Blogarchívum

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szentandrás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szentandrás. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. november 29., szombat

November 30. Szent András napja

Szent András apostol  --  az elsők között követte Krisztus hívó szavát: ,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!'' -- az evangéliumokból keveset tudunk meg. Annál többet mond el az András Cselekedetei című  könyv. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. Jézus személyesen küldi Andrást az Ő szeretett szkítájába, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban.

András apostol és az Andráskereszt

A város története nem hétköznapi. Szent András a skótok egyik védőszentje, így minden év november 30-án kellő tisztelettel és pompával ünneplik meg a szent névnapját (St Andrews Day), legyenek bárhol is a világban. Skócia zászlaja, a kék alapon fehér kereszt (sokak szerint elnyújtott iksz)

is Szent Andráshoz kapcsolódik. A fehér kereszt nem más, mint a Saltire, azaz Szent András keresztje (Andráskereszt). Ilyen alakú keresztre feszítve halt mártírhalált Szent András Kr. u. 70-ben. Azóta ez a kereszt lett a skótok nemzeti azonosságtudatának jelképe.

Szent András apostol egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik szem- és fültanúi lettek Jézus Krisztus földi művének. A Galileából (nem-zsidók tartománya) származó András testvére volt Simon Péter, akit Jézus az egyház alapjává tett meg. András Isten-keresésére jellemző, hogy a Jézus szolgálatát előkészítő próféta, Keresztelő János tanítványa volt. Testvére Péter volt, akire bízta egyházát Jézus. Életük végéig tanúságot tettek szerte a világon, és az igazság mellett életük árán is kiálltak. András Kis-Ázsiában, Macedónia területén, illetve Dél-Oroszország területén hirdette az igét, az oroszok azóta szintén védőszentjükként tisztelik. A római vezetés azonban ellenséget látott benne, ezért kivégezték. Csontjait elásták, majd kb. háromszáz évvel később a hódító Nagy Konstantin kiásatta és elvitette a csontokat Konstantinápolyba. Később egy ír szerzetes, Szent Regulus volt az, aki kimenekítette a maradványok egy részét. A szerzetes álmában üzenetet kapott, amelyben arra figyelmeztették, hogy Szent András csontjai veszélyben vannak. Az angyal arra kérte, hogy a maradványokat vigye olyan messzire, amennyire csak bírja. Regulus, betartva az utasításokat meg sem állt Skóciáig, mégpedig Fife grófság északkeleti partvidékéig, ahol egy Kilrymont nevű városkában rejtette el őket. Ez a város a mai Saint Andrews.