Blogarchívum

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alkotmány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alkotmány. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 2., péntek

Nem az idegen népek befogadására int Szent István! | Válasz.hu

Nem az idegen népek befogadására int Szent István! | Válasz.hu:

/ 2015.08.20., csütörtök 08:20 /


Az Úr 2015. esztendejében, Kisasszony havának 20. napján én, Orbán Viktor, Isten kegyelméből Magyarország kormányának feje, az idők jeleiből olvasván, bíráim méltó ítéletét belátó lélekkel megfontolván és jogosnak találván, államalapító Szent István királyunk intelmeinek az utókort hetvenhetedíziglen kötelező törvényi erejéhez visszatérni szándékozván, a következő határozati javaslatot terjesztem az országunk igazgatásának nemes feladatát ellátó népképviseleti testület elé, melyet az ügy jelentőségéhez méltó egységes szerkezetben, a házszabálytól eltérve, sürgősséggel kéretik megtárgyalni, és a vonatkozó jogszabályokat annak szellemében módosítani.
I. cikk
Az állam és az egyház különváltan történő működésére vonatkozó alaptörvényi rendelkezést ezennel ünnepélyesen visszavonjuk. Magyarország államvallása a jövőben: a szentháromságos egy Istenbe vetett bizodalmon alapuló szent római katolikus hit.
II. cikk
Az Alaptörvény preambuluma a következő kitétellel egészül ki: „Magyarország népe Istenbe vetett bizodalommal, igaz lélekkel egy emberként vallja, hogy sem a földi boldogulás, sem a túlvilági üdvözülés nem lehetséges a szentháromságos egy Istenbe vetett hit nélkül.” 
III. cikk
A jelen törvény hatályba lépésekor hivatalban lévő miniszterelnök a jogszabály alkalmazásának első napján méltó történelmi helyszínen, a székesfehérvári bazilikában személyes példával elől járva veszi ki részét a történelem rendjének helyreállításában, és, mindeddig a Krisztus alapította egyházból kiszakadt gyülekezet tagja lévén, ünnepélyes keretek között felveszi államalapító ősei katolikus hitét.
IV. cikk
A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló, többször módosított 1990. évi IV. törvény a következő kitétellel egészül ki: „Mindazon vallásfelekezetek működése, amelyek a kétezer éves szent katolikus hagyomány teljességét tagadják, Magyarország teljes területén tilos.”
V. cikk
A kormány tagjaira vonatkozó törvény a következő kitétellel egészül ki: „A kormányalakításra az Országgyűlés által a megfelelő módon megválasztott személy, miután megbízólevelét átvette a köztársasági elnöktől, 30 napon belül köteles elnyerni a mindenkori esztergom-budapesti főegyházmegye élén álló érsek – akadályoztatása esetén a kalocsai érseki szék betöltője – jóváhagyását.
VI. cikk
A miniszterelnök az Országgyűlés mindennemű döntésével szemben vétójogot élvező tanácsadó testületet hoz létre, melynek tagja Magyarország valamennyi Szent István alapította egyházmegyéjének püspöke, illetve érseke. A görögkatolikus egyházszervezet tekintetében irányadó eljárásról külön végrehajtási rendeletet kell alkotni.
VII. cikk
A fenti tanácsadó testület tagjai mentesülnek a magyarországi bíróságok illetékességi hatálya alól. A miniszterelnök megbízza az igazságügy-minisztert, hogy a vonatkozó jogharmonizációs tárgyalásokat folytassa le az Európai Unió illetékes bírói szerveivel. A fenti körbe tartozó egyházi személy által elkövetett törvénysértés gyanúja esetén a következő eljárásrend lép érvénybe: a miniszterelnök legfeljebb négy alkalommal négyszemközt vonja felelősségre az illetőt, s ha intelmei nem találnak meghallgatásra, jogosult az ügyet – két országos napilap, egy országos elérhetőségű internetes orgánum és/vagy a közszolgálati televíziócsatornák valamelyike révén – a nyilvánosság elé tárni.
VIII. cikk
Az Országgyűlés tagjainak megválasztásáról szóló törvény az alábbiak szerint módosul. A népképviseletet ellátó intézmény tekintélyének fenntartása, a kellő bölcsességgel megalkotott törvények szavatolása céljából a 2018-as parlamenti ciklustól kezdődően kizárólag a 35. életévüket betöltött, köztiszteletben álló személyek választhatók meg képviselőnek. A politikai döntéshozatalban a jelzett életkornál fiatalabbak véleménye is kikérhető, de javaslataikat kizárólag a 35 esztendőnél idősebbek jóváhagyása esetén lehet figyelembe venni.
 *
Mindezt természetesen kizárólag abban az esetben kell picit is komolyan venni, ha, miként a kormány bevándorlási politikáját bírálók szorgalmazzák, kétezer év elteltével is fundamentalista módon, gránitszilárdságú alapba vésett igazságnak kell tekinteni a középkori Magyarországra szabott Szent István-i intelmeket. Vagyis ha a következő tanácsokat a mai kormányzás megkérdőjelezhetetlen vezérfonalának kell tartani: „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
Ezzel, a vulgárhistorizáló szemlélettel szemben, legalább hetven év óta történészek, nyelvészek és jogászok egész sora írt már arról, miért is lehet téves az intelmekkel igazolni a bevándorlók korlátozás nélküli befogadását. Mályusz Elemértől Vekerdi JózsefigSzádeczky-Kardos Irmáig és másokig többen megfogalmazták már, miért értik vagy magyarázzák félre sokan a korabeli latin szöveget. Bár köztük sincs minden részletben egyetértés az írottak pontos értelmezéséről, megfontolásaik főbb vonalakban a következők:
– Több történész szerint „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge” mondat eredetijében a „regnum” szó jelentése nem „ország”, hanem „királyi udvar”, tehát István nem az ország etnikai felhigítását, hanem a király kíséretének erősítését javasolja.
– A latin „detentio” szót a vendégek „befogadása” helyett pontosabb „marasztalás”-nak fordítani. István eszerint itt mindössze annyit tanácsol Imrének, hogy a máshová készülő papokat, vitézeket beszélje rá az udvarában maradásra.
– Az Intelmek felidézi Róma példáját, melyet úgymond az idegenek tettek naggyá. Holott a szöveg „nemes és bölcs emberekről” szól, akik a birodalomba özönlenek, vagyis István nem egyszerű telepesekre gondolt, hanem válogatott előkelőségekre, akik a római császárnak ajánlják fel szolgálataikat.
– A latin szöveg a Magyarországra befogadandókat nem a népre utaló „populus” vagy „gens” szóval illeti, hanem a „viris” kifejezéssel, azaz István férfiakra, tehát elsősorban katonákra, vitézekre szűkítette le a kört.
– Az Intelmek következő passzusát nem szokás idézni: „Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik.” Márpedig ennek alapján Szent István nem az idegenek nyakló nélküli befogadására és szokásaik szolgai átvételére int, hanem ellenkezőleg: a nemzeti hagyományok őrzésére és a külföld hódítás elleni védekezésre.

– Végezetül, hogy az Intelmekből a mának szóló üzenetként „irredenta” buzdítást kiolvasók se örüljenek: az általuk előszeretettel idézett részlet fordítása sem egyértelmű. „Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák” – olvassuk eddig ismert formájában a szöveget, ám a „gyarapítsd királyságodat” szókapcsolat/szóösszetétel így is fordítható: „öregbítsd királyi méltóságodat”, amit mindjárt nem lehet a területi gyarapodásra való buzdításként értelmezni.
'via Blog this'

2012. január 14., szombat

IMF-törvény, avagy az alkotmányellenesség utólagos megállapítása

IMF

"Az 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza alapján, az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében).

A Tvr. 9. cikkely 3. szakasza mentesíti az IMF-et hazánkban mindenféle bírói és hatósági eljárás alól Magyarország területén, magyar bíróság, az IMF semmiféle ügyletébe nem avatkozhat bele. Az IMF megvásárolt tulajdonait bérlőkkel szemben is teljes ez a jogvédelem, az IMF viszont bárkivel szemben kezdeményezhet bírósági eljárást Magyarországon.

A Tvr. 5. szakasza alapján az IMF irattárai teljes mértékben sérthetetlenek az IMF semmiféle adatszolgáltatásra nem kötelezhető semmiféle hivatal részére Magyarországon.

A Tvr. 6. szakasza alapján az IMF minden vagyona és követelése mentes bármily nemű korlátozástól, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól hazánkban. A Tvr. 8. szakasza alapján az IMF valamennyi kormányzója, ügyvezetője, helyettesei, bizottsági tagjai, képviselői, tanácsadói, tisztségviselői és valamennyi alkalmazottja is mentesül mindenféle jogi eljárás alól Magyarországon;

A Tvr. 9. szakasza alapján az IMF valamennyi vagyona, jövedelmei, követelései és ügyletei teljes mértékben adómentességet, vámmentességet és illetékmentességet élveznek Magyarországon."


AGRIA Ba-Mat Kft. "fa" tulajdonosai
PEPSZOLG KFT. TULAJDONOSAI
ECOPREVENT Gazdasági Szolgáltató Kft.

Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága részére
Budapest, 2011.december 29.
Tárgy: Alkotmányjogi panasz

Tisztelt Alkotmánybíróság!

A tisztességes eljárás védelméről szóló 2009. évi CLXIII. tv-re is hivatkozással, az 1989. évi 32. tv. (Abtv.) 1. § d) pontja és a 37. §-a szerinti rendelkezések alapján alulírottak tisztelettel nyújtunk be

alkotmányjogi panasz

-t, a Magyar Népköztársaság által 1982. május 06. napján hazánkban kihirdetett 1982. évi 6. törvényerejű rendelet Alkotmányban és további törvényekben biztosított jogokat is sértő volta miatt.

Az Abtv. 37. §-ában rögzítettekre figyelemmel az alkotmányellenesség utólagos megállapítását kezdeményező indítványunk útján javasoljuk az 1982. évi 6. törvényerejű rendelet és az arra alapuló állami irányítás egyéb jogi eszközének teljes megsemmisítését.

Előzmények:

Az 1982. évi 6. törvényerejű rendelet a Nemzetközi Valutalap (továbbiakban: NVA /IMF/) 1945.12.27. napján hatályba lépett - 1969.07.28-i, 1978.04.01-i hatállyal módosított - alapokmányát hirdette ki hazánkban, amely alapokmány elfogadásáról szóló okirat a tvr-ben nevesített Magyar Népköztársaság részéről az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál került letétbe helyezésére 1982. május 6-án.

Az 1982. évi 6. törvényerejű rendelet IX. cikkének 2. szakasza rögzíti a NVA jogállását, miszerint
"Az Alap teljes jogi személyiséggel és különösen arra vonatkozó képességgel rendelkezik,
  hogy:
(i) szerződéseket köt;
(ii) ingatlan és ingó tulajdont szerez és efölött rendelkezik;
(iii) bírói eljárást kezdeményez."

Az 1982. évi 6. törvényerejű rendelet IX. cikke rögzíti továbbá a NVA mentességeit és kiváltságait. Ezek értelmében a NVA mentes
- a Bírói eljárás alól,
- az egyéb hatósági intézkedés alól,
- az Irattárak létesítése alól,
- a Vagyontárgyak korlátozásai alól,
- az Adó alól.


Az 1949. évi XX. tv. (Alkotm.) a 1982. évi 6. tvr. kihirdetésékor kimondta;
"A Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők, és egyenlő jogokat élveznek." (61. § /1/ bek.)

Az 1989. október 23-án hatályba lépett Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint:

"Magyarország gazdasága a tervezés előnyeit is felhasználó piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
Ez azt jelenti, hogy az Alkotmány 1989.10.23-ától hatályos szövege alapján tiltott mindennemű megkülönböztetés a köztulajdon és a magántulajdon között.

Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, ..."
Ez azt jelenti, hogy az Alkotmány 1989.10.23-ától hatályos szövege alapján tiltott mindennemű megkülönböztetés a személyek között bármely bírósági eljárásban.

Köztudomású tény, hogy az európai uniós csatlakozással összefüggésben 2004-et megelőzően éveken át jogharmonizációs eljárás folyt, amely keretében egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról születtek döntések, törvények.

A Polgári Törvénykönyv 76. §-ának szövegét a 2004. január 27-én hatályba lépett 2003. évi CXXV. tv. 37. §-a alapján módosították, amely eredményeként a törvény mondja ki;
"A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, ..., valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése."

A Ptk. 76. §-át is módosító 2003. évi CXXV. egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény 7. § (1) bekezdése kimondja, miszerint

"Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti - különösen a III. fejezetben meghatározottak szerint - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás."

A törvény 8. §-a kimondja, miszerint
"Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt" tulajdonságai (a-t pontban felsoroltak szerint) "miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban."

A törvény 10. § (2) bekezdése kimondja, miszerint
"Jogellenes elkülönítésnek minősül az a magatartás, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját másoktól - tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül - elkülönít."

A Magyar Köztársaság Országgyűlése, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet az 1993. évi XXXI. törvénnyel hirdeti ki 1993.06.15-én. A törvénnyel kihirdetett 1950. évi Római Egyezmény 14. cikkelye rögzíti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, miszerint
"A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani."

Az 1982. évi 6. törvényerejű rendelet IX. cikkének 2. szakaszában rögzítettek szerint az NVA Alapokmányának hazánk általi elfogadása alapján 1982.05.06-ától biztosított az NVA részére hazánkban is szerződések kötése, ingatlan és ingó tulajdonok szerezése és az efölötti rendelkezés, továbbá a bírói eljárás kezdeményezése.

Ugyanakkor az NVA részére a támadott tvr. útján biztosított mentességek és kiváltságok szerinti mentességek - álláspontunk szerint azt eredményezik, hogy a Magyarországon kiváltságok és mentességek biztosítása mellett tevékenységet folytató NVA-val szemben sérül minden más személy Alkotmányban biztosított azon joga, hogy "A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, ...". Megítélésünk szerint sérül azon Alkotmányos alapjog is, miszerint "Magyarország gazdasága a tervezés előnyeit is felhasználó piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

Előzőekből következik véleményünk szerint a pontosan megjelölt NVA kiváltságaival és mentességeivel egyező jogok gyakorlásából kizárt, arra nem jogosult bármely hazánkban élő / működő személy tekintetében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése folytán a hátrányos megkülönböztetés és a jogellenes elkülönítés tilalmának is a folyamatos megsértése.

Az Alkotmányjogi panaszunkban előadottak alapján tisztelettel indítványozzuk, hogy a T. Alkotmánybíróság a fent megfogalmazott indítványunknak adjon helyt.

Tisztelettel:
      TEMPO Párt
      Nagy Lajos
      Dr.Kazinczki Tibor
      Minda Zoltán
      Keller István
      Minda Zoltán több ezer sértett és károsult hitelező nevében a Ptk. 484. §-a alapján
      Tempo Párt megbízás nélküli ügyvivő

Csatlakozási lehetőség levélben itt (név, e-mail, település, foglalkozás):
admin@nemzetihirhalo.hu

2011. szeptember 5., hétfő

Hírek - röviden

Kocsis István távozik a BKV-tól


Azonnali hatállyal távozik a BKV éléről Kocsis István, akit a Magyar Villamos Művek (MVM) korábbi vezérigazgatójaként hűtlen kezeléssel gyanúsítanak – értesült a Magyar Nemzet.

A fővárosi cégvezető, aki a rendőrségen a Gyurcsány-kormány tagjaira tett terhelő vallomást, a főpolgármesterrel kötött egyezség alapján nem kap végkielégítést.

További részletek a Magyar Nemzet hétfői számában.

Kapcsolódó:

***

Lemondott a pesti börze elnöke


Lemondott a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) elnöki tisztéről Patai Mihály, az UniCredit Bank elnök-vezérigazgatója hétfőn - értesült az MTI.

Matolcsy tárgyal a jegybankelnökkel


A kormányfő Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert bízta meg azzal, hogy személyesen egyeztessen Simor András jegybankelnökkel – közölte Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője hétfőn. A Magyar Nemzeti Bank elnöke ezt megelőzően kezdeményezett személyes egyeztetést Orbán Viktorral annak érdekében, hogy az MNB javaslatai is eljussanak a kormányhoz a hitelesek terheinek könnyítése érdekében.

Ő tudta, hogy az eurónak sírás lesz a vége


A II. világháború utáni időszak „legfelelőtlenebb politikai kezdeményezései” közé tartozott az európai valutaunió létrehozásról szóló döntés - írta hétfőn megjelent cikkében Lord Nigel Lawson.


Lázár véleményezésre megküldte az Ab-törvény tervezetét


Eljuttatta Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője az alkotmánybírósági törvény tervezetét a parlamenti pártok frakcióvezetőihez, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága elnökéhez és Paczolay Péterhez, az Alkotmánybíróság (Ab) elnökéhez – közölte a kormánypárti képviselőcsoport sajtóosztálya hétfőn az MTI-vel.


A Kertész levelében foglaltak elfogadhatatlanok


Elfogadhatatlannak és menthetetlennek tartja a parlament kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke Kertész Ákos írónak az Amerikai Népszavában megjelent nyílt levelében foglaltakat. L. Simon László szerint Kertész Ákos átlépett egy határt.


Andrassew sem tiltakozik Kertész miatt


Nagyon sok mindenben nem ért egyet Kertész Ákossal, de a Magyar Nemzetnek nyilatkozva nem határolódott el tőle magyargyűlölő mondatai miatt kollégája, Andrassew Iván. Hankiss Ágnes fideszes EP-képviselő szerint ellentmondásos, hogy épp egy zsidó származású ember minősít kollektív bűnösnek egy népet, az LMP-s Schiffer András szégyenletesnek és igaztalannak nevezte az Amerikai Népszavában megjelenteket.


Gyurcsány „megvédi tisztességét”


Nincs egyetlen tanú sem, aki azt mondaná, hogy szóbeli összefoglalómat döntésként értelmezte volna. Senki nem állítja, hogy a találkozót követően akár egyetlen alkalommal tájékoztatást kértem volna az ügyről, vagy bármilyen módon sürgettem volna a döntést, vagy bárkit kértem volna annak támogatására – olvasható Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök mentelmi bizottságnak küldött levelében. Teljes nyugalommal áll vádlói elé, és nincs kétsége: meg fogja védeni igazát, tisztességét.


Nagy a csend Rohác kiadatási kérelmére


Nincs még válasz a Jozef Rohác ellen indított büntetőeljárásban az újabb kiadatási kérelemre, a szlovák hatóságok immár több mint egy hónapja tanulmányozzák a gyanúsított ügyeit vizsgáló Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) által megküldött iratokat.



„A játékok ideje lejárt Washingtonban”


Vissza kell hozni az amerikaiakat a termelésbe, és itt az ideje, hogy a kongresszus tegyen is ennek érdekében – jelentette ki hétfőn Detroitban Barack Obama elnök a munka amerikai ünnepe alkalmából elmondott beszédében.

Barack Obama megismételte, hogy szeptember 8-án a kongresszusban javaslatokat terjeszt elő a gazdaság élénkítésére, a munkahelyek számának növelésére. Előrevetítve ennek részleteit rámutatott, hogy Amerika-szerte rengeteg híd és út vár újjáépítésre és hogy számos építőmunkás vár a lehetőségre.

„Meglátjuk, hogy a republikánusok is a pártjuk fölé helyezik-e az országot. A játékok ideje lejárt Washingtonban, itt az ideje a cselekvésnek, és annak hogy Washington a munkával foglalkozzon” – jelentette ki az elnök.    


Romániában is folyhattak kegyetlen kihallgatások


Az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa szerint Európában három országban – Lengyelországban, Romániában és Litvániában – tartott fenn titkos börtönöket a CIA a terrorizmus elleni harc jegyében.

Thomas Hammarberg, a strasbourgi székhelyű, főként emberi jogi kérdésekkel foglalkozó összeurópai szervezet emberi jogi biztosa hétfőn tett közzé összegzést arról, hogy a rendelkezésére álló adatok szerint az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség milyen titkos műveleteket hajtott végre Európában 2001 végétől kezdve, attól fogva, hogy a világ különböző pontjain terrorizmussal gyanúsított személyeket ejtett foglyul. Hammarberg szerint a titokban folytatott vallatással nyert információk értéke megkérdőjelezhető, az viszont kétségtelen, hogy ez a titkos tevékenység az emberi jogok súlyos sérelmével járt.

A CIA az Egyesült Államok területén kívül legkevesebb hét helyen – ezen belül a három említett európai országban – létesített titkos börtönt, ahol „továbbfejlesztett kihallgatásnak” vetettek alá személyeket. Ez nemritkán kimerítette a kínvallatás fogalmát: a magánzárkában elkülönítve tartott foglyok alvásmegvonást, számos kegyetlenkedést, egyebek közt a látszólagos vízbe fojtás technikájának alkalmazását szenvedték el. A különböző titkos börtönöket megjárt foglyokat évek elteltével sem állították bíróság elé – ők végül rendszerint a kubai területen található guantánamói amerikai támaszpontbörtönben kötöttek ki.

Nem vettek részt, „csak” felhatalmazást adtak

Lengyelországban 2002. december 5-én kezdte meg működését a CIA titkos börtöne: ezen a napon érkezett Szymany repülőterére az a gép, amely Bangkokból hozott két „nagy értékű foglyot”. Később, 2003 folyamán újabb foglyok érkeztek Lengyelországba, köztük olyanok, akik a feltételezések szerint részt vettek a 2001. szeptember 11-i merényletek kitervelésében. A lengyelek nem vettek részt a foglyok kihallgatásában, de nyilvánvalóan megadták a legfelsőbb szintű politikai felhatalmazást, valamint bizonyos mértékű titkosszolgálati támogatást is nyújtottak – hangsúlyozta Hammarberg.

Az ET emberi jogi biztosa szerint Bukarest közelében 2003. szeptember 23-án kezdett működni a titkos börtön – közvetlenül azután, hogy a lengyelországit bezárták. A lengyelországi fogvatartottak közül legkevesebb egyet bizonyítottan átszállítottak a romániai Baneasa repülőtérre. A CIA romániai tevékenysége két évig folytatódott. A román hatóság vajmi kevés hajlandóságot mutatott utóbb a történtek feltárására – állapította meg Thomas Hammarberg. Az emberi jogi biztos szerint a harmadik érintett európai ország, Litvánia valamivel több szándékot mutatott a tények utólagos tisztázására, bár homályban maradtak fontos kérdések a litvániai CIA-tevékenység kiterjedését illetően.

Soha többé nem ismétlődhet meg

A „terrorizmus elleni háború” csúcsidőszakában a három említett ország rendkívüli felhatalmazást adott az amerikaiaknak, teljes titoktartást biztosítva számukra – emlékeztetett Hammarberg, és úgy vélekedett: a történtekkel kapcsolatban fel kellene fedni a teljes igazságot, és garanciákat kellene nyújtani arra, hogy a titkosszolgálatok között ilyenfajta emberi jogsértő együttműködés soha többé nem ismétlődhet meg.

(MTI)








2011. augusztus 31., szerda

Bárkinek házhoz szállítják az alkotmányt

http://helyitipp.hu/vezer-cikkek/barkinek-hazhoz-szallitjak-az-alkotmanyt

Bárki kaphat személyre szóló alaptörvényt, aki igényli azt a megfelelő – lakhelye szerinti – polgármesteri hivatalban, közjegyzőségen vagy a kormányablakoknál. A díjmentes példányokat Kövér László, az Országgyűlés elnöke személyes aláírásával látja el. Az ingyenes példányok a Magyar Közlöny különkiadásaként kapják kézhez az igénylők.

Az alaptörvény nyomdai kivitelezéséhez és postai terjesztéséhez kapcsolódó költségekre a kormány a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium költségvetésében 50.000.000 forintot különített el.

A nyomdai anyagok előkészítését és kinyomtatását a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. végzi, hiszen a Magyar Közlöny különkiadásaként jelenik meg. A terjesztés pedig a Magyar Posta feladata lesz.

Szeptembertől a polgármesteri hivatalokban, illetve azok ügyfélszolgálati irodáiban egy adatlap kitöltésével lehet igényelni a névre szóló, Kövér László dedikálásával ellátott alkotmány egy ingyenes példányát.

A kormány ezzel az akciójával szeretné lehetővé tenni, hogy Magyarország új alaptörvénye bárki számára megismerhető, elérhető legyen.

A kormányzat tudatja, hogy a kitöltött igénylőlap aláírásával az állampolgár hozzájárul ahhoz, hogy az érintett állami intézmények kizárólag az alaptörvény kézbesítéséhez szükséges feladataik ellátásához és az ahhoz szükséges időtartamban felhasználják az állampolgár által az igénylőlapon közölt adatokat.

/MTI/

2011. április 25., hétfő

Jó Itt Site - MAGYARORSZÁG ÚJ ALKOTMÁNYA

 "Bizakodjunk kellő alázattal, hogy ez a lelket felemelő ünnep most az új kezdet esélyét hozza el kivétel nélkül minden magyar ember számára. Legyen béke, szabadság és egyetértés. Adja Isten, hogy így legyen" - zárta szavait Schmitt Pál.

 A televíziós közvetítés a Himnusz hangjaival ért véget.

2011. március 31., csütörtök

Műsorajánló: A stúdióban Tóth József Zoltán jogász, politológus, egyetemi docens...

Dr. Bene Gábor S. : Létezik-e morális legitimizációja a 2/3-nak?

Napok óta megy a viaskodás, illetve bozótharc a pártpolitika színpadán. Nyilatkozatok és kritikák hangzanak el a képviselőktől, s a médiaszemélyiségek részéről - feledve az elmúlt nyolc évben történteket -, megint úgy tesznek mintha...

A szocialisták szinte teljesen elfeledték, hogy éppen ők vitték az országot kátyúba, az LMP pedig úgy tesz, mintha nem is lenne semmi köze a liberális elődpárthoz, az szabadnak csúfolt demokrácia-tolvajokhoz! Bátran kritizálnak mindenkit, s a szavaik szerint nincs is más "tisztességes ember" ebben a hazában rajtuk kívül! Én azonban nem tudok felejteni, s eszembe jut az is, miként is szerezte meg a hatalmat a jelenlegi pártszövetség? Szerintem kifejezetten kóka és gyurcsány csapatának pénz és hatalom éhsége juttatta hatalomra a Fidesz-KDNP szövetséget, s nem a saját választási programja.

A választásokon 8 millió körüli honpolgárunk szavazhatott volna arról, hogy mire költsék el közösen a befolyt adót. Annak a 3 millió dolgos, sőt értékalkotó honfitársunk adóit, akik még nem estek ki a munka világából! No de ki tud arról, hogy milyen arányban vett részt a szavazáson a közel 1 millió funkcionális analfabéta, akik már évek óta nem tudnak munkához, csak "jövedelemhez" jutni? A választásokon egyébként nem vett részt 8 millió polgár, csupán ennek kb. a fele. De vajon mennyi köztük az önálló gondolkodásra és elemzésre képes személyiség?

Azt persze csak mi: naiv választópolgárok gondoljuk, hogy a tisztességhez az is hozzá tartozna, hogy aki nem tesz le a nemzet asztalára semmit, az ne akarjon dönteni arról, amit mások odatettek. Ez az egyszerű erkölcsi igazság azonban, nem töri át a magyarnak csúfolt hazugságállam régi-új elvtársainak ingerküszöbét! Mindez azért ilyen, mert szinte teljesen hiányzik a nemzettudat belőlük. Ezért kellene alaposan átgondolni a feladatokat, s tenni is valamit!

Miért nem vagyunk büszkék a tradicionális közjogunkra?

Talán a közeli jövőben újra megismerjük/felismerjük nemzetünk feledésbe merült értékeit, s az őket megalkotó nemzetünk őseit és hőseit. A széthúzás és ellenségeskedés helyett felismerjük végre, hogy a magyarság összetartását a Szent Korona határozta meg mindig, s Ő is fogja meghatározni a jövőben is. A magyarok ugyanis nem széthúzók, csak személyi hatalmat nem tűrtek el maguk fölött soha. A Szent Korona főhatalmát azonban tisztelték és az uralkodójuk - aki csak első volt az egyenlők között - csupán a Szent Koronától kapott hatalom illetve szuverenitás birokosaként uralkodhatott rajtuk. Ám ezen "uralkodás" is csak joguralom volt, hiszen a Szent Korona bonyolult személyisége többek között: az igazságos jog forrása is volt. Így valójában az igazságos jog uralmáról beszélhetünk inkább, s nem a király személyes hatalmáról. Ezt a nyugati államok gondolkodói sokáig fel sem tudták fogni, mert náluk természetes volt a király személyes hatalma, hiszen ők a királyi hatalmat Istentől eredeztették, amíg a magyarok választották a királyaikat.

A spanyolok miért nem annyira megosztottak, mint mi?

A spanyolországi Castellón de la Plana város - amely Valencia tartományban található - minden évben február 23. és március 2. között ünnepeli megalapítását. Az alapítók: Jakab király és neje Violant d'Hongria, azaz Árpádházi Jolánta. Ő volt II. András királyunk gyermeke, Árpád-házi Szent Erzsébetnek és a későbbi IV. Béla királynak a húga. Jolánta 1235-ben lett I. Jakab - a máig legnagyobb formátumú spanyol király, a nagy honfoglaló -, hitvese. Emlékét spanyolhonban szobrok és róla elnevezett közterületek őrzik. Castellonban is - ahogy az EU-ban mindenütt -, létezik a kétpólusú pártpolitika, hiszen PSOE-szocialista és a PP-néppárt folyamatosan harcol egymással, de Violant d'Hongria, azaz Árpádázi Jolánta ünnepén mégis kéz a kézben ünneplik közös történelmüket, igaz náluk nem maradt büntetlenül a bolsevik vérontás. Az egész ország fejet hajt ilyenkor a kilenc gyermeket szülő, nagyszerű magyar asszonynak. A spanyolok - velünk ellentétben - a Habsburg uralkodóik közül senkit sem ünnepelnek, nem is idézgetnek tőlük nagy mondásokat, s nem is őrzik ilyen szeretettel az idegenből származó királynéik közül, kizárólag a magyar Jolánta királynét.

Vajon miért lett a magyarság kishitű?

A Jolantát tisztelő spanyolok üzenetét kellene ma végre tudatosítania minden magyarnak, mert nem csak "egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók", de a lelkünk még tisztább és erősebb, mint másoké. Csak hogy sokunknak, nincs tudomása a magyar múlt nagyszerűségéről, elhiszi a médiabutítás által belénk sulykolt kisszerű meséket a primitív ősmagyarokról, s így gyermekeink nem a magyarságukra büszkék, hanem igyekeznek hasonlítani valamely állítólagos "európai kultúrnéphez". Így merül feledésbe őseink nagyszerű hagyományai, erkölcsi és jogi gondolkodása. Pedig még Hunyadi Mátyás korában is, Európa arcát meghatározó apostoli királyság voltunk, de még a mai világnak is tudnánk jó példát mutatni, ha mi magunk nem feledkeznénk meg értékeinkről, s nem más nemzetek majmolásával, valamint az aranyborjú imádatával lennénk elfoglalva.

Merjünk végre hinni önmagunkban, merjünk szembeszállni a modernség mítosza alatt ránk erőltetett divattal és butaságokkal. Helyette tanuljunk őseinktől, akik nem ezt a mai -erkölcstelen és hagyománytagadó - Magyarországot hagyták ránk, hanem egy fejlett erkölcsű és folyamatosan fejlődő jogrendű országot, amelynek csak vissza kellene térnie például az alkotmányos hagyományaihoz és máris élhetőbb, értékelvűen gazdagabb és boldogabb hazánk lehetne. Sem az őseink, sem az utódaink nem ezt érdemlik tőlünk. Az ősök akaratát és lefektetett jogi és kulturális hagyományait nem dobhatjuk a szemétre, sem napi politikai érdekből, sem hiúságból, sem lusta tudatlanságból! De ha így teszünk, akkor az utódainkat fosztjuk meg attól az értéktől, amit az őseink halmoztak fel a számukra is. Mi - a jelenlegi generációk -, csak nemzetpolitikában gondolkozhatunk, ami egybefoglalja a jelent, jövőt és a múltat is. Mindez nem múltba révedés, de nem is tagadása a világ fejlődésének!

Az ősszerződésünk megújításával, a közjó iránti alázattal, de büszke öntudattal öleljük át a múltunkat, s nyújtsuk át a jövő nemzedékének joghelyreállító szabadságharcaink eszméit és azok megalkotóinak tudását. Ne feledkezzünk meg arról, hogy minden magyar testvér és a Szent Korona alkotórésze, akárhol is él: Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben vagy bárhol.

De azt sem lenne szabad elfelejteniük a törvényhozóinknak, hogy nekik a 2/3-ad csak törvényhozásra adott felhatalmazást! Ám nagyon is szükség lenne egy nemzetvédelmi vagy alaptörvényre, amelyben mindent lehetne szabályozni, ami nem ellentétes a történelmi alkotmányunkkal, de csak Jolánta keresztényi alázatával, közjót szolgáló hűségével. Nem lenne szabad e morális legitimizációt elfeledni!

2011-02-16 Dr. Bene Gábor S.

Utóiratként:
lássunk egy hozzám érkezett levél tartalmas gondolatait!

"A technika alapvetően minden népet kiszakított a szakralitásból, a valóság hamis érzését keltette, és kelti. Ettől nem védett meg bennünket sem a vérszerződés, sem a Szent Korona, semmilyen alkotmány. Nemzetünk sem volt elég bölcs, másokhoz hasonlóan, hogy visszautasítsa a technika képére korlátozott fejlődést, miközben lelkében, szellemében és nemzeti érzelmeiben elkorcsosult. Még ma sem elég bölcs ahhoz, hogy a teljességet válassza, visszatérjen a szervességhez. Fél, hogy kimarad abból a dáridóból, már ugyan csak kicsinykéből, ami még hátra van. "

Akik ott voltak vasárnap Verőcén, egyszerüen megértik a sorok közötti üzenetet!

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Halász József: Látszólag megismétlődik a történelem

A "korszerű forma" kifejezés a lényeg Orbán Viktor alábbi kijelentésében: "... én azt gondolom, hogy egy korszerű formában XXI. századi körülmények között az a tény, hogy nem alkotmányt, hanem alaptörvényt alkotunk, valójában a történelmi alkotmány folytonosságának helyreállítását és jogaiba történő visszaállítását jelenti."

Az általam kozmopolitának nevezett, jelenlegi jogértelmezés egyre inkább elismeri az Alkotmány, mint iránymutatás és az Alaptörvény, mint ebből eredő, egy történelmi időszakra "korszerűsített" irányelv megkülönböztetését.

Ennek tudható be, hogy a FIDESZ-KDNP tervezetét nem Alkotmánynak, hanem Alaptörvénynek nevezik (bár Orbán Viktor hétfői beszédében következetesen az "Alkotmány" kifejezést használta és - ha valakinek, akkor neki - nem lehet ilyen lényeges kérdésben tévedni.)

Megismétlődik a történelem, de az ismétlődés nem Magyarország felemelkedését eredményezi, mint 1920-ban, hanem Hazánk gyarmatbirodalmi kötöttségének erősödését akarja szolgálni, mert az ismétlődés csak látszólagos.

1920-ban a Horthy Miklós által összehívott Nemzetgyűlés első határozatában kimondta: "A Magyar Királyság alkotmánya a Szent Korona." Ezzel a Kun Béláék és Károlyi Mihályék által hozott törvényeket eltörölte, azzal a jogos indokkal, hogy az alkotmányos iránymutatással azok ellentétesek, így tiszta lapot nyitott a társadalmi együttélés magyar érdekeknek megfelelő szabályozására, vagyis a magyar érdekű jogrendszer kialakítására.

2011-ben a FIDESz-KDNP Alaptörvény-tervezete preambulumában a következők szerint fogalmaz: "Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát." (Orbán Viktor nem történeti, hanem történelmi alkotmányról beszél. Ez, és az alkotmányt az alaptörvénnyel keverő pontatlanság egy későbbi értelmezésnek készítik elő a talajt.)

A preambulum ezzel a kifejezéssel szétválasztja az alkotmányt és a Szent Koronát, vagyis lényegében tér el az 1920-as megfogalmazástól.

Ez a szemlélet mutatkozik meg abban a következetességben, amivel a Szent Korona alkotmányos jogfolytonossága helyett a kormánypárti képviselők "a történelmi alkotmány folytonosságáról" beszélnek.

Míg 1920 után hat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ellenerő kikezdje a magyar érdekek kizárólagos jogi érvényesülését (1926. évi XXII. tc.), addig hagyományaink látszólagos követése lehetővé teszi, hogy a FIDESZ-KDNP Alaptörvény-tervezete már önmagában is ellentmondjon a Szent Korona Értékrend iránymutatásának.

Két rejtett aknát helyeztek el így az Alaptörvény-tervezetben:

1. Az alkotmányozási folyamat és a Szent Korona szétválasztásával azt fejezték ki, hogy az Alkotmány nem iránymutató Isteni akarat kifejeződése, hanem történelmi fejlődés "vívmánya", és ez az Alaptörvény-tervezet ennek a folyamatnak a része.

2. Ez alapján szabadon értelmezhetővé tették az alkotmány iránymutatását. Ennek közvetlen eszközeként nem határozzák meg, hogy mit értenek "történeti alkotmányunk vívmányain".

Az 1920-as I. tc. alkotói is hasonló hibát követtek el, amikor nem értelmezték, hogy mit jelent a Szent Korona, mint alkotmány. Ennek lett következménye az, hogy 1926-ban a Szent Korona alkotmányosságával összeegyezhetőnek tartották az idegenek részvételét a hatalomgyakorlásban.

Most sincs olyan iránymutatás, amelyből levonhatóak lennének azok az alapelvek, amelyeknek ellentmondanak az utóbbi 66 év (1100 év) törvényei, sőt, azok az alapelvek, amelyek az alaptörvény-tervezetben szerepelnek, ezeknek a törvényeknek a szellemét követik.

Ebből ered, hogy le kell lepleznünk azt az iránymutatást, amelyből a látszat történelem-ismétlést jelentő alapelv - azaz az Alaptörvény-tervezet - fakad.

Az előzőekből egyértelmű, hogy nem Isteni eredetű iránymutatásról van szó. De akkor hogyan értelmezhető a "történeti alkotmányunk vívmányaiból" eredő iránymutatás?

A Párhuzamos Alkotmányozással bebizonyítottam, hogy a Lisszaboni Szerződés az iránymutatás a Szent Korona alkotmányisága helyett:

Szabadság Alkotmánya Rabság Alkotmánya
Magyarország örökké szabad. Magyarország sohasem lesz szabad.
A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szűntethető meg és nem korlátozható. A Szent Korona tagjai soha nem fognak azokkal a szabadságjogokkal rendelkezni, mint a hatalmat bitorló idegenek és helytartóik.
Ami a Szent Korona Országa földjén, földje alatt és földje felett van, a Szent Korona örök és elidegeníthetetlen alkotórésze, amelyet csak a Szent Korona másik alkotóeleme, a Szent Korona tagjai birtokolhatnak. A magyar föld, és ami alatta, felette van, valamint a magyar szellem, a magyarság javai és jogai örökké és elidegeníthetetlenül a megszállók tulajdonában vannak és felettük birtokjogot is csak a megszállók és helytartóik gyakorolhatnak.
Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja. Minden magyar érték a megszállók érdekeit szolgálja.
Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni. Azokkal a Szent Korona tagokkal szemben, akik ellentmondanak és ellenállnak a diktatúra értékrendjének, a megszállóknak és helytartóiknak nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni.

A Szent Korona divattá vált. Ez maga után vonta, hogy kirakodóvásári portékává alázták. Mutatják a külsejét, ahhoz különböző magyarázatokat fűznek, vagy történelmi alappal, vagy a nélkül. A lényeg, hogy elkeljen a portéka és higgye azt a vásározó, hogy igazat kapott, nem - valódi értéke szerint - bóvlit.

Amikor csak megosztottság nélküli egységgel akadályozhatjuk meg, hogy a Liberális Diktátumot Alaptörvénynek maszkírozva életünket mérgező vásári bazáráruként ránk tukmálják, megszaporodtak az önérdeküktől vezérelt, vagy a diktátorok által megvásárolt "álhazafiak", akik ránk akarják beszélni, erőnk elvonásával, a Szent Korona meggyalázott utánzatát.

Ha engedjük, megérdemeljük.

Kelt Szegeden, 2011. Kikelet havának 30. napján.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:
Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája

2011. március 27., vasárnap

Hirado.hu - Pokol Béla: rövid időn belül gondok lehetnek az alkotmánnyal

Link

Pokol Béla: rövid időn belül gondok lehetnek az alkotmánnyal

2011. március 26. 12:39


Több ponton is aggályosnak tartja az alkotmányozási folyamatot Pokol Béla politológus.


A politológus korábban azt nyilatkozta, hogy alkotmány csak milliók akaratából, a tömegek pecsétjével születhet. Ha egy kormány 2,5 millió ember szavazatát bírja, akkor elhanyagolható az a technikai jellegű kérdés, hogy tartanak-e népszavazást az alkotmányról - értékelte a Ma Reggelben a jelenlegi helyzetet. 

Pokol Béla úgy érvelt, hogy a később ellenzékbe szorult baloldali-liberális tábor már a kampányban „figyelmeztette” az embereket, hogy a 2/3-os győzelemmel a kormányzó erők hozzá fognak nyúlni az alkotmányhoz, így ez nem volt meglepetés.

Arra a kérdésre, hogy a választópolgárok az új alkotmány szövegével is egyetértenek-e, a politológus elmondta: a modern demokráciák sajátossága, hogy az emberek a képviselőket nem felhatalmazások tömkelegével küldik az Országgyűlésbe, mint régen. Az akkori visszahívhatóság intézménye ma már nem működik.

A politológus a szakmaiságot hiányolja

Pokol Béla szerint ma Magyarországon legfeljebb húsz olyan ember van, aki valóban ért az alkotmányjoghoz. Az egyik fő problémának  azt tartja, hogy ezek a szakértők nem vesznek részt az egyeztető folyamatokban. A politológus szerint ennek egyik oka, hogy ez a nagyjából húsz ember a politikai értékek mentén legalább három csoportra oszlik. Pokol ennek nyomán politikailag megérti, hogy jelenleg az alkotmányozás a „nyilvánosság háta mögött”, néhány bizalmi ember bevonásával történik.

A politológus ennek ellenére úgy véli, a nyilvánosság kizárása káros is lehet. Véleménye szerint az alkotmánytervezetben vannak olyan feszültségek, amelyek rövid időn belül komoly problémákat okozhatnak.

Alkotmány, vagy alaptörvény? 

Pokol Béla szerint nem pusztán szimbolikus kérdés, hogy alkotmányról, vagy alaptörvényről beszélünk. Utóbbi ugyanis alacsonyabb rendű. A politológus szerint nem véletlen, hogy 1949-ben, Németország megosztásakor nem született német alkotmány, hanem csak egy alaptörvényt hoztak létre, ami az újraegyesítésig, majd a német alkotmány elfogadásáig volt érvényben.

A politológus további problémának tartja, hogy ellentmondás lesz a hatalmi ágak viszonyának megállapításakor is. Magyarországon eddig a hatalom egysége, vagyis az angol modell volt jellemzőbb, ezzel párhuzamosan azonban „most teszik bele” a hatalommegosztás elvét, ami így súlyos problémákhoz fog vezetni- mondta. 

Kérdések az Alkotmánybírósággal kapcsolatban 

Pokol Béla szerint fontos tisztázni, hogy mi alapján gyakorolhatja jogkörét az Alkotmánybíróság. A politológus úgy fogalmaz: az alkotmány mindig az, amit az Alkotmánybíróság kihoz belőle. A legnagyobb probléma azzal van, hogy a testület húsz éve működik a régi alkotmányon, és ez alatt az idő alatt mintegy 30 ezer oldalas döntésgyűjtemény halmozódott fel.

Ezzel kapcsolatban Sólyom Lászlóban már 1994-ben felmerült, hogy ha új alkotmány lesz, akkor az Alkotmánybíróság ne az új alkotmány alapján járjon el az egyes ügyekben, hanem korábbi döntéseit vegye alapul.

A legsúlyosabb ellentmondás akkor keletkezik, ha az új alaptörvény nem mondja ki egyértelműen, hogy a korábbi, ideiglenes alkotmány alapján hozott Alkotmánybírósági döntések hatályvesztettnek tekinthetők.

Ennek hiányában a régi döntéseket alapul véve az Alkotmánybíróság lenullázhatja az új alkotmányt, mivel a sarkalatos törvényeket is a testület fogja értelmezni.

Nagy hiba, hogy ez az értelmezési lehetőség nyitva marad az Alkotmánybíróság számára - mondta Pokol Béla az MTV Ma Reggel című műsorában.
 


hirado.hu
Forrás: MTV - Ma Reggel


2011. március 6., vasárnap

Szájer: az új alkotmány XXI. századi alkotmány lesz

2011. március 4. 18:15
Az új alkotmány XXI. századi alkotmány lesz, mely kifejezi azt, hogy a jövő nemzedékekért felelősséget vállal - mondta Szájer József, a Fidesz-KDNP alkotmányszövegező bizottságának vezetője pénteken azután, hogy az államfővel az alkotmányozás folyamatáról egyeztetett a Sándor-palotában. Kiemelte: bízik benne, hogy az alkotmányjavaslatot március 15-e előtt be tudják nyújtani. A Fidesz-frakció a jövő héten megtárgyalja a javaslatot - tette hozzá. Mint mondta, az új alkotmány XXI. százai alkotmány lesz, mely kifejezi azt, hogy a jövő nemzedékekért felelősséget vállal.

Hozzátette: lesznek benne olyan garanciák, melyek arra szolgálnak, hogy a mindenkori kormányok ne élhessék fel a jövő nemzedékek forrásait és lehetőségeit, valamint korlátok lesznek benne az államadóssággal kapcsolatban. Kérdésre válaszolva közölte: az alkotmánytervezet a köztársasági elnöki jogkörnek az alapvető formáját és kereteit megtartja.

Schmitt Pál köztársasági elnök az alkotmányozás folyamatáról először február 11-én és 14-én a parlamenti pártok képviselőivel egyeztetett, majd február 23-án a miniszterelnökkel is tárgyalásokat folytatott a témában.

Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője szerdai sajtótájékoztatóján beszámolt arról: március 7-ére, hétfőre hívta össze azt a frakcióülést, amelyen a kormánypárti képviselők első olvasatban megtárgyalják a szövegtervezetet. A Fidesz-KDNP közös alkotmányjavaslatát március 15-ig terjeszti az Országgyűlés elé. Számos kérdésben kell még döntést hozni - tette hozzá.

(MTI)

Kapcsolódó:

Több mint százezren küldték vissza eddig a kérdőíveket az alkotmányozás ügyében


2011. március 4. 15:45

A választópolgárok eddig több mint 115 ezer alkotmányozással kapcsolatos kérdőívet küldtek vissza a kormánynak.
>>Tovább


2011. február 16., szerda

Kocsis István: Az alkotmányozás, illetve a jogfolytonosság-helyreállítás időszerű kérdései

Rating:★★★★★
Category:Other
ITT>>Kocsis István: Az alkotmányozás, illetve a jogfolytonosság-helyreállítás időszerű kérdései

Kocsis István: Az alkotmányozás, illetve a jogfolytonosság-helyreállítás időszerű kérdései

Kocsis István:
Az alkotmányozás, illetve a jogfolytonosság-helyreállítás időszerű kérdései


1. Mit jelentett a magyar történelemben az alkotmányozás?


Legtöbbször éppen a méltó választ jelentette a nagy fenyegetésekre... A biztonságos jövendő felé vezető út megépítését jelentette.


Ke­mény, hosszú, de sikeres köz­jo­gi küz­de­lmeket kellene itt bemutatnunk, de ehhez nincs terünk. Elégedjünk ezért meg az újkor legnagyobb magyar királya, Mátyás törvényhozó szerepének a felidézésével.


1. Mátyás király példája

Az 1486. évi or­szág­gyű­lé­sen Má­tyás ki­rály kez­de­mé­nye­zé­sé­re olyan tör­vé­nye­ket fo­gad­nak el, ame­lyeket méltán nevezhetünk rejtélyeseknek. Hisz e törvényekből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy Mátyás, mint király felfog­hatatlan céltuda­tossággal küzdött a királyi hatalom gyön­gítéséért... Igen, döbbenetes, már-már felfoghatatlan, hogy mire készteti Má­tyás ekkor az or­szággyűlést, milyen törvények megal­ko­tására!


Nagy jelentősége volt bizony már annak is, hogy Mátyás hagyta, hogy elvegyék tőle a nádor kinevezé­sének jogát: hogy sugal­mazta a törvénycikket, mely szerint a ná­dor többé nem kinevezendő, hanem vá­lasztandó, mégpedig az országgyűlés által. De "eltűrte" azt is, hogy a rendek által választott nádor kezében rendkívül nagy ha­ta­­lom össz­pon­­tosuljon. Nem marad el jelentőségben mind­ezek mögött az or­szág­gyűlés és a vármegyei közgyűlés hatáskörének a bővítése. Az 1486. évi dekré­tum 60. tör­vénycik­kének pedig felmérhetetlen a je­lentősége. E törvénycikkben a várme­gyei ispánok, illetve alispánok kine­vezéséről és beiktatásá­ról van szó, azaz­hogy sokkal többről. Tör­vényerőre emelkedett, hogy a főispán többé nem választhat ki bárkit alispán­nak, ha­nem csak az il­lető vármegyéből valamely jeles férfiút, de aki nem a király előtt tesz esküt, mint a főispán, hanem a vár­megye közgyű­lése előtt. És ezzel megszületik a vármegyei önkormányzat!


A Má­tyás ki­rály ko­rá­ban visszafordíthatatlanná vált az a folyamat is, amely során a Szentkorona-eszme kötelező erejű közjogi tanná alakult át. Mintha Mátyás számára nagyon fontos lett volna, hogy méltatlan utódai vagy bárki a jövendő méltatlan tiszt­ségviselői közül ne tudjanak visszaélni a hatalmukkal: ezért a Szent Ko­ro­nát mint jogi személyt a ha­ta­lom tel­jes­sé­ge il­le­sse, tag­ja­i­nak egyi­ke sem - se a ki­rály, se nem­zet, és senki se a nemzet képviseletében -, bizony egyikük se tör­hessen a Szent Korona egész ha­ta­lmára, az­az telj­ha­ta­lom­ra.


A legfontosabb és legnyilvánvalóbb: Mátyás kez­­de­mé­nye­zé­sé­re az or­szág­gyű­lé­s olyan tör­vé­nye­ket fo­gad­ el, ame­lyek a súlyos drámai hely­zetbe jutó ma­gyar nem­zet fenn­ma­ra­dá­sá­nak köz­jo­gi ga­ran­ci­á­i.


Mire tanít tehát minket Mátyás király? Arra, hogy az alkotmányozóknak elsősorban a jövendő gondjain kell tartaniuk a tekintetüket.


Mi lehet tehát a legfőbb célja a mai alkotmányozásnak?


Ha a jövendőben súlyos drámai hely­zetbe jut a ma­gyar nem­zet, akkor fenn­ma­ra­dá­sá­nak, megtörhetetlenségének, megerősödésének legyenek meg a köz­jo­gi ga­ran­ci­á­i.


Más megközelítést vállalva így kell feltennünk a kérdést:


Mit kell tenniük a mai alkotmányozóknak annak érdekében, hogy a magyar nemzet többé ne kerülhessen olyan kiszolgáltatott helyzetbe, amilyenben az elmúlt nyolc esztendőben volt?


2. Forduljunk tanulságért ismét a magyar történelemhez:

Nem tud­hat­juk, mi tör­tént vol­na, ha a moh­ácsi ka­taszt­ró­fa nem kö­vet­ke­zik be, s ha Mo­h­ács után a ma­gyar ren­dek nem vá­laszt­ják meg Habs­burg Fer­di­nán­dot (is) ki­rály­nak. Le­het, hogy ak­kor va­la­me­lyik Bu­dán szé­ke­lő ma­gyar ki­rály az or­szág ha­tá­ra­it biz­ton­ság­ban tudván, el­szán­ta vol­na ma­gát a köz­jo­gi küz­del­mek ered­mé­nye­i­nek el­tör­lé­sé­re, s ab­szo­lút mo­nar­chi­á­vá ala­kí­totta vol­na át az or­szá­got?


I. Fer­di­nánd az or­szág fő­vá­ro­sát kép­te­len meg­tar­ta­ni, s ké­sőbb (bár si­ke­rül az el­len­ki­rállyal, Szapolyai Já­nos­sal ked­ve­ző fel­té­te­lek­kel ki­egyez­nie) mint a Né­met-ró­mai Bi­ro­da­lom csá­szá­ra nem is akar ma­gyar ki­rá­lyi szék­he­lyén lak­ni: fon­to­sabb szá­má­ra a né­met-ró­mai bi­ro­da­lom, mint a ma­gyar ki­rály­ság; an­nak ér­de­ke­it nem is ren­de­li alá a ma­gyar ki­rály­ság fel­sza­ba­dí­tá­sa nagy fe­la­da­tá­nak, a ma­gyar ren­di al­kot­mányt vi­szont szí­ve­sen fel­szá­mol­ná...


Nem vé­let­len, hogy a ma­gyar ren­dek­nek a Szent­ko­ro­na-tan vé­del­mé­ben, an­nak misz­­té­ri­u­má­ban meg­va­ló­su­ló egy­sé­gét a Habs­burg-kor­szak év­szá­za­da­i­ban az a rém­álom szi­lár­dít­ja meg, hogy a ma­gyar ki­rály el­len­sé­gé­vé vál­hat a ma­gyar ál­lam­nak.


Ek­kor, a XVI. szá­zad har­ma­dik év­ti­ze­d­é­ben kü­lö­nös do­log tör­té­nik: mind a fő-, mind a köz­ne­mes­ség ab­ba­hagy­ja a ve­ze­tő sze­re­pért fo­lyó har­cot, s egy igen erős ha­ta­lom­nak ad­ja át a ve­ze­tést. Ez az erős ha­ta­lom a ma­gyar köz­jog. A köz­jo­gi tan­ná vált Szent­ko­ro­na-esz­mé­vel, a Szent­ko­ro­na-tan­nal le­győz­he­tet­len­né erő­sí­tett köz­jog. Tör­té­nel­münk­ben ezu­tán is meg­ha­tá­ro­zó­ak a gaz­da­sá­gi és ka­to­nai erő­vi­szo­nyok, de leg­meg­ha­tá­ro­zóbb a köz­jog. A ma­gyar tör­té­ne­lem ettől kezd­ve tu­laj­don­kép­pen a XX. századig a köz­jog tör­té­ne­te, il­let­ve a Szent­ko­ro­na-tan tör­té­ne­te. A köz­jo­gi küz­del­mek tör­té­ne­te. S ha nem így lett vol­na, a ma­gyar ál­lam va­ló­szí­nű­leg már a XVI. szá­zad­ban meg­szű­nik lé­tez­ni.


Miért mondhatjuk, hogy a régebbi magyar történelemben áldásos szerepe volt a közjognak? Elsősorban azért, mert
a tör­vény­sér­tés jo­got nem ala­pít el­ve alap­ján a ma­gyar tör­té­ne­lem­ben min­dig hely­reállt a jog­foly­to­nos­ság, ami annyit je­len­tett, hogy az abszolutizmus meg­szű­né­se után a magyar nemzet hivatott képviselői országgyűlésen, illetve nemzet­gyűlésen meg nem tör­téntté nyil­vá­ní­tottak min­dent, ami az ab­szo­lu­tiz­mus ide­jén a lát­szat-tör­vény­ho­zás te­rén tör­tént. Könnyen bizonyítható, hogy a Mohács utáni nehéz évszá­zadokban a magyar államiság azért maradt meg, mert eleink a jogfoly­tonosságot sohasem mulasztották el helyreállítani.

Jogfolytonosságot állított helyre a magyar nemzet I. Lipót korában (1687-ben), II. József után (1791-ben), 1867-ben, 1920-ban. A jog­foly­to­nos­ság a ma­gyar köz­jog múlt­já­nak, je­le­né­nek és jö­vő­jé­nek leg­fon­to­sabb kér­dé­se.


A jog­foly­to­nos­ság-helyreállítás pedig leg­ak­tu­á­li­sabb kér­dé­se volt mindig, így a Tri­a­non utá­ni években is a köz­jog­i küzdelmeknek.


1918-ban, Ká­ro­lyi Mihályék ha­ta­lom­át­vé­te­le­kor megszakadt Ma­gyar­or­szá­gon a jog­­foly­to­nos­ság. De az 1920-1926 kö­zötti nem­zet­gyű­lé­sek a jog­foly­to­nos­sá­got hely­re­ál­lí­tották a ma­gyar nem­zet ne­vé­ben.


Az 1920-1926 kö­zötti jogfolytonosság-helyreállító nem­zet­gyű­lé­sek jelentősége


Mi­lyen tör­vé­nyes ala­pon hív­ták össze 1920-ban a jogfolytonosság-helyreállító nem­zet­gyű­lést?


"Al­kot­má­nyunk alap­el­ve­i­nek meg­fe­le­lő­en az 1919. évi au­gusz­tus hó 7. nap­ja óta ala­kult ide­ig­le­nes kor­má­nyok a nem­zet­hez for­dul­tak, hogy a nők­re is ki­ter­je­dő ál­ta­lá­nos, tit­kos, egyen­lő, köz­vet­len és kö­te­le­ző vá­lasz­tó­jog alap­ján vá­lassza meg az aka­ra­tá­nak kép­vi­se­le­té­re hi­va­tott nem­zet­gyű­lést.


A nem­zet­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­vá­lasz­tá­sok en­nek foly­tán az or­szág mind­azon ré­sze­i­ben megtartatván, ame­lyek­ben a vá­lasz­tást el­len­sé­ges meg­szál­lás le­he­tet­len­né nem tette, a meg­vá­lasz­tott nem­zet­gyű­lé­si kép­vi­se­lők az 1920. évi feb­ru­ár hó 16. nap­ján Bu­da­pes­ten az or­szág­gyű­lés kép­vi­se­lő­há­zá­nak he­lyi­sé­ge­i­ben egy­be­gyü­le­kez­tek és nem­­zet­gyű­lés­sé ala­kul­tak."


A nem­zet­gyű­lés az 1920: I. t­c.-­ben a ma­gyar ál­la­mi szu­ve­re­ni­tás tör­vé­nyes kép­vi­se­le­té­nek nyil­vá­nít­ja ma­gát, olyan­nak, amely a ma­gyar tör­té­nelmi al­kot­mány ér­tel­mé­ben az ál­lam­ha­ta­lom gya­kor­lá­sá­nak to­váb­bi mód­ját is jo­go­sult ren­dez­ni.


A tör­vény­ho­zó ha­tal­mat fen­ti tör­vény­cikk sze­rint a nem­zet­gyű­lés gya­ko­rol­ja, de csak ide­ig­le­nes tör­vé­nye­ket hoz­hat. Azok a törvények, amelyeket az 1920: I. tc. alap­ján (mint szük­ség­jog alap­ján) al­kot a "cson­ka" tör­vény­ho­zás (nem­zet­gyű­lés), ad­­­dig ma­radnak ha­tály­ban, amíg az erő­sebb jog, a ré­gi jog (mind­az, ami kor­sze­rű a tör­té­nel­mi al­kot­mány­ból) nem tud ér­vé­nye­sül­ni.


A magyar nemzet jogfolytonosság-helyreállító képviselői leglénye­ge­sebbnek a kö­vetkezőket tartották:


Ha a nép­szu­ve­re­ni­tás el­vé­vel vissza­él­ve bárki személy vagy cso­por­tosulás, akár­milyen szövetség vagy párt ügyes manipulációval rá­ve­het­né a magyar nemzet több­sé­gét még a Szent­ko­ro­na-tan ha­tály­ta­la­ní­tá­sá­ra is, ak­kor nem­csak a jog­foly­to­nos­ság nem len­ne töb­bé hely­re­ál­lít­ha­tó, de min­den tör­vény, a leg­szen­tebb­nek és leg­sért­he­tet­le­nebb­nek ne­ve­zettek is, szá­nal­mas­sá, meg­csú­fol­ha­tó­vá, meg­ta­gad­ha­tó­vá: ne­vet­ség tár­gyá­vá vál­ná­nak.


A jog­foly­to­nos­ság hely­re­ál­lí­tói szerint leg­sú­lyo­sab­ban azok vét­keznek a ma­gyar nemzet érdekei ellen, akik a tör­té­nelmi ma­gyar al­kot­mányt, va­la­mint a ma­gyar jog­fej­lő­dés alapelveit semmibe véve, ide­gen jog­ra, il­let­ve jog­el­vek­re hi­vat­koz­nak.


Az ál­lam­fő­kér­dés­ről az 1920: I. tc. még csak a kö­vet­ke­ző­ket mond­ja ki: "12. §. A nem­zet­gyű­lés ad­dig, amíg az ál­lam­fői ha­ta­lom gya­kor­lá­sá­nak mi­ként­jét tény­le­ge­sen ren­de­zi és en­nek alap­ján az ál­lam­fő tisz­tét tény­leg át­ve­szi, az ál­lam­fői te­en­dők ide­ig­le­nes el­lá­tá­sá­ra a ma­gyar ál­lam­pol­gá­rok kö­zül tit­kos sza­va­zás­sal kor­mány­zót vá­laszt."


A nem­zet­gyű­lés ké­sőbb, az 1921: XLVII. tör­vény­cikk­ben ki­mond­ja a Habs­burg-ház trón­fosz­tá­sát, de azt is, hogy Ma­gyar­or­szág ál­lam­for­má­ja a ki­rály­ság ma­rad.


A jog­foly­to­nos­ság hely­re­ál­lí­tá­sá­nak kö­szön­he­tő, hogy Ma­gyar­or­szá­gon nem jut­hat ura­lom­ra a fa­siz­mus az or­szág né­met meg­szál­lá­sá­ig. Nem vé­let­le­nül ne­ve­zi John Flournoy Montgomery ko­ra­be­li ame­ri­kai nagy­kö­vet Ma­gyar­or­szá­got oá­zis­nak Hit­ler si­va­ta­gá­ban.


Montgomery egyéb­ként kül­föl­di­ként is fel­is­me­ri a Szent­ko­ro­na-tan je­len­tő­sé­gét, és össze­füg­gést lát a Szent Ko­ro­na ta­na és az ál­ta­la Ma­gyar­or­szá­gon ta­pasz­talt "kor­sze­rűt­len" to­le­ran­cia kö­zött.


Amit még fon­tos­nak tar­tunk hang­sú­lyoz­ni:


A Tri­a­non utá­ni kény­szer­pá­lyá­ján a ma­gyar po­li­ti­ka a jog­foly­to­nos­ság hely­re­ál­lí­tá­sá­val, a Szent­ko­ro­na-tan meg­be­csü­lé­sé­vel nem­csak a ma­gyar tri­a­no­ni pszi­chó­zis le­győ­zé­sé­nek te­rem­tette meg a fel­té­te­le­it, ha­nem a ma­gyar ál­lam meg­erő­sö­dé­sé­nek, va­la­mint Tri­a­non re­ví­zi­ó­já­nak is. A ma­gyar kül­po­li­ti­ka ki tud­ta har­col­ni, hogy az el­ső vi­lág­há­bo­rú után dek­la­rált és el­fo­ga­dott el­vei a vi­lág­po­li­ti­ká­nak a ma­gyar nem­zet­re is vo­nat­koz­za­nak. 1938 és 1940 kö­zött így szerezhette vissza a Tri­a­non­ban el­vett te­rü­le­tek egy ré­szét. Az et­ni­kai ha­tárt húz­ták meg a ma­gyar nem­zet szá­má­ra. Mind­egy, kik döntőbíráskodtak. Akik döntő­bí­ráskodtak, a Nemzetek Szö­vet­sége he­lyett cse­le­ked­tek: úgy fog­lal­tak ál­lást, ahogy a Nemzetek Szö­vet­ségé­nek kel­lett vol­na ál­lást fog­lal­nia, ha mer ra­gasz­kod­ni az ala­pí­tá­sa­kor meg­hir­de­tett el­vek­hez. (Azért is mind­egy, kik döntőbí­rá s­kodtak, mert az et­ni­kai el­vet és az ön­ren­del­ke­zé­si jo­got min­den ko­ra­be­li nagy­ha­ta­lom el­is­mer­te.)


3. A jogfolytonosság helyreállításának kérdése 1990 után

1944 már­ci­u­sá­ban kül­föl­di ha­ta­lom - a né­met har­ma­dik bi­ro­da­lom - erő­szak­kal vonta ki Ma­gyar­or­szá­got a Szent Ko­ro­na vé­dő­bol­to­za­ta alól, de az 1945. évi nem­zet­gyű­lés bizonyára min­dent meg­tett vol­na, hogy ugyan­úgy ha­tá­roz­has­sa meg a jö­ven­dő Ma­gyar­or­szá­ga po­li­ti­kai éle­tét, mint az 1920. évi nem­zet­gyű­lés. De 1945-től 1990-ig a Szovjetunió hadseregének a fenyegető jelenléte tette le­he­tet­len­né Ma­gyarorszá­gon a tör­vé­nyes jog­al­ko­tást. (1946-ban az ál­lamforma-vál­tozást elrendelő törvénycik­ket már Sztálin parancsára terjesztik elő.)


Az 1944 márciusában meg­szakadt jog­folytonosságot ezért 1990-ben lehetett volna helyre­állítani. Ám a rend­­szer­vál­toz­ta­tás hangadói a jog­foly­to­nos­ság je­len­tő­sé­gét nem tud­ták fel­fog­ni: nem ál­lí­tották hely­re a jog­foly­to­nos­sá­got, el­fo­gad­ták azt a ké­nyel­mes­nek tű­nő meg­ol­dást, hogy a tör­té­nel­mi ma­gyar alkotmányjog he­lyét to­vább­ra is a szin­te öt­let­sze­rű­en köl­csön­zött és öt­let­sze­rű­en - és per­sze gyak­ran - vál­toz­ta­tott ide­gen jog fog­lal­ja el.


1990-ben jog­sze­rű­en sem­mi mást nem le­he­tett vol­na ten­ni, mint hely­re­ál­lí­ta­ni a jog­foly­to­nos­sá­got. Miért nem állították helyre? Mi történt a rendszerváltoztatás éveiben? Van-e magyarázat arra, hogy semmibe lehetett venni mindazt, aminek a magyar nem­zet a fenn­ma­­radását kö­szönheti?


(Nehezíti a történetíró munkáját, hogy a rendszerváltoztatás hiteles forrásai - miképpen a Szovjetunió szétesésének hiteles forrásai is - egyelőre hozzáférhetetlenek. És az is nehezíti, hogy a nyilvánosság előtt nem azok szerepeltek, akik a "fordulat" stratégiáját és taktikáját kidolgoztatták, illetve kidolgozták.)


A jogfolytonossághoz va­ló ra­gasz­ko­dásról egyéb­ként senki sem állíthatta volna még csak azt sem, hogy magyar sajátosság. Van angol jogfolytonosság, van spa­nyol jogfolytonosság stb. A XX. század végi rendszerváltozások során helyreállították a jogfolytonosságot Romániában is, sőt Oroszországban is. És ma sem ne­hez­tel a vi­lág sem az an­go­lok­ra, sem a spa­nyo­lok­ra, sem az oroszokra, sem a románokra, mert nem mon­da­nak le a ré­gi közjoguk­kal va­ló foly­to­nos­ság­ról.


A jogfolytonosság tagadása, a szerves jogfejlődés eredményeinek semmi­bevétele nagy károkat okozhat. Egy hasonlat talán rávilágít a kérdés sú­lyos­ságára: a szerves fejlődéssel kialakult magyar történelmi alkot­mány helyett az idegenből kölcsönzött ún. chartális alkotmány vá­lasz­tása olyan, mint az emberi szervezet esetében az ere­deti szerv ön­kényes és önkéntes kicserélése műszervre...


Nagyon sok kérdéssel összefügg a jogfolytonosság helyre­állításá­nak az elma­ra­dása.


Az egyik legsúlyosabb ezek közül: a magyar nemzet elsősorban a magyar ha­gyo­mányokat legjobban őrző föld­műves réteg - a meg­alá­zott, kifosz­tott falusi magyar­ság - megerősödése által va­lódi győztes­ként kerülhetett volna ki a rendszervál­toz­tatás küzdelmeiből, ha nem ma­rad el a jog­foly­to­nos­ság hely­re­ál­lí­tá­sa, hisz a tör­ténelmi magyar al­kotmány megakadá­lyozta volna az élelmiszeripar privatizációját (kül­földi versenytársaknak való átját­szását), valamint a spekulánsoknak kedvező kárpótlási törvényt. Első­sorban e kettő­nek a következmé­nye, hogy a magyar földnek és a magyar földműves munkájának nincs értéke.


A magyar élet minőségében a nagy változás a második világháború után kez­dődött. Megkezdődött a magyar nemzeti öntudat silányosodása, és ez az 1990. évi rendszervál­toztatás után tovább folytatódott. Miért? Mert a magyar nemzet nem hallgatott önvédelmi ösztönére, és elmulasztotta hely­reállítani a jogfolytonosságot a történelmi magyar állammal.


Bizony, a magyar nemzetnek 1990-ben a Szent­ko­ro­na-tan szel­le­mé­ben, an­nak tan­té­te­lei tisz­te­let­ben tar­tá­sá­val hozzá kellett vol­na kezdenie a jog­foly­to­nos­ság hely­re­ál­lí­tásához...


Vegyük itt figyelembe a Szent Korona tana bonyolult kérdésköreiből, hogy a valódi hatalommegosztást, a valódi alkotmányosságot, a magyar földtulajdon és a stratégiai fontosságú iparágak védelmét, valamint a mellérendelés elvének az érvényesülését miképpen teszi kötelezővé a Szent Korona tana...


Rövid kitérő a Szent Korona tanának vonatkozó kérdésköreiről

A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Ő a legfőbb személyiség a magyar közjog bonyolult világában. A Szent Koronában mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozó és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet. A Szent Koronát mint jogi személyt a hatalom teljessége illeti, sem a király, sem a politikai nemzet nem törhet a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. Ezért legfőbb garanciája a Szent Korona a hatalommegosztás véglegességének, az alkotmányosság megtartásának. Senki és semmi nem egyenrangú vele: a király a maga korlátozott hatalmát csak addig tarthatja meg, amíg nem fordul szembe a főhatalom alanyával, a Szent Koronával. A ki­rályt es­kü­je és hit­le­ve­le és a ha­ta­lom­meg­osz­tást ki­mon­dó tör­vé­nyek kö­te­le­zik ar­ra, hogy ne tör­jön ab­ba a ma­gas­ság­ba, ahol a Szent Ko­ro­na mint köz­jo­gi abszt­rak­ció áll.


A királynak (vagy a köztársasági elnöknek mint a király jogutódjának) és a politikai magyar nemzetnek a lehetőségeit következésképpen az határozza meg - és nemcsak akkor, ha a hatalom akarásáról, hanem akkor is, ha például alkotmányozásról van szó! -, hogy a Szent Korona-tanban az is benne van, hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Azt jelenti-e ez, hogy a Szent Korona tana nemcsak a király, hanem a nemzet hatalmát is korlátozza? Igen, azt jelenti. És a gyakorlatban tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetnie, amelyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni. Nem áll jogában szerves jogfejlődés eredményeképpen létrejött történelmi alkotmányát idegenből kölcsönzött alaptörvény-gyűjteménnyel felcserélni...


De a Szent Korona nemcsak közjogi absztrakció, hanem élő organizmus. Test, melynek részei, tagjai vannak. Tagjai mindazok, akik részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak: a király és a politikai magyar nemzet: 1848-ig a nemesség - nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül -, 1848, illetve 1867 után - származásra, felekezeti hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül - az ország minden szavazópolgára. És természetesen mindegyiknek családtagjai, nemre való tekintet nélkül. Így is fogalmazhatunk: 1848-ban, illetve 1867-ben - az 1849-ben megszakadt jogfolytonosság helyreállítása után - mindazon országlakosok a Szent Korona tagjaivá váltak, akik megfeleltek azoknak a követelmények­nek, amelyek feltételei voltak a választójog gyakorlásának. Ma tag­jai mindazok, akik leszármazottai a Szent Korona egykori tag­ja­i­nak.


A Szent­ko­ro­na-tag­ság mi­kép­pen ha­tá­roz­za meg a ma­gyar nép lel­ki éle­tét, ma­ga­tar­tá­sát?


Emlékeztetünk most arra, hogy a ré­gi ko­rok­ban azért volt sok a tör­vény­tisz­te­lő em­ber a Szent Ko­ro­na or­szá­ga­i­ban, mert a Szent­­­­­­ko­ro­na-tan nem az alatt­va­lói tu­da­tot, ha­nem a Szentkorona-tag­ság köz­jogi fogalma megha­tározta felelősségér­zetet, valamint az egyen­­­­­­rangúság és a méltó­ságteljes magatartás kultuszát erősítette: mert az országlakosi maga­tar­tásban a mellérendelés és nem az alá­ren­­delés elvének az érvényesülését segí­tette elő.


A Szentkorona-tagság fogalma összefüggésben van a Szent Korona
­tu­laj­don­jogával, melynek alapelve: minden birtokjog gyö­ke­re a Szent Ko­ro­ná­ban van, kö­vet­ke­zés­képp a bir­tok a Szent Ko­ro­ná­ra száll vissza.

A Szent Korona tulajdonjogának köszönhető, hogy
Magyarország területén csak a Szent Korona tagjai (mai szóhasználattal: csak magyar állampolgárok) birto­kol­hattak föld­et.

Látszólag ellentmond ennek az a tény, hogy a király külhonosnak is adományoz­hatott földbirtokot. Sok példát fel tudunk hoz­ni erre. Az ellentmondást annak ismeretében oldhatjuk fel, hogy a külhonos megado­má­nyozása csak akkor vált érvényessé, ha őt a magyar or­szággyűlés honfiúsította: a meg­ado­mányozott tehát csak mint a Szent Korona tagja (mint magyar állampolgár) válhatott Magyaror­szágon földbirtokossá.


Hozzá kell tennünk - ha már felvetettük ezt a fontos kérdést -, hogy a rendi társadalom megszűnése után a Magyarország területén lakó idegen állampolgárok is birtokolhattak földet, ha birtokjoguk nem sértette a Szent Korona tulajdonjogát...


Annyian kérdezik mostanában, hogy a magyar termőföld a Szent Korona tulajdona-e, hogy még elmondjuk, miképpen védték meg a Szent Korona tulajdonjogát a magyar nemzetgyűlésnek a földbirtoklás kérdésével foglalkozó tagjai 1920-ban. Az 1920. évi XXXVI. tc.-re utalunk, amely a földbirtok megoszlását szabályozó rendelkezéseket tartal­maz­za, s amelynek ha ma is lehetne megfelelője, akkor úgy nevezhetnék el, hogy "törvény­cikk annak megakadályozására, hogy a magyar termőföld - és a magyar gazdatársadalom - a tőke szabad áramlásának áldozatává váljon". A leglényegesebb: külföldi spekuláns vagy - akármilyen befolyással és akármilyen vagyonnal bíró - pénzarisztokrata nem juthatott Magyarországon földbirtokhoz.


Mindeddig tulajdonképpen csak a földtulajdonjog kérdésével fog­lalkoz­tunk. Te­gyük ezért nyomban hozzá a fentiekhez, hogy nemcsak a földtulajdon a Szent Koro­náé, hanem a stratégiai fon­tosságú ipar­ágak (régen pl. a bányaipar, ma pl. az élel­miszeripar vagy az energia­gazdálkodás és a honvédelem megfelelő színvonalát biz­tosító ipar­ágak) vagyona is. Jegyezzünk itt meg még annyit, hogy mennyivel gazdagabb lenne a mai ma­gyar nemzet is, ha a rend­szer­változtatás utáni ún. privatizáció során, az illetékesek tekintetbe vet­ték volna, hogy a Szent Korona tulajdonjoga szent és sérthetetlen.


4.

A történelmi magyar alkotmány megsemmisítésének hívei figyel­mét először is a következőkre hívhatjuk fel: fejlett közjog­gal, alkot­mánnyal, közjogi intézmény­rendszerrel bíró államokban (így az Amerikai Egye­sült Államokban, Angliában, Franciaország­ban) a nép­szuverenitás nem teljes, ha­nem korlátozott, hiszen az al­kotmányt (le­gyen az írott, mint az Ame­rikai Egyesült Államoké, vagy történelmi, mint Angliáé) ezen országokban nem lehet meg­semmi­síteni (hatályta­lanítani, kicse­rélni stb.) a népfelség elvére hivatkozva - és semmi­féle népsza­vazás eredményére és semmiféle nemzet­gyűlés vagy ország­gyűlés ha­tá­rozatára hivat­kozva. Hason­ló­kép­pen a II. vi­lágháború utáni Ma­gyar­országon sem lehetett volna a történelmi magyar alkotmányt megsem­misíteni.

Hozzáfűzhetjük még ehhez: a rendszerváltoztatás mámo­rában a ma­gyar nemzet észre sem vette, hogy az alkotmánymódo­sítások előter­jesztői tulajdon­kép­pen semmit sem vettek figyelembe abból a gazdag alkotmányjogi hagyo­mányból, amely a magyar alkotmányos életet évszáza­dokon át eredményessé tette, valamint megbecsültté itthon és iri­gyeltté a nagyvilágban. Gondoljunk itt első­sorban a Szent Ko­rona köz­jogi szerepének az "elfelejtésére". Azoknak, akik az idegen közjogi intézményeket oly alázatossággal csem­pész­­ték mindazon közjogi intéz­mé­nyek helyébe, ame­­lyek szerves jogfejlődés eredményeképpen váltak részévé a ma­gyar történelmi alkotmánynak, még az sem jutott eszük­be, hogy év­szá­zadokon át a Szent Korona közjogi tana volt a magyar alkotmányos­ság legfőbb biztosítéka.


A mai alkotmányozás legkényesebbnek tekintett kérdése

Térjünk rá a ma, 2011-ben alkotmányozók gondjaihoz...


Alkotmányozóink ha fel is fogják, hogy a jogfolytonosság helyreállításával teremthetik meg a feltételeit annak, hogy a magyar nemzet ne kerüljön vészesen kiszolgáltatott helyzetbe, azaz a magyar nemzet többé ne kerülhessen olyan helyzetbe, amilyenben az elmúlt nyolc esztendőben volt, nem szívesen beszélnek a jogfolytonosság helyreállításáról, azaz a méltán nagy hírű magyar közjogi hagyományokhoz való visszatérésről, mégpedig azért nem, hogy ne kelljen szembenézniük azzal a kérdéssel, hogy a magyar közjogi hagyományokhoz való visszatérés a miniszterelnöki (kancellári) rendszerrel való szakítást jelenti...


A magyar közjogi hagyományokhoz való visszatérés: a jogfolytonosság-helyreállítása valóban azt jelentené, hogy a miniszterelnöki rendszert olyan elnöki rendszer váltaná fel, amelyben az államfő jogutódja annak a királynak, aki méltóképpen - mert az alkalmatlan király hatalmát hatékonyan korlátozó Szentkorona-tan szellemében! - megosztotta a nemzettel mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalmat, és ez az államfő, a köztársasági elnök a hatalommal annak ellenére nem élhetne vissza, hogy birtokolná a hajdanvolt magyar király hatáskörének a 90%-át...


(Mindebből, gondoljuk, nyilvánvalóvá vált az is, hogy amikor olyan köztársasági elnökről beszélünk, aki a király jogutódja, nem foglalunk állást a királyságnak mint államformának a visszaállítása kérdésében... Sem mellette, sem ellene. Ha a jogfolytonosság-helyreállítás folyamatában sor kerül királyválasztásra vagy elnökválasztásra, akkor az a fő kérdés, hogy akár királynak, akár kormányzónak, akár elnöknek hívják, az államfő betölthesse azt a szerepkört, amely megfelel a magyar közjogi hagyományoknak.)


A jogfolytonosság-helyreállítással a kétharmados többséggel bíró országgyűlés tehát valóban elérhetné, hogy a magyar nemzet többé ne kerülhessen olyan kiszolgáltatott helyzetbe, amilyenben az elmúlt nyolc esztendőben volt, de az alkotmányozó országgyűlés szerepét nehezíti, hogy akit alkalmasnak tart arra az államfői szerepre, amely megfelel a magyar közjogi hagyományoknak, a mai miniszterelnöki rendszerben miniszterelnöki szerepet tölt be... Mindazonáltal csak látszatra drámai a helyzet, hiszen nincs komoly, elháríthatatlan akadálya annak, hogy a kétharmados többséggel bíró országgyűlési párt legtekintélyesebb politikusa vállalja azt a régi-új szerepkört, amely megfelel a magyar közjogi hagyományoknak...


De a kétharmados többséggel bíró országgyűlés történelmi jelentőségű hibát is elkövethet, ha nem mer szembefordulni azzal a miniszterelnöki (kancellári) rendszerrel, mely iszonyatos károkat okozhat a jövendőben - olyan drámai helyzetben, amelyben ismét olyan politikus foglalja el a kancellári széket, aki kész szembefordulni nemzete érdekeivel.


A miniszterelnöki rendszerről egyébként könnyű szívvel lemondhatunk.


Be­bizonyosodott, hogy a magyar nemzet képte­len méltóképpen élni saját alkotmánya, a szerves fejlődéssel kialakult magyar történelmi alkot­mány nélkül.


Az idegenből kölcsönzött kancellári rendszer okozta károk ma már fel­becsülhetetlenek: a nemzet többségének elszegényedéséhez, illetve kiszolgál­tatott­sá­gához vezetett, megteremt­vén a feltételeket a magyar nemzetet kisemmiző pri­va­tizáció és a felelőtlen politizálás számára.


(A miniszterelnöki rendszer egyébként akármelyik nemzet önvédelmét lehetet­lenné teszi. A legerősebbét is. A nemzetállamok könnyűszerrel való megsemmi­síté­se céljából ta­lálták ki?


Ahol bevezetik, süllyed az alkotmányosság hajója még akkor is, ha az alkotmány épnek és sérthetetlennek látszik. Mint Nagy-Britan­niában... Ünnepelte Nagy-Britannia népe, hogy ügyes csellel átjátszották a király hatalmát - hatalmának és hatáskörének 90%-át - a miniszterelnöknek, s diadalmámorában a nép észre se vette, hogy rejtélyes módon a 90% átalakult legalább 150%-ká? Melyik az a rejtély, amellyel egyetlen nép sem számol, amikor elfogadtatják vele a kan­cellári rendszert? E rejtély: a kancellári - miniszterelnöki - rendszer azért kevésbé demokratikus minden más rendszernél, mert a kancellár eleve és feltétel nélkül bir­tokolja a parlamenti szavazatok többségét. A 90% így alakul át legalább 150%-ká.)


5.

A ma­gyar nem­zet­nek nem szabad ép­pen azt a meg­ol­dást vá­lasz­ta­nia, amelyik együtt jár mind­an­nak a ta­ga­dá­sá­val, ami múlt­já­ban ér­té­kes. Ra­gasz­kod­nia kell a sa­já­to­san ma­gyar köz­jog­hoz, a tör­té­nelmi ma­gyar al­kot­mány­hoz, a Szent Ko­ro­na ta­ná­hoz - sem­mi más­ra, mint ön­vé­del­mi ösz­tö­né­re hallgatván, s kije­lentvén, hogy ami tör­té­nel­me so­rán a leg­ve­szé­lye­sebb hely­ze­tek­ben min­dig meg­men­tette, az nem meg­sem­mi­sí­ten­dő, nem ki­cse­ré­len­dő.

Nem könnyű felfogni, hogy a jog­foly­to­nos­ság hely­re­ál­lí­tá­sának a kér­dé­se miért nem vált a rend­szer­vál­to­ztatás­ központi kérdésévé. An­nak ellenére nem, hogy
a jog­foly­to­nos­ság hely­re­ál­lí­tá­sa, tudjuk, nem old­ha­tó meg egy­könnyen, de még a hely­re­ál­lí­tás­nak a ter­ve­ze­te sem vet­he­tő pa­pír­ra egyik nap­ról a má­sik­ra. (Mely idő­pont­hoz köt­he­tik a ma­gyar­ság kép­vi­se­lői a jog­foly­to­nos­ság hely­re­ál­lí­tá­sát? A jog­folyto­nos­ság megszakításának napja előtti naphoz, azaz 1944. már­ci­u­s 18-hoz.) Ami bizonyos: egyet­len perc­re, de csak egyetlen percre mindent érvényesnek kellett volna tekin­teni, ami a jogfolytonosság megszakadása órájában érvényes volt. De a követ­kező percben már el kellett volna kezdeni a hatalmas munkát, mely­nek során megítél­hették volna a magyar nemzet ezzel megbízott tagjai - az alkotmányozó nemzetgyű­lés tagjai - , hogy a történelmi magyar alkotmányból mi vált korszerűt­lenné, illetve mivel ke ll feltétlenül kie­gészíteni.

Ami bizonyosan nem vált korszerűtlenné:


- olyan elnöki rendszer, amelyben az államfő (mindegy, hogyan nevezzük, köztársasági elnöknek, kormányzónak vagy másnak) jogutódja annak a királynak, aki méltóképpen - mert az alkalmatlan király hatalmát hatékonyan korlátozó Szentkorona-tan szellemében! - megosztja a nemzettel mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalmat, s aki a hatalommal annak ellenére nem élhet vissza, hogy birtokolja a hajdanvolt magyar király hatáskörének a 90%-át...

- erős országgyűlés, amely azáltal erős, hogy nem támogatja mindig és feltétel nélkül a köztársasági elnököt, de ha méltatlanná, illetve alkalmatlanná válik küldetése betöltésére, akkor éppen a köztársasági elnök az, aki a kényszerítő körülményekre hivatkozva feloszlathatja...

- méltó felsőház,

- valódi vármegyei önkormányzat...


(A felsorolást folytathatnánk - több oldalon.)


Ér­te­lem­sze­rű­en kö­vet­ke­zik mindabból, amit fontosnak tartottunk elmondani, hogy ha a mai alkotmányozóink nem ta­gad­ják meg azt az alap­el­vet, amely év­szá­za­do­kon át meg­ha­tá­roz­ta a ma­gyar jog­fej­lő­dést, azt az alap­el­vet, mely sze­rint
tör­vény­sér­tés jo­got nem ala­pít, ak­kor nem tehetnek mást: szembe kell fordulniuk az idegen jogból kölcsönzött miniszterelnöki rendszerrel.

A kétharmados többséggel bíró országgyűlés - megismételjük - történelmi jelentőségű hibát követne el, ha ezt az alap­el­vet mégis meg­ta­gad­ná, nem mervén szembefordulni azzal a miniszterelnöki rendszerrel, amely iszonyatos károkat okozhat a jövendőben - olyan drámai helyzetben, amelyben ismét olyan politikus foglalja el a kancellári széket, aki kész szembefordulni nemzete érdekeivel.


Budapest, 2011. január 31.