Blogarchívum

2008. május 29., csütörtök

Székely Gyors az 1000 éves határon




Székely Gyors az 1000 éves határon, gyímesi határállomás és a 30-as számú MÁV őrház a határon

Építik az izraeli kaszinót - Tarlós segítségével, 20 év monopóliummal


2008-05-29. 07:35 Kuruc.info

Megnyerte a Pénzügyminisztérium által kiírt koncessziós pályázatot az izraeli Álomsziget Entertainment Zrt., ennek értelmében a társaság és a szaktárca 60 napig egyeztetnek a szerződés részleteiről. Ha meg tudnak állapodni, úgy legalább 20 évig ez lesz az egyetlen első kategóriás kaszinó a fővárosban, illetve Pest megyében.

Rajtengedélyt kapott a Hajógyári-szigetre tervezett az Álom Sziget részeként megvalósuló zsidó érdekeltségű kaszinó megépítéséhez az izraeli Plaza Centers tulajdonában lévő társaság. Az óriáskaszinó területe 35-40 ezer négyzetméter lesz, ahova 200 kártyaasztalt és akár több ezer nyerőgépet állítanak be. A héber gazdasági megszállást Tarlós István, Óbuda akkori polgármestere is segítette.

A lobbi idején a Főpolgármesteri Hivatalban az is elhangzott, hogy a III. kerületi önkormányzatnak is jóvá kell hagynia a tervet, különben a főváros nem tud mit kezdeni az izraeli javaslattal. Ekkor még Tarlós István volt Óbuda polgármestere, ekkoriban született az a III. kerületi döntés, hogy ha a főváros jóváhagyja, akkor a III. kerület is elfogadja az Álomsziget terveit.

A kizárólagos engedély 20 évre szól a koncessziós szerződés aláírásától, ami opcionálisan 10 évvel meghosszabbítható, a törvény előírása szerint ugyanis a kaszinó paraméterei megfelelnek az első kategóriás kaszinókkal szemben támasztott követelményeknek. Erre az időre a magyar kormány vállalta, hogy ekkora méretű kaszinó megnyitását nem engedélyezi Budapesten, illetve Pest megyében, a zsidók tehát ebben az iparágban is monopolhelyzetet élvezhetnek majd.

A most kihirdetett döntés csak a Pénzügyminisztérium által kiírt koncessziós pályázat megnyeréséről szól, a törvény szerint a nyertes Álomsziget Entertainment Zrt. és a tárca mostantól 60 napig tárgyalhat a részletekről, ezután írják alá a koncessziós szerződést. A tervek szerint a kaszinó legkorábban 2012-ben nyithatja meg kapuit.

A Hajógyári-sziget déli szigetcsúcsán 2003-ban adott el 4,6 milliárd forintért az ÁPV Rt.-től az egykori hajógyár területéből egy 32 hektáros részt. A hajógyári vagyonkezelő társaság 66 százalékos állami tulajdonrészét az izraeli Plaza Centers vásárolta meg. A 400 milliárd forint értékű magánbefektetés keretében a kaszinó mellett többek között szálloda, konferencia- és wellnessközpont, múzeumok, bevásárlóközpont és kiskereskedelmi egységek épülnek.

A Peresz által is kimondott felvásárlás eme beruházásának megvalósítását késleltetheti, hogy régészeti feltárásokat kell végezni, a szigeten találhatóak ugyanis a római kori Hadrianus-palota romjai. Az ehhez esetlegesen kapcsolódó leletek felkutatására most végzik a megelőző feltárásokat.

2008. május 28., szerda

Lélegzetvételenként 530 Ft jövedelem

Igen tisztelt Nyakó István!

Mint a jelenleg hatalmat bitorló tolvajbanda egyik vezéralakja, Ön most a nyugdíjasokat fenyegeti, hogy Orbán Viktor 15000 forinttal fogja csökkenteni ellátmányukat.
Kíváncsi vagyok, hogy a rengeteg korrupciós ügy után, ami az utóbbi időben nyilvánosságra került, lesz-e még valaki, aki elhiszi az Ön és hazudozó társai ijesztgetéseit.
Remélhetőleg, az alábbi néhány sor hamarosan el fog jutni Magyarország minden nyugdíjasához.

Lévay Atilla
A Justitia Bizottság tagja.


Gyurcsány Ferenc 1, azaz egy évi jövedelme a 3 millió koldus, a minimál bér alatt élők országában. A minimálbér 166-szorosa. /2005. 03. 27./
2004 (1 év) 100.000.000 Ft. Minimál bér 600.000 Ft. évente
12 hónap 8333333 Ft. havonta 50000 Ft. havonta
365 nap 273972 Ft. naponta 1644 Ft. naponta
24 óra 11415 Ft. óránként 68.5 Ft. óránként
60 perc 190 Ft. percenként 1.14 Ft. percenként  



Mennyi pénzre van egy embernek, vagy egy családnak szüksége havonta a tisztességes megélhetéshez a mai Magyarországon?

Hétmilliárd forint feletti éves jövedelmet vallott be az APEH-nek a magyar csúcsadózó 2005-ben. A gazdag ismeretlen 2,7 milliárd forint személyi jövedelemadót fizetett be - derült ki tegnap Szikora Jánosnak, az APEH elnökének tájékoztatásából. vg.hu Ez adózás után: Naponta: 11780821 Forint. Minden nap 24 órán át: 490867 Forint. Percenként: 8181 Forint.

A száz legnagyobb adófizető magánszemély átlagjövedelme 272 százalékkal 728 millióra növekedett 2004-hez képest.
Tizenhat évvel a kommunizmus bukása, a hőn óhajtott rendszerváltás, az idegen elnyomástól való felszabadulásunk után, valódi demokrácia, általános jólét és (jog) biztonság helyett, a kevesek mesebeli gazdagsága és a többség nagyon is valóságos nyomora néznek egymással farkasszemet! A hazudozó, tolvaj "becsapók" és az átvert, meglopott, "becsapottak" abszurd szappanszínháza zajlik a szemünk előtt. Ehhez még tegyük hozzá az utóbbi hónapok eszement, hisztérikusan brutális rendőr terrorját. És a "Nép" az "Istenadta Nép" még mindig nem vette észre, hogy a rövid néhány év alatt összeharácsolt sokmilliárdos vagyonok és a szegénységbe, teljes kiszolgáltatottságba taszított milliók között ok és okozati kapcsolat van. Ezeket a vagyonokat főleg azok az emberek halmozták fel, akiknek adott helyzetüknél fogva lehetőségük és kötelességük is lett volna mindannyiunk közös vagyonára vigyázni és ezt a gátlástalan rablást megakadályozni!

De egy sem volt közöttük, aki megálljt kiáltott volna!

És most sok esetben ugyanazok az emberek hoznak nevetséges cinikus döntéseket, becstelen módon szerzett milliárdos vagyonaik (hamis és ingatag) biztonságából, egyre kétségbeejtőbb filléres gondjainkkal kapcsolatban. (Gázáremelés, vizitdíj, gyógyszerárak, tandíj, stb..) Emberek! Itt már nem csak ellopott nemzeti vagyonunkról, több tízezer-milliárd forintról van szó, hanem létünkről, megmaradásunkról is! Lévay Atilla 2007. január


Röpke 12 év eredményei
Ma 12 évvel (2002) a kommunizmus bukása, a hőn óhajtott rendszerváltás az idegen elnyomástól való felszaba-DÚLÁSUNK után álljunk meg egy-egy pillanatra és nézzük meg eredményeinket.
Minden ilyen nagyságrendű változásnak vannak nyertesei és vesztesei.

Most csak a nyertesekről legyen szó, azok közül is csak egyről, Magyarország talán leggazdagabb polgáráról, arról se név szerint csak vagyona a Magyar Hírlap által feltételezett nagysága alapján.

40 milliárd Ft. 40.000.000.000 Ft.
40.000 millió Ft.
12 év = 144 hónap 277 millió Ft havonta
624 hét 64 millió Ft. hetente
4368 nap 9.15 millió Ft. naponta
104832 óra 381562 Ft. óránként (24-óra/nap)
6.289.920 perc 6359 Ft. Percenként
530 Ft. lélegzetvételenként (12/p)

Egy nyugalmi állapotban lévő egészséges ember percenként általában, 12 lélegzetet vesz. Ez 12 év alatt, 75479040 lélegzetvétel.

Mesebeli gazdagság és nagyon is valóságos nyomor néznek egymással farkasszemet! Üzenetértékű, hogy az ilyen vagyonokat összeharácsoló emberek ma nemhogy nem börtönben vannak, hanem sok esetben a közélet vezető egyéniségei. És a "Nép" az "Istenadta Nép" még mindig nem vette észre, hogy a rövid néhány év alatt összeharácsolt sokmilliárdos vagyonok és a szegénységbe, teljes kiszolgáltatottságba taszított milliók között ok és okozati kapcsolat van. Ezeket a vagyonokat az "esélyegyenlőség" nevében főleg azok az emberek halmozták fel, akiknek adott helyzetüknél fogva lehetőségük és kötelességük is lett volna mindannyiunk közös vagyonára vigyázni és ezt a gátlástalan rablást megakadályozni!

De egy sem volt közöttük, aki megálljt kiáltott volna!

Szocialista Milliárdosok? Milliárdos Szocialisták? Esélyegyenlőség?
Ebül szerzett vagyon ebül vész el!
Erkölcsi Hullák! Hová fog ez vezetni?
És nincs Magyarországon senki, aki végre szétkergetné őket!
/2002/2005

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

2008. május 27., kedd

A BÉKESZERZŐDÉS ÉS AZ ÁRVIZEK - Megbomlott a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya


Megbomlott a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya

   1920 óta húsz pusztító árvizet számláltak Kárpátalján.
   Sokan emlékszünk 1998 novemberére is, amikor a híradások főszereplője a Tisza volt. A Felső-Tisza vízgyűjtő területén az esőzések akkor az évszázad legnagyobb áradását okozták. A Felső-Tisza kárpátaljai szakaszán áttörte a gátat, és elárasztotta a partmenti települések jelentős részét. Az áradásnak kilencen estek áldozatul, köztük két gyermek. Teljesen víz alá került 118 település, harmincezer embert kellett kitelepíteni. Az ukrán elnök katasztrófa sújtotta térséggé nyilvánította a Magyarországgal határos megyét, mert az árvíz háromszázezer ember lakóhelyére terjedt ki.
   Súlyos volt a helyzet Kelet-Szlovákia déli csücskében, a Bodrogközben és az Ung-vidéken is. Romániában úgyszintén. A Tisza vízállása Máramaros északi részén egy méterrel haladta meg a veszélyesnek tartott szintet. Lakóházak százait, hidak sokaságát tette tönkre az áradás, és számos települést elzárt a külvilágtól. A Felső-Tisza magyarországi szakaszán, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein nyolcezer ember (katonák és civilek) példás összefogással védte a gátakat. A szakemberek jogszabályra hívatkozva akkor azt javasolták, hogy az áradáskor mért legmagasabb vízszinttől egy méter magasan meg kell emelni a védőgátat. Azóta - a védőgátak megerősítése és szintjének megemelése mellett - a Vásárhelyi-tervben meghatározott, a Tisza mentén tervezett víztározók építése is elkezdődőtt.

Fodor István kutatásai
Vajon elegendőek lesznek-e a tervezett árvízvédelmi intézkedések?
Megbízható választ csak az tud mondani, aki a gyakori árvizek okait vizsgálja.
A kérdésre PROF. DR. FODOR ISTVÁN, a nemzetközi hírű, nagytekintélyű kárpátaljai magyar botanikus tudós - akiről 2007. május 10-én, születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos emlékülésen emlékeztünk meg a Magyar Tudományos Akadémián - 2000. április 23-án, életének 93. esztendejében, Ungváron bekövetkezett halála előtt már évtizedekkel korábban kereste és meg is találta a választ. Véleménye szerint, a Kárpátalján történt gyakori árvízek nem természeti csapás következményei. Fő okuk a több, mint hetven éven át végzett rablógazdálkodásos fakitermelés. Az ember beavatkozott a természet ősi rendjébe, és tudatlanságában megbontotta a kialakult egyensúlyt.
   "Valaha hegyeinket hatalmas, összefüggő, szinte átjárhatatlan erdőségek borították... A vaskorszaki viharok pusztítása semmi ahhoz képest, amit az u.n. sztahanovista fakitermelők itt végeztek. Hamarosan lecsupaszították a Kárpátok gerincét, s megszüntették az addig szivacsként működő növénytakaró víztároló képességét. Így az eső akadálytalanul folyt a patakokba, ezek földuzzadva rohantak a folyókba, elöntve az árterületeket, s itt óriási károkat okozva. Reméltem, hogy a szovjet birodalom bukásával együtt ennek vége szakad, de sajnos keservesen csalódtam. Az ukrán erdőgazdasági minisztérium még nagyobb pusztítást irányzott elő a Kárpátok erdeiben: még a vízvédelmet és a városok levegőjének frissítését szolgáló erdőtelepítések vágását is elrendelte." - nyilatkozta a Magyarok Világlapjában 1994 márciusában.
   Fodor professzor hat évtizeden át küzdött és dolgozott az Északkeleti-Kárpátok növényvilágának megmentéséért. Az erdőállomány felső határának emelésére kidolgozott és szabadalmaztatott módszerével - amit az Ungvári Állami Egyetem és a Perecsenyi Erdőgazdaság szakembereivel közösen és eredményesen alkalmaztak a Róna-havason - bebizonyította, hogy a luc-, jegenye-, duglasz, cirbolya-, bükk-, juhar-, berkenye-csemetékből alakult új erdők idővel betöltik eredeti szerepüket: szivacsként magukba szívják a csapadékvizet, és csak fokozatosan engedik le a hegyoldalak alsóbb régióiba. Ma már igazolt az az állítása is, amely szerint "Ezen a módon jórészt meg lehet akadályozni azt, hogy a havasokon a források, a csermelyek és a patakok kiszáradjanak, illetőleg azt, hogy a hóolvadás és a nagy esőzések után a folyók évről évre nagyobb árhullámokat szállítsanak. Ezzel egyidejűleg - persze sok év alatt - a kedvező mikroklimatikus változások hatására a t undrai jellegűvé vált havasi rétek is 'megjavulnak', bár a területük csökken."
-2-

   Fodor professzor komplex szemléletmódja és kitartó, hat évtizedes kutatómunkájának eredményei igazolják, hogy az ERDŐSÍTÉS (az erdőállomány felső határának emelése) és az ÁRVÍZVÉDELEM egymástól elválaszthatatlan. Az árvízveszély mindaddig jelen van, amíg az erdőirtások folytatódnak. A híradások még ma is, a Kárpátok erdeinek tarvágásairól tudósítanak.
  
Gazdátlan a Kárpát-medence
   
   1920 óta nincs gazdája - pontosabban sok "gazdája" van! - a Kárpát-medencének.
A XX. századi békediktátumok következtében szerves környezeti kapcsolatai szétestek: természeti és földrajzi egysége megbomlott, a század végére végsőkig kihasználták. Az ökológiai hanyatlás állapotába került Európa páratlan szubrégiója.
   1920. június 4-én, a versailles-i Trianon-palotában aláírt békediktátum* folytán a Kárpát-medence környezetbiztonsági kockázata jelentősen megnőtt. A természeti és földrajzi egység szétdarabolásával együtt azonban az emberi felelősség is szétdarabolódott: az addig egy kéz igazgatta mező- és erdőgazdálkodás, a folyamszabályozás, és általában az egész vízgazdálkodás, az energia- és ipari termelés, a kereskedelem és a szállítás a békediktátummal megszünt.
   A Kárpátok (különösen az Északkeleti-Kárpátok) erdeinek esztelen pusztítása, az elkerülhetetlen folyószabályozások és mocsárlecsapolások, a mező-, erdő- és vízgazdálkodás egységének felbomlása, valamint a felszíni vizek, a levegő és a termőföld egyre növekvő szennyezése miatt a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya sérülékenyebb lett. A légkör egyértelmű felmelegedése miatt bekövetkező éghajlati változások, és annak hatásai tovább gyengítik a Kárpát-medence környezeti biztonságát.
  
A Kárpát-medence válaszút előtt áll!

   Vajon képesek leszünk-e arra, hogy - feleismervén a Kárpát-medence népeinek egymásra utaltságát és együvé tartozását - most először, igazán egymásra találjunk? Vagy Európa egyedülálló szubrégiója ismét a politkusok hataloméhes marakodásának színhelyévé és a tőkés társaságok szabad prédájává válik.

    Az elmúlt évek szomorú tapasztalatai is - mint például a tiszai árvizek, majd pedig a 2000 januárjában történt tiszai cianidszennyezés - vagy most, a Rosia Montana Gold Corporation nevű kanadai-román vegyesvállalat Verespatakra (a Maros vízgyűjtő területére) magas cianid szennyezéssel járó technológia alkalmazásával tervezett külszíni aranybányászati beruházás határokon átnyúló környezeti kockázatairól és a Kárpátok erdeinek tarvágásairól naponta érkező hírek különös módon mutatnak rá az egymástól való függőségünkre, egymásrautaltságunkra és az együttműködés sürgető szükségességére itt, a Kárpát-medencében.
   87 év után, ma már mindenki számára világos, hogy a szubrégió természeti-, földrajzi- és kulturális széttagoltsága veszélyezteti a jelen és a jövő nemzedékek jogosan elvárt életminőségét.
   Ezért a Kárpát-medencében élő népek, nemzetek közös történelmi gyökereire, a természettel való együttélésük évszázados tapasztalataira épülő szolidaritására és összefogására, a tudományágak együttműködésére, a civil társadalom, a tudományos-, politikai- és kulturális élet képviselőinek az eddiginél hatékonyabb közös tevékenységére, a térség természeti és földrajzi viszonyainak alapos ismeretére támaszkodó összehangolt, sürgős cselekvésre van szükség ahhoz, hogy megteremtsük és megőrizzük a Kárpát-medence környezeti biztonságát.

   Századunk, a XXI. század egyik legnagyobb kihívását feladatát jelenti a végsőkig kihasznált, az ökológiai hanyatlás állapotába került Kárpát-medence természeti és földrajzi egységének a helyreállítása és megőrzése, amely nemcsak Közép-Európa, de egész Európa békéjét, gazdasági és kulturális felvirágoztatását fogja szolgálni.
-3-

   
Csakis egy új, a nemzetek közötti párbeszédre és szolidáris együttműködésre épülő regionális megállapodás jelentheti a nagyhatalmi befolyástól mentes Kárpát-medence jövőjét.
Ha ez megvalósulna, akkor 87 év után ismét visszaállna a harmonia, és megvalósulna a mai életnél minőségileg jobb, emberhez méltóbb élet a Kárpát-medencében, és akkor ez a térség Európa közepe lenne, nemcsak földrajzi értelemben.

   Az Európai Unió keleti és déli bővítése felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az integráció a Kápát-medence jelenlegi, a békediktátumok okozta sajátos helyzetének pontos és alapos ismeretére, a legszigorúbban tudományos valóság feltárására, mélyreható, tudományos ismeretekre és a tapasztalatok átfogó elemzésére, s a lehetőségek ezekre épített felismerésére épülő politikai döntések alapján történik.
   A feladat azonban nagyobb horderejű, és sok tekintetben igényesen szakmaibb annál, semhogy a megoldás csak politikusokra bízhatnánk. Ezért az itt élő népek értelmiségi legjobbjainak kell összeülniük és megállapodásra jutniok egymással egy közös kárpát-medencei kultúra megteremtése dolgában.
   E gondolat jegyében és az elmúlt másfél évtized tapasztalataira alapozottan,
a (kiskunfélegyházi székhelyű) KÖZÉP-EURÓPA KLUB kezdeményezésére, a 2006. nevember 17-18-án, Kiskunfélegyházán "A Kárpát-medence környezetbiztonsága" címmel megrendezett konferencia résztvevői elfogadták a "Kárpát-medencei feladatok a 21. századra" elnevezésű program előkészítéséről szóló előterjesztést. A program kidolgozására és megvalósítására megalakítottuk a KÁRPÁT - MEDENCEI MUNKAKÖZÖSSÉGET a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi munkacsoportok részvételével. A MUNKAKÖZÖSSÉG kész együttműködni mindazokkal a kárpát-medencei kormányzati és civil szervezetekkel, a tudományos akadémiák kutató-fejlesztő intézeteivel és a felsőoktatási intézményekkel, amelyek azon fáradoznak, hogy a Kárpát-medence (mint természeti és földrajzi egység) teljes ökológiai rendszerében helyre álljon az egyensúly. Ezért a programban elsőbbséget kap a(z általam javasolt) TISZA ÁRVÍZVÉDELMI PROGRAMJÁ-nak is fontos részét képező KÁRPÁTI ERDŐVÉDELMI é s ERDŐTELEPÍTÉSI PROGRAM.

Kiskunfélegyháza, 2007. május 31.
        Kelemen József
        főtitkár
        KÖZÉP-EURÓPA KLUB

* Ma már tényekkel bizonyítható, hogy a Kárpát-medence természeti környezetének, természeti értékeinek pusztítása 1920. június 4-én kezdődött, amikor a nagyhatalmi győztes dicsőségvágy, ösztönök és érdekek vezérelte politikusok a versailles-i Trianon palotában aláírt békeszerződéssel természetellenesen és igazságtalanul, hamis okmányok alapján - ökológiai, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági és politikai ismeretek nélkül! - szétdarabolták, szétrombolták az addig egy központból igazgatott (irányított) természetes gazdaságföldrajzi egységet, a mező-, erdő- és vízgazdálkodást, a közlekedést, az ipart, a kereskedelmet és az energiatermelést.
A trianoni békeszerződés aláírásával azonban nemcsak a magyar nemzet, hanem valamennyi közép-európai nép tragédiája kezdődött el.
-4-

A Béketárgyalást Előkészítő Iroda vezetője, Gróf Teleki Pál irányításával készült MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI TÉRKÉPEKBEN (Hatodik átdolgozott kiadás 75 térképpel és 6 grafikonnal, magyar és angol nyelvű szöveggel) / 1921. Pallas Nyomda, Budapest/ atlasz kiáltó mementója a gazdasági kapcsolatok szétrombolásának. Gróf Teleki Pál az atlasz Bevezetőjében a követekezőket írta 1921 júliusában: "Ez az atlasz az u.n. békeconferentiára való előkészülésünk kapcsán született meg. Úgy mint minden akkor végzett munkánk - jegyzékek, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági, politikai és egyéb emlékiretok, térképek stb. - nem abban a reményben, hogy meg tudjuk változtatni a meghallgatásunk, de sőt hazánk viszonyainak ismerete nélkül rég kimondott, ránk készen váró ítéletet. A békeconferentia athmosphaerája más volt. Nem saját ítéletem, - szemtanú foglalta össze a következő, talán cynikusan hangzó szavakban annak működését: Összejöttek a győztes hatal mak politikusai, diplomatái s szakemberei és -vártak. Várták Wilsonban az újonnan alkotandó világrend Messiását. Mikor aztán megjött, lázas munka kezdődött. De dolgozni senki sem tudott. Mindenki belebotlott a mások tudatlanságába, s részben a saját magáéba. Főleg a gazdasági kérdésekben volt ez így. Ott a viszonyok ismerete nélkül nem lehetett eredményekre jutni. Ezalatt az ethnografusok papíron, a valósággal össze nem hasonlított dokumentumokon kezdtek dolgozni. Ez a munka négy fal közt gyorsan haladt s így lett az egyéb szempontok mellőzésével a döntés alapja.
   A mi argumentatiónk - nem a mi hibánkból, hacsak a háború előtti mulasztásainkat hazánk ismertetése terén és forradalmaink nem vesszük számításba - későn jött. De e célra talán korábban is hiába jött volna.
   Mi a jövőnek dolgoztunk. Ne vethesse szemünkre senki, hogy argumentumainkat elő nem adtuk. Másoké a felelősség Európa jövő nemzedékei előtt. Mert mi nemcsak hazánk érdekében dolgoztunk, "plaidieroztunk". Európa érdekét szolgálta munkánk, - abban a felismerésben, hogy Európa jövő békéjét és gazdasági felvirágzását csak olyan rendezés szolgálja, amely a viszonyok alapos ismeretén s a lehetőségek erre épített helyes felismerésén épül föl.
   Ezt a célt kívántuk szolgálni, amikor minden tendentiát kiküszöböltünk munkáinkból. A legszigorúbb tudományos valóságot tártuk fel. ......Mi munkánkkal ha a jelentől nem is vártunk semmit, vártunk s várunk a jövőtől. ....A történelemben a helyzetek, a megoldások nem kövülnek meg. A népek élete fejlődés, változás, amelynek irányát az embernél erősebb, állandóbb természeti tényezők és az emberekben kialakuló nézetek, közvélemények és ismeretek szabják meg. A közvélemények formálása, az ismeretek terjesztése feladatunk most.

   Az új határ, amely hazánk ezeréves képére borulva oly sok értéket szakít le, ne okozzon kétségbeesést. Viszont ha azt látjuk, hogy marad annyink, hogy valahogy meg tudunk élni, ez ne keltse a beletörődés hangulatát. Az idegenben pedig ne keltse azt a meggyőződést, hogy így is jól van. Az ő szemükben nemcsak Magyarországról van szó, de Európáról. Azt pedig a gazdasági kapcsolatok szétrombolása - melynek ez az atlasz kiáltó mementója - nem fogja felvirágoztatni.
   Az izgatott és rosszul értesült világtól egy nyugodtabb, jobban értesülthöz appellálunk, mert kezében vannak saját gyógyulásának s vele a mienknek lehetőségei."


   Gróf Teleki Pál szavaival egyezően, Lloyd George angol miniszterelnök, a trianoni békeszerződés egyik aláírója is elismerte 1928-ban, hogy "Mindazok az okmányok, amelyek a béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek, hazug és megtévesztőek voltak. Mi hamisítványok alapján határoztunk." (H. Pozzi: A háború visszatér 191. old. 2. bek. dr. Marjay Frigyes kiadása, 1935 / 1994 HOGYF EDITIO / Reprint: Szegedi Nyomda).

   Francois Mitterand, Franciaország köztársasági elnöke (1981-1995) pedig egy nemzetközi konferencián kijelentette: "....e század összes békeszerződései és különösen az 1914-1918-as háborút követő békeszerződés, kezdve a versailles-i szerződéssel, és ideértve az 1945-ös szerződést s mindazokat, amelyek ezeket követték, mind igazságtalan szerződések voltak, amelyek hogy kielégítsék a győztes dicsőségvágyát, hatalmi ösztöneit vagy közvetlen érdekeit, minden alkalommal figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. A jövendő háború drámája mindíg az előző békerendezés keretei között íródott."

2008. május 25., vasárnap

Gárdonyi Géza: Kingyes


Feszty Árpád időnként eltűnik a fővárosból. Eltűnik egy hétre, két hétre, olykor egy hónapra is. Ilyenkor a Bajza utcai műtermét zöld kárpitok borítják, s a két kis lompos, fehér komondor bánatosan pislog ki a vasrácsozaton át a járókelőkre.
Hová lett Feszty Árpád?
Kingyesen van.
Ez az ő tanyája. Nagyon szeretheti, mert sokat emlegeti. A beszédeiből tudtuk, hogy ez a tanya Komárom mellett van. Oda jár ő pihenni vagy elmélkedni.

A múlt nyár vége felé összebeszéltünk Pósa Lajossal, hogy meglepjük Feszty Árpádot. Komárom mindössze két óra Budapesthez, és Kingyes se lehet a világ végén. Megkérdeztük Lányi Gézát is, a népszínház kitűnő cimbalmosát, hogy nem volna-e kedve velünk jönni. Volt kedve. Magával hozott egy rengeteg nagy cimbalmot is. De ez még nem minden: hogy a kingyesi tanya teljesen meg legyen tisztelve, szmokingba öltözött és fekete nyakkendőt kötött, meg vakító fehérre vasalt inget: szóval olyan ruhában jött, aminőben hangversenyezni szokott. Igy indultunk útnak két órakor vidáman Komáromba.
Kiszállunk ott az állomáson, ráülünk egy fiákerre.
- Hova hajtsak – kérdi a kocsis.
- Kingyesre – feleljük azon a hangon, amelyen itt Budapesten azt szoktuk mondani a kocsisnak: a Városligetbe, vagy a szép Juhásznéhoz hajtson.
- Kingyes? – kérdi nagyot nézve a kocsis. – Hol van az, kérem?
- Ej még azt se tudja? Maga tán nem komáromi ember?
- De bizsony idevaló vagyok.
No, ha ezt nem tudja, majd tudja más. Sorra jártuk a kocsisokat: kérdeztünk urat, parasztot , kofát, katonát, rendőrt, gyereket, öreget, halászt, koldust és fináncot. Mindenik csak a fejét csóválja. Hírből sem ismerte Kingyest egyik se.
- Micsoda puszta lehet az – fakadt ki Lányi Géza.
Pósa arca elsötétült.
- Úgy látszik – dörmögte - , azért jöttünk, hogy vissza menjünk.
- Ha senki se tud a kingyesi pusztáról, a komáromi képviselő bizonyosan tud róla, mert vagy mellette, vagy ellene, de szavaztak onnan.
Fölkutattuk a várost, és a városban Tuba Jánost. Az ugyan elbámult, mikor betoppantunk a szobájába.
- Hát titeket mi szél fújt erre?
Aztán, hogy megmondtuk, felhúzta a szemöldökét, és gondolkodva nézett reánk.
- Kingyes, Kingyes – mondta - van ilyen puszta, én is voltam ott, csakhogy oda nem lehet elmenni.
- Már miért ne lehetne, ha te voltál ott! – dörrent fel Pósa Lajos.
- Azért, mert oda nem tudja más az utat, csak Feszty Árpád.
- No hát, mi oda elmegyünk.
Tuba János körülvakargatta rövidre nyírott, gömbölyű fejét, és némi levegőbe nézések után egy öreg udvarosért küldött el.
- Az – úgymond – az egyetlen ember, aki tudja az utat, az is csak Azért, mert a fia ott van az Árpád tanyáján, mindenes.
- Visszamentem a cimbalomverőkért – jegyezte meg búsan búsan Lányi Géza - , nem fogják megtalálni az öreget.
És úgy történt. Az öreg visszaköltözött a városból a pusztára. Mint később megtudtuk: azért ment vissza, mert úgymond: a városi emberek sokat beszélnek!
Igy már majdnem visszafordultunk, amikor a Lányi cimbalomverőinek élő cáfolatául megjelenik egy zsíros kalapú, vörös orrú és kender – szakállú fiákeros, és azt mondja, hog ő tudja az utat.
- Lehetetlen – mondja Tuba János
- Már mért volna lehetetlen – jegyzi meg Pósa - , az út azért út, mert járnak rajta.
Tuba mindazonáltal nem bízott a fiákerosban. Magyarázta a kocsisnak az utat alaposan. Emlékszem, hogy tömérdek sok jobbra és balra, le meg fől volt a beszédben. Ezenkívül említett neki két pusztát is: Kavát, meg Agyagost. A kocsis mindezekre komoly igeneket mondott, és rábólintott a fejével.
A cimbalomnak egy kétkerekű talyigát fogadtunk, magunknak pedig az ócska és rozoga fiákerbe ülve, délután öt órakor útnak indultunk.
Számításunk szerint hat és fél órakor oda kell érkeznünk. Vidámak voltunk. A két kocsist megtömtük szivarral. Arról beszélgettünk, hogy mekkorát néz majd Feszty Árpád, ha meglát bennünket. Az ő tanyáján még pesti ember nem hagyott nyomot. Ő maga emlegette, hogy az vadon – hely. Fát ott nem nyesnek, nádat ott nem vágnak. Csönd van. Festőnek való őstenyészet. A földgolyónak ez az egy pontja a legkedvesebb és legszebb neki. Itt pihen meg a lelke és itt alkot a fantáziája.
Félóra múlva elértük az első tanyát.
Az udvaron egy mezítlábas menyecske állott. Magot szórt a tyúkjainak.
- Micsoda puszta ez? – kérdeztük, a kocsit megállítva.
- Kava.
- Helyes úton vagyunk – mondottuk örömmel. – Hát jól megyünk – e Kingyesre, galambom?
- Kingyesre? Sohasem hallottam én annak hírét.
- Tán nem idevaló maga?
- Dehogynem, lelkem – felelte az asszony – itt születtem én, itt is halok meg.
Azzal tovább szórta az ocsút a tyúkjainak.
Ez egy kissé lehangolt bennünket. Különféle tekervényes utakon és töltéseken haladtunk által. Sehol egy ember, sehol egy ház, sehol egy szembejövő kocsi. Csak nedves, smaragdzöld legelők és vörhenyes nádasok, mozdulatlan nyárfák és fehérlő fűzesek, és megint kanyargó út. A nap lealkonyodik. A vöröslő égen vadludak repülnek át. Lányi azokat nézi.
- Talán a vacsorát nézed Géza?
- Dehogy azt. A ludak mind keresztbe repülnek előttünk.
No, amott fehérlik már az esti szürkületben a másik tanya. Az ott Agyagos. Igy mondta Tuba is, hogy előbb Kavát érjük, aztán agyagost, ami már szomszédja Kingyesnek. No, de ideje is már, hogy vacsorához jussunk. Öt perc múlva hogy bámul ránk Feszty Árpád.
Az út mellett egy ember üldögél. Valami karót farag.
- Micsoda tanya ez, atyafi?
- Kava, kérem alásan.
- Kava? Már hogy volna ez Kava?
- De bizony Kava. Én csak tudom talán.
- Tyű, az irgalmát, hiszen itt már voltunk egyszer.
- Persze hogy voltak az urak. Láttam, mikor jöttek az előbb. Hát hova indultak?
- Kingyesre.
A fejét rázta. Nem hallott róla.
- Kocsis – szóllott ekkor Pósa a felháborodásának és keserűségének legmályebb brúgóján – maga nem tudja az utat!
- De most már tudom – mondja a kocsis -, a keresztútnál tévedtem meg.
Egy darabig tanakodtunk, hogy bízhatunk-e a kocsisban. Én bíztam benne, Pósa nem bízott. Lányi bízott a kocsisban, de nem bízott a szerencsében. Van is abban valami, hogyha az ember a kapuból megy vissza a cimbalomverőkért.
- Csak a másik pusztát elérjük – szólt reménykedve Pósa – ott majd Árpádhoz igazítanak bennünket. A szomszédban csak tudnak tán Kingyesről.
Útközben aztán beesteledett. Szerencsére holdvilág volt, és az mutatta a sűrű nádasok között vezető, keskeny utat. De sehol egy eleven ember! Csak mély sötét árnyékok! Itt–ott egy borzas kísértet gyanánt felmeredő, fekete fűzfa. Ilyen lehetett az ország a tatárjárás után.
Balladai mélasággal ülünk a kocsin, amikor egyszer valami száraz földhányásra érkeztünk ás Lányi fölkiáltott:
- Dőlünk!
Mikor már az ünköt mondta, mindhárman benne voltunk az árokban. A kocsis az nem volt benne, az túlrepült rajta, s tán most is repülne, ha egy nagy nyárfa derekában meg nem kapaszkodik.
- Élsz-e Lajos? – kérdeztem Pósát, aki az esésben lavinaként gördült át fölöttem.
- Élek – felelte mély, komor komor hangon az árokból -, hát Lányi?
- Oda van a szép fehér ingem – felelte Lányi a keserűlapu közül - Összegyűrődött.
Azzal kimásztunk.
- Hallja maga – szólt ekkor Pósa, galléron ragadva a kocsist -, vallja meg, hogy sohasem járt erre!
- De bizonyisten jártam – felelte a kocsis -, csakhogy, kérem alásan, annak immáron tíz esztendeje.
- Hár hogy mert maga elindulni, ha már tíz esztendeje nem járt itten?
- Azt gondoltam, hogy tudom az utat – felelte a kocsis a fülét vakargatva.
- Tudtam én ezt előre – sóhajtott a cimbalmosunk -, az éjjel pappal is álmodtam.
- Én meg a farkasokkal – szólt Pósa sötéten.
A farkas szóra Lányi a nádasra nézett, és összeborzongott.
Fölsegítettük a kocsit az árokból, és  az alispánt, főispánt, szolgabírót, az egész vármegyét, hogy ilyen utat csináltattak a Feszty Árpád tanyájához.
- Gyerünk vissza – szólott Lányi -, Isten tudja mi lesz a cimbalommal itt a nádasok között.
- Kérem alásan – mondta a kocsis -, negyedóra múlva ott kell lennünk az agyagosi pusztán.
- Biztosan tudja? – kérdezte Pósa.
- Biztosan – felelte a kocsis.
Azonban félóra is eltelt anélkül, hogy mi a nádak fölött lebegő holdvilágon kívül egyéb világosságot láttunk volna. No, meg a szivarunk vége piroslott a sötétben.
Az est mindig mélyebb és árnyékosabb. A nádak mindig magasabbak. Olykor – olykor egy fahídon dökter által a lovak lába, azután ismét a puha, keskeny töltésúton megyünk. A két kocsi zörgés nélkül halad a fekete úton. Se előre, se hátra nem látunk mást, mint a rejtelmes sűrűségű nádast, és itt - ott egy- egy kis megcsillanó vizet.
- Milyen mély lehet ez a víz? – kérdezi Lányi Géza.
Senki se felel rá. Az útra olykor borzalmas susogással hajlong föl a nád. Mintha láthatatlan rémek hajtanák. Most nem növény a nádas, és nem fűzfa a fűzfa, hanem csodás alakzatú , mesebeli élőségek, amikben sötét értelem és, kísérti akarat van.
Egyszer csak egy kis rozoga fahídon megreccsen alattunk a kocsi, és mi nagy recsegés - ropogás között az egész világot érezzük szakadni alattunk.
- No, most végünk van!
A rozzant, vén híd beroskadt a kerekek alatt. Az egész híd-e , vagy csak egy része? Vagy a kocsi törött össze? Az első pillanatban nem tudjuk.
Átmászunk a kocsiernyőn.
A kocsis a fejét vakarja: a kocsinak a hátsó két kereke beleroskadt a hídba.
- Ember! – kiáltja elkeseredett haraggal Pósa – vallaj meg, hogy maga nem tudja az utat!
- Persze hogy nem tudom – fakadt ki kétségbeesetten a kocsis.
- Hát akkor hogy mert elindulni velünk!
- Azt hittem, hogy a képviselő urunk tudja.
No, szépen vagyunk. Éjjel egy emberlakatlan, vad sötét nádasnak rengetegében, oldalt mély vizek és kísértet – sóhajtozást hallató, mérhetetlen nádasok Között – ennek a fele se tréfa!
Viaszgyújtókkal megvizsgáltuk a kocsit, hogy érdemes-e kiemelni, ha lehet. Sok törés volt rajta. A sárfogó az egyik oldalon forgáccsá zúzódott, de a keréknek ,meg a tengelynek talán nem is esett baja.
Azzal a két kocsis meg mi hárman nekiállottunk, és kiemeltük a fiákert az útról.
- Hála Istennek, mehetünk – mondja Lányi -, de hova?
- Valahova majd csak kilyukadunk – felelte a kocsis.
Azzal elindultunk újra az őskorszaki nád két mozgó fala között, az ismeretlen mocsárvíznek keskeny, hangnyelő, puha útján a végtelennek látszó, sötét nemtudomságba. Ez a dante útja egyik pokolból a másikba.
No, aztán itt kezdett rám is zuhogni az áldás. Pósa nagybőjti prédikációt rögtönzött reám azért a meggondolatlan ötletemért, hogy így vaktában fölkeressünk egy ilyen tanyát, amit a komáromiak sem ismernek. Lányi meg fölsóhajtott:
- Istenem, istenem, hát ezért tanultam én a cimbalom – művészetet, ezért szenvedtem és éltem negyvenegy esztendeig, hogy e vad pocsolya legyen a temetőm?
- Hát a gyermekköltészet kutya? – szólt Pósa is. – Ez aztán méltó befejezése lesz az én költői pályámnak.
- És éppen most – folytatta Lányi -, mikor minden adósságomat kifizettem. De megálmodtam én ezt, megálmodtam!
Aztán arról beszélgettünk, hogy a Kingyes tanya tán nem is létezik. Már hogy is lakhatna valaki ilyen vad nádasok között. Feszty csak elgondolta, hogy neki tanyája van, mint az obsitos baka, mikor a lovát emlegeti.
A hold már akkor csaknem a fejünk fölött járt. Szemtelenül nevette, hogy micsoda aggodalmak között kocsikázunk. Vajon hol állunk meg? Meglehet, hogy ez az út belevész valahol a mocsárba. Soha még két író meg egy cimbalmos így el nem végződött a világon! És megyünk tovább a puha úton, a fekete éjszakában, tragikus csöndességben...
Végre egyszer kutyaugatás hangzik nem is messze tőlünk. Micsoda üresség a Patti vagy a Ney Dávid éneke most e kutyaugatáshoz képest.
A sötétből ember jön elő.
- Hol vagyunk?
- Agyagoson.
- No, hálaistennek!
- Hova mennek az urak?
- Kingyesre.
- Kingyesre?
- Csak ismeri tán?
- Nem én, uram.
- Nem-e?
- Nem.
- Tán nem idevaló.
- Hát hova való vónék?!
- Itt kell annak lenni!
- Nincs az, uram.
- Szomszédság, ne beszéljen!
- Szomszédság?
- A Feszty Árpád úr tanyája.
- Az Árpád úré?
- Azé, azé. Hát azt tudja hol van?
- Azt tudom.
Egy ilyen hangra szabadulhatnak föl az elkárhozottak a purgatóriumból.
- No, ha tudja, hát menjen a lovak előtt. Megfizetjük. 
Igy jutottunk el aztán a Feszty Árpád útjára. Meg is jött a kedvünk. Nótáztunk. A Feszty ablaka világított. Még ébren van! És a két kocsi begördült a kis náddal tanyaház udvarára.
Feszty Árpád csakugyan otthon volt. Az ágyban olvasgatva hallgatódzott a nótára.
- Vajon kik járnak erre? – tűnődött magában – bizonyosan betyárok.
És mikor a mi kocsink bejárt a tanyára, Feszty Árpád ott állt már elmeredő szemmel az ajtóban. A kezében két rengeteg nagy, rozsdás pisztoly lógott.
No aztán, hogy micsoda regényes hely az a Kingyes, és hogy mit csináltunk mi ott három napig, azt nem mondom el. Kingyes maradjon fölfedezetlen és ismeretlen rejteke Feszty Árpádnak. Az ott időzésünk történetét pedig őrizze meg szintén kedves közös emlékünk gyanánt az a közösen csinált vers a mestergerendán, amely így kezdődik:
1894.szept.12.13.14

.
Itt mulatott három ember, azaz négy.
És így végződik:
Ilyet nem látott a Kárpát!
Isten veled, Feszty Árpád!
Gárdonyi Géza

Feszty Árpád hajdani kingyesi tanyájának mestergerendáján található feliratok

Feszty Árpád hajdani kingyesi tanyájának mestergerendáján található feliratok



A család ősei a XVIII században az ausztriai Linz mellől származnak el. A Réhrenbeck család teljesen elmagyarosodik. Feszty Sziveszter a XIX század derekán Vágvecséről Ógyallára telepedett A Szilveszter névből alakul ki a magyar Feszty név.1945 – ig a család meghatározó erővel bírt Martoson. Birtokaik Martoson és környékén terültek el. Nemességet I. Ferenc József magyar királytól kaptak. A Fesztyek révén indul meg a valós mezőgazdálkodás Martos környékén. Legfőképp a dohány, gyümölcs és paprika termesztésével foglalkoztak. Hat fiúgyermeknek adott életet Szilveszter felesége Jozefa asszony. Adolf építész, Lajos Jogász, Gyula építész, István huszártiszt, Béla miniszteri Tanácsos, Árpád festőművész lett.
Jókai Mór ösztökélésére Feszty Árpád a millenniumra megfesti a magyarok bejövetele körképét. Műtermet Martos mellett Kingyes pusztán épít magának., amelynek a mestergerendáján található feliratokat baráti köre örök emlékként hagyott hátra számunkra.
Akik e tanyára ellátogattak a teljesség szigora nélkül:
Jókai Mór, Reményi Béla,Révay, Gárdonyi Géza, Lányi Géza, Bársony István, Laborfalvy Róza, Komáromi Kacz Endre, Komáromi Kazc Endréné, Reznyák Bertalan, Tuba Lajos, Csepy Dániel, Kaffka László, Ignótus, Ordódy Vilmos, Dankó Pista, Jankovics Marcell, Gőre Gábor, Jászai Mari, Balogh Imre, Sipulusz, Benczúr Gyula, Bródy Sándor, Hevesy Lajos, Zákó Milán, Sélley Sándor, Kajnyik Béla, Mécs László, Horváth Ajtics Dezső, Haliczky Z. Béla

A mestergerendán található feliratok:




1894 szeptember hó tizenhárom, tizennégy
Itt mulatott három ember, az az négy
Lányi Géza cimbalmozott
Gárdonyi meg ugrándozott
Vidám volt a nádas határ
Pósa dalolt mint a madár
Ilyet nem látott a Kárpát
Isten veled Feszty Árpád!



1894 Szeptember hó 15 és 16
Itt mulatott három ember meg egy pap
Csepi Dani Reznyák Berci és Tuba
Vígság után merültenek nagy búba.
Szives lévén a kínálat
Oly nagyokat ők ivának
Hogy elfogyott a boruk
Igy lőn szomoru soruk
Söröd sincsen bár sok az árpád
Isten veled Feszty Árpád



1894 Szeptember hó 18
Nem írhatunk tele van már minden polc
Jókai Mór Ordódy és Jankovics
Feszty Béla s Balogh Imre a hamis.



Másodszor is itten voltam
Örömömben majd megholtam
A tanyádnak egy hibája
Nappal sincsen éjszakája.
1895 máj.12; Göre Gábor



95. május 1.
Amíg élek ide vissza vágyom
Bársony Pista



95 November hó három
Bár rossz út volt a határon
Két merész hölgy egy batáron
Mégis kijött mindenáron



95 Május tizenhárom
A kirándulásból nem lett károm
A második meghívást várom
Sipulusz



Nem repülünk a légbe
Feljutottunk az égbe
Dankó Pista



Éppen ma hat éve, mintha csak most lenne
Zajos volt a hajlék és mi vigak benne
Újra itt vagyunk, de régi kedvünk nincs itt
Búsan nyitogatjuk a ház rozsdás kilincsit
Mosolygó verőfény, s jó bor, mind hiába
Messze van Árpádunk, künn Itáliába
1900. szeptember.16; Tuba János



Augusztus hét
Maradunk még
Bródy Sándor



Sok levest ettem
Beteg sem lettem
Szakács Bródy fejére
Szép koszorút tettem
99 Augusztus 7.; F.B.



Vesém az nincsen de,
Van vágyakozó szívem
Vissza jövök!!! Kaffka Laci
95.IX.29




1899. Júl. 5-én
Itt voltunk Aladár Miska meg én
Egy gazdag meg kettő a szegény
Lenne ő szegény
Ha lehetne legény.
Feszty Béla



Versem az nincs
De van egy panamám
Hevesy Lajos 1907 Okt.7.



1899 Szept. hó 16
Még sokszor ránk virradt
Sélley S. Jankovocs, Feszty Béla



Búsan vagyok, - búsan vagyok
Az öreg megházasodott
Pedig Árpád itten volna
Anyóst kapott azt gyászolja
1899 Szept. 25. Feszty Béla



Pusztulóban Kingyes ország
Már az ellen nincs orvosság
Erről írtak hajdanában
Nappal sincsen éjszakája
Gólya, daru messze elszáll
Árpád urunk merre jár?



Nyolcadik ma augusztus
Vizet inni nem gusztus
1910 Kajnik Béla



A levelesi tóba jár hébe – hóba
Rémséges a szunyog benne
Isten verte Ki oda ment.
1910. VIII. 8.



Ide sokszor visszajönni kiván
A sajkás fejedelem Zákó Milán
1912.VIII.21



/B.B./
25-ig csak felvitted
Kedves Béla de megnyögted
A törkölynél jobb a máslás
Októberben viszontlátás
1907 szeptember



Az alábbi feliratok már Feszty Árpád halála /1914 Június 1. Pünkösd/ után keltek.



Nomád élet…Isten veled!
Itt hagylak… Beteltem veled
1915 Júli.16-19
Komáromi Kacz Endréné




Egykor Apollónak fiait fogadá be
E tanya és e szobák, s bent a baráti meleg
Ám de a MÚSA a zajtól a puskadörejtől elillant
S most NIMRÓD fiai isznak e lombok alatt
1915 VII.29.
Komáromi Kacz Endre




Ha befordulsz egyszer is Kingyesre
Emléke örökre ott marad majd a szívedbe
1922,Máj.20.
Horváth Ajtics Dezső




Kingyes, légy ismét szép hazánknak gyöngye!!!
1922.Május.20.
Haliczky Z.Béla




Mécs László 1935 Okt.25



1931 Május 17
Minden gondolatom most is az Övé
Aki nekem a boldogságot jelentette.
Zümmögő méhek, susogó nyárfák között
Érzem szellemét,
Mely itt is velem van.
F – né



Ezen kívül még több vers és aláírás.
Az első oldalon lévő három vers a szoba mestergerendáján van végig írva ceruzával.
A továbbiak, a többi gerendákon még láthatóak. (Feszty István leírása alapján)
Napjainkban a mestergerenda a komáromi Duna Menti Múzeumban van elhelyezve.
Megj. Katona István
http://fesztypark.sk

2008. május 23., péntek

Titokzatos gyógyszercég az NBH listáján

Titokzatos gyógyszercég az NBH listáján
2008. 05. 22., 13:37 [origo]

A Teva izraeli gyógyszercég magyar leányvállalata is szerepel azon a listán, amely a nemzetbiztonsági szolgálatok által különleges eszközökkel védett cégeket, intézményeket sorolja fel. A listán szereplő szinte összes cég stratégiai feladatot lát el, ott a Mol, a minisztériumi épületek, a Parlament, a honvédelmi tárca cégei.

A Teva kakukktojás: fő profilja az utángyártott gyógyszerek készítése. Se a cég, se a titkosszolgálatok felügyelő miniszter, se a kormányszóvivői iroda nem árult el semmit arról, miért szerepel a cég listán. Arra sem reagáltak érdemben, hogy a cég és a magyar állam között van-e érvényben valamilyen stratégiai szerződés. Forrás: MTI

A Teva gyógyszergyár is szerepel azok között a kiemelt fontosságú magyarországi létesítmények között, amelyek nemzetbiztonsági védelmet élveznek. A gyógyszereket gyártó cég 2006-ban került fel a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) által védett intézmények közé. Az erről szóló döntést maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök írta alá.

Az NBH által védett intézmények listája azt követően vált nyilvánossá, hogy Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter április végén feloldotta az erről szóló kormányhatározat titkosítását. A Fidesz ugyanis azt állította: a kormány azért akarja nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vonni az önkormányzatokat, hogy a megszerzett információkkal politikusokat zsarolhasson meg. A kormány a határozat titkosságának feloldásával próbálta cáfolni az ellenzék állítását.

A 12 oldalas dokumentumból az derült ki, hogy először a Horn-kormány idején állították össze azoknak az intézmények a listáját, amelyekre a titkosszolgálatok vigyáznak, illetve vigyázhatnak, ha azok kérik. Később ezt 2003-ban Medgyessy Péter kormányfő, majd Gyurcsány Ferenc módosítatta kétszer. A listán állami hivatalok - Országgyűlés, Magyar Nemzeti Bank, minisztériumok épületei -, illetve stratégiai szerepet betöltő vállalatok - Mol, Malév, MÁV, Dunaferr, Rába, Fég-Army, Fővárosi Vízművek - szerepelnek.

A kormányhatározatban szereplő szinte valamennyi intézménynél egyértelmű a védelem oka, ez alól egyetlen kivétel van, ez pedig a Teva. A listán az izraeli gyógyszergyártó magyar leányvállalata szerepel. A cég különleges eszközzel történő őrzése azért érdekes, mert nem új gyógyszereket állít elő, fő profilja a szabadalmi jogoktól mentes utángyártott - úgynevezett generikus - készítmények előállítása. A Tevát a magyar és a külföldi sajtóban is úgy tartják számon, mint a világ legnagyobb, generikus gyógyszereket gyártó cége, és ezzel maga a cég is büszkélkedik honlapján. Viszont a Teva nem tagja például az új fejlesztésű - originális - gyógyszerek gyártására nagyobb hangsúlyt fektető cégeket tömörítő Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének.

A céget hétfőn kerestük meg, arra voltunk kíváncsiak, mi indokolja a nemzetbiztonsági védelmet. A Teva többször közölte, válaszolnak, szerda délután végül a cég vezérigazgatója annyit közölt levélben: "a Teva Magyarország Zrt. az Ön által felvetett kérdésekben nem kíván nyilatkozni".

Megkerestük a titkosszolgálatokat felügyelő minisztériumot is. Szilvásy György titkársága mindössze annyit közölt, hogy az NBH kockázatelemzés alapján dönti el, mely intézmény őrzésében vesz részt. A miniszter titkársága arra nem volt hajlandó válaszolni, hogy a Teva esetén miért van erre szükség. Nem árulták el azt sem, hogy a gyógyszercég fordult-e a kormányhoz, vagy a titkosszolgálatok maguktól rendelték-e el a védelmet.

Kérdéseinket feltettük a kormányszóvivői irodának is, de itt csak annyit mondtak: konkrét cégekről nem áll modjukban felvilágosítást adni.

Az innovatív gyógyszergyártással foglalkozó Richter Gedeon és Sanofi-Aventis/Chinoin az [origo]-val azt közölte: érthetetlennek tartják a Teva őrzését. Mindkét cég sajtóosztályán azt állították: ők nem élveznek nemzetbiztonsági védelmet. A gyógyszercégek szerint nem a gyógyszergyártás az oka a Teva védelmének, konkrétumot azonban nem mondtak.

Egy, a nemzetbiztonsági kérdésekben jártas, neve elhallgatását kérő fideszes politikus szerint elképzelhető, hogy a vállalat szerződéses viszonyban áll a kormánnyal. Egy katasztrófa vagy háború esetén ugyanis a kormánynak biztosítania kell a szükséges alapvető gyógyszereket a lakosság számára. Az [origo]-nak nyilatkozó politikus szerint elképzelhető, hogy a kormány erre szerződött a céggel. A cég elutasító írásos válasza után telefonon arra kértük a Teva sajtőfőnökét, hogy erősítse meg vagy cáfolja ezt az információt, erre azonban nem volt hajlandó, mindössze korábbi válaszukat emlegette.

A Teva korábban működött már együtt a kormánnyal: a gyógyszerhamisítás elleni eljárásokat - például dobozba épített chip - a Magyar Állami nyomda tavaly a Tevával közösen tesztelte.

A Tevának 50 országban van közvetlen képviselete, 25 országban gyártóhelye, 18 országban kutató-fejlesztő központja. A cég terjeszkedésére jellemző, hogy az utóbbi közel 30 évben szinte minden esztendőben megvett egy-egy vállalatot. Magyarországon 16 éve van jelen.

Korrupedia

http://www1.korrupedia.hu/index.php/Kezd%C5%91lap
Egyelőre még elérhető weboldal, amely az eddig ismert korrupciós ügyeket tartalmazza.
A sajátos lexikon létrehozása annak a bizonyítására jött létre, hogy láthassuk, VAN pénze az országnak, csak nem a megfelelő helyen...
A lexikon wikipédia-szerűen bővíthető.


SZOCIALISTA-SZABADDEMOKRATA KORRUPCIÓS LEXIKON

Köszöntünk az áltanulmányok, a törvénytelen közbeszerzések, a túlszámlázott baráti megrendelések és az áron alul értékesített ingatlanok világában. Folyamatosan bővülő lexikonunkban minderre és még sok más közpénzlenyúlási technikára találhatsz példát. Végre itt az alkalom, hogy betekintést nyerj a szocialista-szabaddemokrata hatalomgyakorlás kulisszatitkaiba. Megismerheted az MSZP-s és az SZDSZ-es politikusok cselekedeteinek fő mozgatórugóit, a pénz iránti rajongásuk hatalmas erejét. Ha már hozzászoktál, hogy nem tudják megoldani az ország előtt álló feladatokat, most meg fogsz lepődni, látni fogod, hogy ugyanazok az emberek nagyon is leleményesek és tettrekészek, amikor a háttérben a saját vagyonuk gyarapításán fáradoznak. Ha eleget forgatod a lexikont, óriási tudásra tehetsz szert: részleteiben és teljességében is feltárul előtted, hogy miért vált Magyarország 2002 óta a térség éllovasából az Európai Unió sereghajtójává. Lexikonunkat böngészve úgy érzed, hogy az elmúlt nyolc évben néhányan túl sokat nyertek, az ország pedig túl sokat vesztett? Nem véletlen...

 

Új szócikkek

Moszkvai kirendeltség: 11 milliárdos kár

Tátrai előzetesben

Nokiás doboz után boríték

Malév-ügy

Korrupciós hálózat a HM-ben

A BRFK szerint bűnszervezet volt

Betűrendben