Blogarchívum

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tiszti. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tiszti. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. május 23., vasárnap

„Mindennap megidézem az őrangyalomat, a magyar szenteket és az őseimet” – interjú Gergely Istvánnal - Férfiak Klubja

„Mindennap megidézem az őrangyalomat, a magyar szenteket és az őseimet” – interjú Gergely Istvánnal - Férfiak Klubja


„Mindennap megidézem az őrangyalomat, a magyar szenteket és az őseimet” – interjú Gergely Istvánnal

Gergely István „Tisztivel”, korábbi csíksomlyói plébánossal, a Csibész Alapítvány elnökével beszélgettünk Körkérdés című új rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.
Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Sok ilyen történetem van, de ami most hirtelen eszembe jut: kolozsvári keresztanyám vett nekem egy háromkerekű biciklit, én pedig elhatároztam, hogy elmegyek vele a szülőfalumtól 100 km-re lévő Kolozsvárra. El is indultam, de a szomszéd falu határában hirtelen minden ismeretlen lett, elkezdtem félni, szerencsére jött egy ismerős a faluból és szekérrel hazavitt.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Két történet jut eszembe róla. Egyszer karácsony előtt azt mondta nekem édesapám: „Pista, annak a családnak nincsen tűzifája, úgyhogy amikor besötétedik, a barátoddal megpakoljátok a szánkót, és úgy viszitek oda, hogy ők észre se vegyék”. Ez egy nagyon szép kihívás volt, meg is valósítottuk, és nem tudták meg, ki végezte ezt a jócselekedetet. A másik: édesapámat kinevezték erdésznek. Kényelmes állás, biztos megélhetés. Az egyik feladata az volt, hogy ügyeljen a fatolvajokra: írja fel őket és hónap végén adja le a listát. Édesapám felírta őket, de nem a listát, hanem a felmondását adta le. Amikor ezt megtudtam, kétszer akkora lett a szememben.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a fiataloknak?
Az Isten akarta, hogy ide szülessek; itt kell nekem gyökeret verni, ezt a földet kell nekem ápolni, szépíteni, ezt a közösséget kell nekem erősíteni. Ezt át lehet ültetni egy másik közegbe, de az nem talál oda. Vagy meggyökerezik, vagy nem, de nem talál oda. A 1500 méteren termő fenyő nem illik az alföldre. Egy, Amerikában élő nagynéném örökbe akart fogadni és kivinni magához. Meglátogattam, de nem tudtam ott maradni; a népem, a szülőföldem és az Isten szeretete hazahozott. Ezeket az erős szálakat próbálom magamban és másokban is ápolni, erősíteni. Azokat a magyar és keresztény értékeket, amiket őseink hordoztak és ápoltak századokon keresztül, hordozzuk és ápoljuk mi is, ezek legyenek a legfontosabbak számunkra.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Csak bizonyos korban vagy bizonyos alkalmakkor. Én a koedukációt előnyben részesíteném, mert minket Gyulafehérváron külön neveltek, a lányoktól elzárva, és az nem volt jó. Vannak olyan dolgok, amiket külön-külön kell nekik elmondani – például a lányoknak azt, hogy hogyan kell meghódítani a fiúkat, a fiúknak pedig azt, hogy hogyan udvaroljanak a lányoknak –, de elzárni egymástól nem szerencsés.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
A testi fenyítést bizonyos helyzetekben el tudom képzelni. Egyik alkalommal Márton Áron püspök azt mondta: „időnként egy jól irányzott pofon megteszi hatását”. Ezt én is megtapasztaltam. Nem azt mondom, hogy verni kell a gyermeket, de egyszer-egyszer egy nyakleves vagy tasli nem árt. De az erőszak nem jó, megbosszulja magát, visszaút nincs, és háború vagy válás lesz belőle.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Igen. Azt jónak tartom, ha időnként elerednek a férfi könnyei, mert megtisztítja, kimossa az ember könnycsatornáit és a lelkét, de lépten-nyomon ne sírjon, különösképpen ha ezzel gyengíti embertársát, családját vagy a közösséget, melynek ő felelős vezetője.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Szerintem van női és férfi munka. Időnként vannak átfedések: ha nincs otthon a gyermek anyja, az apja is kicserélheti a pelenkát, de ne ez legyen jellemző. A férfi ne nőiesedjen el, a nő ne férfiasodjon el, legyen meg mindenkinek a saját felségterülete. És ha jó köztük az összhang, ezt meg tudják beszélni, és a hidakat meg tudják építeni az egyik és a másik felségterület között.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Ha szükséges, igen. A szövés az asszony feladata: én nem ülök be a szövőszékbe, de besegítek neki az előkészületekben. A konyha is az asszony felségterülete: ő dagasztja és süti a kenyeret, de én rakom odakint a tüzet. Adél – akivel több mint házasságban, életszövetségben élek – a házon belül dolgozik, én és a fiam pedig a kertben: a fűnyírás, az ágyások, a palántálás a mi dolgunk. 
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
A túl sok munka senkinek sem jó. Aki fáradt, annak nincs türelme a családjához, munkatársaihoz, nem csillog a szeme, és ez mindenkit lehúz. Pihenni kell. Nekem sem mindig sikerül, de igyekszem.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
Kettős célt látok. Az egyik: az embernek nem jó egyedül, és ezért rátalál arra, aki őt kiegészíti, és ketten lesznek egy egység – amitől mindketten gazdagabbak lesznek. És ezt ápolni kell, mint egy kertet, különben elgazosodik. A másik: ennek az együttlétnek kell, hogy minél több gyümölcse legyen. Akinek nincsenek gyermekei, annak értelmetlen az élete. Persze más a helyzet, ha valaki akar, de önhibáján kívül nem tud gyermeket nemzeni.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Ezen sokszor elgondolkodom, és általában azt szoktam magamnak válaszolni: nem szeretnék még egyszer húszesztendős lenni. Másként nem csinálnám, de amit megéltem, az egyszer elég volt.
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Nemrég volt egy álmom. A hajdani Léstyán Ferenc főesperes, Márton Áron hűséges embere – akit halálra ítéltek a kommunizmus alatt, leszökött a vonatról és átszökött Észak-Erdélybe – megjelent álmomban és közeledett felém. Éreztem, hogy mondanom kell neki valamit, de nem tudtam, mit. Amikor elhaladt mellettem, utánanyúltam, ő megállt, és szembenézett velem. Akkor jutott eszembe, mit is akarok neki mondani: „Úgy hiányoznak a régi emberek” – panaszoltam. Azok, akik mellett jól és biztonságban érzi magát az ember, akik nem megalkuvók, akik békességet sugároznak. Most is magam előtt látom, ahogy rám néz, nem szól semmit, de szemében ott a kérdés, a csodálkozás, vagy talán a vád? „Hát ott vagytok ti! Ti kell legyetek azok!” – mondta némán. Hajlamosak vagyunk másoktól várni a hősiességet, pedig nekünk kell hősnek lenni.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Kiskoromban, ahogy mondani szokták, szinte sportot űztek a falubeliek abból, hogy állandóan megkérdezték: „Mi lesz belőled, Pista?” Mindenkinek azt válaszoltam: pap vagy miniszter.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Mindennap többször is megidézem az őrangyalomat, a magyar szenteket és az őseimet. És rajtuk keresztül igyekszem összekapcsolódni az éggel. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen kapcsolat az ég és a föld között. Én legyek a földön az a pont, ahova ők le tudnak szállni, mert ennek tulajdonítom a jó horizontális kapcsolatokat az emberek között. Lehet, hogy mindez másnak nevetségesnek tűnik, de én nagyon komolyan veszem. Sokszor érzem, hogy ez megtörténik. Amikor magas rangú politikusokkal találkozom, az őket kísérő testőröknek felteszem a kérdést: „Ti test-őrök vagytok?” Ha nem értik, elmondom nekik, mire gondolok: nemcsak a test őrének kell lenni, hanem a lélekre és szellemre is vigyázni kell. Vannak, akikkel jól elbeszélgetünk erről.
Mit jelent ön számára az, hogy „szent”?
Az, akinek a közelségét szeretem, aki vonz, aki nem az oltár piedesztálján áll, hanem a földön. Azok, akik olyan magasan vannak, hogy felnézni sem szabad rájuk, nem szentek. De akik közel vannak és megérintenek – nem elsősorban testben, hanem lélekben, azok szentek tudnak lenni. Az én párom, a gyermekeim, a munkatársaim is azok, ha én velük, mellettük jól érzem magam.
NÉVJEGY
Vicén (Erdély, Románia) született, 1955. április 29-én.
Gyulafehérváron kántoriskolába járt (ma Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum), majd ugyanitt teológiát végzett, később mentálhigiéniát és pedagógiát is tanult.
1981-ben szentelték pappá.
1987-ben Csíksomlyón lett plébános, ekkor kezdte el maga köré gyűjteni a közeli nagy állami árvaházból kikerült fiatalokat. Először megszelídítette, majd befogadta őket a plébániára, ahol édesanyja segítségével gondoskodott róluk. Az évek során „Tiszti” több mint ezer, jelenleg kétszáz hátrányos helyzetű „csibésznek” viseli gondját negyven ingatlanban.
2007-ben Csíksomlyóról áthelyezték a Kolozs megyei Jegenyére.
2011-ben egyházi elöljárói felfüggesztették papi hivatásának gyakorlási jogát, azóta minden idejét a Csibész Alapítványnak szenteli.
Családos, három gyermeke van.

Az interjút készítette:
 Antal-Ferencz Ildikó

*

2016. április 1., péntek

gondola.hu - Katolikusság – esetleg a Vatikán nélkül?

gondola.hu - Katolikusság – esetleg a Vatikán nélkül?


2016. március 27. 18:39

Katolikusság – esetleg a Vatikán nélkül?

A milánói ediktum óta eltelt évszázadokban számos főpásztor tevékenysége volt olyan, hogy csak visszafogott volt a lelkesedés.

Valószínűleg újabb válságához ért a Katolikus Egyház. Seregnyi lelkes katolikus érzi fájdalmasnak azt a politikát, amelyet a Szentszék az utóbbi évben a migránsügyben gyakorol. Vagy a Vatikán, vagy a hívek jelentős része mély tévedésben van.
Nem értették meg az idők jeleit.
Sok hasonló válság okozott szenvedéseket a katolikusságban. Maga a protestantizmus is krízis következménye. Ám Luther 95 pontjának a Wittenbergi vártemplom kapujára történt kiszegelése óta is bekövetkeztek kiválások.
A mostaniaknak valószínűleg nem lesz ekkora jelentőségük.
Éppen a protestantizmus hozott nagy tanulságokat, s ezeket a hívek – az eretnekké vált hívek is – tiszteletben tartják. Tömeges kiválásokat csak elvétve kíséreltek meg jóakaratú emberek.
A hit biznisze más terület: válság nélkül is buzgólkodnak a mammoniták.
Számosan vetik fel önmaguknak a kérdést: hová helyezzék Rómát. Az föl sem merül, hogy kereszténységüket feladnák. Krisztus követése – Kempis Tamás-i, és főleg Pázmány Péter-i értelemben – a legbelsőbb parancs.
A főpásztor tevékenysége azonban kizökkenti az időt.
„Maradok keresztény, és katolikus is, de a Katolikus Egyházhoz való kötődésemet átmenetileg egyoldalúan feloldom” – fogalmazott nemrég egy, időnként „keresztény értelmiségiként” is emlegetett szerzet.
Fájdalmas, de talán a legkevésbé fájdalmas döntés.
A milánói ediktum óta eltelt tizenhét évszázadban számos főpásztor tevékenysége volt olyan, hogy az egyháztörténet írói csak visszafogottan tudnak lelkesedni a cselekedetek fölidézésekor.
Az Egyház azonban áll.
Minthogy az Egyház – a hit szerint – Krisztus titokzatos teste, bizonnyal állni fog e mostani válságban is, és – megújul. Ebben az esetben nem lehet a Feltámadás szót használnunk. Blaszfémia lenne.
Feltámadás csak egy volt.
Jelképesen, ünnepi alkalmakkor – és azokon kívül is – természetesen használjuk a feltámadás szót: megújulás, újjászületés értelemben is. Itt, ebben a konkrét esetben azonban nem szabad, ám nem is szükséges.
Az Egyház nem száll alá poklokra.
A római szentbeszéd alatt e Húsvétkor is sokan álltak a tévékészülék előtt, hogy fogadják – családjukkal együtt – a pápai áldást, számosan olyanok is, akiknek a főpásztorba vetett bizalma megbicsaklott.
A bizalom legföljebb a személyben bicsaklott meg, a Szék szentségében nem.
A katolikus hit több, mint egy főpásztor „imádata”, épp ezért nem menekülnek tömegek a protestáns felekezetekhez sem. Aki már látott katolikus és protestáns esküvőt, az tudja: a különbség jelentékeny.
Azonos alapelveken is fölmagasodhat más-más szellemi épület.
Akik katolikus hitben nőttek fel, azok az alapelveken kívül ragaszkodnak szentjeikhez – Szent Lászlóhoz, Szent Erzsébethez, Szent Antalhoz és a többihez -, és ragaszkodnak a szertartás „fehér mágiára” emlékeztető gyönyörűségeihez.
A Mária-tisztelet fölemelő lázához.
És elgondolkoznak, eleven maradhat-e a katolikusság – legalább átmenetileg – a Vatikán nélkül…
Kovács G. Tibor

2013. augusztus 13., kedd

Csibész Alapítvány honlapja

Rólunk | Csibész:

'via Blog this'

(Ízelítő:)

Rólunk

A Csibész Alapítvány gyökerei az 1987-es évekre vezethetők vissza, amikor a csíksomlyói plébániára helyezett Dr. Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök.
Már az első napokban szembesültem azzal a kihívással, amely a későbbiekben az életemet behatárolta, és ezt a kihívást az a 380 árva, elhagyott gyermek jelentette, akik egy nagy állami intézményben léteztek az egyházközség kellős közepén. Hivatalosan ugyan nem találkozhattam a gyerekekkel, de ők számos alkalommal, esetenként cselhez folyamodva megtalálták annak a módját, hogy a plébánián felkeressenek. Döbbenettel hallgattam történeteiket, olykor “meséiket”.
Rövid idő alatt kiderült, hogy a szívembe zártam őket és ők ezt megérezték. Kezdetektől fogva először éreztem, majd tudtam, hogy ezekért a gyermekekért, fiatalokért felelősséggel tartozom, nemcsak lelki, hanem testi pásztoruk is kell legyek.
Ezekben az időkben döbbentem rá, hogy én nem lelki, hanem emberpásztorrá kell lennem. A “szejetetről” nem beszélni, hanem a szeretetet cselekedni kell. A 89-es fordulat után szolgálati lakásomat (plébánia) megosztottam az utcán hányódó fiatalokkal. Tulajdonképpen ez a merész döntés indította útjára a csibész mozgalmat, amely később 1992-ben törvényszékileg is hivatalossá vált. Az Isten ezt az első kézzel fogható lépést várta, amelyhez Ő hozzálépte a 99-et. Merem állítani: a csibészek Isten alkotása. Ezért Övé a tisztelet és a dicsőség, hisz az Ő malasztja nélkül annak a közel ezer árvának, akik valamilyen módon hozzánk fordultak, nem tudtunk volna segítséget nyújtani.
Az első időkben tömegesen kereszteltem meg őket, majd elsőáldozáshoz vezettem és sokan közülük a bérmálás szentségében is részesültek. Korábbi életükben a szentségek felvétele tilos volt.
Csomortáni templom
Csomortáni templom
Miután a plébánia épületei megteltek fiúkkal és lányokkal, Isten olyan segítőket küldött, akik közreműködésével lakóházakat és közösségi házakat tudtunk vásárolni, majd műhelyeket létrehozni, ahol a kezdetekben elsősorban csak árva fiúkat és lányokat alkalmaztunk. De hát az élet ágazik-bogazik, élni és növekedni akar, amelynek útjába soha nem álltam. Így felvállaltuk a betegek gondozását az egyházközségben, a veszélyeztetett helyzetben lévő anyáknak menedéket teremtettünk, majd ezek után a lányanyák is kérték segítségünket, akiknek szintén segítő kezet nyújtottunk. Mivel a moldvai csángók szoros kapcsolatban álltak a csíksomlyói plébániával számtalanszor fordultak hozzánk segítségért. Támogatásuk apró dolgokkal kezdődött s ez fejlődött egészen addig, hogy több tucatnyi családot és gyereket költöztetünk Erdélybe, ezzel is erősítve sorainkat.
Ebből a mozgalomból nőtt ki a Lazarus Alapítvány és annak tevékenysége, 2002-ben jött létre a budapesti Csibészek Alapítványa, majd a csíksomlyói Csibész Ifjúsági Egyesület.
Hogy mindezt a szerteágazó tevékenységet kifejthessük, további házakat vásároltunk.
- Ajnád 2 ház
- Csíkszentmihály 1 ház
- Csíkszépvíz 6 ház
- Csíkcsomortán 2 ház
- Betlehem (amit elhelyezésem után fel kellett számoljunk)
- Fodor ház (közösségi ház)
- Joachim ház
- Nagyasszonyunk ház
- Anna ház
- Műhelyek – asztalos műhely, - varroda, - autószerelő műhely
- Csíkszeredai házak: 8 tömbházlakás csibész családoknak
- Lázár ház (központi ház)
- Zsákod (Maros megye)
- Orbán Laci bácsi féle ház Csíkszentmárton
- Úz Bence ház
- Csűrház
- Lányanya központ
- Nappali nevelőközpont
- Vice – Szent István ház
- Csicsókeresztúr
(E két utóbbi házat jelenleg a vicei plébánia működteti.)
Vicén jelenleg 6 házban élnek többgyermekes moldvai családok, ezeknek a házai jelenleg a vicei plébánia tulajdonában vannak, de a tulajdonjog később átszáll azokra a családokra, akik ezeket a házakat jelenleg is lakják.
- Atyha (1csángó család)
Csíkdelnén a Szent János templom melletti ház, ahol jelenleg a templom gondnoka lakik.
Kezdetektől fogva gyógyszertárat működtetünk, amelyet ma a csíksomlyói Caritas segítségével tudunk fenntartani a Lázár házban.
További építkezések vannak folyamatban a Fodor telken, ahol egy közösségi ház fog felépülni és további 5 telekre Csobotfalván csibész családoknak szeretnénk családi házat építeni.
Hármashalom
Hármashalom
A csibész tevékenységből fakadt a Hármashalom oltár és a Csomortáni templom építése, a Szék útján a Szent István torony a szent koronával, emlékszobrok állítása (Domokos Pál Péter, Szent István, Rákóczi Ferenc, Wass Albert, Albert Atya. Mindez Csíkban és Vicén).
Az első CSIT ifjúsági találkozók megszervezése is ezekre az időkre nyúlik vissza, ekkor nyert nagy lendületet ez a rendezvénysorozat.
Harangláb
Harangláb
Mindezen tevékenységeket élénk figyelemmel kísérte a szekuritáté és annak jogutódja.
A jó szándékú, segítő embereknek, barátoknak köszönöm, hogy ezen a területen is Isten munkatársaivá lettek, és azoknak, akik mások szenvedéseiben gyönyörködnek, kívánom, hogy fürödjenek meg Krisztus vérében, hogy egyszer már megértsük egymást.
Ne vegyük túl komolyan magunkat, játsszuk az életet.
- üzeni odaátról 2009. október 4.-én elhunyt édesanyám, Irma néni, aki a csibész mozgalom születésénél, a kezdetektől fogva jelen volt.
Gergely István
a Csibész Alapítvány elnöke


Civil Fórum - archiv 2010

Tallózó :
  • 3. oldal
  • Gergely István: 
  • Az Egyház és a civil társadalom 
  • kölcsönhatásai
Ahol intézményként
mûködik, ott kevésbé árad a kegyelem,
de ahol a közvetítõ
az élõ Krisztus, ott
eleven ma is, élõ, és
formálja az embert,
a társa-dal-mat.

Egyház és/mint civil szféra

3

Az Egyház és a civil társadalom
kölcsönhatásai


Mindeneknek végső oka az,
aki magában hordozza a lé-
tezést. Ő az Isten. Természetes, hogy a mindenséget, és azon belül az emberi társadalmat nemcsak
befolyásolja, hanem meghatározza
annak életét. Az Isten egyik megjelenítője azon történelmi egyházak,
amelyek a századok és ezredek során vajúdtak és születtek. Ezeken, a
ma már több helyen elintézményesült Egyházakon keresztül, többé-kevésbé megmutatkozott az Ő ereje.
Ahol intézményként működik, ott
kevésbé árad a kegyelem, de ahol a
közvetítő az élő Krisztus, ott eleven
ma is, élő, és formálja az embert, a
társa-dal-mat.
Ahol Jézus Krisztusnak helyet
adnak, ott szép és fogyasztható gyü-
mölcsök teremnek, az ember élete értelmesen izgalmas és szép. Jó irányba mozdulnak el a dolgok. De ez
nem jelenti azt, hogy ezek után fáradozás nélkül vesszük az akadályokat. Az Igaz megvalósulását a Gonosz, ha tudja, megakadályozza. Ez
esetben tudnunk kell, hogy legtöbb
esetben a jót kezdetben megtűrik és
figyelik, hogy mi lesz belőle. Ha
kezd bontakozni, többeket zavarni
kezd, és épp ezért kinevetik, és nevetség tárgyává szeretnék tenni. Ha
ezek után is zajlik a jó, akkor elkezdenek harcolni ellene, mégpedig dé-
moni erővel, de Isten erejéből most
következik a győzelem.
Amelyik egyház vagy egyházi hí-
vő, tag ezt a folyamatot végigcsinálja, az
jelentősen befolyásolja a társadalmat, az
emberek életét. Ezek
a közösségek maradnak meg az emlékezetben, az ilyen embereket emelik oltárra, és példaképekként
ragyognak a történelemben. Erre vonatkozóan jó példa Árpádházi Szent Erzsé-
bet, aki 800 év távlatából ma is ismert a világ előtt. Ő a világ Caritas védőszentje.
Az Egyházak kisebbségi helyzetbe
szorultak, de a nagy kérdés az, hogy
a kisebbségi mit tud adni a többségnek. Pl. Szent Erzsébet egyedül a né-
meteknek, de a világnak is óriásit
„produkált”. Ahol erre az Egyházak
ráébrednek, ott ráfigyel a társadalom
arra, amit képvisel. Különben csak elrágódunk még azon a csonton, ahogy
még sokan gondolják.
Mi hajdanán befogadtunk négy
hányódó fiatalt a csíksomlyói plébá-
niára, erre sok ezer ember figyelt
fel, és sokan elgondolkodtak a „Lé-
nyegen”.
Ahol hitből fakadó
tettek élnek, ott a hit
és a Jóistenben hívő
emberek szépen formálják a civil életet.
A civil társadalom
keresse és találja meg
a szentséget, elsősorban saját magában, és
ezt tegye szentté,
emelje oltárra. Ezek
után lesz más az intézmény és lesznek
mások az intézmé-
nyeket vezető hivatalnokok. Legyen
ez a valóság a mi kis magyar életünkben.
Gergely István (Tiszti)
Csibész Alapítvány
e-mail: somlyo55@freemail.hu

A tét Magyarország - Konferencia az Alkotmányról (Gergely István)

2013. március 24., vasárnap

A jó emberek vállalják sorsukat January 17th, 2008

A jó emberek vállalják sorsukat



Január 13.-án ünnepeltük Jézus megkeresztelkedését. Ez a történés akkor következett be, amikor a Keresztelő búbánatra szolított fel Jézus pusztai megkísértése, valamint a nyilvános működésének megkezdése előtt.
Alázatos lelkület és illendőség kellett ehhez a cselekedethez, tehát mielőtt Jézus belépne az emberek életébe és ezáltal elfoglalná az emberi közösségek, intézmények, parlamenti-, királyi főhelyeket, a bűnbánat jeleként a Jordán vizébe merítkezik.
Mekkora tekintélye lenne azon vezetőnek manapság is, aki a bűnbánat jeleként a víz alá merülne és a Lélekkel való töltekezés megtörténne az ő életében, az én életmben, és az isteni szózat: „ez az ember, aki e székbe való…”erősítené meg hivatalában és küldetésében.
Jézus a lélekkel való töltekezés után a pusztában legyőzte a kísértőt, a legnagyobb áldozatot is meghozva tudta szolgálni népét. Sorsát fölvállalta és nem menekült előle a kábítószerek, a szesz, a fogyasztói társadalom, a csábító világ útvesztőibe.
Tiszti

Jó emberek! January 9th, 2008 „Az Úr nem mond semmit, hanem jelez.”

Jó emberek!


Jézus születését is két irányból jelzi az Isten: próféták jövendölésével, s az égi jelek által. Isten üzenetet közvetít a teremtett világ rendjén keresztül is. Igaz, manapság ennek megfejtésére a kód elveszett, amelynek segítségével üzenetértőkké válhattunk volna (azért válhatunk). A lenézett népi műveltség szinte mindent tudott, és átélte a Mindenséggel való kapcsolatot.
Például, ha gyermek született a családban, a szülők fát ültettek. Mire a gyermek felnőtt és elindult otthonról a nagyvilágba, a fa is magasba nőtt. Nem volt akkor mobil telefon, mégis a szülők mindent tudtak a gyermekük sorsának, egészségének alakulásáról, ha ránéztek a fára.
A keleti mágusok Jézus születését értették ki a csillagok állásából. Ők elindultak, s megtalálták a gyermeket. A mágus a mag szóból származik, a magról pedig tudnunk kell, hogy az életnek a forrása, a szent tudást jelenti. Isten azt akarja, hogy ismerjük a világot, az Ő jelzései legyenek útmutatóink még akkor is, ha a vakító fényektől csak ritkán látjuk az eget, a csillagokat. Újjászületésünkhöz újra fel kell fedeznünk a népi kultúrát, hogy újból értsük Isten üzenetét.
A jóembermágusok értik és közvetítik Isten üzenetét.

Jó pirkadást jó emberek! December 22nd, 2007

Jó pirkadást jó emberek!


 
Egy vezető politikus felesége mesélte unokájáról a következő történetet. A kisfiú csodálkozva nézte a fenyőfát vásárolgató embereket, majd sokat sejtetően megjegyezte:
„Látod nagymama, a kommunistáknak maguknak kell a karácsonyfát megvásárolniuk.” Mivel a megjegyzésre válasz nem érkezett, a kisfiú így folytatta: „a többieknek pedig az angyal hozza. ”
Nos e frappáns bevezető után néhány gondolat Keresztelő János kapcsán, akinek az életét, jellemét maga Jézus értékelte. Nem akárki kerül börtönbe meggyőződéséért. A nyúlvány, elkötelezetlen embernek ebből nincs része.
A szenvedés nemhogy meggyötörte volna János elkötelezettségét, hanem növelte azt. Jézus mondta Jánosról, hogy „ő nem volt játéka mindenféle szélnek”, mint annyi kitenyésztett mai… ember. Nem hajolt ide-oda érdekei szerint, egyenes volt és kemény. A „gumigerinc” nem a jó emberek tulajdonsága. Nem volt kényelmes életű, szép ruhákhoz szokott, mindennapos tesco-i, metro-i életet élő ember. Jó ember volt szavában és életvitelében egyaránt, igényes és fegyelmezett.
Jézusra nem volt jellemző az olcsó hízelgés, a meg nem érdemelt dicséretmondás, Jánost mégis megdicséri. Így beszélnek egymásról a jó emberek: „ a jó ember pedig te vagy, aki ezt olvasod.”
Lelked mélyén már Istenre találtál és ezért érett dolgaid a lelked mélyéből felszakadtak. Egy jóra törekvő ember elszomorodott, mert csak a tanult dolgokról tudott beszélni, de ő is meg a hallgatósága is a bölcsesség hiánya miatt szenvedtek. Az illető el is hallgatott, amíg a szíve meg nem telt bölcsességgel.
Hát ezt kellene ezt tenniük a „nagykicsiknek” is!
A jó ember ösvényei Istenhez vezetnek.
Keresd az ilyen ember társaságát.
Szavaik lelkesítenek, magatartásuk minta lesz, a szívükből fakadó „élő víz” segít megújítani életedet.
Egy indiai mondás szerint: Az alja nép csak a gazdagságra vágyik. A középréteg a pénz mellé dicsőséget is akar, míg a nemesebbek csak a megbecsüléssel törődnek. A megbecsülés a kiválóságok egyetlen kincse.
És befejezésül még egy humoros történet:
A kisfiú szalad a konyhában tevékenykedő anyjához: „Édesanyám ég a karácsonyfa!”.
Az anyja szelíden szól rá: „Kisfiam nem ég, hanem világít.”
A kisfiú megszívleli az anyai szókat és kis idő múlva így szól: „Édesanyám, világít a függöny. „
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel: Tiszti

Jó reggelt, jó emberek!

Jó reggelt, jó emberek!
December 13th, 2007

Sokat panaszkodunk, hogy mennyi baj vesz körül, hogy ezek özöne körbezár. Úgy gondolom, hogy ez a hangulat a hitetlenségből fakad, amely semmibe veszi az evangélium szerinti életet és ezekben az időkben halljuk meg a próféta szavát: „térjetek meg és éljetek.”
Ez. 18,32.
Gyökerezzünk Krisztusba! Teljes szívvel ragaszkodjuk Jézus személyéhez, közöss(ÉG)ünkhöz , szülőföldhöz, a családtagokhoz, rokonsághoz, a tiszta örökséghez. Ezek a megbízható alapok, amelyekre újra építhetünk.
Egyelőre sokan érezzük a bűnt és annak következményeit. Ez olyan, mint a hideg front, amely előre nyomul, befagyasztja a felszínt és ilyenkor az eltévedt ember a jeget sziklának képzeli. A kegyelem ki fog áradni, ennek melege visszaszorítja a gonoszság , a fagy hullámait s már recseg ropog alattuk a jég. Ezt erősíti meg az apostol: „vonulj ki onnan én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és csapásai ne érjenek titeket is (…) bűnei az eget verik. Jel. 18, 4.
Tehát vigasztaljon bennünket az a jövőbelátás, amely szerint a gonosz, mint vert sereg pusztítva vonul vissza.
A megfagyott pityóka, alma, stb. addig tart és jól néz ki, amíg a felszíne ép, szép, de ha elmúlik a hideg ellágyul, szétmállik és senkinek sem kell. A meszelt sírok beomlanak és máris omladoznak.
Ezeket a lelki falatokat fogadjátok szeretettel Ti ottan Amerikában, idehaza a Kárpát medencében és másutt is.
Ui. Albert Atya szobrát fölállítottuk Vicébe, kő köpenyéből kiszabadítottuk, a Juliánus díjakat kiosztottuk. Különösen örültem a rodostói polgármesternek, aki II. Rákóczi Ferenc emlékét őrzi, Papp Lajos professzornak, akinek annyi értékes üzenetét vettem és közvetítettem. Külön köszönet minden jó szándékú embernek.
Ma Csíksomlyón megint együtt örvendhetünk az árvácskákkal, akik az Apáczai Kiadó és a Duna Tv. Ajándékait, adományait vehetik át, a hétvégén pedig az Árvácska Együttes találkozik jótevőivel és karácsonyi közös ünneplésben ajándékozzuk meg egymást.
15-én szombaton Salgótarjánban délután 5 órakor lesz mise a központi templomban, 16-án délelőtt 10 órakor a budapesti gazdagréti templomban.

Használjuk ki egymást!

Használjuk ki egymást!

December 4th, 2007 
 
Jó éjszakát, jó emberek!

Késő este van. Igazi jóbarátom jut eszembe, akinek ismeretlenül a máréfalvi Látó Ágnes asszony mikor megtudta, hogy kit készülök felkeresni, azt az üzenetet fogalmazta meg, amely igen meglepett:
- Mondja meg Lászlónak, hogy sok haszonleső veszi körül, akik őt kihasználják, pedig amije van, arra neki is szüksége volna. Tehát, ne engedje, hogy kihasználják.
Amikor barátomat sikerült később bemutatnom, Ágnes asszony megismételte a korábbi üzenetét. Barátom imigyen reagálta le:
- Hát, ha bennem van kihasználható lehetőség, akkor az emberek miért ne élnének a lehetőséggel, miért ne használhatnának ki? Ha ez így van, akkor engem használjanak!
Nagyon sokat tanultam ebből az igéből és azóta, ha úgy érzem valaki engem is használni akar, a barátom mélységes válasza, igéje jut eszembe, mintha ő szólna lelkem mélyén:
- Engedd, hogy kihasználjanak, hisz ezért vagy az emberek között.
Jó emberek, jó éjszakát!
Imádkozzunk, használjuk egymást !
Szeretettel,
Tiszti

 

Albert atya

Albert atya

 November 27th, 2007

Albert atya néhai csíksomlyói házfőnök szobrának avatása 2007. november 30-án déli 12 órakor történik Vicén. A vicei származású papok, akiket az Atya indított papi pályára, kezdeményezték a szobor felállítását, amelyet kezdetben síremléknek szántak az udvarhelyi temetőkertbe, majd szóba került Csíksomlyó, de végül úgy látszik, Albert atya végakarata döntött, hogy Vicére visszakerüljön, igaz, most kőbe zárva.

Én hiszem azt, hogy akárcsak Szent László király, aki éjszakánként le-leszállt a nagyváradi szobortalapzatról, hogy népét megsegítse, vigasztalja, Albert atya is, amikor a szükség kívánja, leveti kő köpenyét, előjön a sziklából és körbejár a falu utcáin, terein Szent István király, II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelmünk és Wass Albert kiséretében (ugyanis ezen szobrok társaságában érkezett a kőbe zárt Albert atya)…, hogy megerősítse, megszilárdítsa Vice népét, hogy ezáltal újabb fejezet kezdődjön eme MAG  „közös–ég” (közösség) életében.
Albert atya nevében a vicei származású papok „Albert fiókák”:

Máté Vilmos, Brassó; Takács Dezső, Sepsiszentgyörgy; Gergely István; Kiss István, Székelyudvarhely; Király Árpád, Arad megköszönik
Borsodi Zoltán – Csíksomlyó
Gergely Vilmos – Vice
Szász Dénes és neje, Nóra – Csíksomlyó
Szabó Attila – Csíkszereda
és a vicei hívek szíves adományait.

A szobrot készítette: Bodó Levente, szentegyházi szobrászművész
Minden jószándékú Albert atya tisztelőt szeretettel várunk erre az ünnepre.
Tiszti

BÁTORÍTÁS November 22nd, 2007

November 22nd, 2007 
 
Üzenet Tőkés Lászlónak Csíkszeredába, ahol kampányának záróülését tartja
Tőkés László személye egyenlő az erdélyi magyarság szolgálatával.
Tőkés szülőfalum mellett, Szépkenyerűszentmártonban töltötte vakációit. Talán a lelkünk már akkor összeért és egységünk azóta is tart. Meggyőződésem, hogy Benne Strassburgban sem fogunk csalódni, mert Isten lelke vezérli.
Kedves Székely és Magyar barátaim, testvéreim, én Tőkés
Lászlóra adom szavazatomat.

Tisztelettel és szeretettel,
Gergely István
Tiszti
Amerikából
BÁTORÍTÁS 
Most, amikor csak rossz és még rosszabb hírek jönnek Magyarországról és szerte a vilagból, egy szlovákiai szlovák pap a következő proféciát intézte a magyarokhoz:

“Ne félj, én kedves magyar népem, begyógyítom a gonoszság által okozott sebeidet. Összetöröm a rabság jármát, amely még rajtad van! Előtted jarok, benned lakozom, veled vagyok, megvédelek. Betöltelek téged, megáldalak.”

Vaclav Kocian emlékeztetett, hogy valamikor egy ország voltunk, amelynek neve Regnum Marianum, s talán ennek az országnak az Úr újabb feladatot akar adni, amelynek célja Európa megújulása.
Imádkozzunk egységben, egy akarattal!
Jó napot, jó emberek!
Tiszti

Kikérte magának a démon

Kikérte magának a démon

December 24th, 2006

A tegnap, december 22-én temettem el egy 28 éves fiút, aki a Csíksomlyói Árvaházban nevelkedett. Három nappal korábban kiment a Szálvátor kápolna alatti erdőbe és felakasztotta magát.
Temetése napján ott ácsorogtunk a részben kiásott sírnál. Vártuk, hogy sorstársai végezzenek a sírásással. K. Dani is ott várakozott a gödör mellett lerakott koporsóban. A várakozó időt imával és beszélgetéssel töltöttük. Döbbenetesen hatott, mikor Cseka (becenév) sorstársa elmondta, hogy Danit kikérte magának a démon. Menekülni akart tőle, de lám, nem sikerült. Győzött. Épp most, Karácsonykor… Ő győzött, mert a fiúnak nem volt szállása, ruhája, talán börtön előtt állt. Azt gondolom, a legnagyobb baj az volt, hogy nem volt Embere… És most nem  érzem jól magam, mert én is érintett vagyok a dologban. Most, Karácsony tájékán… Az elkészült sír rövidnek bizonyult. Újra kellett kezdeni az ásást. Nekünk tovább kellett menni, ezért beszenteltem Danit és távoztunk. Megint otthagytuk… Távozóban valaki megjegyezte, Karácsony tájékán történik a legtöbb öngyilkosság.
Elpusztul az Ember, ha nem áll mellé egy Nemzet. Ha nem szedi össze magát szétvertségében. Akkor kell az ennivaló, amikor éhesek vagyunk. Akkor kell a ruha, amikor fázunk. Akkor kell az orvosság, amikor betegek vagyunk. Akkor kell az öröm, amikor szomorúak vagyunk.
Az egyetlen öröm, ami mindig megmarad: a keresztény élet öröme. Ezt senki sem veheti el tőlünk. Örüljek annak, ha valakivel jót tettem. Örüljek annak, ha vannak, akiknek szükségük van rám. Annak is örülhetek, persze, ha senkinek nincs szüksége rám, és mégis élek.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden barátunknak és jóakaratú támogatónknak boldog, istállószagú Karácsonyt és boldog Újesztendőt.

is proudly powered by WordPress
Entries (RSS) and Comments (RSS).

 

Jó reggelt, jó emberek! - Köszönöm, hogy szeretettel figyelitek utamat

Jó reggelt, jó emberek!

November 11th, 2007 
 
Sokan érdeklődtetek felőlem. Köszönöm, hogy szeretettel figyelitek utamat. Új nap, új fejezet kezdődött életünkben. Én megbirkózom az új lehetőséggel, melyben a jó emberek segítségét fogadom. Legyünk egymásnak jó emberei. Az új nap reggeli indulásában akarnunk kell egymást, úgy, ahogy Isten is akar minket.
Időnként - még nem tudom milyen rendszerességgel - jelentkezni fogok, azzal a szándékkal, hogy a kapcsolatot veletek tartsam. Veletek, akik már a múlt rendszerben a Somlyó-hegyre, a vasárnapi hittanórákra, a nyári lelkigyakorlatokra, az ifjúsági találkozókra, az ifjúsági kiscsoportokba jártatok, és híveimmel, akikkel sokszor találkoztam az imádságban.
Azt kívánom, hogy köszöntsön ránk egy új reggel, melyben őszintén köszöntik egymást az emberek:
Jó reggelt, jó emberek!
Szeretettel, Tiszti

Üzenet a feltámadás reményében elhunyt, de most már sírjából kitörni készülő magyar néphez

November 17th, 2007

Bibliai üzenet a Teremtés könyve III. fejezetének alapján a magyar nép nyakára tekeredett Veres Sárkányhoz - a magyar nép vandálaihoz!
Az Úristen így szólt a kígyóhoz (a Veres Sárkányhoz):
- Mivel ezt tetted, vagyis HAZUDTÁL, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hason csúszol és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.
…Ezért az Úristen eltávolította az Éden (a parlament) kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor a (hazug) embert elűzte az Éden kertjétől keletre odaállította a kerubokat - esetünkben a magyar nemzet örzőit - és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat, hogy újabb hazugságaikkal megtéveszteni senkit ne tudjanak.

Márton bátyám kissé röstellkedve szólított meg, mert egyik éjszaka borzalmas állapotban látta Magyarországot. Biztattam, hogy csak bátran mondja. Vérpiros lovon, vérpiros ruhában három történelmi alak jelent meg és közölték: elveszett az Ország. Mátyás király volt az egyik hírvivő. Döbbenten körülnéztem - folytatta -, és láttam az országot, amely romokban hevert, az országhatárok ledöntve. Elkiáltottam magam:
- Állítsuk vissza a határkerítéseket, míg az ellenség visszatérne!
Odarohantam az egyik oszlophoz, hogy felállítsam, de egyedül meg sem tudtam mozdítani. És ekkor megszakadt a látomás.
(Itt a szellemi-lelki határokat kell érteni.)

Minden jóakaratú magyarnak össze kell fognia, hogy ez a krízisállapot, amely magában hordozza az újjászületés lehetőségét, valóban jóra forduljon. Ti, akik itt vagytok a Téren - Rákos mezején - legyetek erősek és tartsatok ki, Ti, akik bezárkóztatok házaitokba jőjjetek elő bátran, ne féljetek, mert a Veres Sárkány elveszítette a döntő ütközetet és csak ideig óráig vitézkedhet.
Ennek az igazságnak is van igei alapja, mert azt olvassuk a Jelenések könyvének 12. fejezetéből, hogy a sárkány és angyalai nem tudtak ellenállni s nem maradt számukra hely… Levetették a nagy Veres Sárkányt, (aki maga az ördög), aki tévútra vezeti az egész világot.
Ezek után szózat hangzott :

Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját…aki tudja, hogy kevés ideje van hátra.
A teljes Szentháromság a Boldogasszony szívén keresztül áldja meg a magyar népet.

Szeretettel, Tiszti

Röpködök, kelettől nyugatig, déltől északig

November 17th, 2007 
 
A világtérképet nézve alig találom azt a kis pontocskát, amely Erdélyt jelöli, de nekem erdélyi magyarnak e kis ország nagyon fontos.
Annyira szeretem azt a kis földet, hogy életemet nem tudom rajta kívül elképzelni, pedig csábítottak és fényes jövőt igértek, igérnek az Újvilágban.
Számomra ezt a kis és nagy országot (Amerikát és Erdélyt) huszonhét évvel ezelőtt a Kennedy repülőtéren egy fény-élmény választotta el és kötötte össze, amikor a gyermektelen nagynéném örömmel átölelt és határozottan kijelentette, hogy örökre megérkez-tem!
Abban a pillanatban tudtam, hogy az én életem Erdélybe van el-rendelve, és azt is tudtam abban a pillanatban, hogy ott mi a dolgom.
Nem csak mások, hanem magam is csodálkozva éltem át döntésem következményeit. Nem értettem azt az emberi magatartást, amit a felkínált gazdag, fényes jövővel szemben tanusítottam.
Azóta kis szülőhazám, az érzések, a mesék, a hétköznapok valóságának tündérkertje, ahol az élet egyik nap próbára tesz, a következő nap kényeztet, ahol békében vagyok és hadakozok makacsul és következetesen – ezért lettem aki vagyok.
Az akkori döntés elválasztott, de összekötött Amerikával. Most már az ötödik alkalommal vagyok ebben a földrésznyi országban. Népem közösségei adnak kézről-kézre, ahol a távolságot autóval meg sem próbáljuk legyőzni. Röpködök kelettől nyugatig, déltől északig. Most éppen a Csendes óceán partján, Seattle-ben igyek-szem magamat utolérni.
Amerika beláthatatlan, ellenőrizhetetlen országnak tűnik, amit a hatóságok minden erejüket megfeszítve próbálnak leküzdeni. A repülőtereken újjlenyomat, fényképezés, mezítlábra vetkőztetés része az ellenőrzéseknek. Mindezek mögött ennek az óriásnak a fé-lelmét érzékelem. Hatalmas olvasztótégely ez, amely nem minden részében tudja feloldani az elemeket, mert ezek a nemesebb részek védekező reflexei müködésbe lépnek.
Gyönyörű magyar ünnepségnek voltam a részese, amelyben kicsik és nagyok, felnőttek és idősek táncházban tanulták, majd rop-ták a magyar táncokat, és itt ebben a táncteremben a Kárpát medence kivirult. A primás Székelyudvahelyről, a bőgős Felvidékről, a táncosok pedig a Kárpát-medence miden térségéből jöttek Amerikába, e táncterembe a Hagyatékot őrizni. Magam is meg-próbáltam néhány ugrást begyakorolni, de ezt azóta a bokám bánja, alig tudok talpraállni.
A pap hiányzik ebből a közösségből. Mint egy csonka szervezetben, a funkciókat, feladatokat más tagok próbálják felvállalni. Ez történik itt Seattle-ben is. Nincs magyar nyelvű szentmise vagy csak nagy rit-kán. Az istentisztelet is fehér holló. Ez azt is eredményezi, hogy egy idő után nem igényük az ilyen fajta imádságos együttlét.
Ma délelőtt angol nyelvü szentmisén vettünk részt. Idős, bajúszos papbácsi misézett egy toronytalan közösségi házban, amit templom-nak neveznek. Meglepett, hogy a hívek mennyire tevőlegesen kapcsolódnak a liturgiába.
Jól is fogott a segítség mert az atya öregnek, fáradtnak tünt.
Itt is nagy a pap hiány. Az Egyház ellen a pedofil papok miatt had-járatot indítottak, ami a hivatások számának a csökkenését és sok hívő távolmaradását is eredményezte.
E tekintetben igen szomorú történeteket mesélnek az itteni emberek.
Az az érzésem, hogy „valakik” az Egyházat módszeresen szét akar-ják szedni, de meggyöződésem, hogy ami igazán krisztusi alapokon van az örök. Túléljük a gonoszságot, mert a Gonosz már csak gerilla harcokra kápes. Vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy a Rossz a döntő ütközetet elveszítette. Túléljük őket!
Ugyanakkor ezek a jelek és üzenetek megerősítenek abban, hogy megérett az idő arra, hogy az Isten megújítsa, felfrissítse Egyházát és a Világot. Ezen újulás kezdődjön Erdélyben, a Székelyföld mag szikéjében.
Duzzadjon, csírázzon, szökjön szárba az én kisnagyság-hazám az egész Világ beindítására.
Halgass meg Uram!
Szeretettel, Tiszti

Gergely István (Tiszti) és az Árvák – rövid film | Örökség




Gergely István (Tiszti) és az Árvák – rövid film

Példaértékű Gergely István ténykedése, törődése, Ember-sége.

És mit ad Isten:
Nem lehetnek lovagok, akik a moldvai magyar szót támogatják?!?

Oláh-Gál Elvira

Kizárta soraiból a Lázár Lovagrend Gergely István (Tiszti) csíksomlyói plébánost és munkatársát, Lux Istvánt, a Lázár-ház igazgatóját. Bűnük feltételezhetően az, hogy támogatják a moldvai magyarság anyanyelvi kultúráját. A Németországból küldött szűkszavú elektronikus levél csak a tényt közli, hogy felfüggesztették rendi tagságukat: Gergely tisztelendőt kápláni, Lux Istvánt lovagi minőségétől fosztották meg. A két érintett nem kívánta kommentálni, részletes indoklás hiányában, a történteket. Az előzményeket viszont nem titkolták.
A Lázár Lovagrend, amelynek nagypriorja Orleans-i Károly Fülöp herceg, az Anjou-ház leszármazottja, német és magyarországi tagjai révén jutott el Csíksomlyóra és támogatta a Csibész Alapítványt, amely az állami gondozásból kikerült árva gyermekeket fogadta be és építette nekik a Csibész-házakat. A lovagrend jelentősebb anyagi támogatást nyújtott a csíkszépvízi óvoda építéséhez, a csíksomlyói Fodor-ház felújításához és a csíkszeredai Lázár-ház létrehozásához. Gergely István lelkészt 1996-ban avatták a rend káplánjává Esztergomban, majd további erdélyi személyiségeket ütöttek lovaggá 2004 őszén Csíksomlyón.
A rendnek jó kapcsolatai vannak a iasi-i püspökséggel is. A problémák innen származnak, mert az utóbbi években a csíksomlyói plébános többször kapott figyelmeztetést a rend német előljáróitól, személyesen Axel Mittelstaedt-től, a rend romániai priorjától, hogy rendezze viszonyát a moldvai püspökséggel és fejezze be politikai tevékenységét. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy Tiszti ma is rendszeresen bejár Moldvába és magyernyelvű szentmisét tart templomon kívül, azokban a közösségekben, ahol ezt igénylik. Ezt a tevékenységét nem fejezte be, feltételezhetően ez váltotta ki a rend két csíksomlyói tagjának a kizárását.
Mint ismeretes, az utóbbi időben Gergely püspök és Axel Mittelstaedt között szoros viszony alakult ki, 2005-ben az utóbbi több látogatást is tett Iasi-ba. Ekkor az ottani püspökség honlapjának, az ercis-ro-nak adott interjúban külön hangsúlyozta, hogy a lovagrend tagjai „nem lehetnek radikális, fundamentalista pártok tagjai”. Feltehetően Mittelstaedt úr számára radikális, fundamentalista magatartást jelent, ha valaki a hívek anyanyelvén tart misét…
(Moldvai Magyarság)
Gergely István – "Tiszti"

Később pedig:

“A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség meghatározatlan ideig felfüggesztette Gergely István tisztelendő papi hivatásának gyakorlási jogát. A döntés április 15-étől hatályos, és bármikor feloldható – tájékoztatta a Krónikát Potyó Ferenc pápai káplán, általános érseki helynök. A felfüggesztés okát az egyházi méltóság nem kívánta részletezni, hiszen úgy véli, ez csupán Gergely István tiszteletesre és a főpásztorra tartozik.”
Teljes cikk ITT