"Via Blog erre"
Blogarchívum
2015. április 28., kedd
NEPAL - Hírek Fotó | Getty Images
Kép tartalmazza a Grafikus rész.) A Szervezet Egyik áldozat egy ... Hírek Fotó | Getty Images :
"Via Blog erre"
"Via Blog erre"
2015. április 20., hétfő
NullahategyMinden második nálunk vendégeskedő NDK turista megfigyelés alatt állt - Nullahategy
Nullahategy
Minden második nálunk vendégeskedő NDK turista megfigyelés alatt állt - Nullahategy:
'via Blog this'
Minden második nálunk vendégeskedő NDK turista megfigyelés alatt állt - Nullahategy:
'via Blog this'
Napokban jelent meg Jobst Ágnes hiánypótló munkája, amely a kelet-német titkosrendőrség, a STASI magyarországi működését tárja az olvasók elé. Az NDK turisták azt hitték, hogy hazájuktól távol, nyaralásuk alatt nem figyelik őket a szolgálatok. Tévedtek. Minden második kelet-német vendéget megfigyeltette a Stasi. Jobst Ágnessel beszélgettünk.
POÓS ZOLTÁN - Nullahategy
Hogy találta meg a téma? Családi motivációk vezették erre a speciális kutatási területre?Gyerekkorom meghatározó élménye volt a szögesdróttal és figyelőtornyokkal elkerített határ képe. Nem egy külföldi utazásra gondolok, csupán a Kőszeghez közel élő nagyszüleim meglátogatására. A szünidő közeledtét családunkban az jelezte, hogy a Rómer Flóris utcai rendőrkapitányságon beutazási engedélyt kértünk a határsávba. Megérkezésünk után 12 órán belül helyben is be kellett jelentkeznünk, vagyis első utunk nem a rokonokhoz, vagy ismerősökhöz, hanem a helyi rendőrőrsre vezetett. Ezek a korai élmények érzelmileg is megalapozták a téma iránti szakmai érdeklődésemet.
Ha sejtették, hogy figyelik a kelet-német turistákat, akkor hogy tudtak – olyan legendásan szabatosan – nyaralni nálunk az NDK-sok?Az NDK lakosok közül országukban minden második személy megfigyelés alatt állt. A keletnémet turisták abban reménykedtek, hogy legalább külföldi nyaralásuk alatt kikerülhetnek a Stasi látóköréből. Általában az utazási irodákat mellőzve maguk szervezték meg az utazásaikat, helyben vettek ki szobát, illetve kempingeztek. Az utazási betétlap kiváltásakor gyakran fiktív úticélt adtak meg a nyaralás helyeként. Több jelentés is arról számol be, hogy az ellenőrzésükre kiküldött ügynök napokon át strázsált a megadott cím előtt, mindhiába, mert a keletnémet nyaralóvendégek nem jelentkeztek. Amennyiben nyugatnémet ismerősökkel közös nyaralást terveztek, még ennél is egyszerűbb volt a helyzet. A szállásfoglalását a nyugati rokon intézte, így a keletnémet vendégek neve nem jelent meg az utazási irodák nyilvántartásaiban. A biztonság kedvéért megérkezésüket követően autóikról még a rendszámtáblát és az országjelzést is leszerelték, majd kocsijukkal garázsban, hátsó udvarokban, vagy bokrok közé tolatva parkoltak. Erre azért volt szükség, mert a Stasi által kiküldött ügynökök a rendszám alapján könnyen be tudták azonosítani a tulajdonost.
Voltak olyan abszurd esetek, hogy az ügynök idegenvezető a Balaton partján a nagy lazulásban összejött a megfigyelt turistával?Az eddig átnézett dokumentumokban nem akadtam hasonló esetre. A keletnémet ügynökök az operatív csoport és egy „középvezető” ügynök irányítása alatt, hálózatba szerveződve dolgoztak. Nemcsak a nyaralókat, de egymást is szoros ellenőrzés alatt tartották, munkájukhoz hozzátartozott, hogy egymásról is rendszeresen jelentést adtak. Egy olyan esetre azért rábukkantam kutatásaim során, amikor a Balaton déli partján az egyik nyaralóvendég – egy férfi, aki odahaza már korábban tiltott határátlépést kísérelt meg – szoros kapcsolatba került a magyar utazási iroda egyik idegenvezetőjével, és házasságkötést terveztek. Az ügynök jelentését követően a Stasi azonnal közbeavatkozott, és próbálta meghiúsítani a frigy létrejöttét.
A könyvben szerepel, hogy Buchenwaldban 1947-ben 700 szocdemet tartottak fogva. Ez mennyire közismert a mai Németországban? Egyáltalán: Németországban született hasonló könyv, vagy az ön kötete jó eséllyel jelenhetne meg az egykori NDK-s tartományokban?A Németország szovjet megszállási övezetében található koncentrációs táborok további felhasználására vonatkozóan Norman Naimark, a Stanford egyetem professzora folytatott kutatást. Munkája közismert a hidegháború történetével foglalkozó szakemberek előtt. Azt azonban, hogy az átlagemberek erről milyen ismeretekkel rendelkeznek Németországban, nem tudom megítélni. A Stasi külhoni jelenlétével kapcsolatban a német történeti szakirodalom érthető módon a Német Szövetségi Köztársaságban folytatott működésük feltárására fókuszál. Kelet-Európa vonatkozásában Georg Herbstritt munkáit tudom megemlíteni, aki kutatásának középpontjába a Stasi romániai kapcsolatait helyezte. A magyar határnyitás történetét Oplatka András kitűnő monográfiája dolgozta fel, míg Dalos György, a berlini Collegium Hungaricum korábbi igazgatója a téma egyik részterületét vizsgálta. A most megjelenő kötet elsőként dolgozza fel átfogó igénnyel a magyar és keletnémet állambiztonság kapcsolatait. Úgy vélem, hogy könyvem feltétlenül számot tarthat az egykori NDK tartományokban élők érdeklődésére, hiszen életük egy részének, a régmúlt nyaralások állambiztonsági hátterének, és a határnyitást övező „műhelytitkoknak” a megvilágítása közelebb viszi őket múltjuk megismeréséhez.
Ulbricht anyagi segítséget kért és kapott Kádártól a berlini fal építéséhez. Kértünk mi bocsánatot ezért valaha is a rendszerváltás után?Walter Ulbricht keletnémet pártvezető nem a berlini fal építéséhez, hanem az NSZK és a NATO-államok feltételezett gazdasági szankcióinak kivédéséhez, illetve az NDK ipari termelésében tervezett profilváltáshoz kért segítséget Kádártól, aki tízmillió nyugatnémet márka értékű, hat hónap futamidejű kölcsön nyújtására utasította a hazai pénzügyminisztériumot. A két pártvezető közötti egyeztetés a berlini fal építését szentesítő moszkvai értekezleten történt. Az értekezlet összehívását az NDK vezetői kezdeményezték, mondván, hogy a nagymérvű elvándorlás miatt másként nem tudják garantálni országuk talpon maradását. A keleti blokk országainak vezetői egyhangúan Kelet-Berlin szeparálása mellett döntöttek. Önálló külpolitikai mozgástérrel a csatlós államok, így Magyarország sem rendelkezett.
1977-ben írták alá a szocialista országok a közös elektronikus adatbázis felállításáról szóló egyezményt. Milyennek kell elképzelnünk az akkori számítógépeket. Keleti fejlesztésűek voltak? Nem féltek attól, hogy valamilyen módon feltörik ezeket?A Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Kuba és Mongólia ugyan 1977-ben írta alá a közös elektronikus adatbázis létrehozásáról szóló megállapodást, ám a rendszer kialakítása és az adatbázis feltöltése számos egyeztetést igényelt, hiszen a résztvevők saját nyilvántartásaik alapján próbálták bevinni az adatcsoportokat, nevezetesen az „ideológiai fellazításban” veszélyesnek ítélt célszemélyeket és célcsoportokat. A működés biztonságát érintő intézkedések közül csak egyet említenék: a rendszer a lekérdezéseket is rögzítette, vagyis nyoma maradt, hogy ki, honnan és mi után kutakodott. Az akkoriban rendelkezésre álló technikai lehetőségek nem tették lehetővé a kellő kapacitást, így ez már akkora leterhelést jelentett, amely a rendszer használatát bonyolulttá és körülményessé tette. Az együttműködésben érdekelt felek ezért a gyakorlatban továbbra is előnyben részesítették a kooperáció hagyományos formáit.
Ír a Gőzös-68 és a Celofán-69 nevű levélbontó készülékről. Milyen egyéb innovációi voltak a magyar titkosszolgálatoknak? Jellemző volt ezen a területen is az ún. magyar találékonyság?Az ún. operatív technikai eszközök fejlesztése terén szintén munkamegosztás alakult ki. A levélellenőrzéshez kapcsolódva meg kell említeni a levélpréselésre használt berendezést, amely a tömegesen felnyitott levelek visszazárásának automatizálására szolgált. Ezzel kapcsolatban az NDK-ban folytak kísérletek. A magyar találékonyság főként a híradástechnika terén mutatkozott meg. A koprodukció súlypontját a rövidhullámú adók kifejlesztésére helyezték, az ehhez szükséges berendezéseket és alkatrészeket a magyar híradástechnikai ipar állította elő. A Stasi „N” Híradástechnikai Osztálya szintén ezeket a berendezéseket használta. A magyar híradástechnikai ipar termékei voltak a lehallgatásra használt berendezések is. Az „Egérfogónak” nevezett, magyar fejlesztésű automatikus lehallgató készüléket például beszédes fantázianévvel látták el.
A Stasi egykori feje, Markus Wolf járt Hévízen. Ilyenkor milyen biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. A vízben volt még öt ügynök?A Stasi vezetője Erich Mielke állambiztonsági miniszter volt, Markus Wolf 1986-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig a keletnémet hírszerzést irányította. A gyógyüdülésekkel kapcsolatban azok időpontjára és a vendégajándékokra vonatkozó javaslatokra sikerült rábukkannom. A magas rangú keletnémet vendégek mellé kísérőt jelöltek ki, ám a biztosításukat illető külön intézkedési terv nem került elő. Ennek kézenfekvő okát abban látom, hogy a Stasi vezetőit a belügyminisztérium üdülőiben és szanatóriumaiban fogadták és gyógykezelték, amely objektumok eleve védelem alatt álltak.
A könyvben csak 1989-es fotók szerepelnek. Nem volt az MTI-ben kép a 60-as évekről? Olyan titkos volt ez a világ, hogy képek sincsenek róla?A titkosszolgálatok működésének fontos jellemzője, hogy tevékenységüket rejtett módon végzik. Ennek kapcsán Markus Wolf személyére szeretnék visszautalni. Az NDK hírszerzés legendás főnökét évtizedekig nem sikerült lencsevégre kapni, ezért „arc nélküli embernek” is nevezték. 1978-ban egy svéd fotós készített képet róla, amelynek alapján a Stasi egyik átállt ügynöke, Werner Stiller 1979-ben azonosította. A ’60-as évek fotódokumentációja tehát meglehetősen szegényes, a rendelkezésre álló fotók feldolgozását megnehezíti a képen szereplő személyek beazonosításának nehézsége. Ráadásul a vizsgálati dossziékban szereplő fotómellékletek rossz felbontású, életlen felvételek, amelyek felhasználását a személyiségi jogokra vonatkozó adatvédelmi előírások is behatárolják.
Az illegális határátlépésnek különböző burleszkbe illő elemei is voltak, vízipipák, búvárruhák is előkerültek, de voltak, akik tengeralattjárót akartak építeni egy folyón való átkeléshez… Ön milyen abszurd történetet ismer ebben a témában?A burleszk jelző használatát nem tartom szerencsésnek ebben a témában. Ezek az emberek a menekülés reményében nemcsak az addig felépített egzisztenciájukat, hanem a puszta életüket tették kockára. A legabszurdabb történetet számomra annak a két fiatal barátnőnek az esete jelentette, akik egy ipari folyadékot szállító holland kamionsofőrtől kértek segítséget, majd a tartálykocsiba bújtak. Még mielőtt a magyar határt elérték volna, egyikük teljesen elmerült, és megfulladt. Az eset 1986-ban, három évvel a berlini fal leomlása előtt történt. Belegondolva, hogy az új életnek nagy reményekkel nekiinduló fiatal nő élete egy ipari zsiradékkal teli konténerben ért szörnyű véget, ezen értelmetlen és méltatlan körülmények között bekövetkező haláleset különösen megrázott.
Antall József tragédiája: forradalmi kezdet, elmaradt nagytakarítás
'via Blog this'
ANTALL JÓZSEF TRAGÉDIÁJA: FORRADALMI KEZDET, ELMARADT NAGYTAKARÍTÁS 0
„Antall József a Toldi (sic!) Ferenc Gimnáziumban osztályfőnöki beosztását arra használta fel, hogy diákjaiban megerősítse az ellenforradalom szellemét” – írta Kállai Gyula államminiszter a fiatal tanár eltávolításának okáról Szakasits Árpád elvtársának 1959-ben. A néhai miniszterelnököt végül egy széttépett orosz nyelvkönyv ürügyén sikerült kirúgni a Toldyból. Édesapja hiába kérte Szakasits segítségét, még a befolyásos politikus sem tudta „megmenteni”. Antall József múzeumi vezetőként találta meg a helyét a Kádár-rendszerben, hogy hatalomra kerülve a leszámolás helyett a megbocsátás útját válassza. Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában (2. rész).
MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
„Tetszettek volna forradalmat csinálni” – a legenda szerint ezzel a bon mottal vágott vissza Antall József miniszterelnök politikai ellenfeleinek, kritikusainak (leginkább az MDF radikális szárnyának), akik a rendszerváltás után a valódi, kompromisszummentes változásthiányolták. „1956-ban még Ön is ezen volt”, mondhatta volna valamelyikük viszontválaszul, hiszen a néhai miniszterelnök fiatalonforradalompárti volt. Diákjaival tüntetett, majd a kádári megtorlás(lásd még itt és itt) alatt sem lapított, tanárként okkal vívta ki a rendszer és az állambiztonság haragját, a súlyosabb retorzióktól csak édesapja befolyása és kiállása óvta meg. Cikkünk első részében már felvázoltuk a fiatal tanár és az állambiztonság külön játszmáját, most azzal az esettel folytatjuk, amelyre hivatkozva Antallt eltávolították a Toldy Ferenc Gimnáziumból. A Magyar Országos Levéltárban megőrzött levelekre és hivatalos feljegyzésekre a Hamvas Intézet archívumában leltünk rá (lefelé görgetve elolvasható az összes anyag).
Antall Józsefet 1957 után még egyszer letartóztatni nem lehetett(politikai védelem alatt állt), így más módszerrel kellett megakadályozni abban, hogy tanérként tovább „mérgezze” az ifjúságot. A néha láthatatlan, néha nagyon is látható aknamunkában nem is az Antall Józsefre állított iskolai ügynökök, hanem Cihika Mihály igazgatóhelyettesvégezte a(z állambiztonsági szempontból) leghasznosabb munkát. A diákokat munkásőr-egyenruhájában, kikandikáló pisztolyával (az életnél nincs jobb forgatókönyvíró) kihallgató pártkatona már 1958-ban is megpróbálkozott a fiatal tanár eltávolításával, ezt végül egy évvel később sikerült elérnie.
Előző cikkünkben is rámutattunk, hogy Antall József valóban ember maradt az embertelenségben. Mindent megtett tanítványaiért, példát mutatott akkor, amikor a többség hallgatott, lapult, téglaként illeszkedett, így próbálva túlélni a rendszert. Diákjaiból nem elvtársat, hanem embert akart faragni, gyönyörű példája ennek az az utolsó történelemóra, amelyet végzős osztályának tartott 1959 tavaszán. A róla jelentő diák, „Kerekes József”, azaz Huszár Ferenc szerint Antall József arra kérte őket, sohase feledjék, hogy magyarok, becsületes magyarok. A tanár arra kérte osztályát, viseljék el az élet rúgásait és ne omoljanak össze.
„TÚL KELL ÉLNI AZ ÖNKÉNYURALMAT”
Törhetetlen akarat és összeszorított fog. Ez lehet a túlélés receptje? Antall József egykori diákja, Jeszenszky Géza (aki később külügyminiszteri posztot kapott a kormányában, tavaly pedig azzal került be a hírekbe, hogy lemondott az oslói nagyköveti posztról) a Magyar Szemlében megjelentvisszaemlékezésében így fogalmazott: „Szavaival és személyes példájával amegalkuvástól óvta diákjait. Azt magyarázta, hogy nem szabad félni, csak most óvatosabbnak kell lenni, oktalan és gyermeteg hősködésselnem szabad fejjel menni a falnak. Mint 1849 után, túl kell élni az önkényuralmat, és fel kell készülni arra az időre, amikor lesz értelme, lesz esélye a bátor cselekvésnek”.
ÓCSKA ÜRÜGY: EGY MEGTÉPETT OROSZ NYELVKÖNYV
Antall diákjai az emlékezetes beszéd után remekül teljesítettek az érettségin (a vélelmezhető ellenszél ellenére elért négyes osztályátlagdicséretet érdemel), a légkört, az őket, illetve tanárukat ért támadásokat ismerve nem meglepő, hogy kicsit eleresztették magukat a vizsga után. Örömükben szétdobálták könyveiket, és (borzalom) a nagy ünneplésnek egy orosz nyelvkönyv és egy dekoráció is áldozatául esett. Több sem kellett Cihika Mihálynak, aki feljelentette az osztályfőnököt, az természetesen sem őt, sem a vizsgálódókat nem zavarta, hogy Antall a „csúfos” akció alatt nem is volt a teremben. Valamilyen ürügyre építvemindenképp el kellett ítélni. Benke Valéria művelődési miniszter vizsgálatot rendelt el, az osztály tagjait eltiltották a továbbtanulástól (ez két évig maradt hatályban), Antall ellen pedig fegyelmit indítottak.
SZAKASITS ÁRPÁD LEVELÉT MEGÍRTA
Bár Antall édesapja mindent megpróbált (előző cikkünkben már megírtuk, hogyan hozatta ki fiát a rendőrségtől ’57-ben), ezúttal hiába. Pedig az MSZMP egyik legtekintélyesebb politikusát, Szakasits Árpádot is megnyerte. Erről tanúskodik az a Magyar Országos Levéltárban megőrzött levél, amelyet a Rákosi-korszakban bebörtönzött, de 1956-ban rehabilitált Szakasits Kállai Gyula államminiszternek írt: „Kedves Barátom!” – így a megszólítás. – Telefonon történt beszélgetésünknek megfelelően idezártan megküldöm Antall József volt kisgazdapárti miniszter tanár fiára vonatkozó följegyzést azzal, hogy vizsgáltasd ki az ügyet s ha valóban alaptalan vádaskodásról van szó, ne érje igazságtalanság ezt az embert s ha lehet kerüljön egy másik gymnázium kötelékébe”.
ANTALL JÓZSEF ÉS AZ „ELLENÁLLÁS SZELLEME”
A felső vezetést viszont sem az ex-miniszter Antall, sem Szakasits kérésenem hatotta meg. „Antall József ügyét megvizsgáltattam – írta „Kedves Szakasits Elvtárs”-ának Kállai Gyula 1959. október harmadikán. – A vizsgálat megállapította, hogy nem az apja, hanem saját jobboldali politikai magatartása miatt távolították el az iskolából. Antall József a Toldi(nyilván Arany hősére gondolt – a szerk.) Ferenc Gimnáziumban osztályfőnöki beosztását arra használta fel, hogy diákjaiban megerősítse az ellenforradalom szellemét. Ennek eredményeként tanítványai több esetben követtek el politikai jellegű fegyelemsértést. Pedagógiai tevékenységét Antall József arra igyekezett felhasználni, hogy diákjaiban anépi demokrácia iránti ellenállás szellemét fejlessze ki. A Művelődési Minisztérium ezek alapján távolította el a pedagógusok sorából”. A döntés megszületett, ezen az a feljegyzés sem változtatott, amelynekfeltehetően Antall József a szerzője (az irat külső szemszögből írja le a tanár kálváriáját, de néhány helyen E/1-es személyben „beszél”), és amely részletesen leírja Cihika ármánykodását, „üldöző jellegű intrikáit”.
.
Tény, hogy Cihikáék már az érettségis eset előtt is mindent megtettekAntall lejáratására. „Ezután több, teljesen alap nélküli ügyben hajszát kezdtek osztálya ellen – olvashatjuk a fenti, valószínűleg Antall által jegyzett feljegyzésben. – Egy teljesen elnagyolt rajzra, amelyiknak száraiennek ellene szóltak, kijelentették, hogy „horogkereszt”.” Lám, mi mindennel be lehet mocskolni egy tanár jó hírét. Nem mellékes, hogy ahorogkeresztes vád (a rendszer ellenségeinek lenácizása, lefasistázása)bevált eszköz volt a lejáratásra (most is az). Felhasználták Szabó Lőrinc ellen is, amikor a háború után az igazoló tárgyalásokon próbáltaknácit, Hitler-bérencet, antiszemitát faragni az ismert költőből (az esetet épp a napokban idézték fel a Cink.hu-n. „Egy másik ilyen jellegű állítás pedig éppen Sárközi Mártától eredt, aki szerint a költő fiának, Lócinak ötödik születésnapján rendezett gyerekzsúron horogkeresztes szendvicseketszolgáltak volna fel” – írta az abszurd, ám életveszélyes vádról Horányi Károly Vád és emlékezet (Lezáratlan eljárások Szabó Lőrinc ügyében) című művében. Nem mellékes, hogy Sárközi Márta (Molnár Ferenc lánya) Szabó egyik legjobb barátjának, Sárközi Györgynek a felesége volt. Utóbbival kapcsolatban Illyés Gyula azt írta (Illyés Gyula: Szabó Lőrinc. Róla magáról): „Mint annyi másért, Sárközi Györgyért is mindent elkövetett volna, hogy megmentse az üldözések idején”. (Nem sikerült: Sárközi György nem élte túl a munkaszolgálatot). Ehhez képest tényleggyomorforgató a Sárközi Márta szájából elhangzott (vagy legalábbis neki tulajdonított) horogkeresztes vád. És épp annyi alapja lehetett, mint Antall József tanítványának esetében… Viszont ennél súlyosabb, veszélyesebb, kegyetlenebb hazugságot nem lehetett akkoriban kitalálni.
HIÁBA A BEADVÁNY, HIÁBA A KÉRELEM
Antall József esetében a horogkeresztes vád már nem igazán számított 1959-ben. Mint ahogyan az sem, hogy a fiatal tanár hosszú, tizennyolc oldalas beadványt intézett a Fővárosi Tanács Oktatási Osztályához, amelyben megcáfolta Cihikáék vádjait. Részsikere volt: bár a fegyelmi eljárás elmaradt, a kirúgást nem kerülhette el. Később hiába fellebbezett az ítélet ellen, bár a Pedagógus Közös Egyeztető Bizottság is melléállt, a Toldyba már nem kerülhetett vissza. Édesapja is hiába próbálkozott fia áthelyezési kérelmével, erre a már igen szűkszavú elutasító válasz érkezett. Már szeptember közepén eldöntötték, hogy „Antall József elbocsátása politikai okok miatt indokolt.”
FELFELÉ ÍVELŐ PÁLYAFUTÁS A RENDSZERELLENES KEZDET UTÁN
A védőháló ennek ellenére megmaradt, míg másokra hasonló esetben jóvalkeményebb büntetés várt, Antallból nem vált törvényenkívüli. A később történtekkel kapcsolatban külön érdekes az a szintén 1959-ből származó feljegyzés, amelynek ismeretlen szerzője szerint „Antall József azt kéri, hogy a valószínűleg kedvező döntés esetén a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya ne fellebbezze meg a Területi Egyeztető Bizottságnál a visszahelyezést. Antall József vagy azonnal lemond állásáról /így nem c. ponttal, hanem hozzájárulással lép ki/, vagy pedig kéri áthelyezésétvalamelyik más intézményhez, elsősorban az Országos Színháztörténeti Muzeumba”. Kérése – ha kerülőutakkal – később meghallgatásra talált. Bár két évig könyvtárosként dolgozott, 1963-ban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumhoz került, amelynek helyettes igazgatója(1967-től), megbízott főigazgatója (1974-től), majd főigazgatója (1985-től a rendszerváltásig) lett. Felfelé ívelő pályafutás rendszerellenes kezdettel.
MEGBOCSÁTOTT AZ ŐT ELÁRULÓ GYEREKKORI BARÁTNAK
A toldys-korszak lezárásával Antall József megfigyelése is érdektelenebbé vált. Személyi dossziéját 1960-ban lezárták, bár továbbra is ellenőrzés alatt tartották. Antall József múzeumvezetői karrierjét nézve látható, a rendszer már nem tekintett rá igazánveszélyes ellenségként („aki nincs ellenünk, az velünk van”?). A Toldyból eltávolított tanár történészként, főigazgatóként már jobban beilleszkedett(tudását, műveltségét, munkabírását nem érhette panasz). Ne legyenek illúziónk: Antallt élete végéig megfigyelték (a modellváltás előtt az állambiztonság, utána a nemzetbiztonság), de ő még annak is megbocsátott, aki jó barátként árulta el.
A rendszerváltás után kiderült, hogy a legtöbb jelentést gyerekkori cimborája, Kiss György adta a néhai miniszterelnökről. Kiss Antall Józsefbizalmi embere volt, a kormányfő négytagú titkárságában dolgozott, ő foglalkozott a sajtóval és a levelezésekkel. 1990-ben lelepleződött. APolitical Capital szerint Antall ennek tudatában vette fel sajtósnak, a néhai miniszterelnök özvegye máshogyan emlékezett. „Kiss Györgynek a rendszerváltoztatás után valóban volt hivatali megbízatása, de amikor aférjem értesült az állambiztonsági kapcsolatairól, s hogy egészen 1989 decemberéig jelentéseket írt róla, megszüntette a posztját – mondtaFülep Klára egy 2008-as, a Magyar Nemzetnek adott interjúban. – A történetnek van folytatása. Japánból jöttünk hazafelé, s átmenetileg Párizsban voltunk, onnan indultunk ugyanis Strasbourgba, hogy férjem átvegye a Schuman-díjat. Ekkor értesültünk róla, hogy a volt barát nagyon beteg. A férjem fölhívta őt. Megbocsátott neki”. Szép gesztus, még akkor is, ha arra érdemtelen embert ért: a különösen aktív Kiss Györgyöt gyakran megjutalmazta (külföldi utak, előléptetések, publikálási lehetőségek) az állambiztonság a jó barát (?) megfigyeléséért. Ráadásul – milyen a sors – bár már 1990-ben nagyon beteg volt, végültúlélte a miniszterelnököt – 1999-ben halt meg.
A TÚLÉLÉS SIKERÜLT, A BÁTOR CSELEKVÉS ELMARADT
Özvegye visszaemlékezése szerint Antall József hatalomra kerülve igaz keresztényként megbocsátott az ellene vétkezőnek. Ezt helyeselhetjük. Az iratok teljes nyilvánosságra hozása viszont nem történt meg (nem mellékesen: azóta sem). Így mi hogyan, kinek tudnánk megbocsátani? Fülep Klára szerint Antall tisztában volt a hálózat erejével, ataxisblokád mögött is (nem csak ő) a nemzetbiztonsággá vedlett állambiztonságot sejtette. „A taxisblokád nyilvánvaló kísérlet volt a rendszer megdöntésére, s neki meggyőződése volt, hogy fegyveres testületek, titkosszolgálati erők voltak a háttérben. Hogy sem az SZDSZ, sem a taxisok nem főszereplői voltak annak, ami történt. Nem véletlenül éppen akkor, amikor kórházban volt, műtét után” – mondta erről Antall özvegye a Magyar Nemzetnek. Talán nem érdektelen a kérdés: ha ilyen tisztán látta, kormányfőként, a változást remélő nemzet vezetőjeként miért nem lépett fel komolyabban a hálózat ellen? Pongyolán fogalmazva: miért nem rendezett nagytakarítást?
„Túl kell élni az önkényuralmat, és fel kell készülni arra az időre, amikor lesz értelme, lesz esélye a bátor cselekvésnek” – idézte Antall tanítását Jeszenszky Géza. A túlélés sikerült (a hálózat is átmentette magát), de talán kevesen fogják rosszindulattal vádolni a szerzőt, ha hozzáteszi: az igazán bátor cselekvés viszont elmaradt.
Címkék:
Antall József
,
avh
,
avo
,
mdf
Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában
Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában:
2015. április 6. hétfő
'via Blog this'
2015. április 6. hétfő
'via Blog this'
EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN: ANTALL JÓZSEF A BELÜGY HÁLÓJÁBAN 1
Bátor, szókimondó, az óvatosságra fittyet hányó, megtörhetetlen – nem biztos, hogy ezek a kifejezések jutnak eszünkbe néhai miniszterelnökünkről, Antall Józsefről. Pedig mind igaz arra a fiatal tanárra, akit a forradalom után előbb letartóztattak, majd áthelyeztek, megfigyeltek és kirúgtak. Diákjai imádták, az állambiztonság tartott tőle. Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában (1. rész).
MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
„1957 és 1959 között, a véres megtorlások idején tapintatosan, de félreérthetetlenül mondta ki véleményét a kommunista rendszerről. Az őt sem kímélő politikai üldözések közepette soha nem felejthető példát adott bátorságból és emberi tartásból” (Jeszenszky Géza: Antall József, a tanár)
Bár a rendszerváltást és az azt követő éveket vizsgálva Antall József néhai miniszterelnökünk megítélése már közel sem egységes, a politikus-történész életének első szakaszát és az állambiztonsági iratokat böngészve az 56-os forradalomhoz hű, elveiből nem engedő, bátor, fiatal tanár alakja tűnik fel. Olyan egyéniségé, akinek homályos, jelentésekből, besúgásokból, emlékezésekből összeollózott személyiségrajzanehezen összeegyezhető azzal a képpel (tettekkel, elmaradt lépésekkel, számonkéréssel), amelyet az idős államférfiről őriz a közös emlékezet. Érezhető az ellentét a konfliktusokat,összeütközéseket vállaló fiatalember és a kiegyezésre törekvő, kritikusai szerint túlságosan puha, megengedő (erősebb megfogalmazásban: megalkuvó) politikus között. Legyen világosabb akontraszt: bár a tanítványait erkölcsre, hazaszeretetre nevelő fiatalembert az ötvenes évek végén még tanítani sem engedték, a Kádár-korszakban végül egészen magasra jutott (a ranglétre tetejére érve a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója lett), majd a rendszerváltás idején ő és az ország is hatalmas lehetőséget kapott.
NEM GYŐZTE, NEM GYŐZHETTE LE A HÁLÓZATOT
E dolgozat nem elemzi a hálózat átmentésének, átörökítésének időszakát, de tény: Antall József és az első szabadon választott kormány keveset tett azért, hogy az állambiztonsági múlttal leszámoljunk. Ha volt is ilyen célja Antall Józsefnek (talán nem érezte ennek fontosságát), biztos, hogy – sajnálatosan korai halálán túl – számosan akadályoztak ebben. Sikerrel: a tisztázó, újrakezdő rendszerváltás elmaradt, az MSZMP (és az ország) vagyonánaklába kelt, az elvtársak átmentették magukat, majd 1994-benvisszatért az MSZ(M)P. Így bár sokan nosztalgiával gondolnak vissza az MDF kormányzására, talán érdemesebb reálisan értékelnünk. Ha voltak is sikerek, nehéz felhőtlenül ünnepelni.
MEG SEM REZEGTETTÉK A PÓKHÁLÓT
Cikkünk a fiatal Antall József bemutatásával több kérdésre keresi a választ. A jelen szempontjából sem érdektelen: mi történt a Kádár-rendszerben azzal a fiatallal, aki a kommunista rendszer esküdt ellenségevolt? Miért nem segítette jobban miniszterelnökként (ő sem) a valódimúltlezárást? Hatalmát felhasználva miért nem vette elő a rendszerváltás idején még vígan éldegélő, új pozíciókat kereső,bankokba, cégekbe ejtőernyőző kisebb és nagyobb kádereket? Akkor, amikor nem csak a megöregedett, szenilis áldozatkéntbemutatott Biszku Bélát lehetett volna kalodába zárni. Mi vezetett oda, hogy a kirúgott, őrizetbe vett, megalázott, hivatásától letiltott tanárból olyan kiegyezésre hajlandó politikus lett, aki végülháborítatlanul hagyta, sőt, még csak meg sem rezegtette az állambiztonsági pókhálót? Többféle válasz felmerül, bizonyítékok híjánméltatlan lenne vádaskodni, de kiegészítésképp talán nem árt felidézni Rainer M. János történész – sokak számára biztosan bántó, de azértelgondolkodtató – szavait: „Talán nem is véletlen, hogy a tárgyalásos rendszerváltás olyan embert dobott az élre, aki a kádárizálódásszámos tünetét mutatta: megőrizve arculatát, csöndesen lépkedett előre”.
REMEK SZÓNOK ÉS “ÉRTÉKES VAD”
Nézzük az origót, a kezdetet, vizsgáljuk meg a „csöndes előrelépkedés” előtti éveket. Az ötvenes évek második felében járunk, ekkor került az állambiztonság és a rendőrség célkeresztjébe a fiatal Antall József. A művelt, remek szónoki képességekkel megáldott tanár nagy hatással volt diákjaira (már ezért is veszélyes volt), de ex-miniszter édesapja miattszámított igazán értékes „vadnak”. Rainer M. János történész több cikkben, tanulmányban, kötetben foglalkozott az Antall család állambiztonsági megfigyelésével. Kutatásai megkerülhetetlenek, a Magyar Országos Levéltárból származó és a Hamvas Intézet archívumában őrzött iratok mellett a történész írásait is felhasználjuk a fiatal tanár kálváriájának bemutatásához.
BEÍRTA A NEVÉT 1956 TÖRTÉNETÉBE
A politikuscsaládból (apja és anyai nagyapja is miniszter volt) származó Antall József az Eötvös Gimnáziumban kezdett tanítani, 1955-ben, huszonhárom évesen. A visszaemlékezések szerint 1956. október 23-ánazzal kezdte az óráját: „Uraim, bekerültünk a történelembe”. Diákjaival felvonult a budapesti tüntetésen, s az sem meglepő, hogy a gimnáziumban őt választották a Forradalmi Bizottság élére. A történelmi napokban részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, fiatalokkal birtokba vették a volt kisgazdaközpontot, majd a szóbeszéd(és egy későbbi feljelentés) szerint megszervezte ennek védelmét. Ez nem bizonyított. Később Somlóra utazott édesapjáért, a környéken több szónoklatot tartott (ezzel kapcsolatban is kiterjedt nyomozást folytattak).
CSALINAK HASZNÁLTÁK VOLNA ÉDESAPJÁHOZ
A forradalom leverése után Antallék lakása a kisgazda tanácskozások fő színhelyévé vált, így az egész család reflektorfénybe került. A fiatal tanárt1957. március 13-án vették őrizetbe, miután egyik gimnáziumi kolléganője tanúvallomásában megemlítette „viselt dolgait”. Rainer M. János kutatása szerint az állambiztonság elsősorban arra akarta felhasználni, hogy a fenyegetéssel, zsarolással elősegítsék édesapja, Antall József korábbi miniszter beszervezését. Ahogyan az összefoglaló jelentésben fogalmaznak: „Az apjára ..– aki őt nagyon szereti ..– komoly hatást érhetünk el őrizetbe vételével. […] Adataink szerint, ha a fiatal Antall őrizetbe vételét helyesen politizálva használjuk fel id. Antall felé, segítségünkre lesz a beszervezésben…”.
BISZKU BÓLINTOTT RÁ A SZABADON BOCSÁTÁSRA
Rainer M. János kutatása szerint az idős ex-minisztert sem akkor, sem később nem sikerült beszervezni, bár több kisebb-nagyobb gesztusttett a rendszer felé – leginkább akkor, amikor a fián kellett segíteni. Először éppen 1957 márciusán. Rainer M. János szerint idősebb Antall „a fiát fenyegető veszélyre úgy reagált, ahogyan 1956 előtti tapasztalataidiktálták: feljegyzésben fordult Dobi Istvánhoz (kisgazdából lett Kádár embere, ekkor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke – a szerk.). Dobi 1957. április 5-én kelt, id. Antall Józsefhez írott levelének tanúsága szerint (a levelet operatív úton szerezte meg a II/5-a osztály)Biszku Béla belügyminiszternél járt el az ügyben. Biszku pedig helyt adott az Elnöki Tanács elnöke kérésének, ezért engedték ki ifj. Antallt öt nap után, s ezért törölték azok listájáról, akikkel szemben adott esetben preventív intézkedéseket (őrizetbe vételt, internálást) kell foganatosítani”.
A TOLDYBAN IS HAMAR A KÖZÉPPONTBA KERÜLT
A fiatal történelemtanár így megmenekült, majd április elsejei hatállyaláthelyezték az I. kerületi Toldy Ferenc Gimnáziumba. Nem volt nagy ötlet – jegyezhetnénk meg. „Mindazok a tanárok, akik akár 1945 előtti, akár 1945-ös, akár 1956-os alapon szemben álltak a rendszerrel, Antall körül gyülekeztek – írja Rainer M. János Lemerülés vagy megkapaszkodás? című művében. – Ami a diákságot illeti, Antall ismerős társadalmi tereprekerült. A Toldy a budai keresztény középosztály, kispolgárság elit fiúgimnáziuma volt, s jellege a negyvenes évek végétől jószerével nem változott. Az odahelyezett kommunista tanárok és vezetők (igazgató, igazgatóhelyettes) idegen testként próbálták csökkenteni a hagyomány alakította szellemiség befolyását, csekély sikerrel”.
DIÁKOK MUTATTAK TARTÁST A NEMZETNEK
Antall József nem tétlenkedett, az iratok szerint nem engedett az elveiből, 1957. október huszonharmadikán példátlanul bátor tettel – ne feledjük, a véres leszámolás korszakáról van szó – jelentkeztek a diákjai. A tanulók néma csendben, vigyázzállásban töltötték az egyik szünetet a folyosón. Még az iskolarádió is elhallgatott, ugyanis az egyik diák elvágta a kábelt. Miután kiderült, hogy Antall osztályáról volt szó, a belügy II/5-a alosztálya le akarta tartóztatni a nyughatatlan tanárt. Nem sikerült – megvédte Dobi István már említett kérése. Letartóztatással később is hiába próbálkoztak, így maradt a másik megoldás: a megfigyelés, elszigetelés (és – feltehetően – abomlasztás). Antall helyett végül a kábelt elvágó fiút vették elő. AzIskola a lovagvárban – A budai Toldy Ferenc Gimnázium 150 éve című kötet szerint „Halász Mihályt hamarosan az ország összes középiskolájából kizárták, s már jó nevű filmoperatőr volt, amikor esti tanulókéntmegszerezhette az érettségit”. (A fiatalon elhunyt művész – ő filmezte a Kopaszkutyát – néhol Tűrt, máskor Tiltott pályája is megérne egy hosszabb cikket). Halász Mihály mellett több diák életét megkeserítették. Elég elolvasunk a lenti “ajánlást”, amely az Iskola a lovagvárban szerzőjére, Buzinkay Gézára vonatkozott…
MUNKÁSŐR-IGAZGATÓHELYETTES VALLATTA A GYEREKEKET
Ennél az emlékezetes eseménynél lép be a történetbe Antall József talán legfőbb gimnáziumi nemezise, a visszaemlékezések szerint magyarul csak gyengén (oroszul tökéletesen) beszélő pártember, Cihika Mihály igazgatóhelyettes. Vele kapcsolatban vérfagyasztó emlékezésre bukkantunk a már említett Iskola a lovagvárban (amelynek szerzője diákként átélte a tortúrát). „Cihika Mihály igazgatóhelyettes vezette a néma tüntetés utáni kihallgatásokat, a fenyegetés és megtörésváltozatos és iskolában ma már hihetetlennek hangzó módszereivel. Volt, akit például úgy hallgatott ki irodájában, munkásőr egyenruhába öltözve, hogy a félig nyitott íróasztalfiókjába jól látható helyre készítette fegyverét”.
SAJÁT DIÁKJÁT ÁLLÍTOTTÁK A TANÁRRA
Bár Antall József az eset után még a gimnáziumban maradhatott, 1958 februárján már javasolták az „előzetes ellenőrző dosszié” megnyitását, néhány hónappal később pedig kihallgatták Bibó István és Göncz Árpád ügyében. Nem mellékes: Antall József semmit sem mondott. Rainer M. János kutatása szerint május végétől már megfigyelték, követték, fotózták, majd ráállítottak két ügynököt(Cihika igazgatóhelyettes nyíltan jelentett). A két ügynök közül az egyikAntall diákja (!) volt, a másik pedig egy kolléga. A tanuló fedőneve„Kerekes János” volt, ő már csak azért is bizalmat kelthetetttanárában, mert éppen ötvenhatos ügye miatt tanácsolták el előző iskolájából (talpig feketében gyászolt ’57 október huszonharmadikán). A másik ügynököt is kiváló pedigrével tálalták: az orosztanár „Egri Gyulát”Kistarcsára internáltak forradalmi szerepe miatt, onnan hozták vissza „besúgással vezekelni”. Rainer M. János szerint mindkét ügynökötlenyűgözte Antall József személyisége, ambivalens helyzetbe kerültek: arról jelentettek, akire felnéztek.
Az állambiztonság ezúttal is tökéletes pókhálót font: forradalmi múltú emberekkel próbálta behálózni a forradalmi tanárembert. Rainer M. János kutatása szerint tökéletesen rátapadtak Antall Józsefre: Kerekes“például kezdeményezte osztályában a besúgó(k) felderítésére és ..„elintézésére..” bizottság szervezését – amelynek természetesen tagja is lett, s a hírt maga hozta Antall tudomására. ..„Egri..” heti-kétheti jelentései hihetetlen részletességgel idézték fel rendszeres, szinte napi kávéházi találkozásaikat, beszélgetéseiket, később ..– mind gyakrabban ..– azAntall család körében eltöltött délutánokat” – írja a történész.
REMÉNY FEDŐNÉVVEL NYITOTTAK DOSSZIÉT
A következő jelentőst támadást Cihika Mihály indította Antall József ellen. Az igazgatóhelyettes az 1958-as tanévzáró értekezleten vette elő a fiatal tanárt, akit távollétében is megvédtek a kollégái. (Rainer M. János szerint Antall Bibó-peres kihallgatása után éppen a Völgy utcai szanatóriumban pihent ideg-összeroppanás gyanújával). Cihika nem tűrte jól a kudarcot, hiszen feljelentette Antallt. Egy hónappal később a budapesti nyomozók „Remény” fedőnévvel dossziét nyitottak a néhai miniszterelnökről, akit végül 1959-ben sikerült eltávolítani a Toldy Gimnáziumból. Ennek részleteit, a vezetők levélváltásait a következő részben fogjuk feltárni.
Címkék:
Antall József
,
avh
,
avo
,
mdf
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)