Blogarchívum

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. szeptember 24., csütörtök

Az utolsó huszárok

Rating:★★★★★
Category:Books
Genre: History
Author:Győrffy - Villám András

Az utolsó huszárokGyőrffy - Villám András-Az utolsó huszárok

Hagyomány-Könyv-
Magyar Menedék Könyvesház -
- Püski-masszi könyváruház


Huszárokról írni mindig hálás feladat - kezdte a bemutatót dr. Markó György ezredes, a Múzeum főigazgató helyettese. A fergeteges rohamok, a dicsőséges ütközetek, a magyar történelem megannyi felemelő vagy éppen szomorú eseménye - kimeríthetetlen téma. Ez a könyv mégis kicsit más. Azokról a köztünk élő, idős emberekről szól - azok szólalnak meg benne - akik még viselték a huszár egyenruhát, huszárként szolgáltak a második világháborúban. Hat színes egyéniség életútját tárja fel a kötet. Mindegyikük más, mégis van egy közös, az egész életükön áthúzódó vezérfonal: A lóhoz és a lovastárshoz fűződő megkülönböztetett tisztelet, szeretet.

"...Lovas szellemtől áthatott az az ember, aki a jóságos természet mellett bátor szívű. Aki lovában, önmagában és fegyverében bízik, aki lovt önmagánál is jobban szereti és ápolja. Aki a legválságosabb helyzetben is merész elhatározásra jut és azt nyomban tettel követi. Az ilyen ember nem ismer nehézséget, eleme a támadás, és még a hátrálásban is csak eszközt lát arra, hogy kedvezőbb viszonyok közt újra támadhasson..."
(Szolgálati Szabályzat)
Győrffy-Villám András - agrármérnök, hagyományőrző huszár
"...Régi arisztokrata családba születtem, édesapám báró Győrffy-Villám Lajos m. kir. százados volt, édesanyám pedig erdélyi nemesi családból, a csíktaplócai Lázárok közül származik. Ez természetesen sokban meghatározta az életutamat, gondolkodásomat, világképemet..."
http://www.demokrata.hu/heti-hir/gyorffy-villam-andras-agrarmernok-hagyomanyorzo-huszar

2008. július 31., csütörtök

Ady Endre: AZ ELTÉVEDT LOVAS

Ady Endre: AZ ELTÉVEDT LOVAS


Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.

Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.

Kísértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a dombkerítéses sikon
Köd-gubában jár a November.

Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.

Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.

Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru utnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.

Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.

Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.