Blogarchívum

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csathmagdolna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csathmagdolna. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 8., szerda

Susan George:A luganoi tanulmány -recenzió Dr.Csath Magdolna

 Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot: A luganoi tanulmány
Megjelentette: johannes
Dátum: 2007 már 23 - 06:12
    [0]
A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az ugynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövö folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél elöbb, minél problemamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek. A Zöldpók publikálta Dr Csath Magdolna egyetemi tanár tollából e tanulmány összefoglalóját bemutató Susan George: A luganói tanulmány című művének részletes elemzését , amelyet ismertetünk olvasóinkkal. Kérem olvassák véres komolyan.
 
 
A lugano-i tanulmány
 
"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.
  
"A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
  
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
 
A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
 
 
 
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyonis valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
   
A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:
  
"Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját."
"Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."
   
A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk.
 
Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.
  
"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.
 
A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakertői kör.
  
1. A leselkedő veszélyek
  
Az ökológiai katasztrófák lehetősége
  
A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.
   
Veszedelmes növekedés
   
Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?
  
Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számbavennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.
   
A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.
   
A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.
   
A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
  
Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.
   
Gengszterkapitalizmus
   
Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószerkereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.
  
Pénzügyi krízisek
  
Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
   
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.
    
A veszélyelhárító mechanizmusok
   
Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
   
A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
   
A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
   
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
   
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.
 
Az ENSZ
   
Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
   
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.
 
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
   
A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
  
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Únió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
   
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.
 
A globális cégek
  
A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.
  
A pénzpiacok szabályozása
  
Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
  
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből követketik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.
 
Szabadság és korlátozás
  
A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
  
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
 
2. Mi befolyásolja a jövőt?
  
A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:
  
a világ népessének növekedése,
  
a fogyasztás mennyisége és minősége és
  
azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.
   
A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.
   
A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.
 
Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.
  
Következtetések:
  
A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:
 
"minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."
   
Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?
  
Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
   
Az alkalmazandó módszereknek:
  
olcsónak kell lenniük,
 
nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
 
az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
   
Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.
  
Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?
   
A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:
  
ideológiai-etikai,
  
gazdasági,
  
politikai és
pszichológiai.
  
Nézzük röviden ezek lényegét!
  
Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
   
A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.
   
A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.
  
A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.
  
3. A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei
  
A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.
  
Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.
  
Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ?
   
Az elhalálozások számát növelő módszerek:
  
kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
  
a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
  
magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
elszegényítés, éhínség,
  
a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
  
környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
  
a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
  
a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,
  
egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
  
differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
  
a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
  
az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
  
közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,
  
a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
  
az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),
  
a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);
  
a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
  
A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre.
  
abortusz és sterilizáció bátorítása;
  
a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;
  
a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni;
  
anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;
  
a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.
 
További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.
 
4. Zárógondolatok
 
Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
  
Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:
  
elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljeséggel lehetetlenek;
  
elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet;
  
ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyonis valóságos.
Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".
Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.
   
A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen".
  
De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.
  
A vég másféle is lehet
  
A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:
  
Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?
   
Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?
   
A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!
   
A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
 
Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.
    
Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása".
   
5. Utószó.
 
A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
 
Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.
 
Dr.Csath Magdolna, egyetemi tanár
(Repost az elveszett Euroastra adatbázisból : az eredeti 2006. január 22. 0:00 rovat: Imperium America Unus rovatban jelent meg)
 
Forrás URL:
http://www.euroastra.hu/node/248

 

2011. április 3., vasárnap

MŰSORAJÁNLÓ - INDIGÓ Lánchíd Rádió - FM 100.3

Link        http://www.lanchidradio.hu/musorajanlok/indigo_%E2%80%93_vasarnap_16051655_ismetles_20110315

INDIGÓ – Vasárnap 16.05-16.55 Ismétlés

Mit jelent a rezsibefagyasztás, meddig emelkedhetnek az élelmiszerárak és megmenthetők-e a bajba került lakáshitelesek? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetünk Csath Magdolna és Lóránt Károly közgazdászokkal.

(Valamint bőségesen szó esik az EU diszkriminativ jogszabályairól, amelyek miatt a valóságban nem is szavaztuk meg a csatlakozást.
Nem esik szó viszont arról, hogy a népszavazáson nem jelent meg a szavazásra jogosultak 50 %-a sem. Ez okból a népszavazás érvényes sem lehetett volna.
A kevesebb mint 50%-nak is csak  kevéssel több, mint a fele szavazott a csatlakozásra, tehát a "túlnyomó kisebbség" erőltette hazánkat gyarmati sorba.
Akkori kormányunk mindezt "elsöprő siker"-nek aposztrofálta. 

Tételezzük fel, hogy ez alkalommal a szavazatszámlálás teljesen korrekt módon zajlott)

  • Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?

A népszavazáson a résztvevők döntő többsége (88%) a csatlakozás mellett foglalt állást. Európa-szerte csalódást keltett azonban az igen alacsony részvétel (a szavazásra jogosultak 46%-a). A szavazás eredményének ismeretében Medgyessy Péter három nappal később Athénban aláírta Magyarország csatlakozási dokumentumait.

https://www.valasztas.hu/hu/onkval2010/47/47_0.html

A 2003. április 12-i népszavazás jogi eredménye
Országos összesítés részletesen
A választójogosultak száma 8 042 272 fő.
Megjelent
3 669 252 fő, a választópolgárok
45,62%-a
Nem szavazott
4 373 020 fő, a választópolgárok
54,38%-a!
 

Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon ?

Érvényes - Érvénytelen szavazatok aránya
IGEN - NEM szavazatok aránya
Érvényes
IGEN
Érvénytelen
NEM
A feltett kérdésre
  • érvényesen szavazott a megjelent választópolgárok 99,44 %-a, 3 648 717 fő,
  • érvénytelenül szavazott a megjelent választópolgárok 0,49 %-a, 17 998 fő,
  • IGEN választ adott az érvényesen szavazó választópolgárok 83,76 %-a, 3 056 027 fő,
  • NEM választ adott az érvényesen szavazó választópolgárok 16,24 %-a, 592 690 fő,
  • IGEN választ adott az összes választójogosult 38,00 %-a,
  • NEM választ adott az összes választójogosult 7,37 %-a.
A népszavazás (mégis)  eredményes.



INDIGÓ: 2011. április 3-án, 16.05-16.55-ig - Ismétlés

Szerkesztő-műsorvezető: György Zsombor

E-mail címünk: indigo@lanchidradio.hu

2010. december 12., vasárnap

Hírválogatás

Lenyúlták a bankok az euromilliárdokat


A gazdasági válság következtében szétvert kelet-európai kisvállalkozásoknak szánt, milliárd eurós nagyságrendű uniós készpénzt a közvetítő bankok maguknak halmozták fel – az uniós ügyekre szakosodott Euobserver.com szakportál ezzel a drámai kezdőmondattal számolt be a prágai Bankwatch, a bankok átláthatóságát szorgalmazó csoport új jelentéséről.

Az anyagból kiderül, hogy 2008 és 2010 júniusa között a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák kis- és középvállalatok csupán 0,001 százaléka kapott az EU által nekik szánt pénzből.
Az összesen 15 milliárd eurót azért juttatták a bankoknak, mert 2008-ban kiderült, hogy a kis- és középvállalkozások a hitelezéseket is érintő válság miatt piaci alapon nem tudtak kölcsönhöz jutni.

A gyorssegélyt elsődlegesen az Európai Beruházási Bank (EIB) szervezte oly módon, hogy a pénzt hitelösszegeket közvetítő intézményeknek – legnagyobb részben kereskedelmi bankoknak – utalta át, amelyektől azt várták, a számukra elküldött forrásokat saját összegeikkel kiegészítve adják tovább a kisvállalkozásoknak – írja a Magyar Nemzet pénteki száma, amelyből további részleteket is megtudhat.



Néhány százan vettek részt a tüntetésen

Néhány százan vettek részt az egy hete megalakult nyugdíjvédelmi szervezet demonstrációján vasárnap délután a Hősök terén. A Magyar és Önkéntes Magánnyugdíj-pénztári Tagok Érdekvédelmi Szövetségének szimpatizánsai a nyugdíjtörvény változtatásai ellen tüntettek.

A tiltakozók többségében nyugdíjasok voltak, akiket már nem érint a változtatás, de a jelenlévők azt mondták, hogy az unokáik miatt mentek el a rendezvényre. A szervezők szerint a kormány 3000 milliárd forintot vesz el 3 millió magánnyugdíjpénztár-tagtól, ami szerintük a Horthy-diktatúrát idézi. Petíciójukhoz aláírásokat gyűjtöttek, amelyeket Orbán Viktorhoz szeretnének eljuttatni.

hírTV


Orbán: Ha ez így ment volna tovább, maga alá temette volna a gazdaságot

Orbán Viktor miniszterelnök megerősítette, hogy az állami nyugdíjpénztárba visszalépők magánkasszában keletkezett veszteségeit megtéríti az állam. Azok pedig, akiknek hozama volt, az összeget adómentesen vehetik ki a rendszerből.

Orbán Viktor az egyik közösségi portálon válaszol a lakosság kérdéseire egy most indult sorozatban. A kormányfő megismételte: csak az állami rendszerben vezetett egyéni számla jelent garanciát. Orbán Viktor szerint a nyugdíjpénztári rendszer átalakításával kezdődött Magyarország eladósodása.

„A nyugdíjrendszer átalakításának oka az államadósság” – jelentette ki Orbán Viktor. „A kísérlet, amivel átalakították annak idején a nyugdíjrendszert, azt eredményezte, hogy az ország a feje búbjáig eladósodott. Óriási összeget kellett átutalni a magánnyugdíjpénztáraknak, a gazdaság nem termelt eleget, ezért az állam óriási hitelek felvételébe kényszerült, az pedig adóssághegy formájában nyomaszt bennünket” – fejtette ki a kormányfő, majd hozzáfűzte: „ha ez így ment volna tovább, maga alá temette volna a gazdaságot, a gyerekeink jövőjét, a mi jelenünket és a már nyugdíjban lévők nyugdíját is. Be kellett avatkozni, meg kellett ezt akadályozni”.



Csath: Nem kell megijedni a hitelminősítőktől

Megkérdőjelezhető a hitelminősítők függetlensége – állítja az MNO-nak Csath Magdolna. A közgazdász szerint az eddig fennálló rendszer „munka és kockázat nélkül” piacot és jó profitot biztosított azoknak a külföldi bankoknak és biztosítóknak, amelyek a kötelezővé tett magán-nyugdíjbiztosítási rendszer haszonélvezőivé váltak. A közgazdász szerint figyelni kell a hitelminősítőkre, de nem kell túlságosan megijedni.

Többször is beigazolódott, hogy a hitelminősítő intézetek részei a pénzvilágnak, ez pedig megkérdőjelezi a függetlenségüket. Csath Magdolna mindehhez még a szakmaiság területén is kérdőjeleket lát. Hiszen röviddel a pénzügyi válság kitörése előtt a hitelminősítők tökéletesen megbízható, jól működő intézményeknek minősítették azokat a bankokat, amelyek főszerepet játszottak a válság kirobbanásában.

Mint ismert, a Moody’s a hét elején leminősítette Magyarországot. A várt egy helyett kettővel rontották a minősítést. A leminősítés mértékén a piaci elemzők is meglepődtek.

A közgazdász szerint nem elsősorban a válságadók váltották ki a hitelminősítő „haragját”, hanem a kormányzat magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos döntései. A szakember kiemelte: elképesztően magasak ezeknek a pénztáraknak a működési költségei.


Sukoró, Álomsziget: Veres tagad


Nem számít rá a szocialista Veres János, hogy a kaszinó-beruházások miatt beidézi majd az ügyészség. A volt pénzügyminiszter tagadja, hogy szabálytalanul nyilvánította volna a kormány kiemelt beruházássá a sukorói, illetve a Hajógyári-szigetre tervezett Álomsziget beruházást. Az ügyészség mindkét esetben hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomoz.

A Hajógyári-szigetre tervezték a kaszinóvárost: szállodákat és játéktermeket építettek volna. Az Álomszigetet a Sukoróival együtt egyik utolsó intézkedéseként nyilvánította kiemelt beruházássá a Gyurcsány-kormány. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) vizsgálata szerint mindkét esetben törvénytelenül. Az ügyben az elszámoltatási kormánybiztos tett feljelentést, hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanújával.

Gyurcsány Ferenc volt pénzügyminisztere tagadja, hogy szabálytalanul járt el a kormány, és hogy a terület privatizációjánál kétmilliárd forintos vagyoni hátrány érte az államot. „Teljesen téves az, amit Budai úr mond, és teljesen téves az, amit bármilyen más hivatal ilyen tekintetben megállapít. El kell olvasni a jogszabályokat” – mondta Veres János a hírTV-nek. A volt pénzügyminiszter azt mondta, nem számít rá, hogy beidézi az ügyészség.

A KEHI részjelentése szerint az akkori ÁPV Rt. az ingatlanvagyont is magába foglaló üzletrészt az értékbecslés ellenére 1,4 milliárd forinttal olcsóbban 4,6 milliárd forintért adta el a beruházónak, a területet a vállalkozó később csaknem kétszer ekkora – 8,5 milliárdos – jelzáloggal terhelte meg.

December 3-án hűtlen kezelés gyanúja miatt a Központi Nyomozó Főügyészség nyomozást rendelt el az ügyben. Fazekas Géza, az ügyészség szóvivője a nyomozás érdekeire hivatkozva részleteket nem árult el.

A Gyurcsány-kabinet rendeletét az Orbán-kormány októberben hatályon kívül helyezte.

hírTV

KAPCSOLÓDÓ:

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség dönt arról, hogy megindítja-e a nyomozást a pénzügyminiszter fiai ellen. Veres János gyerekeit egy magánszemély jelentette fel zsarolás és más bűncselekmények gyanújával a nyírbátori rendőrkapitányságon, amely - bűncselekmény hiányára hivatkozva - megtagadta a nyomozást.


A feljelentő azonban panasszal élt, amit a megyei főügyészségnek 15 napon belül kell elbírálnia. Augusztusban a Hír Televízió rejtett kamerás felvétellel igazolta, hogy Veres János fiai a nyírbátori strandon rendezett zenei fesztivál idejére 300 ezer forintot követeltek attól a büféstől, akinek az egész szezonra szerződése volt a fürdővel.

(Hír tv)

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=425656&rvt=2


Belföld
A Veres fiúk esete a nyírbátori büféssel
2007. augusztus 17. 14:01


 
Magyar Nemzet
Rejtett kamerás felvételek bizonyítják, hogy Veres János pénzügyminiszternek a nyírbátori strandon rockfesztivált szervező fiai, illetve barátjuk és üzleti partnerük nem válogatnak az eszközökben, ha érdekeik érvényesítéséről van szó. Ha kell, a zsarolástól sem riadnak vissza. Az ügy szereplői között megtalálhatjuk a Veres fiúkon kívül két konkurens büfé üzemeltetőjét és a komoly szocialista kapcsolattal rendelkező In-Kal Security biztonsági céget is.

A nyírbátori AzFeszt (Amatőr Zenekarok Fesztiválja) nevű rendezvényt negyedik éve rendezik meg a város termálfürdőjének területén. A kitelepült sörsátrak, alkalmi italmérések jó forgalomra számíthatnak, főleg akkor, ha nincs konkurencia. Márpedig a pénzügyminiszter fiai, Veres Tamás és Gábor által szervezett fesztivál helyszínén van. A strandon ugyanis működik két büfé. Mindkettő a fürdőt üzemeltető, a város tulajdonában álló Bátor Víz Kft.-vel kötött szerződést az idei nyári szezonra. A szerződés szerint a büfék a strand teljes nyitvatartási idejében működhetnek. Tehát akkor is, amikor ott éppen fesztivált tartanak. A Veres fiúk egyik jó barátja, a Nyírbátorban diszkót üzemeltető Tokai Tibor azonban ezt nem így látja.

Zavarja őt

Tokaié a fesztiválon működő legnagyobb vendéglátóegység, a versenytárs büfé – amely ráadásul olcsóbb is Tokaiénál – pedig zavarja őt. Múlt évben a kis kiadóablakos egység tulajdonosa – ahogy arról egy rejtett kamerás felvételen az ügyben érintett szereplők hosszasan beszélnek – ajánlatot kapott: vagy fizet az ötnapos fesztivál ideje alatt napi százezer forintot a szervezőknek, vagy nem engedik kinyitni. Hogy Tokai nyomatékot adjon óhajának, a beszélgetésen elhangzottak szerint fojtogatni kezdte a büfé tulajdonosát.

Barátja akcióját egyetértőleg végignézte Veres Tamás is. Minthogy a büfés nem fizetett, a fesztivált szervező Veres fiúk nem engedték kinyitni. Ennek megoldása egyszerű volt: a büféhez odarendelték a rendezvényt biztosító, a szocialistákhoz ezer szállal kötődő In-Kal Security embereit.
A lapunk birtokába került rejtett kamerás videofelvételen Veres Gábor látható és hallható, amint a büfé tulajdonosával idén is próbál egyezségre jutni. A három napja rögzített beszélgetésen szóba kerül a tavalyi erőszakos eset is. Elhangzik, hogy Veres Gábor a tavalyi incidens kompenzálásaként felajánlja a büfé tulajdonosának, hogy idén 300 ezerért békén hagyják a büfést, és engedik dolgozni. A beszélgetésből kiderül, hogy ezt az ajánlatot azért tartja indokoltnak Veres Gábor, mert a büfésnek extraforgalmat hoz a fesztivál, ezért elvárja, hogy hozzá is járuljon a költségekhez.

Garantálja a vendéglátós biztonságát

Az is kiderül azonban, hogy a tömegitatást, -etetést végző Tokai Tibornak (a Veres család barátjának) nincs ínyére a kis büfé jelenléte. Úgy tudjuk, idén azért beszélték le a diszkóst, hogy ő „tárgyaljon” a büféssel, mert Veres Gábor is erősnek érezte Tamás öccse és „a Tokai Tibi” tavalyi fellépését. Veres Gábor azt is megjegyzi a felvételen, hogy nem vállal felelősséget a tavalyi esetért. Ugyanakkor megnyugtatja a büfést: ha megkapja a 300 ezer forintot, garantálja a vendéglátós biztonságát.

Végül sikerült egyezségre jutni. Ez Veres Gábor felfogásában annyit jelent, hogy mivel a büfés nem fizet, a fesztivál vendégeit az In-Kal Security nem fogja a büféhez engedni. Hogy ez valóban így történt, azt is bizonyítják a felvételek.

Elküldik a vendégeket

Balla Jánosné, Nyírbátor szocialista polgármestere szerint (aki Veres János mellett kampányolt) a fesztivál kiemelt városi rendezvény. A szervező ennek ellenére nem a város, hanem a Veres fiúk Tér Kapcsolat Alapítványa. A pénzügyminiszter gyerekei ingyen kapták használatba a helyszínt a várostól. És a jelek szerint ők diktálják a feltételeket is. Hiába kötött a büfés egész szezonra szerződést a fürdővel, annak területén a hét hátralévő részében csak akkor működhet, ha azért 300 ezer forintot fizet Veresék alapítványába. A szerdai fesztiválnyitás óta a szervezők be is váltották fenyegetésüket: a büfétől az In-Kal Security emberei elküldik a vendégeket, akiknek így csak arra nyílik lehetőségük, hogy a Veres família barátjának számító Tokai Tibor egységét látogassák.

Kormány Tibor, a termálfürdő vezetője lapunknak elmondta: nem tud arról, hogy Veres János fiai szerződést írtak volna alá a strand használatáról. Annyit közölt, hogy a szervezők „megkapták a strandot a várostól, de azért nem kellett fizetniük”. Pedig ha volna szerződés, abból kiderülne, hogy a fesztivál szervezői mit engedhetnek meg maguknak, milyen feltételeket szabhatnak a fürdővel egyébként már szerződött szolgáltatóknak.

A fürdő a száz százalékban városi tulajdonú Bátor Víz Kft.-é. Megkerestük ezért a vízműcég vezetőjét, Márku Györgyöt is. Ő többször kinyomta, illetve kikapcsolta telefonját a nap folyamán, amikor mégis felvette, későbbi visszahívást kért. A megadott időponttól kezdve viszont már ki volt kapcsolva a telefonja. Felhívtuk Veres Gábort, a pénzügyminiszter nagyobbik fiát is, aki azonban egyetlen percet sem szánt lapunkra, így tőle sem tudtuk meg, milyen tartalmú szerződés alapján használják a város tulajdonát. Veres Tamás nem vette fel a telefonját.

Van elég bajom

Természetesen megkerestük a büfé tulajdonosát is, aki annak ellenére sem kívánt az ügyről nyilatkozni, hogy elmondtuk neki: az ő sérelmét igazoló videofelvétel jutott birtokunkba. – Van elég bajom – mondta, majd letette a telefont.
A Hír TV ma esti, Célpont című műsora helyszíni riportban számol be a Veres János fiai által rendezett fesztiválról; ebben részletek láthatók majd a rejtett kamerás felvételekből is. A műsor kezdete: 21 óra 30 perc.

Részlet a büfés és Veres Gábor beszélgetéséből

Büfés (B.): – Valamit nagyon félreért… Nekem van egy olyan szerződésem, hogy én nyitva lehetek. Sőt, a tavalyi sérelem, ami engem ért, hogy a Tokai a torkom szorongatta, az apja (Tokai Tibor apja – A szerk.) meg megígérte, hogy jó előre begipszeltethetem magam…
Veres Gábor (V. G.): – Én már ezzel nem akarok foglalkozni…
B.: – De foglalkozzunk vele, mert mégiscsak botrányos volt, hogy idejön dr. Veres Jánosnak a fia, és akkor megáll mögöttük, hogy kiáll ezek mögött az emberek mögött. Hát azért… De azért bocsásson már meg a világ, hát én azért ilyen embernek a háta mögé nem állnék.
V. G.: – Nem elvitatva, hogy sérelmes Tokai Tibiékkel, de válasszuk külön ezt a történetet, mert ez nem az, amiről ön beszél.
B.: – A baj csak az, hogy én most sem vagyok nyugodt. Mert, ha kifizetem a 300 ezer forintot, akkor mondjuk… Hadd kérdezzem már meg: nekem akkor nyugtom lesz!?
V. G.: – Ezt én garantálom.
B.: – Nekem meg erre nincs 300 ezer forintom.
V. G.: – Jó. Az én olvasatomban meg úgy néz ki a történet, hogy részben, de nem elismerve, hogy nekünk ebben bármiféle felelősségünk van (tudniillik a fojtogatásban, amelyet Tokai Tibor Veres Tamás társaságában vitt véghez – A szerk.), szóval részben a tavalyi incidens miatt tettem azt a gesztusértékű ajánlatot, amit tettem.

Bodacz Balázs


Baráti támogatókA pénzügyminiszter fiai által szervezett fesztivál támogatói között szoros szocialista kötődésű vagy állami tulajdonban lévő, így részben a kormánytól függő szervezetek nevei is megtalálhatók. Ilyen a Táncsics Alapítvány, amelyet az MSZP hozott létre. A támogatók között van az – egyelőre még – állami tulajdonban lévő Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Villamos Művek Zrt. is. Ezenkívül nem megbízott partnerként, hanem támogatóként jelenik meg az izraeli és szocialista kötődésekkel is rendelkező In-Kal Security biztonsági cég is, amely számos állami megbízást kapott a jelenlegi hatalomtól. Nyírbátor kormánypárti vezetése is igyekszik kedvében járni a pénzügyminiszter fiainak: a város kiemelt rendezvényként tekint a Veres-féle fesztiválra, ezért ingyen biztosítja ahhoz a nagy értékű infrastruktúrával felszerelt helyszínt.



Kapcsolódó cikkek

2010. május 4., kedd

Hírek - "mellesleg" ;-)

DÉLELŐTTI KALAUZ – Szerda 9.10-11.55 Műsorajánló

Lakások, irodaházak, kilátók, esetleg meghagyták az eredeti funkciójukat. Egyre nagyobb divat víztornyot venni. Mi lesz a romos állapotban lévő sorstársaikkal, amelyek felújítására nincs pénze az államnak? Olcsón megveszik magánszemélyek, majd felújítva az eredeti ár többszöröséért továbbadják…

Megtörni a zavarosban halászókat – Csath adócsökkentést vár

A vállalkozásokat szorongató adóterhek nem teszik lehetővé a növekedést, s ellenében hatnak a munkahelyteremtésnek is – Csath Magdolna szerint indokolt az adócsökkentés terve, emellett le kell építeni a bürokráciát, s szembe kell szállni a korrupcióval is. Prioritást kell élveznie a kisvállalkozásoknak is, emellett szemléletváltásra van szükség – állítja a közgazdász.

Házkutatás után előállítás Hagyó „kedvenc” ügyvédi irodájában (+videó)


Egész napos házkutatás után a rendőrök előállították a Horváth, Dóczi & Lehmann Ügyvédi Iroda egyik ügyvédjét a BKV nyomozással kapcsolatban. H. Ivánt bűnszervezetben, bűnsegédként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés megalapozott gyanúja miatt hallgatják ki.

Házi őrizetben Szalainé Szilágyi Eleonóra

Házi őrizetbe került kedden a BKV volt humánpolitikai igazgatója - mondta el a Független Hírügynökségnek Dezső Antal, a gyanúsított ügyvédje. Szalainé Szilágyi Eleonóra és védője fellebbezett az előzetes letartóztatás ellen. Ennek adott most helyt a Fővárosi Bíróság.

Csepeli kettős gyilkosság: előzetesben marad az ex-MSZP-s és társa

A csepeli kettős gyilkosság mindkét gyanúsítottjának előzetes letartóztatását meghosszabbította a Fővárosi Bíróság, így a volt szocialista csepeli politikus Deme Gábor és K. Tamás július 9-ig biztosan rács mögött marad.


Horváth Csaba lebukott: a londoni számokkal sincs tisztában


Amióta Horváth Csaba, az MSZP korán kinevezett főpolgármester-jelöltje bejelentette „jó hírét”, miszerint „díjmentessé” tenné a fővárosiaknak a közösségi közlekedést, sokan elemezték a politikusi bejelentés megvalósíthatatlanságát. Horváth többször hivatkozott a londoni dugódíjra, mint példára, most kiderült, ezzel kapcsolatban sincs tisztában a pontos számokkal.

Horváth Csaba a többi között a Budapesten bevezetendő dugódíjakból fedezné a BKV kieső bevételeit, amennyiben a közösségi közlekedést díjmentessé tennék 2013-tól. A VEKE által készített összegzésből kiderül, Horváth számai nem pontosak, korántsem jönne be annyi a dugódíjból, mint amennyire ő számol.

Nonszensz: eredményéhez igazítaná a szabályokat az MSZP (+videó)

Újraírná az alkotmánymódosítás szabályait az MSZP, Mesterházy Attila Horn Gyula-klauzulának nevezte azt a javaslatot, hogy négyötödös többség kelljen az alaptörvény módosításához. Az MSZP 20 év után fontosnak tartja a demokrácia szempontjából azt is, hogy ne kelljen összegyűjteni a képviselők egyharmadának az aláírását rendkívüli vitanap összehívásához, vagy vizsgálóbizottság felállításához.

A teljes MSZP-s vezérkart megbuktatnák 

A vidéki párttagok visszahívnák listán bejutott képviselőket

A választási vereségért és a kialakult helyzetért a törökbálintiakhoz hasonlóan az MSZP vezetését tartja felelősnek a párt szigetszentmiklósi szervezete is. A teljes tisztújítás azonnali lebonyolítását követelik.

Figyelmeztették Athént

Figyelmeztették kedden Görögországot vezető európai politikusok, hogy tartsa magát szigorúan a megszorító intézkedésekhez, különben visszavonják a felajánlott kölcsönt, ami megmentheti az országot a csődtől. Az euró-övezethez tartozó 16 EU-tagország és az IMF 110 milliárd eurós segítségben állapodott meg Athénnal a válság enyhítésére.

Kapcsolódó hír:

Felkelésre szólítják Európát a görögök

NOL/MTI 2010. május 4.
Kattintással nagyítható
Demonstrációk mellett munkabeszüntetéssel is tiltakoznak Görögországban a kormány megszorító intézkedései ellen; kedden délelőtt a közszolgálati dolgozók 48 órás sztrájkot kezdtek, este pedig a légiirányítók lezárják az ország légterét. Athén brutális csomaggal készül az államcsőd ellen, amihez képest a szakszervezeteknek egyelőre meglepően kevés embert sikerült a fővárosi utcákra vinniük. (...)Kedden este 23 órától a légiirányítók is sztrájkolnak. Az ország légterét egészen szerda este 23 óráig lezárják. Szerdán a rádióban és a tévében nem lesznek hírműsorok, mert az újságírók is csatlakoztak a munkabeszüntetéshez. Sok kereskedő úgy tervezi, hogy nem nyit ki szerdán. A megszorítások "megfojtják az üzletet", és már most látszik az üzletmeneten, hogy visszaesett a vásárlóerő – mondják athéni boltosok a dpa kedd délutáni összefoglalója szerint....

Eddig még nem látott képsorok a Cozma-gyilkosságról (+videó)

A Cozma-gyilkosságot megelőző verekedés eddig még nem látott képsoraihoz jutott hozzá a Hír Televízió Riasztás című műsora.

Indul a Szögi család 57 milliós kártérítési pere

Szerdán kezdődik a 2006-ban agyonvert tiszavasvári tanár, Szögi Lajos családjának kártérítési pere a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságon.

Csütörtökön nyit az V. Budapesti Pálinkafesztivál

Húsz pálinkafőzde csaknem négyszáz párlatát mutatja be az V. Budapesti Pálinkafesztiválon. Május 6-a és 9-e között az ital- és ételkóstolgatás mellett kulturális programokkal is várják a vendégeket a Városháza parkban - mondta a Független Hírügynökségnek Marosi Róbert főszervező.

2009. október 20., kedd

Dr. Csath Magdolna : Miről is szól valójában az IMF-el kötött megállapodás?

A parlamentben és a sajtóban is sokszor elhangzott, hogy egy jelentős hitelfelvétel nem egy szűk kör - a kormány - magánügye, hanem nemzeti ügy. Az új hitelt ugyanis - éppen úgy, mint a korábbiakat - nekünk mindannyiunknak kell majd visszafizetnünk. A kormány azonban, az ellenzék ismétlődő kérésére sem avatta be sem az ellenzéket, sem pedig az állampolgárokat az IMF-el kötött megállapodás részleteibe. Sőt, mintha tudatosan összemosott volna dolgokat: először, a válságra hivatkozva vetette fel a további megszorítások, bér-, nyugdíj- és családi pótlék befagyasztások szükségességét, majd később ezeket, mint az IMF-el kötött hitel megállapodás feltételeit emlegette. Azonban a mai napig nem ismertek a megállapodás további részletei. Közben már mintha az ellenzék is felhagyott volna azzal, hogy teljes képet kapjon a helyzetről. Pedig nem kellene! A megállapodások legfontosabb dokumentumai ugyanis megtalálhatók az IMF honlapján. A dokumentumok közül a legérdekesebbek a 2008. novemberi országtanulmány (IMF Country Report No 08/361, 39. oldal) és az ezt kiegészítő "szándéklevél" (Attachment I. Hungary: Letter of Intent, 15 oldal), valamint az ezeket kiegészítő elemzések. (Request for Stand-By Arrangement - Informational Annex, és Hungary - Assessment of the Risks to the Fund and the Fund's Liquidity Position. 18. oldal.)

Nézzük először, hogy melyek a "szándéklevél" főbb gondolatai! A levél dátuma 2008. november 4. Címzettje Dominique Strauss-Kqhn, az IMF vezérigazgatója. A szándéklevél aláírói: Veres János pénzügyminiszter és Simor András MNB elnök. Nézzük, mit kértek és mit ígértek az IMF-nek!

Idézetek a levélből: "a pénzügyi válság kezelésére a kormány és az MNB programot dolgozott ki. Ennek pénzügyi támogatására kéri, hogy az IMF nyújtson készenléti hitelt egy 17 hónapos időtartamra, 12,5 md euro értékben. Ez és a további 6,5 md euro EU-s segitség azt mutatja majd, hogy a nemzetközi közösség támogatja a magyar kormány politikáját.

Fő céljaink a bankok megerősítése, a kormány finanszírozási szükségleteinek csökkentése, a pénzpiac likviditásának megőrzése és a befektetők bizalmának visszaszerzése.

A program teljesítését folyamatosan mérjük. Az IMF negyedévente ellenőrzi a program végrehajtását. Az első ellenőrzés 2009. február 15-ig, a második május 16-ig fog megtörténni. A kormány úgy gondolja, hogy a tervezett megszorítások elegendők lesznek a célok eléréséhez. De ha nem, akkor kész újabb megszorításokra a célok elérése érdekében.

A 2009-es év nagyon bizonytalan. Csökkenni fog a tőkebeáramlás, és romlanak a hitelfelvételi lehetőségek. A megszorítások miatt csökkeni fog a hazai kereslet, a külpiaci recesszió miatt pedig az export fog visszaesni.

2009-ben összességében 20 milliárd euro külső finanszírozási forrásra lesz szükség, amelyet biztosítani fog az IMF, az EU és a Világbank együttes támogatása.

A 2009. évi költségvetést módosítja a kormány, tovább csökkentve a kiadásokat. 2009-ben adócsökkentés nem lesz, és olyan adórendszer változás sem, amely csökkentené az állami bevételeket.

A megtakarításokat a kiadási oldalon kell elérni. 2008-hoz mérve 2009-re a kormány kiadásait 2 %-al kell csökkenteni. Ezt bérbefagyasztással, a 13. havi fizetés eltörlésével a közszférában, a megtakarított 13. havi nyugdíjakkal, a szociális kiadások csökkentésével és valamennyi minisztérium kiadásainak mérséklésével lehet elérni. Viszont nem lesz megtakarítás az EU programokhoz szükséges önrészek biztosításánál.

A kormány 2010-ben is - ahogy arról az IMF-el megállapodott - folytatni fogja a költségvetési kiadások csökkentését, hogy ezzel is visszanyerje a beruházók bizalmát. Ez újabb konvergencia programot jelent majd.


A kormány mindent megtesz a bankrendszer stabilitásának megőrzéséért is. Ennek keretében megoldást keres a lakosság eladósodásának kezelésére is. Az IMF-el együtt kidolgozott, csak a bankok egy részére kiterjedő bank megmentő csomag készen áll a felmerülő problémák kezelésére."

A levélrészletekből nyilvánvaló, hogy már jóval a megállapodás előtt megindultak a kormány és az IMF közötti egyeztetések, amelyekben a két fél között teljes volt az egyetértés abban, hogy a pénzvilág biztonságát minden áron és minden feltételek mellett biztosítani kell. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy jóval azelőtt, hogy ezekről a témákról a parlament szavazhatott volna - hiszen a szavazás ezekről a témákról december 15-én volt - a kormány nevében a pénzügyminiszter és az MBN elnök már beígérte az IMF-nek a bér és nyugdíjcsökkentő megszorításokat, tovább azt, hogy adócsökkentés és adórendszer átalakítás nem lesz.

Megígérte továbbá azt is, hogy bár mindenhol lesz megszorítás, az EU-s projektek továbbviteléhez szükséges önrészt a kormány biztosítani fogja. Ez pedig arra utal, hogy azok a nagy - többnyire infrastruktúrális beruházások - folytatódhatnak, amelyek nyertesei elsősorban a külföldi nagyvállalatok.

A hazai kis- és közepes cégek, amelyek viszont munkahelyeket teremthetnének, és dinamizálhatnák a gazdaságot, semmire nem számíthatnak.

Mindezeket az ígéreteket a kormány az ellenzékkel és a társadalommal való egyeztetés nélkül, érdemi parlamenti vita nélkül november 4-én tette az IMF-nek.

A parlament elé pedig szavazásra a már beígért ügyek több, mint egy hónappal később, december 15-én kerültek. Ezek szerint a parlamenti vita szinjátéknak tekinthető!

A szándéklevél alapján készült el az a tanulmány, amelyben a hitel feltételeit az IMF rögzítette. (IMF Country Report No. 08/361, 2008. november).

Ebben olvasható, hogy a kormány és az IMF közötti előzetes tárgyalások 2008. október 13-30 között zajlottak. A tárgyalásokon, többek között, Bajnai Gordon, Veres János, Simor András és pénzintézeti vezetők vettek részt.
A terjedelmes anyag tökéletes összhangban van a pénzügyminiszter és a bankelnök által aláírt szándéklevéllel azt érzékeltetve, hogy a szándéklevél tartalmát előzetesen egyeztették.

Ezen túl a tanulmány elemzi a magyar gazdaság helyzetét és a várható kilátásokat. Az elemzéseknél azonban egy szóval sem utal arra, hogy az ország bajba kerülése elsősorban a rossz kormánypolitikának, a pocsékolásnak és a korrupciónak köszönheti. Ehelyett ugyanazt mondja, mint a kormány: nevezetesen, hogy elsősorban a külső válság miatt került a gazdaság bajba. Ez is az összejátszás árulkodó jele.

Emeljünk ki néhány gondolatot az elemzésből!

"Az állandóság az EU-hoz csatlakozott 10 ország közül nálunk a legmagasabb. 2007 végén a GDP 66 %-ka volt. A költségvetési hiány 2002 és 2006 között átlagosan magasabb volt, mint a nemzeti jövedelem - a GDP - 8 %-ka. Azt a kérdést azonban nem teszi fel, hogy ennek mi lehetett az oka. Pedig indokolt lett volna feltenni, ugyanis 2002 és 2006 között még nem volt külső válság, ezért a hiányt nyilvánvalóan a kormány rossz munkája okozta. Az összes külső adósság 2007 végére elérte a nemzeti jövedelem 97 %-át. 2009-re ez az érték 115,8 %-kra fog nőni, az államadósság pedig eléri a nemzeti jövedelem 70,1 %-át. Ezzel egyidőben a gazdaság 2009-ben zsugorodni fog. Csökkennek a beruházások és 2009-ben drámaian, 3,9 %-al csökken majd a fogyasztás. A gazdaság összehúzódása miatt 2009-ben a munkanélküliség 8,5 % lesz. 2009-ben csökken és drágább lesz a cégek rendelkezésére álló hitel.

Gyengülhet továbbá a forint, ami növeli az ország adósságterheit. Ezeket azonban változatlanul törleszteni kell. A pénzügyi célok elérése érdekében szükség van a jelentős megszorításokra, amelyek között a tanulmány felsorolja pontosan azokat - bérbefagyasztás - stb. -, amelyeket a szándéklevél tartalmaz. Ugyancsak megerősíti, hogy adócsökkentésről nem lehet szó. Sőt, semmilyen más gazdaságösztönzésre sem lesz lehetőség. Az IMF folyamatosan elemzi a helyzetet, és szükség esetén újabb megszorításokra tesz javaslatot.

Az általános megszorítás csak két tételt nem érinthet: az EU-s projektek önrészét és az adósságtörlesztést.
2010-re az ország adóssága - figyelembe véve az IMF-es és a többi hitelt is - rendkívül magas lesz. Azonban az IMF nem tart attól, hogy Magyarország ne fizetné szabályosan és rendszeresen a tartozását, hiszen mindig is ezt tette. Különben is megvan rá a politikai akarat, mivel a kormány biztosította a megfelelő számú ellenzéki támogatást is. Azonban ennek ellenére a politikai kockázat nem jelentéktelen, vagyis a megkötött megállapodás az IMF számára is jelentős kockázattal járhat. Ennek ellenére a tanulmány befejező mondata az, hogy a kormánnyal egyeztetett programban bízik az IMF szakértői stábja és ezért a 17 hónapra szóló igényelt hitelt megítéli a kormány számára."

A már a szándéklevélben is említett módon az IMF folyamatos ellenőrzés alatt tartja az országot, amelynek keretében az MNB-t is átvilágítja.

Az országtanulmányból világossá válik, hogy Magyarországot az IMF gyámság alá helyezte, és csődbiztosként jár el velünk szemben.


Az is egyértelmű, hogy a pénzügyi csomag legfontosabb célja a pénzvilág bevételeinek folyamatos és bármilyen áron - akár a gazdaság jelentős recesszióba taszítása, és az emberek életszínvonalának drámai lerontása árán is - történő biztosítása.

Ezt a csomagot, - az anyagokból egyértelműen kiolvasható módon -, a kormány az IMF-el együtt, a nemzet és az ellenzék háta mögött, teljes szándékazonossággal dolgozta ki. Ezt bizonyítja az is, hogy a hitelt 2010 március végéig lehet felhasználni. Azaz eddig lehet tovább eladósítani az országot, azután pedig a visszafizetés terheit esetleg másokra hagyni.

Az természetesen érdekes kérdés, hogy az ellenzék, illetve a mögötte lévő szakértői gárda miért nem keresett rá a tárgyalások anyagaira az IMF honlapján, illetve, hogy a mai napig miért nem beszél sokkal határozottabban az IMF megállapodás várható negatív hatásairól? Miért nem tájékoztatja az embereket a megállapodás további, még nem ismert részleteiről?

Ez azért is nagyon indokolt lenne, mert az ország eladósodottsága 2010-re elviselhetetlen méretet ölt. Az IMF további anyagai pedig arra utalnak, hogy "bármilyen helyzetbe is kerüljön az ország, az IMF elvárja, hogy a mindenkori kormány tudja majd a kötelességét, és akár újabb megszorításokkal is biztosítsa a hitelek visszafizetését, csökkentve ezzel az IMF kockázatát és védve az IMF pénzét". (Idézet az IMF anyagból).

De hogyan lesz ez megvalósítható a leépülő, összeszűkülő gazdasággal, az oktatásból és az egészségügyből kivont pénzek miatt elkopó tudású és egészségű emberekkel? Miből és mivel fogunk így fizetni az IMF-nek? És a többi hitelezőnek? Esetleg a maradék állami és családi vagyonnal? A földdel, vízzel, középületekkel, családi házakkal?

A legfrissebb hírek szerint, a szakszervezetek nyomására a kormány picit enged, és a közszféra 13-dik havi fizetéséből valamennyit hajlandó kifizetni. Ennek azonban ára lesz. Már az is elhangzott, hogy hamarosan újabb megszorításokra kerül sor. Ez is azt bizonyítja, hogy a kormány csak a meglévő és folyamatosan csökkenő nemzeti jövedelem újraelosztásáról hajlandó tárgyalni, a gazdaság élénkítéséről viszont, ami a nemzeti jövedelmet növelné, nem. Ezért amit most odaad a közalkalmazottaknak, azt másoktól fogja elvenni. Újabb megszorítások formájában.

Nem lenne itt az ideje annak, hogy az országot hozzáértő és az ország érdekeit képviselő, a társadalommal szóba álló szakemberek vezessék?

Dr. Csath Magdolna
közgazdász egyetemi tanár