az parlamentáris diktatúra, egy -vagy többpárti diktatúra, illetve kormányzati diktatúra.


Országos Rendõr-fõkapitányság
Dr. Bencze József r. altábornagy részére

1139 Budapest, Teve u. 4-6.
Postacím: 1903 Budapest, Pf.: 314/15
Tel: 36 1 443-5500
Email: orfkvezeto@orfk.police.hu
Web: www.police.hu
 

Tárgy: Feljelentés ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában.

Tisztelt Fõkapitány Úr!

Feljelentést kívánunk tenni ismeretlen tettesek ellen az állami vagyonnal kapcsolatos hivatali visszaélés, hûtlen kezelés, népirtás és hazaárulás tárgyában. Feljelentésünk jogszerûségére vonatkozó törvényi elõírásokat kiemelten jeleztük.

Tesszük mindezt az Alkotmány „57. § (5) bekezdése alapján: „ A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”


I.
Hivatali visszaélés, hûtlen és hanyag kezelés
vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye
és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira
hivatkozással tesszük meg feljelentésünket

Az 1949. évi XX. alaptörvény

9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül.
10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.

20. § (2) Az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a köz érdekében végzik.


1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv

Hivatali visszaélés

225. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

Hûtlen kezelés

319. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebbõl folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hûtlen kezelést követ el.
(2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, ha a hûtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz.
(3) A büntetés bûntett miatt
a) három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt,
b) egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés jelentõs vagyoni hátrányt,
c) két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés különösen nagy vagyoni hátrányt okoz.

Hanyag kezelés

320. §  (1) Akit olyan idegen vagyon kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, amelynek kezelése vagy felügyelete törvényen alapul, és az ebbõl folyó kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.
(2) A büntetés három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hanyag kezelés különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoz.

Indokolás

A Napi Gazdaság Online 2009. január 22-i számából , a „Privatizáció - több volt a leves mint a hús” (http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=394333) címû írásából értesülhettünk arról, hogy a kormány elkészítette a privatizációs idõszakot lezáró jelentését. A cikk kivonatosan közli a fõbb adatokat, amelybõl az alábbi részt emeljük ki:

„Tizenhét év alatt 2952 milliárd forintnyi vagyonhasznosítási és privatizációs bevétele keletkezett az államnak, ezzel szemben 1370 milliárd forintnyi ráfordítás áll, ami a bevételek 46 százaléka.
…1615 vállalatból mindösszesen 139 mûködõ cég marad állami tulajdonban 2007 végére.”

A fenti adatokból kiolvasható, hogy az állami vállalatok 94%-át adták el, ami azt jelenti, hogy olyan ágazatok kerültek privatizálásra, végül felszámolásra, mint az élelmiszeripar, textilipar, építõipar, illetve olyan nemzetstratégiai ágazatok kerültek nemzetidegen érdekeltségek alá vagy más állam tulajdonába mint a közmûszolgáltatás, az élelmiszeripar, kereskedelem, textil- és bõripar. Lényegében a nemzetgazdaság értéktermelõ ágazatai vagy felszámolásra vagy külföldi tulajdonba kerültek. Ennek köszönhetõen 1,5 millió munkahely szûnt meg. Ezek a tényszámok felvetik annak a gyanúját, hogy az állami vagyon privatizálása során az eljáró személyek súlyos kárt okoztak a Magyar Köztársaságnak, így a magyar népnek, köztük személy szerint nekünk is.
A hûtlen kezelés vizsgálatánál kérjük figyelembe venni az úgynevezett „bankkonszolidációk” során a bankok részére juttatott ezer milliárdot meghaladó pénzösszeggel kapcsolatos csalás és korrupció gyanújának lehetõségét is.

Kérjük a Tisztelt Hatóságot, hogy a kormány által kiadott privatizációs jelentésében foglaltakból kiindulva vizsgálja ki,

-          hogy a privatizáció kezdetétõl – 1980-as évek végétõl – az állam illetve az azt irányító szervek és felelõs vezetõi kellõ gondossággal jártak-e el,
-          hogy a rendszerváltáskor az elsõ szabadon választott országgyûlés és kormánya mennyi állami vagyon felett rendelkezett, és könyv szerinti értékben ez hány milliárd forintot tett ki,
-          hogy az eladott 1476 cég valós értéke és a privatizációs szerzõdésben rögzített összeg valós értéket fejezett-e ki, és ezen összegek befolytak-e az államkincstárba,
-          hogy a privatizációs szerzõdésekbe foglalt feltételeket a szerzõdõ felek maradéktalanul teljesítették-e,
-          hogy a privatizáció lebonyolításáért felelõs szervezetek vezetõi és a Felügyelõ Bizottság tagjai kellõ gondossággal jártak-e el döntéseik során,
-          kérjük kivizsgálni, hogy a bankok részére juttatott konszolidációs milliárdok ellentételezéseként milyen kötelezettséget vállaltak a bankok, avagy a magyar állam részérõl ajándékba kapták-e mindenféle ellenszolgáltatás nélkül,
-          végsõ soron kérjük kivizsgálni, hogy a privatizáció és a bankkonszolidáció során érte-e kár a magyar társadalmat, ha igen, milyen mértékben, hogy kik és mennyiben felelõsek az esetleges károkozásért?

Megítélésünk szerint a lefolytatott privatizáció  jelentõs kárt okozott  hazánknak, ami  nem elhanyagolható mértékben szûkítette mind gazdasági, mind politikai függetlenségünket, a magyar nép életfeltételeit, fennmaradását, nem csak a mi korosztályunkat, hanem az elkövetkezõ nemzedékekét is. Mint szülõk felelõsséggel tartozunk gyermekeink jövõjéért. E felelõsségünk tudatában tartottuk kötelességünknek megtenni feljelentésünket.


Alkotmányjogi érvelés:
Megítélésünk szerint az Alkotmány „57. § (5) lehetõséget biztosít arra, hogy jogorvoslattal élhessünk akár a magyar kormánnyal, akár az országgyûléssel, a törvényhozással szemben is, amennyiben úgy ítéljük meg, hogy az adott intézmény vagy személyek nem a köz érdekében /20. § (2)/ folytatták tevékenységüket. Amennyiben bármely intézményrõl, vagy személyrõl bebizonyosodik, hogy közéleti tevékenységének következtében sérül a köz érdeke úgy a politikusi felelõsségen túl (nem választják újra) a büntethetõség lehetõségének is meg kell lennie, mivel a jog, a kötelesség, a felelõsség és a számon kérhetõség csak együtt értelmezhetõ. Ismereteink szerint egyetlen egy politikai párt vagy kormány sem kapott arra vonatkozóan választói felhatalmazást, hogy a nemzeti vagyont ily módon elprivatizálják, elkótyavetyéljék, hogy a jövõ generációnak életfeltételeit lerontsák.
Amennyiben bármilyen alsóbb szintû jogszabály ennek a lehetõségét kizárja, úgy az nem tekinthetõ másnak, mint antidemokratikus és diktatórikus hatalmi megnyilvánulásnak, ami sérti az Alkotmány 2.§. (3) bekezdésébe foglalt „ellenállási jogot”. „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Megítélésünk szerint a magyar parlamentalizmus, annak döntéshozói mechanizmusa, a társadalom részérõl gyakorolható kontrollja, illetve jogi úton történõ számon kérhetõsége oly mértékben be van korlátozva, hogy az már a hatalom kizárólagos birtoklását jelenti a parlamenti többséggel rendelkezõ politikai csoportok részérõl. Mivel a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk a politikai és törvényhozói hatalom önmaga mûködésének feltételeit önmaga határozza meg, így önszabályozóvá vált, ami a parlamenti diktatúra kialakulását eredményezi. A magyar államiság jogfejlõdése során általános érvényûvé vált, hogy „hatalmi erõ alkotmányt nem írhat, nem módosíthat”. Ilyen értelemben kötelességünk fellépni a diktatúra bármiféle megnyilvánulásával szemben, legyen az parlamentáris diktatúra, egy -vagy többpárti diktatúra, illetve kormányzati diktatúra.
Mivel a köztulajdon és a magántulajdon ugyan olyan védettséget élvez /9. § (1)/ és az állami tulajdon maga a nemzeti vagyon /10. § (1)/ ami köztulajdon, történeti szóhasználattal élve társadalmi tulajdon, így joggal elvárható a társadalom részérõl, hogy minden olyan intézmény és törvényalkotó kellõ gondossággal járjon el a társadalmi tulajdon kezelésével  kapcsolatosan és erre vonatkozó tevékenységérõl számon kérhetõ legyen.


Büntetõ Törvénykönyv szerinti jogi érvelés:

A Btk. világosan és egyértelmûen fogalmaz. Nem kétséges, hogy a magyar törvényhozás és a rendszerváltás kormányai (Németh, Antall, Horn, Orbán, Medgyessy – Gyurcsány, Gyurcsány)  kezdettõl fogva rossz gazda módjára kezelték a nemzeti vagyont - lásd a privatizációs elszámolást ­­­-, sõt olyan nemzetközi, politikai és pénzügyi kötelezettségeket vállaltak, amelyek túlmutatnak saját döntési kompetenciájukon és az elkövetkezõ generációk kormányainak a mozgásterét jelentõsen behatárolják, szinte lehetetlenné teszik alkotmányos kötelezettségeik teljesítését. Mindezek a tények megalapozottá teszik a hivatali visszaélés, a hûtlen kezelés, a hanyag kezelés bûntettének gyanúját, de felveti a hazaárulás és a hûtlenség bûnét is. 


II.
Hazaárulás és hûtlenség
vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket

Az 1949. évi XX. alaptörvény
2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzõdésekben rögzített határait.

1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv
Hazaárulás

144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) A büntetés tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva,
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,
c) háború idején,
d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,
követik el.
(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.


Hûtlenség

145. §  Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig, háború idején öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.


Indokolás

A hazaárulásra és hûtlen kezelésre vonatkozó alkotmányos és Bûntetõ Törvénykönyvi elõírások kulcsszava a függetlenség, ami így definiálható röviden: Független állam az, amely „másnak alá nem rendelt, ki nem szolgáltatott.” Mindez feltételezi egy társadalom gazdasági és politikai önrendelkezési jogának meglétét. Az önrendelkezés egy állam esetében - még ha piacgazdaságról beszélünk is -  szükségessé tesz bizonyos stratégiai ágazatok feletti alanyi jogon történõ döntési kompetenciát, illetve tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket, amelyek átruházása idegen állam, vagy gazdasági szervezet részére gyengíti, végsõ esetben felszámolja az állam, a társadalom önállóságát, függetlenségét.
Megítélésünk szerint az elõzõ rendszerhez képest is súlyosan sérült Magyarország népének szabadsága, hatalmi, döntéshozói képessége, illetve az ország függetlensége.
Egy állam esetében alanyi jogosultságnak és kötelezettségnek minõsül a pénzrendszer, a pénzkibocsátás feletti jog, a nemzetgazdaság irányítása, a szociális és egészségügyi ellátás biztosítása.
Megítélésünk szerint a Magyar Köztársaság elveszítette irányítói és döntési önállóságát:
-          pénzrendszerünk és a pénzkibocsátásunk felett,
-          a nemzetgazdaság, a kereskedelem és az értéktermelõ ágazatok felett,
-          a stratégiai ágazatok úgymint a közmûellátás, az energiaellátás felett,
-          az egészségügyi ellátás és szociális biztonság felett,
-          a Haza védelme felett,
mindezek az állam alkotmányos kötelezettségeinek teljesíthetõségét kérdõjelezi meg.

Magyarország függetlenségének biztosításának vonatkozásában súlyos problémaként jelentkezik az ország földterülete tulajdonjogának külföldi állampolgárok, gazdasági és pénzügyi szervezetek által  történõ megszerezhetõsége. Történelmileg igazolt, hogy akié a föld, azé az ország, de ehhez hozzátehetjük, hogy a pénzkibocsátás joga is.  Amennyiben a magyar föld nemzetidegen eltulajdonlása lehetõvé válik, úgy félõ, hogy a földdel kapcsolatos minden lényegi döntés idegen érdekeket fog szolgálni, ami azt eredményezheti, hogy Magyarország csak virtuálisan fog létezni, õsi alkotmányos jogaink formálissá válnak, õslakossá válunk saját hazánkban és bennszülötti minõségünkben cselédekké válunk s legfeljebb arra szavazhatunk, hogy ez vagy az az idegen érdekeket kiszolgáló párt legyen a nemzetközi pénzoligarchiának a hazai rezidense.

Mindezek okán tartjuk fontosnak feljelentésünk vizsgálata során a függetlenségünk tartalmi részének a tisztázását, ami nem csak politikai, hanem jogi kérdés is.

Fenti állításaink igazolásaként a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adataira hívnánk fel a Tisztelt Hatóság figyelmét, vagy olyan gazdasági, pénzügyi szakértõk tanulmányaira, mint Csath Magdolna, Bogár László, Varga István, Drábik János, Tanka Endre vagy Ángyán József.

Véleményünk szerint a magyar állam képtelen volna megvédeni hazánkat egy külsõ agresszióval szemben, legyen ez katonai vagy gazdasági. Amennyiben ez fennáll, az nem csak az állam alkotmányos kötelezettségének a megszegését jelenti, hanem azt is, hogy azok a hazai döntéshozók, akik ezt az állapotot elõidézték, azok valójában hazaárulást követtek el.

Kérjük továbbá kivizsgálni a rendszerváltás során hozott törvények statisztikailag is igazolt romboló gazdasági, társadalmi hatását (népességfogyás, termelésvisszaesés, munkahelyek, ipari ágazatok megszûnése, hajléktalanság, morális válság), hogy a kialakult társadalmi folyamatok mennyiben támasztják alá a hazaárulás, a népirtás törvényi  tényállását, hogy a politikai felelõsség mellett kik felelõsek mindezért.


III.
Népirtás
vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és
Bûntetõ Törvénykönyvének paragrafusaira
hivatkozással tesszük meg feljelentésünket


6.§. (3) A Magyar Köztársaság felelõsséget érez a határain kívül élõ magyarok sorsáért, és elõmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.
8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége.
Az alkotmány ezen paragrafusa az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni:

Tekintettel arra, hogy az emberiség családja valamennyi tagja vele született méltóságának, valamint egyenlõ és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon;
tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember leghõbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben félelemtõl és nyomortól megszabadult emberi lények szabadon hallathatják szavukat és meggyõzõdésüket;
tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végsõ megoldásként a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön;
tekintettel arra, hogy az alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvetõ emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nõk egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elõsegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását;
Tekintettel arra, hogy a tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy az Egyesült Nemzetekkel együttmûködve biztosítják az emberi jogok és alapvetõ szabadságjogok általános és tényleges tiszteletben tartásának elõmozdítását;
tekintettel arra, hogy az e jogok és szabadságjogok mibenlétében való közös egyetértés igen nagy jelentõségû az említett kötelezettség maradéktalan teljesítése szempontjából, a Közgyûlés kinyilvánítja, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata olyan közös eszmény, amelynek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve - a jelen Nyilatkozat állandó szem elõtt tartásával - oktatás és nevelés útján elõmozdítsa e jogok és szabadságjogok tiszteletben tartását, továbbá hogy fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi intézkedésekkel biztosítsa azok általános és tényleges elismerését és érvényesítését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. „

8. cikk
Mindenkinek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvetõ jogokat sértõ eljárások ellen az illetékes hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni.

17. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyénileg vagy másokkal közös tulajdona legyen.
(2) Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.

19. cikk
Mindenkinek joga van a vélemény és kifejezés szabadságához. Ez a jog magában foglalja annak szabadságát, hogy véleménye miatt senkit se zaklassanak, továbbá hogy bármilyen eszközzel és hatásokra való tekintet nélkül mindenki tájékozódhasson és tájékoztathasson, és eszméket megismerhessen, információkat és eszméket terjeszthessen.

22. cikk
A társadalom tagjaként mindenkinek joga van a szociális biztonsághoz és annak biztosításához, hogy nemzeti erõfeszítéssel és nemzetközi együttmûködéssel, valamint az egyes államok szervezetével és erõforrásaival összhangban megvalósuljanak a méltóságához és a személyiségének szabad kibontakoztatásához nélkülözhetetlen gazdasági, szociális és kulturális jogok.

25. cikk
(1) Mindenkinek joga van a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, ideértve az élelmet, a ruházatot, a lakást, az orvosi ellátást és a szükséges szociális szolgáltatásokat, továbbá a szociális biztonsághoz munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetén, vagy mikor tõle független egyéb körülmények miatt nincsenek megélhetési eszközei.
(2) Az anyaság és a gyermekkor különleges gondoskodásra, támogatásra jogosít. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, azonos szociális védelemben részesüljön.
1978. évi IV. törvény Büntetõ Törvénykönyv


Népirtás

155. § (1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából
a) a csoport tagjait megöli,
b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,
e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja,
bûntettet követ el, és tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Aki népirtásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.


Indokolás

A népirtásra vonatkozó törvényi cikkely a részleges kiirtásra vonatkozó lépéseket azonos módon ítéli meg a teljes megsemmisítésre vonatkozó törekvéssel. Hazánk vonatkozásában közismert az a Világbank által készített tanulmány, amelyet Dr. Gidai Erzsébet közgazdász professzorasszony ismertetett a ’90-es évek elején, amelyben az áll, hogy Magyarország lakosságának 2025-re „optimálisan” 6-8 milliónak kéne lenni. Ez – véleményünk szerint – kimeríti a részleges népirtásra vonatkozó felbujtást és elõkészületet. Ez ellen egyetlen parlamenti párt sem emelte fel a szavát, hanem éppenséggel döntéseikkel ezt a folyamatot indították el. Mára a Magyarországon születettek lélekszáma tízmillió alá csökkent, a lakosság létszámának éves csökkenése meghaladja a harmincezer fõt, annak ellenére, hogy érzékelhetõ módon nõ a betelepültek száma. A betelepült vagy betelepített idegen nemzetiségû lakosság csak statisztikailag árnyalja a valós helyzetet. 
Szeretnénk hangsúlyosan kifejezni, hogy ma már a népirtás nem koncentrációs táborokban folyik, vagy fegyveres eszközökkel, hanem gazdasági, pénzügyi, szociális és egészségügyi intézkedésekben testesül meg. Amennyiben feljelentésünk során a Tisztelt Eljáró Hatóság érdemben megvizsgálja ezen állításunkat, akkor az elmúlt idõszak szociális és egészségügyi döntéseinek várható hatásai egyértelmûvé teszik, hogy a Magyar Köztársaság kormánya saját népe ellen intézményesített módon és módszeresen követi el a népirtást.
 
Feljelentésünk I. és II. fejezetben foglaltak kimeríti a Btk. 155.§ (1) c) pontjára vonatkozó részt, a gazdasági és szociális életfeltételek tudatosan elõidézett  rombolásával  elkövetett népirtás elõkészületét, társadalmi bekövetkeztének elindítását, illetve beteljesülését. A genocídium elkövetésének vonatkozásában különös felelõsség terheli mindazon kormányokat és parlamenti képviselõket, akik döntéseikkel rombolták a magyar nép életfeltételeinek gazdasági, szociális alapjait, egészségügyi- és lelkiállapotának romlását.

Megítélésünk szerint fokozott felelõsség terheli Gyurcsány Ferencet, a  jelenlegi miniszterelnököt, a jelenlegi helyzetért, a magyar népnek okozott lelki sérelmekért, amit „öszödi beszédével”, és legfõképp a 2004. december 5-i népszavazás során okozott, ami a külhoni magyarok kettõs állampolgárságáról és a korházak privatizációjáról szólt. Megítélésünk szerint egy hazáját és népét szeretõ és azért felelõsséget vállaló miniszterelnök nem kampányolhatott volna az anyaországtól elszakított magyar testvéreink magyar állampolgársága ellen, illetve a kórházak eladása mellett.  (Az MSZP székházban, 2004. november 30-án a kettõs állampolgárság és kórház-privatizációs népszavazással kapcsolatosan ezt a kijelentést tette: „Elmegyek a népszavazásra, és nemmel szavazok!") Ezzel a kijelentésével és ellenkampányával nem csupán befolyásolta a választópolgárok döntéseit, hanem politikai szándékáról is bizonyságot tett, oly mértékben befolyásolta a népszavazás eredményét, amely meghasonlást szült a magyar társadalomban.

Mint keresztény embereknek Jézus szavai ötlenek fel bennünk: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával.” (Máté12/25)  Meggyõzõdésünk, hogy ezzel a szégyenletes népszavazással a magyar nép átkot vont a fejére, az országra.


Tisztelt Fõkapitány Úr!

Tisztában vagyunk azzal, hogy feljelentésünkkel lényegében az egész „rendszerváltást”, a „rendszerváltó elitet” a vizsgálat tárgyává kívánjuk tetetni.
Azzal is tisztában vagyunk, hogy Magyarországon egy sajátos jogállamiság alakult ki a rendszerváltással, ahol a jogszolgáltatás a fehérgalléros (politikai és gazdasági) bûnözés elfedésében érdekelt. De látva azt, hogy az utóbbi idõben a rendõrség megpróbál az igazságszolgáltatás göröngyös útján járni, így bízunk abban, hogy felül tud emelkedni a párt- és hatalmi politikán és feljelentésünk nyomán a haza és a nép érdekében érdemi vizsgálatot folytat.


Budapest, 2009. február. 22.




                                                                                              ………………………………..
                                                                                                         Takács András
   Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke
Jézus szavai ötlenek fel bennünk: (Máté12/25)  Meggyõzõdésünk, hogy ezzel a szégyenletes népszavazással a magyar nép átkot vont a fejére, az országra.
(3) A Magyar Köztársaság , és .(1) Az alkotmány ezen paragrafusa az foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni:
(3) A Magyar Köztársaság , és .(1) Az alkotmány ezen paragrafusa az foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által késõbb ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerûségét igazolni:
145. §   vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti,
144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(1) A Magyar Köztársaság , demokratikus .A és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzõdésekben rögzített határait.144. § (1) , vagy alkotmányos rendjét sértse, (2) c) háború idején,d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével,(3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
A Btk. világosan és egyértelmûen fogalmaz. Nem kétséges, hogy a magyar törvényhozás és a rendszerváltás kormányai (Németh, Antall, Horn, Orbán, Medgyessy – Gyurcsány, Gyurcsány)  kezdettõl fogva rossz gazda módjára kezelték a nemzeti vagyont - lásd a privatizációs elszámolást ­­­-, sõt olyan nemzetközi, politikai és pénzügyi kötelezettségeket vállaltak, amelyek túlmutatnak saját döntési kompetenciájukon és az elkövetkezõ generációk kormányainak a mozgásterét jelentõsen behatárolják, szinte lehetetlenné teszik alkotmányos kötelezettségeik teljesítését. Mindezek a tények megalapozottá teszik a hivatali visszaélés, a hûtlen kezelés, a hanyag kezelés bûntettének gyanúját, de felveti a hazaárulás és a hûtlenség bûnét is. 
A fenti adatokból kiolvasható, hogy az állami vállalatok 94%-át adták el, ami azt jelenti, hogy olyan ágazatok kerültek privatizálásra, végül felszámolásra, mint az élelmiszeripar, textilipar, építõipar, illetve olyan nemzetstratégiai ágazatok kerültek nemzetidegen érdekeltségek alá vagy más állam tulajdonába mint a közmûszolgáltatás, az élelmiszeripar, kereskedelem, textil- és bõripar. Lényegében a nemzetgazdaság értéktermelõ ágazatai vagy felszámolásra vagy külföldi tulajdonba kerültek. Ennek köszönhetõen 1,5 millió munkahely szûnt meg. Ezek a tényszámok felvetik annak a gyanúját, hogy az állami vagyon privatizálása során az eljáró személyek súlyos kárt okoztak a Magyar Köztársaságnak, így a magyar népnek, köztük személy szerint nekünk is. A hûtlen kezelés vizsgálatánál kérjük figyelembe venni az úgynevezett „bankkonszolidációk” során a bankok részére juttatott ezer milliárdot meghaladó pénzösszeggel kapcsolatos csalás és korrupció gyanújának lehetõségét is.
(2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, ha a hûtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz.(3) A büntetés bûntett miatta) három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt,b) egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés jelentõs vagyoni hátrányt,
vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bûntettet követ el, és
(2)
(1) (1) (2)






A hír tulajdonosa: SZMM
http://www.szmm.hu

A hír webcíme:
http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3140

2012. augusztus 28., kedd

Echo TV - Magyar Hírlap Online

2012-08-28

Visszakérik az el nem számolt holokauszttámogatást

http://www.echotv.hu/index.php?akt_menu=16&r_id=37&hir_id=295183

A holokauszt magyar származású, külföldön élő túlélőinek járó juttatások kifizetésével 2007-ben megbízott amerikai szervezet, a Claims Conference mindmáig nem számolt el szabályosan azzal a támogatással, melyet a holokauszt túlélőinek nyújtott a magyar állam – tudatta a Magyar Hírlappal a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM).
Mint írták, Gál András Levente erről tájékoztatta az amerikai és az izraeli nagykövetséget is.

Bár a kormánybiztos az elmúlt hónapokban többször felszólította a szervezetet, a kért beszámoló továbbra sem érkezett meg a KIM-hez. Ezért Gál András Levente az el nem számolt támogatás visszafizetését kezdeményezi, ahogy ezt más szervezetek esetében is tennék.
Magyar Hírlap

2012. augusztus 26., vasárnap

Nem perelhetnek az Egyesült Államokban a holokausztáldozatok

A bírósági döntések alapján az amerikai bíróságoknak nincs joghatóságuk az OTP és az MKB bankok felett, ezért a túlélőknek más fórumokhoz kell fordulniuk.

Nem perelhetnek az Egyesült Államokban a holokausztáldozatok
(AFP)

Pert vesztettek magyar holokausztáldozatok szerdán az Egyesült Államokban abban az ügyben, melynek tétje az volt, perelhetik-e valamely amerikai bíróságon az OTP és az MKB bankot. A felperesek azzal vádolják a bankokat, hogy bűnrészesei és felbujtói voltak a náci népirtásnak, amelyben elpusztítottak hatmillió európai zsidót – jelentette a Bloomberg hírügynökség.

A chicagói fellebbviteli bíróság szerint az amerikai bíróságoknak azért nincs joghatóságuk az ügyben, mert a pénzintézeteknek nincs elegendő kapcsolódásuk az Egyesült Államokhoz. „A döntés, természetesen, nem akadályozza meg a felpereseket abban, hogy más fórumon keressenek jogorvoslatot, de ezeket az alpereseket amerikai szövetségi bíróságokon nem támadhatják" – írta az indoklásban David Hamilton bíró, a döntést egyhangúlag meghozó háromtagú bírói tanács nevében.

Az OTP Bank és az MKB Bank javára hozott ítélet mellett a fellebbviteli bíróság szerdán még két olyan keresetről is döntött, amelyeket magyar holokausztáldozatok vagy örököseik által indított perekben nyújtottak be. A holokausztáldozatok a gyűjtőperben 75 milliárd dollár kártérítést követelnek.

A chicagói bírói tanács megsemmisítette egy alsóbb fokú bíróság ítéletét, amellyel az visszadobta a Magyar Nemzeti Bank és a MÁV arra vonatkozó beadványát, hogy a külföldi szuverén intézmények sérthetetlenségéről szóló törvény alapján ez az alsóbb fokú bíróság utasítsa el magyar holokausztáldozatok keresetét.

A fellebbviteli bíróság azonban magukat a követeléseket nem utasította el, hanem visszautalta az alsóbb fokú bíróságnak azzal, hogy az vizsgálja meg: a felperes holokausztáldozatok kimerítették-e magyarországi jogorvoslati lehetőségeiket, valamint hogy a MÁV-nak elég erős kereskedelmi kapcsolata van-e az Egyesült Államokkal ahhoz, hogy amerikai bíróság ítélkezhessen a vállalattal kapcsolatos bármely ügyben.

A harmadik ítéletben a fellebbviteli bíróság eljárási okokra hivatkozva elutasította az Erste Group AG bankcsoport fellebbezését. A bécsi központú bank egy olyan alsóbb fokú döntést kérdőjelezett meg, amelyben az illető bíróság megtagadta egy kereset elutasítását. Az Erste banktól kártérítést követelő utóbbi keresetet is holokausztáldozatok nyújtották be az alsóbb fokú bíróságnak, a bank pedig kérte a bíróságot, hogy utasítsa el azt. Az alsóbb fokú bíróság tehát az elutasításra vonatkozó kérést utasította el.

Robert Pavich, a felperesek ügyvédje közölte: bár még nem nézte át alaposan mind a három ítéletet, elégedetten veszi tudomásul az Erste bankkal kapcsolatosat. Arra a kérdésre, hogy fordul-e más ország bíróságához az OTP és az MKB bankkal szembeni követeléssel, azt mondta: „Ha lesz beadvány, akkor Magyarország az egyik olyan ország, amely komolyan szóba jöhet."

Az áldozatok kontra OTP–MKB-ügyben a felperesek 2011. januári módosított keresetük szerint csoportstátust követelnek maguknak, valamint legalább 2 milliárd dollár vagyoni kár megtérítését, plusz ezen összeg kamatait 1944-ig visszamenőleg (így jön ki a mai áron 75 milliárd dolláros követelés).

2012. augusztus 25., szombat

Neil Armstrong, the 1st man on the moon, has died at age 82

Neil Armstrong, the 1st man on the moon, has died at age 82

+NBC News reports that Neil Armstrong, the first man to walk on the moon, died Saturday, weeks after heart surgery and days after his 82nd birthday.

Armstrong commanded the Apollo 11 spacecraft that landed on the moon on July 20, 1969, and he radioed back to Earth the historic news of "one giant leap for mankind." He spent nearly three hours walking on the moon with fellow astronaut Edwin "Buzz" Aldrin.

Read more: http://cosmiclog.nbcnews.com/_news/2012/08/25/13478643-astronaut-neil-armstrong-first-man-to-walk-on-moon-dies-at-age-82

Follow updates: http://www.breakingnews.com/topic/neil-armstrong-dies

#NeilArmstrong 


______

Get real-time breaking news updates on your Android, iPhone, iPad or Kindle Fire with one of our free apps: http://www.breakingnews.com/about/mobile
______
Bejegyzés összecsukása

2012. augusztus 22., szerda

Itemcore - A kereső, melynek te szerkesztheted találatait!

http://www.itemcore.hu/

A kereső, melynek te szerkesztheted találatait!

- Súgó
Új keresési kifejezések - Aktív kifejezések - Legtöbbször keresett kifejezések - Legutóbbi keresések
© 2012 Itemcore - Minden jog fenntartva


Itemcore Súgó


Hogyan kereshetek az oldalon?

A keresés egyszerű, hasonlóan működik, mint más keresőoldalakon. Csak írja be a keresendő kifejezést és kattintson a keresés gombra, vagy nyomja meg az enter billentyűt a keresőmezőben.


Hogyan adhatok hozzá új linket a keresőhöz?

Amennyiben Ön weboldal tulajdonos és szeretné linkelni weboldalát, akkor a következőket kell tennie.

1. Keresési kifejezés kiválasztása, létrehozása

Először gondolja végig, hogy az adott webcím, milyen keresési kifejezéseknek felelhet meg. Ha ez megvan, akkor ezeket a kifejezéseket gépelje be a keresőbe, és keressen rájuk. Jobb esetben az adott keresési kifejezésre még nem lesz találat, más esetben ott fognak sorakozni a többi látogató, felhasználó linkjei.

2. Új találat hozzáadása gombra való kattintás

Amennyiben úgy gondolja, hogy az Ön oldala megfelel a keresési kifejezésnek és szeretné hozzáadni, akkor kattintson az Új találat hozzáadása gombra.

3. Űrlap megfelelő kitöltése

A kattintás hatására egy űrlap jelenik meg, ahol meg kell adnia a Link szövegét, Hivatkozását (URL címét), ha úgy gondolja, akkor az oldal rövid leírását. Amennyiben egy ellenőrző kód is megjelenik, azt is gépelje be. Majd ha minden mező tartalmát megfelelőnek találja, kattintson a Hozzáadás gombra.

4. A link nyugtázása, pozíciójának megtekintése

Ha egy zöld hátterű sikerjelző információs sáv jelenik meg, akkor a link máris szerepel a listán. A keresési kifejezés linkjére - az űrlap tetején - kattintva azonnal visszatérhet az adott kifejezés találati listájához és megtekintheti hol található jelenleg az Ön által feltöltött link.


Hogyan tudhatom, hogy egy link felhasználóé, vagy egy látogató adta hozzá a találati listához?

Minden találat alján szerepel egy információs sáv, ahol megtudhatja, hányadik a link helyezése, hány ponttal érte el a helyezést, ki töltötte fel az adott találatot, mikor adta hozzá. Amennyiben a hozzáadó felhasználóneve nem látszódik, akkor a linket regisztrálatlanul adták hozzá. Ez a rendszerben teljesen megengedett, nem szükséges regisztrálni a linkfeltöltéshez.


Hogyan tudom értékelni a listákon szereplő találatokat?

Amennyiben egy találat fölé viszi az egeret, a zöld link útját mutató sor mellett megjelenik két link: Tetszik, Nem tetszik. Sikeres regisztráció után, ezekre a linkekre kattintva értékelheti a találatokat. Amelyik találat mellett kattint, azt fogja értékelni, és amelyik linket választotta az fogja meghatározni, hogy a találat egy ponttal többet ér, vagy egy ponttal kevesebbet a jelenlegi értékéhez képest.

Regisztráció után, nem érkezett meg az aktiváló e-mail fiókomba, mit tegyek?

Előfordulhat, hogy e-mail szolgáltatója spamnak minősíti az Itemcore.hu-ról küldött leveleket, ezért ha a regisztráció elteltétől számítva 10-15 percen belül nem érkezik meg az aktivációhoz szükséges e-mail, akkor érdemes erre gyanakodni. Mindenképpen nézzük meg az e-mail szolgáltató által biztosított spam vagy levélszemét mappát. Amennyiben ott találta meg a szükséges e-mailt kérjük, jelölje meg a szolgáltatója számára, hogy az adott levél nem spam, így segítve, hogy ez a probléma a továbbiakban ne álljon fenn.

2012. augusztus 21., kedd

Csaba királyfi

Rating:★★★★★
Category:Books
Genre: History
Author:Arany János

CSABA KIRÁLYFI


 
 

Első dolgozat

1853

"Csuda, hogy mindeddig nem emlékeztünk erről."

Ilosvai Péter


Előhang

Néztem a sötétbe, sötét éjszakába,
Régi elhúnyt idők homályos titkába;
S amint belenéztem, hosszasan, merevűl:
A ködök országa im megelevenűl
És előttem járnak a hajdani képek,
Mint egykor, oly élők, mint egykor, oly épek:
Szög húnfiak, amint súgár lovaikon
Íjat pödörintve futtatnak a sikon;
Vagy kanca tejétől, bornak ha megerjed,
Vídám lakomájok szilaj tüze gerjed,
Felhangzik az ének, a szív ere pezsdül,
S előterem a mult, bústól, örömestül.
Vagy vadra csatázva, s népekre vadászva,
Zendül az öreg kürt zúgó riadása,
A harcbika bömböl, az óriás tülök,

Nyerítnek a lovak hegyezve kis fülök' -
S elvágtat a falka, szélnél sebesebben,
Utána fehér köd, a föld pora, lebben. -
Ott láttam a hősök ifjabb ivadékát,
S feltünni borongó Etele árnyékát,
Nagy messze vetődni a hún temetőre,
Hogy már deli napjok hajlott lemenőre;
Ott barna Csabát, a szőkébb Aladárral,
Etel nagy örökjét kísérteni vállal, -
Míg harc riad, imé! Kelem átkos földén,
Holdfogyton is áll még, mely támada töltén -
S a nemzeti vészből egy marad fen: Csaba,
Csaba, e nagy éjnek bujdosó csillaga.

Merjem-é futtani gyönge fáradt tollam?
Lesz-e erőm írni, ahogy elgondoltam?
Az élet hegyének már tetején állok:
Emelkedtem eddig, ezután csak szállok.
Belátom az ösvényt, melyen ide jöttem,
Derült is, borult is a lejtő mögöttem:
De ami elül van, azt borítja felleg:
Ki tudja veszélyit a lemenetelnek!
Ki tudja, ha lábam mélységre botolván,
Nem jutok-e aljra mielőtt gondolnám,
S nem lesz-e világi pályám köre csonka:
Bevégzetlen élet! bevégzetlen munka!...

Kétséges az útad: ha fogsz lenni, célnál?
Szegény ember, addig hogy el ne alélnál?

Mi emel? mi tart fön? mi sugall? mi biztat?...
Kebelem egy hangja. Követem is aztat.
Egy hang, mely csilingel az égi madárban,
Hogy lerombolt fészkét rakja késő nyárban;
Mely a pók fonalát százszor megfonatja,
Noha füstbe százszor menjen áldozatja;
S mely, hatalmasb szóval, a költőben riad:
"Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!"


Első ének

 

Szász Detre

Harsog vala egy szó nyugattól keletig,
Etele nagy király hogy már közeledik;
Ádria tengernél utolsó szem őre
Kezdé a kiáltást és adta előre.

Széles birodalma országain átal,
Nyilallék a szózat, emberi hang által:
Minden nyillövésre más vitéz fogadta:
Mint felhő a dörgést tovább tovább adta.

Tudniillik, egész nagy birodalmában
Őrállói voltak, széltiben hosszában,
Akik éjjel nappal egymást rendre váltsák;
Mi esik künn, vagy benn: egyszerre kiáltsák.

Négy lánc vala illyen, mint a rege mondja,
Tisza-Duna síkján volt középső pontja,
Tisza-Duna víznek áldott rónaterén,
Hol ma búsan hallgat kürtjével Jászberény.

Onnan pedig a hír elfut a Rajnához,
Etel ősfolyamhoz, és a Visztulához;
Mint a pók megérzi háló rezzenését:
Érzé minden ország Etele jövését.

Ott, hol napkeletre kanyarúl a Zagyva,
Gyűlt össze az udvar, mind kicsinye, nagyja;
Ott vala a város: Etele királyi
Lakóhelye, könnyed sátor-palotái.

Nem szorúlt e város tetemes falakra,
Nagy nehéz kövekből nem volt összerakva,
Az erőnek szolgált kirepítő fészkűl,
Nem a gyávaságnak biztos menedékűl.

Tündér palotának bizonyára hinnéd,
Melyet egy fúvó szél tovalehel innét,
Oly könnyűden volt az, csak fából, faragva,
Mesteri munkával díszesen kirakva.

Az épületek közt, valamint a méhraj,
Sürög-forog a nép, van mindenfelé zaj:
Gyermekek és vének, asszonyok, leányok,
Idegenek, húnok, szolgák és királyok.

Detre pedig, a szász, űlt a kapufélen,
Ősz haja, mint felhő, lebegett a szélen.
Homlokában hordá ama nyildarabot,
Melyet a Hunbércnél ütközetben kapott.

Bendeguztól kapta, jó ideje annak,
Azóta nevezik: "a halhatatlannak";
Három ivadékot láta elhullani,
És negyedik öltő immár a mostani.

Ott vigyázza mindég a jövőmenőket,
Vadmacska szemével kisérgeti őket,
Némelyik után a fejét sem billenti,
Másikat szép szóval, nyájasan köszönti.

Mert ha szittya úr jő, Csát, Önögész, Bere,
Avagy Etelének más főfő embere,
Feláll, nem is űl le, míg el nem haladnak,
És utána görnyed a parancsolatnak.

Ám, ha Oresztesz jő, vagy fia (ki végre
Augusztulusz néven űlt császári székre):
Csak vállhegyről nézi a puha rómait,
Fogadja is, nem is, köszönő szavait.

Ellenben, ha gót, vagy alán fejedelmek
A magas kapunál olykor megjelennek:
Odalopott szóval, egy-egy pillantással,
Néha beszélgetnek hosszú hallgatással.

Épen Walamir jött, a gótok királya,
(Másszor volt az! mostan Etele szolgája);
Detre a vitéznek oda nyujtá jobbját,
Nyájasan kérdezték egymás állapotját.

Ama titkos ármányt kezdem énekelni,
Melyet forralának nyugot fejedelmi,
Hogy Etele jármát egy nap összetörnék,
A hatalmas királyt orozva megölnék.

Detre a kezdője, vannak hozzá többen,
Hanem a szász Detre főfő cinkos ebben;
Igaz, hogy Walamir nem volt részes benne,
Távol országból jön gótok fejedelme.

Monda neki a szász: "Bizony könnyű élet,
Fejedelmi ember könnyebben nem élhet,
Ahogy mi, királyok, - mint már én, vagy magad,
Etelének biztos védszárnyai alatt.

"Nincs a mi fejünkön uralkodás gondja,
Koronánk azt csupán díszíti, nem nyomja,
Máskor a szemünket sem mertük behúnni,
Most egyéb dolgunk sincs: enni és alunni.

"Nem félünk hogy a nép ellenünk fellázad,
Csata elveszése nem nekünk gyalázat,
Vagyon országunknak őre, pártfogója,
Minden ellenségtől aki hogy megója.

"És az ütközetben, ha vesztünk, ha nyerünk,
Marad Etelénél egy darab kenyerünk,
Csekély a szolgálat, a tartás királyi,
Korán sem élnek úgy Etele szolgái."

Erre jó Walamir felsohajta elébb,
Szaggatott sohajjal, mint ki hűs vízbe lép,
Hátra-hátra nézett s így felele aztán,
Szemében a könnyet ujjal megfakasztván:

"Ó öreg barátom, mind az isten dolga!
Ki még tennap úr volt, ma már lehet szolga;
Bizony a kerék is mutatja példával:
Egyszer fel, másszor le, forog a talpával.

"Mi tagadás benne: fáj nekem, ha látom
Ülni a kapuban régi jó barátom'
Edekót, vagy téged, vagy más öreg embert,
Akit a nagy Etel házőrzeni rendelt.

"Mi tagadás benne: fáj nekem, virágát -
Nézni országomnak szép fiatalságát,
Mikor, Etelével a had előtt járván,
Hallgatnak szegények, mint az ölő-bárány.

"De ki tehet róla - ki merészel tenni!
Nem mondom, hogy tenni, csak egy szót emelni;
Nem mondom hogy szólni, csupán gondolkodni,
Éjjel a sötétben, álmokat álmodni.

"Ime! neki hódol mind nyugat és kelet,
Urrá tette isten széles világ felett,
És valahányszor csak a lábát kihúzza,
Győzedelmes utját hirnév koszorúzza.

"Most is diadallal tére visszafelé:
Várasok omlanak büszke lába elé,
Mint a fű hogy omlik a kaszás elébe,
Mint gabonaföldön hever a sok kéve.

"Mert soha nem enged, ha mi feltett célja:
Bizonyság közelebb hires Akviléja,
Melyet egyhuzamban három évig űltünk,
Három álló évig hiába kerűltünk.

"Tiz százezeren ott a hunok valának;
Tizből négy jutott már éhségnek, halálnak;
Tábori tüzekként, a mezőben széllyel
Nagy halottas máglyák égtek minden éjjel.

"Etele pedig járt kívül a sáncokon,
Népei romlása esvén neki zokon,
Sem a nyögő panaszt és jajszót hallani -
Sem a szándokától nem birt elállani.

"De midőn a várost egy napon kerűlte,
(Jósok, fejedelmek: mi valánk körűlte),
Ím csudát az isten, bizonyos jelt adott,
Mire a nagy Etel újjal így mutatott:

»Nézzétek, bajtársim, ottan ama gólyát,
Isten akaratja biztos jeladóját:
Érzi, hogy elpusztul Akviléja tornya,
Fiait egyenként a nádasba hordja.

»No azért; e dolgot vévén eszetekben,
Legyetek serények holnap ütközetben:
Mert eljött az idő, és megért az átok:
Porba száll a város, bizony meglássátok.«

"Korán holnap tehát rendelé a serget,
Tízszázezer lótól ugyanannyi nyerget:
Fal köré hányatta iszonyú halmazzal
S meggyújtván - a követ megolvasztá azzal.

"Eltiprá a bástyát, valamint a sarat,
Élő ember ottan, s kő kövön nem maradt;
Odalőn a város, gazdag Akviléja:
Így teljesűl mindég Etele nagy célja.

"Hamar azon földet, mint tűz elfutotta,
Ravenna kapuit lábbal megtapodta,
Hatalma jeléül csak átmene falán;
Ellenben haragját megérezte Milán.

"Haragját Milánó, kegyelmét Kremóna,
Mántua, Pádova és a büszke Róma:
Jól könyörge a pap, a főpap Oroszlán,
Róma fejedelmit őmagával hozván:

»Te, ki mindeneket, úgy monda, legyőzhetsz,
Hírre, hatalomra, kincsre megelőzhetsz,
Múld felyűl ebben is: győzd le tenmagadat!
Szűntesd meg irántunk való haragodat.«

"Monda, és Etele szemét égre veté,
Csodálatos alak onnan fenyegeté:
Egy ősz, papi ember, tisztelendő arccal,
Csikorgatta fogát, éles kivont karddal.

"Melynek is láttára királyi Etele,
Mint valamely gímvad, úgy visszarettene;
Mint az, aki csupán élet és egészség,
Megdöbben ha érzi a halál intését.

"Nyomban megfordítá fékét jó lovának,
Megadá kegyelmét Róma városának;
Onnan külde engem, hogy a hírt meghozzam;
Magam sem tudom, hol késik ilyen hosszan. -"

Igy beszélt Walamir, gótok fejedelme,
Nem tudá, honnét van ura késedelme:
Hogy szerelmi lángja gyúladott szivében,
Kézfogóját lakja tenger szigetében.

Öt éve kerűli szerelem játékát,
Özvegyi bús szive mert gyászolja Ríkát,
Aki örömére Csaba fiát szűlte,
Kiről a nagy isten jós igéit küldte.

Mert az vala egykor neki jövendölve:
Birodalma elvész a semmibe dölve,
Széthull a nagy ország, elzüllik a szittya:
Hanem Csaba végre mind visszaállítja.

És ezért, hogy szive Csaba felé vonta,
Minden fiai közt, születése olta!
És azért, hogy Ríkát, a szélső határig,
Minden hölgyei közt, szerette halálig!

Ott pihen, ott pihen zúgó cser tövében,
Regés Székelyföldön, Ríka erdejében,
Kőszirtja fölébe hives árnyék hajolt,
Csendes álmaihoz danát mormog az Olt.

Magas hegytetőről, Rika vize mellé,
Onták le a bércet, hogy a sírt jelölné,
S hol megállt a nagy kő, oda szállt a völgybe,
Most is ottan nyugszik Etele szép hölgye.

A király pediglen gyászolta halálát.
Nagyszámú nejei kedvét nem találták:
Sem az ifju Észka tündéri szépsége,
Sem a Krimhild asszony ezer mestersége.

De most, visszajövet, Ádria szigetjén
Szemeit a bájos Mikoltára vetvén,
Özvegy üres szíve megeléglé gyászát:
Nem-várt mennyegzővel lepi meg a házát. -

Ravaszúl azonban ílyes feleletre
Nyitá vékony ajkát fejedelmi Detre:
"Sohse' tudj' az ember, mit mondjon, ne mondjon.
Mert, ami azt nézi, bajos az, lám-mondom.

"Öreg cseléd vagyok, nem mostani gyermek,
Nagyapja lehetnék a mai embernek,
Sok esett énrajtam, sok mindent megértem,
Tán az isten azt már nem engedi érnem.

"De te tovább élhetsz, mert idő szerint is
Úgy kívánja már a természeti rend is;
Félek hogy megéred, szomorú példában:
Nem mindíg jó űlni nagy fa árnyékában.

"Jó, ha szép idő van, tiszta, engedelmes;
Záporban, viharban sokszor veszedelmes,
Hamidőn a szél fú, rohan, bömböl, csapkod,
Megnyilik a felhő, dörög, hull és csattog.

"Ótalom nekünk most Etele nagy széke,
Az ő háborúi legbiztosabb béke,
Mint kemény vas abroncs, egyedüli karja
Roppant birodalmát szépen összetartja.

"Jaj! de ha ez abroncs egykor széllyelpattan...
Mert nem lehetetlen, - bár megfoghatatlan,
Mert ki egy világgal kénye szerint játszik,
Az nem földi pornak - az istennek látszik.

"Ámde őt is anyja szerelemmel hordván
Szűlte Bendeguznak, Etel vize partján;
Halandói sorsban enyészet kiséri,
Ott, ahol és akkor, amikor - eléri.

"Úgy lehet, az idő nincs is olyan messze,
Ámbár isten dolga, hogy meddig eressze,
Az emberi elme gyakran botlik, téved...
De különös az a római történet.

"Mert csudálatosan a hármas szám betelt:
Három ízben láttuk megréműlni Etelt:
Egyszer, midőn a szűz, Lekh folyama partján,
Vissza Etel! zúgá, jobb kezét feltartván.

"Másodszor, midőn a Katalón mezeje
Annyi tenger hadnak lőn temető helye.
Tíz király hatalma, tíz nagy ország népe
Jött Aétiusszal a hunok elébe.

"Akkor is Etelhez egy papot vivének,
Mondá a földnépe isten emberének,
Egyedűl lakott az rengeteg vad pusztán,
Éhezett, szigorlott, mindig imádkozván.

"Kinek a szavára Etel úgy megrezzent,
Mint az, kit üres hang álomból felrezzent,
Mint a büszke tölgy, bár tudni hogy le nem dűl,
Egy fejszecsapástól gyökeréig rendűl.

»Ostora istennek! a jövevény szóla,
Kit bűnér' bocsát az földi halandóra,
És adá kezedbe az üldözés kardját:
Tőlem e csatáról kérded akaratját?

»Még nem jött el a nap, hanem el fog jőni,
Melyen birodalmad semmibe fog dőlni,
Üldözés szablyája kiesik kezedből,
Más ember veszi fel, - ne vesd ki eszédből.«

"Így beszélt a jámbor; de meg az áldozat
És meg a nézők is jövendöltek roszat;
S ütközetre híván, nap lehanyatláskor,
Siketebben szólt a nagy tülök, mint másszor.

"Sok ember esett el aznap a két részen:
Négyszázezer bajnok, ha nem is egészen;
A fok, mely alig birt voln' el egy hajszálat,
Szekeret elsodró vérözönné áradt.

"Akkor lőn, hogy Etel, kardját összemérve,
Ráismert ama nagy római vezérre,
Kivel Bendegúznál, apja sátorában,
Nőtt és nevekedett fiatal korában.

"Aétiusz volt az, gyermekkori társa,
Én kapattam őket fegyverforgatásra,
Midőn még a vérem gyorsabban szökellett
S hej! bizony a kard se támaszkodni kellett.

"Mondom tehát, a harc késő éjig tarta,
Egyik fél se győzött, isten úgy akarta;
És a csatamező senkié maradott,
Mint egy préda, melyen két vad összecsapott.

"S Etele, virasztván az egész sereggel,
Táborát övedzé kaszás szekerekkel;
Máglyáját a hunok búsan összerakták,
Tetejében állva, várta a viradtát.

"Nagy halom nyeregből a máglyát rakatta,
Hogy veszély percében gyujtnák fel alatta,
Hanem az ellenség tovaszállott éjjel;
Ő meg így kiálta, büszkén emelt fejjel:

»Csillagok lehullnak, hegyek kimozdulnak,
Megrázkódik a föld, mindenek elmulnak;
Én vagyok Atila, én vagyok imhol a
Világnak pőrölye, istennek ostora!«

"Amint hogy azóta viseli e nevet,
Útja e világban egy diadalmenet, -
Hanem a szerencse isten dolga, mondom,
Földi féreg ember, jobb, semmit se mondjon.

"Mert sohasem tudja, mi követi holnap,
Egy rövid sohajtás élte halandónak,
Verje bár valaki az eget fejével,
Sohase feledje, hogy a földön lépdel."

Így végezte a szász óvatos beszédét,
S döfölé a porba hosszu kardja végét,
Sokáig a földre néztek mind a ketten;
Monda végre amaz, egykissé rekedten:

"Jól beszélsz, öreg, bár, vigyázván szavadra
Fátyolkép teríted azt a gondolatra,
Kíméled is a szót, bő beszéddel élvén,
Ismeretes dolgot hosszan elmesélvén.

"Tudom én, hogy itt sok különféle nemzet
Egy szívvel-lélekkel várja ama percet;
Mert melyik állatnak kedves az ő járma?
S nem visszanyomúl-e a lenyomott párna?

"Azt remélik, hogy majd fiai Etelnek
Rút visszavonásban háborúra kelnek;
Mint bizonyos azon fának elfajzása,
Melynek egy gyökérről ezer a hajtása.

"S jóllehet ő mindnél többre teszi Csabát,
És talán a húnok, tisztelvén a szavát,
Örömest választják helyébe királyul:
Sok minden jöhet még közbe akadályúl.

"Mert a susogó hír azt gyanítja már is,
Nagy akadály lehet ebben Aladár is,
Mivelhogy titokban gyűlöli testvérét,
A kegyenc Csabának szomjúhozza vérét.

"És ez onnan volna, mert talán Krimhilde,
Egy fiát, Aladárt, közjóra nevelte,
Rokoni, vérei, nemzete javára,
Kiket napnyugaton nyom Etele járma."

Felelt erre a szász: "Most hallom ezeket!
Nem jó, ha az ember olyasmit feszeget,
Aminek későbben urát adni nehéz,
Mert bizony feje is könnyen utána vész.

"Hátha már most, teszem, valaki feladna?
S olyan ember kettőnk közül is akadna?
Mert kötelessége hű alattvalónak
Bármit is utána tenni a közjónak."

Walamir ijedten lépett visszafelé,
Tenyerét paizsúl tartá maga elé,
Változott a színe, remegett az ajka,
Heves indulatban ily szó tört ki rajta:

"Áruló! ármányos! aki vén létedre
Madárfogó lépet kensz hamis nyelvedre;
Szép szóval az embert, mint egy bölcs, oktatod;
Tigrisként rohansz rá, midőn megkaphatod.

"Tán nem tudom én, hogy mint a pók a zugban,
Régen szőttök-fontok homályos titokban,
Krimhild asszony, és te, s a többiek itten,
Ármányos lelketek tudja, hogy mit? mit nem?

"Mert, ha súgni-búgni olykor összeűltök,
Mingyárt veszem észre, hogy engem kerűltök,
Mint folyam a sziklát; melyre föl se' mászhat,
Kemény gyökerének alája sem áshat.

"Mert a hit nem szellő: bizony meg is állom,
Hűséggel, tanáccsal uramat szolgálom,
Vérrel és fegyverrel, amikép fogadtam,
Midőn, eskü gyanánt, jobb kezemet adtam.

"Mert megölhetett von': egy ujjal se bánta,
Kisdedeim anyját kegyesen megszánta,
Rám bízta bizalmát, vagyonnal tetőzött:
Remélhet-e ennyit máshol a legyőzött?"

Szóla s menni akart; de, kezét megfogva,
Felelt neki a szász, gúnnyal mosolyogva:
"Bizony, képes volnál, a nagy hűség miatt,
Gyanúba keverni legjobb barátidat.

"Ne cselekedd azt, hé ne adj el bennünket,
Jobb helyre temessed mai beszédünket:
Majd kikél az egyszer, majd fel is nő, tettre:
Mert nem élt hiába ily sokáig Detre. -"

Azzal egyik jobbra, másik mene balra,
Gót Walamir indult a király-udvarra;
Detre is elúnt már űlni kapufelen:
Másuvá gondolta a szász fejedelem.


Második ének

 

Krimhilde

Fordula hát egyet vas-homloku Detre,
Neki lévén az nap gondja őrizetre,
Megszemlélte kivűl a jeles őrhadat,
Mely ott táboroza színes sátrak alatt.

És ha veszen észre csak egy szálnyi hibát,
Megdorgálja, bizony, bárki apja-fiát,
Legyen tiszt, közember, idegen, vagy szittya:
Kemény feddő szóval a porig leszidja.

Onnan pedig indúl a kapun befelé;
Melynek két bálványa egymást úgy ölelé;
Mint ha két hegyi bük lombos tetejével,
Össze lenne fonva bokrétás fejével.

Önegész udvarán vitte végig útja,
Hol e fő személynek márvány fürdő-kútja,
Díszes faragványú sátorai állnak;
Nincs különb lakhelye csupán a királynak.

Mert a főfő kunok udvarai görbe
Rácsozattal veszik a királyét körbe,
S ettől amazokat tér-mező választja,
Melyen kettő ággal foly körül a Zagyva.

Túl pedig e rónán, Zagyva szigetében,
A királyi palánk emelkedik szépen,
Sűrü tornyozattal, recésen faragva,
Ezerféle színű fából összerakva.

Itt legel a ménes, a szép anya-kancák,
Remekbe azokat szűlte egy-egy ország;
Partra jön a csikó, látja magát vízben;
Megriadva fut, fut: - s így tesz gyakor ízben.

Kétfelől az úton, kétfelől a hidon,
Sátrak lengedeznek puha zöld pázsiton,
Messzünnét sereglő követek számára,
Kik ott ácsorognak, Etelére várva.

De a kapu előtt, mely a várba viszen,
Síma gyepes földön, túl a folyó vizen,
Csaba és Aladár, királyi leventék,
Fegyverforgatásban erejök' nevelték.

Számos ifjú van ott, idegen és szittya,
Egy korosabb őket vezérli, tanítja,
Vitéz Odoaker, fia Edekónak,
Lehetne röviden nevezni Odónak.

Nyilazás, lovaglás, kopja, dárdavetés,
Van ezer mulatság, hősi vetélkedés;
Erejét az ifju nem szokta sajnálni:
Buja fű még jobban nő, ha megkaszálni.

S támada nevetség az Oresztesz fián,
Időnap előtti kövér hasa mián,
Melyért Odoáker fogta koplalóra,
Amíg hogy fel nem bír pattanni a lóra.

Most ugyan felmászott, valami nehezen,
Volt is tréfa elég, volt is kacaj ezen;
Bokros lova lábát megcsapkodta Odó,
És monda kajánul: hadd lám, milyen futó!

Farkához rugott az, szűk volt neki a rét,
A lovag elhányta ostorát, fegyverét,
Kantár helyett öllel fogódzott nyakába,
Potrohát szegénynek gyötri gombos kápa.

Aztán ríni kezde, vastag férfi hangon,
Keresé a kengyelt lábbal a cafrangon,
Vérzi a ló hasát lógó sarkantyúja,
Melybe anélkül is hét ördög van bújva.

Mígnem egyszer a ló, Zagyva folyam mellett,
Lerázta nyakából az unalmas terhet;
Legördült a vízbe (nagyobb volt a sárja):
Így lovaglott Róma leendő császárja.

Mindnyájan nevették; hanem a bölcs Detre
Szerzőjét e csínynak komolyan megfeddte;
Azután gyönyörrel a többi játékot:
Csaba, Odó harcát soká nézte még ott.

Aladár azonban állt egymaga félre,
Míg Odót izzasztá ifiabb testvére;
Odamene a szász, megfogá a kezét,
S mutatóujját így kisérte a beszéd:

"Én lehettem ollyan, gyermek-ember lévén,
Apáid honában, kincses Rajna szélén,
Hol anyád ősének állt királyi széke,
Fiatal koromban ott valék, vendége.

"Akkor voltam ollyan, mint jelenleg Csaba:
Kardom egy ifjú csert könnyen kettészaba; -
De azóta sok víz folyt le már előttem:
Fölfelé is, meg haj! lefelé is nőttem."

Aladár a kezét halkan visszavonta,
Detre beszédére ő semmit se monda,
Távolabb huzódott négy vagy öt lépéssel,
S nézte a játékot, mint előbb kevéssel.

Csaba pedig aztán lováról leszálla,
S odavezeté azt, ahol Detre álla;
Bal karját keresztül vette a ló nyakán,
Szép sörénye alatt kézzel lapogatván.

Egyszersmind a jobbot nyujtotta Detrének;
Az öreg, az ifjú összenevetének!
Pej lován, Odó is hamar előterme,
Tette magát szörnyen, mintha neheztelne.

"Ezt ugyan - kiálta - fejemre tanítám!
Mert, ha nem vigyázok, a földre terít ám;
Illik az, így bánni köszönet dijába?
No csak, jótétedért ne várj jót, hiába!"

Így kötődött az, hogy nevessenek rajta,
Hanem Csaba egyet jó nagyot sohajta:
"Könnyű nekem - ugymond - itthon vitézkedni,
Fecske paripámon a szelet kergetni.

"Esztendeje múlt el, nem is egy, de három,
Mióta Etelét, az atyámat, várom,
Hogy csatába vígyen, amikép igérte;
Visszajön, azt mondá, nyolc vagy kilenc hétre.

"S ím! negyedszer nyilt ki a szép új esztendő,
Négyszer jött a gólya elébb haza, mint ő;
Ki tudja, mikor fog ismét hadba kelni!
Mert méltán pihen az, aki megérdemli."

"Sohse búsulj, szolgám!" monda neki Detre
"Nem fog atyád űlni puha kerevetre!
Visszafordul ismét, Honória végett,
Hogy kivíja karddal a szép feleséget.

"Mert a testvérhúga római császárnak
Gyűrüjét küldötte Etele királynak;
Gyűrüjét, szerelmét, szíve gerjedelmét,
Férjeűl ohajtván hunok fejedelmét.

"Aztán meg is kérte a lányt feleségűl,
(Csaba ezt nem hallá arcpirulás nélkűl),
S egybe pedig kérte a nagy ország felét:
Megilleti ennyi hozomány Etelét.

"Nem adá a császár; tudom megsiratja,
Lesz a gyászruhának kelete, divatja,
Sok szűz marad otthon ez egy mátka végett, -
Akkor, a násznéppel, elvisz atyád téged.

"Akkor válik el, hogy Csaba már nem gyermek,
Sőt beillik harcon embernyi embernek:
Apja pedig aztán az első leánnyal,
Megajándékozza gyönge Delilánnal."

Alig ejté az ki szép Delilán nevet:
Paripára pattan Csaba, mint egy evet;
Lova lódul könnyen, sarkalá, hogy menjen:
Az öreg embertől szégyenlette szörnyen.

Ha valaki már most nem is tudja talán,
Megmondom ki volt a szűzi szép Delilán:
Nagy király leánya, káspi tengeren túl,
Honnan reggelente a nap utnak indúl.

Ott lakott egy néptörzs, a neve korozmán,
(Körülbelől annyi, mint török vagy ozmán),
A király e népnek volt hatalmas kánja:
A leány e kánnak szerelmes leánya.

Onnan hozta egykor Etele Csabának,
Megszerette a lányt kedves kis fiának,
Ríka sátorában szépen fölnevelte,
Ríka után gondját viseli Krimhilde.

S az összekelésből már nem múlna semmi;
De Csabának, harcon, próbát kell még tenni;
Akkor ölelheti gyenge testét lánynak:
Ez volt a szokása szittyai pogánynak.

Detre pedig, a szász, ment, fel az udvarba,
Krimhild asszonysághoz, a derék sátorba,
Szép ruhás leventék őrzik a nagy sátort,
Visszarántják egymást, úgy adnak sikátort.

Nem silány hajlék ez, minden ember tudja,
Szellős tág folyosó környöskörül futja,
Síma gyallott fáit messze földről hozták,
Tornyait és kúpját meg is aranyozták.

Nagy terembe lépni, mely derűlt, világos,
Tizenkét sorjával benne karcsu ágas
Felfelé kigyódzik, mint valamely inda,
Kivirágzik feljül a hosszu gerenda.

Merevűl a pallót fedi puha szőnyeg,
Tenyérnyi parasztja sincsen ott a földnek,
Sajnálná az ember megtaposni lábbal,
Ráborulna inkább fényes homlokával.

Tiszta mint a pohár, minden szöge-zugja;
Fala, hogy fából van, szépen elhazudja,
A barna diófa habzik, mint a márvány,
Közte kecskerágó van elhintve sárgán.

A szőke juharnak, piros tiszafának,
Gyenge fonadéki összesímulának,
Vizben a nehéz tölgy feketére ázott,
Belőle a mester nagy gonddal cifrázott.[*]

  • [*] Itt megszakad a kézirat; de ugyanez ének további folytatásából még
    a következő tíz versszak maradt fenn. (Arany László jegyzete.)

.......................................
.......................................
.......................................
........................................

"Mert a vad nem sejti, amely tőr megejti,
"Farka elvágását kígyó sem felejti;
Férjednek is ára meglett nem sokára,
Jó testvéreidet híttad lakomára.

"S alájöve Gunter csak nehány ezerrel,
Mind a három király Gernot és Gizelher,
Alá a vad Hágen, így ohajtád régen,
Megörűlt a szíved ennyi szép vendégen.

"Könnyű összeveszni, galibát szerezni,
Lappangó parázsból nagy tüzet élesztni;
Bor a szót kihozta, szó a kardot húzta,
Sok vitéz embernek halálát okozta.

"Ott esének el mind egy erős felházban
Kunok fegyverétől lovagok tíz százan,
S kilencezer szolga, széllyel mindenfelé:
Egy se ment ezekből Rajna vize mellé.

"Kettő vala már csak: Gunter, a tesvéred
És a szörnyü Hágen, ki megölte férjed;
Foglyúl adta isten őket a kezedbe:
Senkire se bíztad, jut-e még eszedbe?

"Lefejezéd őket hosszu véres karddal,
Hurcolád a két főt gyenge női karral;
Fehér könyökidről... hanem elég, elég! -
Az a kard, az a kéz vajjon megvan-e még?

"Mert avval a kézzel könnyű lesz ölelned,
A királyt, ha majdan nyugszol teste mellett;
Ölelned.... elölnöd... mit mondok? - Valóban
Kevés a különbség ebben a két szóban!"

Felelt a királyné: "Mi módon tehetném?
Ily nagy gonoszságra hogyan vetemedném?"
Felelt vissza Detre: "Minden fejedelmek
Mint egy kőfal, állnak a te fiad mellett.

"Ardarik, a tüzes gepida, vezér lesz,
Walamir, a jámbor, én tudom, hogy érez,
Most a hívet játsza, de ha kell a résen,
Én tudom, első lesz a kenyértörésen.

"A többi? a többi - felelek azokról -
Ámbár még kevesen tudnak e dologról,
Mert, noha legtöbben megvan az indúlat,
Nem áll benne a szó, - mint a rosta, hullat."


A hatodik énekből

Földnek adván így a nagy király tetemét,
Tartanak egyszersmind halottak ünnepét,
Mellyet keveházán ősi módra ülnek,
Minden esztendőben egyszer összegyülnek.

Csatamondó Hábor a nagy kőre álla,
Szózatos ajkához isten lelke szálla,
Lebegő ujjakkal megérinti kobzát,
És átfutja szemmel a nép széle-hosszát.

Emlékezik ama legelső tusára,
Keve jó vezérre, Béla, Kadosára;
Kik alatt a hún nép, villogtatva kardját,
Legelőször látta Duna-Tisza partját.

Dunán túllevő rész még Rómának hódolt,
Egy Makrinusz nevű benne helytartó volt,
Sok özön serege, sok gyülevész népe,
Készen várta a hunt, nem jöve elébe.

De borongós éjen bátor Keve átkél
Mind egész hadával Szent Gellért hegyénél,
S megüti Makrínuszt, Tárnok vize táján,
Hamzsabég az a hely most a köznép száján.

Ott esett el Keve, Kadosa és Béla,
Győzött a hun elébb, aztán elaléla;
Most is látni Bata és Hamzsabég között
A sok dombot, hová e had temetközött.

De Makrin is ottan maradni nem mere,
Sebes futamással Lajtán átalkele,
A hunok ellenben, mihelyest üdültek,
Sebes száguldással utána repültek.

És nem messze Bécstől, hol a Húnbérc vagyon,
Megvevék a kölcsönt a római hadon,
Elesett Makrinusz; szász Detre, a társa,
Viseli a nyilat, köz álmélkodásra.

Mondom, ezt a dolgot Hábor emlegeté,
Bendegúzt, az Etel atyját, sem feledé;
S állván sírja felett a három vezérnek,
Szózatos ajkáról zeng az ősi ének:

Hábor éneke

Mért vijjog a saskeselyű,
Mért szállong a turul s ölyű.
[*]
stb.

Így énekle Hábor, estvéli homályban,
Nem érték egészen, de érzék mindnyájan:
Szivöket elnyomta tompán sajgó érzet,
Mire nincs egyéb szó: enyészet, - enyészet.


  • "A kézirat címlapján fel van írva szép betűkkel: Csaba
  • s későbbi írással szomorkás rímnek odavetve:

  • Marad végkép a'ba."
  • (Arany László feljegyzése.)

[*] (Lásd Arany: Keveháza című elbeszélő költeményét.)


(1855)

***