Blogarchívum

2008. október 31., péntek

Kérdezz, felelek a népszavazás dolgairól - Mikor érvényes a szavazás? (3)

http://mkdsz.hu/content/view/8406/203/
 Népszavazás:
Itt kikalkulálható az eredmény!

Hírtallózó

Megnyitják Recsket?
Aláírásgyűjtés indulhat a parlament szétkergetéséért

2008-10-30 15:56 Jobbik.Net

Az Alkotmánybíróság helybenhagyta az OVB korábbi határozatát, ami megengedte, hogy aláírásgyűjtésbe kezdjenek a parlament feloszlatásáért. Ha 50 ezren aláírják, akkor a parlamentnek napirendre kell vennie önmaga feloszlatását.

Az Alkotmánybíróság szerint is lehet aláírást gyűjteni annak érdekében, hogy a parlament oszlassa fel magát. Korábban az Országos Választási Bizottság (OVB) már engedélyezte a népi kezdeményezést. A népi kezdeményezés azt jelenti, hogy ha 50 ezer ember két hónapon belül aláírja az íveket, akkor a parlamentnek kötelessége napirendre vennie a témát. A mostani esetben az alábbi szöveget lehet aláírni: "Kezdeményezzük, hogy a 2006-ban alakult Országgyűlés kimondja a feloszlatását."

Három alkotmánybíró nem értett egyet a döntéssel, ezért ők különvéleményüket is megjelentették. Bragyova András, Holló András és Kiss László szerint népi kezdeményezés csak törvény megalkotásra irányulhat.

Bragyova szerint az Alkotmánybíróság mostani döntése azért is helytelen, mert ez alapján bármilyen hülyeség napirendre vételére rá lehet kényszeríteni a parlamentet. Például "a Mormon könyve megtárgyalását éppúgy, mint a Hungarizmus programját, vagy egy, az UFO-król szóló jelentést, netán a Pythagorász tételt, vagy a sumér-magyar rokonság kérdését." - írja Bragyova.

Szeptemberben az MDF javaslatára már szavazott a parlament önmaga feloszlatásáról, de az MSZP, az SZDSZ és a független képviselők szavazataival a képviselők többsége elutasította a javaslatot.
index.hu



Az Országgyűlés feloszlatására irányuló népi kezdeményezésről

Az Alkotmánybíróság 2008. október 28-i, 527/H/2008. AB határozatával (http://www.mkab.hu/content/hu/frisshat/05270804.htm) szabad utat nyitott a Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány "Kezdeményezzük, hogy a 2006-ban alakult Országgyűlés kimondja a feloszlását." c. népi kezdeményezést indító aláírásgyűjtésének.

Az Alkotmánybíróság egy figyelemelterelő gumicsont köztudatba történő dobására adta ezzel a határozattal áldását,
mert:
ez az aláírásgyűjtés véleménynyilvánító és nem ügydöntü jellegű.

Magyarul: az aláírások hatására az országgyűlés dönti el, hogy feloszlatja-e önmagát. Ezt szeptemberben az MDF kezdeményezte, de az Országgylés elutasította. A "nemet" mondó képviselők érdeke nemhogy gyengült volna ebben a témában (is), hanem erősödött.

Azért, hogy lássuk: mi a következménye Magyarországon annak, hogy az önigazgatás (szubszidiaritás) csonkítása hogyan teszi látszattá a demokráciát, mindenki szíves figyelmébe ajánlom az 1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 28/C. §-ának alábbi pontját:

(5) Nem lehet országos népszavazást tartani:
....
e) az Országgyűlés feloszlásáról.

Kelt Szegeden, 2008. október 30-án.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:
Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája.

"Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában megállapította, hogy az Országgyűlést a népi kezdeményezés nem köti oly módon, mint a legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére elrendelt ügydöntő és eredményes népszavazás alapján hozott döntés [Alkotmány 28/C. § (3) bekezdés]. Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlés Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének - az Alkotmányban rögzített - korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Népi kezdeményezés esetén ezzel szemben az Országgyűlésnek a kérdés napirendre tűzésére, megtárgyalására és döntéshozatalra van kötelezettsége, de ennek a döntésnek a tartalmát a népi kezdeményezés nem köti meg, nem egy kötelező döntés meghozatalára szól. Éppen ezért a népi kezdeményezésnek mindaddig, amíg az alkotmányosság keretében marad - ellentétben a népszavazással - az Alkotmányban megfogalmazott tárgyköri korlátja nincs, és a kérdésnek nem kell konkrét jogalkotási kötelezettséget megfogalmaznia."
(527/H/2008. AB határozat)

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Kövér László: előre hozott választás kell!
2008-10-30 Magyar Hírlap

"Az, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig itt rontja a levegőt a politikában, a kormány élén, egész egyszerűen abszurd, példátlan. Ilyen a világon demokratikus körülmények között nincs" - mondta Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke tegnap egy szegedi fórumon. Kövér szerint a megoldás az előre hozott választás.

Kövér a fórumon kiemelte: a többi uniós tagországtól eltérően csak hazánk próbálja megszorításokkal elkerülni a pénzügyi csődöt. Úgy vélte, rövid távon lehet, hogy sikeres a megszorítás, de nem állítja növekedési pályára az országot. A fideszes politikus szerint abból "a mély adósságcsapdából, amelybe újra belelöktek bennünket a kormányzó politikusok Gyurcsány Ferenccel az élen" nem lehet másképpen kikeveredni, csak ha minél több ember termel minél több értéket, ami után adót fizet.

A politikus elítélte, hogy ugyanazok kérik az ország lakosságának türelmét és a megszorítások elviselését, akik ebbe a gödörbe löktek bennünket.

Annak pedig, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítségére szorulunk, nagy ára van az ország nemzetközi megítélése szempontjából: Ukrajnával, Pakisztánnal, Fehéroroszországgal kerültünk egy szintre. Ráadásul, ha a hitelkeretből egy forintot sem hívunk le - ami nem valószínű -, a rendelkezésre állási díj akkor is évi 15 milliárd forint. A hitelvesztett jelenlegi garnitúrát, amellyel az ország Kövér László szerint nem lesz képes még egyszer növekedési pályára kerülni, újra cserélné egy előre hozott választáson.
(MH)

Heves megye a Hospinvestnek adta a Markhot Ferenc kórházat

Néma gyertyagyújtás: Heves megye a Hospinvestnek adta a Markhot Ferenc kórházat

Pesti: Az egri események megmutatták az MSZP valódi arcát (+videó)

http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=6825

A Fidesz szakpolitikusa szerint az egri megyei kórház működtetésének magánosítását övező botrányok megmutatták a szocialisták valódi arcát. Pesti Imre nem tartja egyedinek a történteket, amelyeket párhuzamba állított a budapesti kórházösszevonások ugyancsak MSZP-s tervével.

Cser Ágnes beperelte a helyi szocialistákat

2008. október 30., csütörtök

Mindenkinek




Levélben kérték, hogy küldjem tovább. Legyen...

Vannak akik emlékeznek: idén 70 éves a dicsőséges első bécsi döntés

Voltunk Atilla és Árpád népe, rettegett és tisztelt bennünket az egész világ. Mikor azonban a széthúzás ütötte fel a fejét, az ellenségeink mindig kihaló és vesztes fajnak tituláltak bennünket! De nem! Mi itt vagyunk és itt is maradunk, hiszen ez a mi hazánk, Magyarország a magyaroké! Az örökségünk! Őseink, szeretteink harcoltak érte, ezért nekünk kötelességünk óvni és vigyázni rá! Szeretnénk minden hazaszerető magyar figyelmét felhívni arra, hogy 2008. november 2-án 70 éves évfordulója lesz a dicsőséges bécsi döntésnek, ami a trianoni határokat ideiglenesen megváltoztatta és sok magyar ember életébe reményt hozott. Ezért civil szervezésben 2008. november 2-án elindulunk a Felvidékre és egy szál virágot helyezünk el a bécsi döntés által kijelölt határvonalon.

Idén 70 éves a dicsőséges bécsi döntés!

A trianoni békeszerződés után a magyar politika fő célja a területi revízió lett! Az első bécsi döntést Németország és Olaszország írta alá a müncheni egyezményen. Az 1938. szeptember 29-én létrejött többoldalú nemzetközi megállapodáson Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország vett részt, amelynek eredménye Csehszlovákia felosztása lett.
1938. október 9-13. között került sor a magyar–csehszlovák tárgyalásokra, melyek célja lényegében az etnikai alapokon nyugvó területi revízió megvalósítása volt. Magyarországot Kánya Kálmán külügy- és Teleki Pál oktatásügyi miniszter képviselte Komáromban. Kölcsönös megállapodás híján, a tárgyalások végeztével a két ország 1938. október 29-én kérte a müncheni egyezményt aláíró nagyhatalmak döntőbíráskodását. Mivel Nagy-Britannia és Franciaország érdektelenségre hivatkozva kivonta magát a döntéshozatalból, a békeidőben született első bécsi döntést az európai nagyhatalmak (beleértve Nagy-Britanniát és Franciaországot) ekkor még nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el. Csak a II. világháború folyamán változtatták meg álláspontjukat. A döntőbírók Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszterek voltak. A Magyar Királyság az I. világháborút lezáró trianoni béke (1920.06.04.) által elvett felvidékünk a Csehszlovákiához csatolt ( 61.633 km², az ország 18,9%-a) területeiből visszakapott 11.927 km²- t, zömében Csehszlovákia (pontosabban az akkor már autonóm Szlovákia) déli részét. Az átkerült 1 millió 62 ezer lakosnak 84%-a volt magyar és kb. 10%-a szlovák, és kb: 67.000 magyar maradt a szlovák oldalon. Emellett a Szlovákiában maradt 89.000 főnyi zsidó lakosság többsége is magyar anyanyelvűnek vallotta magát.
1938.11 03-án az Országgyűlés beiktatja az újraegyesülést. 1938:XXXIV. törvénycikkel
1938.11.05. - A Honvédség megkezdi az első bécsi döntés végrehajtását (11. 10-ig befejezi).
1938.11.18. - A kormány határozatot hoz Kárpátalja fegyveres visszafoglalásáról.



(Köszönet érte Anyuschnak)

Wass Albert - Ébredj Magyar

Wass Albert - Ébredj Magyar
by Lányi your fellow HUNGARIAN SPIRIT member
Link
http://hungaricum.multiply.com/video/item/199/199

Wass Albert - Patkányok honfoglalása

Wass Albert - A Patkányok Honfoglalása

Link
 

Wass Albert - A Patkányok Honfoglalása


by Lányi your fellow HUNGARIAN SPIRIT member helyett:


Csíki Sándor : Hajléktalan Székely Autonóm

Hajléktalan Székely Autonóm
[ 2008. október 30., 15:41 ]

  Székely Autonóm – egyesek szerint – minden olyan, fontos rendezvényen részt vett, amelyen mostanában szó esett a székely önrendelkezésről. Én legelőször Gyergyóditróban pillantottam őt meg, amint – épp egy szénaboglyának nekidőlve – elváslalt, elfáradt csontjait pihentette.

Semmibe vesző tekintetével úgy pislogott szét, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az, hogy a helyi sportpályára székelyek ezrei gyűlnek. Mintha a Jóisten is úgy akarná, hogy e felemelő ünnepségre ne a méltóságos ditrói templom kertjében, hanem e méltatlan helyen kerüljön sor.

Azt is faarccal nyugtázta, hogy e székely megye fővárosának polgármestere, ki számtalanszor megfúrta a székely tanácsok munkáit és az igazi, székely szabadságtörekvéseket, úgy sétál előtte városa zászlajával vállán, mint kakas a szemétdombján. Azok közt, kiket cserbenhagyott.

*

Székely Autonóm úgy került fel a székely ünnepségre tartó buszra, hogy azt senki sem vette észre. Csak azt láttuk, hogy ott ül az aszott, beesett arcú, fehér szakállú vénember az ülésen. A rávetődő, fürkésző tekinteteket szótlanul tűrte, mint aki nem érti, mit bámulnak épp rajta.

Mivel hosszú, fekete, áporodott szagú lódenkabátjától és lekonyuló csücskéjű csulisapkájától esze ágában se volt megszabadulni, egy idő után örökké fázó teste felmelegedett. A belébújó meleg hatására hamar elbágyadt és mivel senki sem ült le melléje, két székre fekve elpihent.

Eközben mi nagyokat mondtunk arról, hogy épp mit kéne tennünk azért, hogy javaslatunkat elfogadja a településünk polgármestere, a falunk jegyzője, mindenki, akit magunk mellé kéne állítsunk azért, hogy autonómiaálmaink megvalósuljanak. Miközben ő is jól álmodozhatott.

*

Székely Autonóm rövid késéssel a Gábor Áron teremben is megjelent. Nem tudtam, hol járt, mit csinált, de örömmel állapíthattam meg, hogy mindkét fekete félcipőjébe cipőfűző került. Barna fűzői elütöttek fekete lábbelijétől, bokáig leérő kabátjától, de rendezettebbé tették őt.

Egyik legelőkelőbb fotelben, a sajtósok körében telepedett le. Az agg bölcselő messze vetülő tekintetével nézte az eseményeket, hallgatta a beszédeket. Mintha távoli bolygójáról érkezett volna közénk, nem szólt egy szót se, de nyugalmával sugározta, hogy neki itt a helye.

A karosszéke mellett üresen maradt fotelre kipakolt egy műanyagzacskót, abból csipegetett időnként valami globalizációs eledelt. Miután a zsongó díszbeszédektől s a kellemes melegtől jól elbágyadt, betakarta magát lyukas műanyagzacskójával, és elaludt, mint koldus a híd alatt.

*
Székely Autonóm arra ébredt, hogy egybegyűlt székely fővérei minden komolyabb kérdésben komoly döntést hoztak. Foteljének lábainál kissé megigazította a magyar feliratos pléhtáblát, amit minden találkozóra magával cipelt, aztán felemelkedett a himnusz felemelő dallamára.

Odaszóltam neki, vigyázzon, nehogy lekésse a buszt. Végre hangokat is kiadva, így válaszolt:

- Tudom, de előbb a Csukás vendéglőbe megyünk! – mondta mutatóujját magasra emelve.

Hiába akarták elzavarni a pincérek, megjelent a fogadáson is, akár a többi küldött.

Mandátumát a Jóisten igazolta.

Csíki Sándor 


2008. október 28., kedd

Tallózó a Polgárinfo híreiből:

Tallózó a Polgárinfo híreiből:
 
Bejelentett öngyilkosság: Gyurcsányt tekintem gyilkosomnak...

Öngyilkos lett egy férfi ma Budapesten. Kora reggel szerkesztõségünkhöz eljuttatott egy búcsúlevelet, amelyben Gyurcsány Ferencet és más kormánypárti politikusokat nevezett meg tette felelõseiként. Az MNO értesítette a mentõket, de azok már nem tudtak segíteni az elkeseredett emberen.
 

Népünk hazugságtûrõ-képessége elérte végsõ határát - Tõkés László EP-képviselõ nyilatkozata

Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi nyilatkozatot tette közzé 2008. október 27-én Nagyváradon: – Az 1956-os forradalom és szabadságharc idei évfordulóján a Magyar Rádió egykori önkritikus beismerõ vallomása csendül vissza, kísérteties idõszerûséggel: „Hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosszon.” A két éve elhangzott õszödi beszéd a kommunista hazugságbeszéd eme tovább élõ hagyományát elevenítette fel, és sokkoló hatásának elemi erejével üzeni ma is, hogy: elég volt a hazugságból!


Cikket megtekintheti itt.
Stumpf: Gyurcsány lemondott arról, hogy az MSZP megnyeri a választást

Stumpf István politológus szerint Gyurcsány Ferenc már régóta tisztában van azzal, hogy a szocialista párt az elkövetkezendõ néhány évben nem nyerhet választást. A Századvég Alapítvány elnöke az InfoRádió Aréna címû mûsorában elmondta: a miniszterelnök a népszavazás óta veszteségminimalizálásra és saját pártbeli pozíciójának megerõsítésére törekszik.


Cikket megtekintheti itt.
 
Összegyûlt a pénz a kesznyéteni menekült házára

Összegyûlt a pénz a terményeit árammal védõ Szoboszlai Barna monoki házára. Az elõzetes letartóztatásból szabaduló idõs embernek és nejének Monok adott menedéket, mert a cigányok bosszújától tartva kesznyéteni otthonukba nem mehettek.


Cikket megtekintheti itt.
Elrománosítják a belényesi magyarokat?

A Magyar Katolikus Rádió egyik hallgatója levélben panaszolta el a közelmúltban, hogy a bihari hegyek alatt élõ magyar szórvány központjában, Belényesben elrománosítják a még létezõ maroknyi magyar római katolikus közösséget. Az elmúlt évek alatt felére csökkent a magyar misék száma, a hívek egy része belenyugodott,a másik része nem akar szembeszállni papjával. Bihar megyében összesen 6 román származású csángó pap szolgál.


Cikket megtekintheti itt.
Módosul a szlovák-magyar határ

Apróbb határmódosításokról születhet döntés Szlovákia és Magyarország között, a szakértõk elõször novemberben, Budapesten ülnek az asztalhoz.


Cikket megtekintheti itt.
Az eperjesi ügyészség vizsgálja Slota gyalázkodását

Az Eperjesi Kerületi Ügyészség foglalkozik Ján Slota magyarellenes kijelentéseivel, amelyek miatt Ondrej Dostál, a Polgári Konzervatív Párt vezetõje tett feljelentést.


Cikket megtekintheti itt.

 
Újabb magyarverés Szabadkán

Kónya Róbert bátyjával, Attilával és édesapjával hazafelé tartott, ugyanis az apa születésnapját ünnepelték. A szûk városközpontban az egyik, fõleg szerbek által látogatott vendéglõ elõtt a mintegy tízfõs szerb társaságból kiléptek néhányan, és váratlanul rátámadtak Attilára.


Cikket megtekintheti itt.

Kolesza Mihály: Székely kesergő


Én nemzetem, Magyar népem
Te ellened mit vétettem ?
Tőled pofont miért szenvedtem ?
Immár felelj meg én nekem.
A végekre strázsát álltam
Nemzetemre úgy vigyáztam
Török, tatárral harcoltam
Magyar királyt béfogadtam
Országunkat pribék tolta
Nemzetünket szétszabdalta
Magyar voltam, román lettem
Erről én már nem tehettem
Nyolcvan éve nyögjük a bajt
Mégse tagadjuk a magyart
Megtartottuk őseinket
Ápolgatjuk temetőnket
Magyarságot akartunk most
Hogy ne mondják ránk a bozgort
Elzavartál, mint rühes kutyát
Kiadtad a székely utját
Esik itt kint, nagyon fázom
Nem tagadom magyarságom
Azt kértem csak, védjél már meg
Esernyővel kínáltál meg
Én nemzetem, magyar népem
Ezt én rólad nem képzeltem
A székelység mégsem lesz más
Lesz még magyar feltámadás

2008. október 27., hétfő

János' szájt - Székely himnusz -dia

http://1szathmary.multiply.com/journal/item/64/64
Köszönettel Szathmáry Jánosnak.

HAGYOMÁNYŐRZŐ TERMELŐTŐL - HAGYOMÁNYŐRZŐK ASZTALÁRA


Van néhány ember Magyarországon, aki a hagyományőrzésnek egy sajátos
formáját (is) követi: őshonos magyar háziállatok fennmaradásáért küzd.
Ahhoz, hogy a szürke marha, a mangalica, a rackajuh valóban minőségi
génállománnyal megmaradjon, minél több tenyésztőre, minél nagyobb
állatlétszámra, és átgondolt tenyésztési programra van szükség. Az
évenkénti szaporulatból a legkiválóbb, tenyésztésre leginkább megfelelő
egyedek kiválogatása után sok-sok állat marad, amelyek élete hasznossá
csak úgy válhat, ha végül az asztalunkra kerülnek.

Miközben a szürke marha és a mangalica húsának fogyasztása az elmúlt
években divattá lett, tartásuk ezzel új lendületet, fennmaradásuk jó
esélyt kapott, a racka sajnos nem ily szerencsés. A teljes magyar juhágazat,
beleértve a nem őshonos haszonfajták, mint a merinó, tartását is, mára
súlyos válságba került. Az állatállomány keményen megfogyatkozott, a
gazdák teljes mértékben kiszolgáltatottak az agrártámogatásoknak, mindez
azért, mert nincs kereslet a juhok húsára.

Rackából mára 5000-nél kevesebb állat maradt a legfeljebb 20
tenyészetben. Fennmaradásukat komoly veszély fenyegeti.

Pedig a racka ugyanolyan különleges, fenséges, a többi fajtával alig-alig
összehasonlítható, mint a szürke marha, minden porcikájában magyar
minőséget képvisel. Húsa egészséges és finom. Megmaradásához úgy
tudunk tevékenyen hozzájárulni, ha ezt az egészséges és finom húst
esszük! Talán nem is akkora áldozat.

Ha szeretitek a megbízható forrásból származó friss húst, olyan
állatokét, amelyeket nem ipari körülmények között tartottak, hanem
szabadon és az ő szintjükön boldogan éltek, ajánljuk figyelmetekbe, hogy

racka bárány és juh

szürke marha és

mangalica

hús rendelhető

közvetlenül a tenyésztő gazdaságból,

termelői áron.

Érdeklődni: 30-372-2724
http://www.kurultaj.hu/

KURULTAJ - ÖNKÉNTESEK TOBORZÁSA

A nemrégiben megindult, mintegy 200 civil szervezetet tömörítő új magyar
összefogás /BNT/ Kunszentmiklóson tartja a következő munkakonferenciáját
és önkéntes felkészítését.

Aki úgy gondolja, hogy tehet valamit a dolgok jobbra fordulásáért, az
ország boldogulásáért, azt
2008.11.26-án de. 10.00-kor várjuk a
kunszentmiklósi Művelődési Ház nagytermében.

Munka és iskolanap...komoly cselekvéshez, komoly elhatározás szükséges...

Önkéntesnek és társult szervezetnek jelentkezni lehet a 06-20-341-2778-as
telefonszámon, vagy személyesen... a helyszíneken megtartott tájékoztató
előadásokon lehet ./Tájékoztató előadást, lakossági fórumot a megadott
telefonon lehet egyeztetni./

2009.08.20 Magyarok Országgyűlése...- Gyűlnek a magyarok! Végre!

   http://www.kurultaj.hu/

KURULTAJ - VÁSÁR 2008.augusztus




2008. október 26., vasárnap

http://lanchidradio.hu/stream.m3u

http://lanchidradio.hu/stream.m3u
Indigó - ismétlés
Újrabeszélő műsor. Válogatás a hét híreiből, érdekes riportjaiból, a hallgatók véleményeivel

Adásidő vasárnap 16:00–17:00

http://lanchidradio.hu/stream.m3u
Vendég: Karácsony Gábor

A műsor kb 30 perc múlva kezdődik, utólag már nem tölthető le.

2008. október 24., péntek

A Kurultajon elhangzott előadások | Kurultaj

http://www.kurultaj.hu/node/633
A Kurultajon az előadósátorban nagyon sok
jó előadás hangzott el,
amelyekről sokan fájó szívvel maradtak le. Ki azért
mert a sok egyidőben
tartott program közül másikat választott, ki azért mert
résztvevőként
vagy szervezőként máshol volt feladata. És akkor azokról még
nem is
beszéltem, akik az egész Kurultajról lemaradtak, mert vagy nem
hallottak
róla időben, vagy más programjuk volt abban a néhány napban.


Mindannyiunk örömére Boros Lászlónak eszébe jutott, hogy ezeket
az
előadásokat rögzítse, és a felvételeket elküldje nekünk. Hálás
köszönet
érte!

Az előadások meghallgathatók a honlapon, vagy itt:

Csöpel Láma
- 37Mb

Géczy Gábor -
39Mb

Hintalan
László - 33Mb

Molnár Géza
- 39Mb

Molnár V.
József - 47Mb

Szilasy
György - 49Mb

Tóth
Ferenc - 105Mb

Váradi Tamás
- 35Mb

Bogár's Site

http://katicabog.multiply.com/item/share/katicabog:journal:33?xurl=%2Fjournal%2Fitem%2F33
Csodálatos természet. .pps

Akikért nem szólt a harang

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének nyílt levele

2008. október 24. 17:00
HunHír.Hu-információ

Csúrogon, ahol a magyarokat ért megtorlás áldozataira emlékeznek, a keresztet, a márványtáblát összetörik, ott minden évben újra és újra föl kell emelni a fejet, a lelket, fáradhatatlannak kell lenni az emlékezés méltóvá tételében.

November 2-a, Halottak napja, az elhunytak emlékének a napja. Az itt maradottak által a kegyeletet megadó, az eltávozottak emlékét idéző, ekképpen a befelé fordulásra lehetőséget adó, azt megkövetelő nap.

A vajdasági magyarság Halottak napján azokra is emlékezik, akikért – mint a csúrogi ledöntött keresztek egyikén állt – nem szólt a harang, mert az 1944/45-ös bosszúállásból elkövetett mészárlás ártatlan áldozataiként tömegsírban nyugosznak.

Mint Szekeres László fogalmazott, az emberek évtizedeken keresztül csak suttogva mertek emlékezni, csak suttogva mertek beszélni arról, ami 1944/45-ben történt.

Amikor azonban sor került a vajdasági magyarság politikai szerveződésére, akkor a vajdasági magyar közösség számára egyértelmű volt, hogy Halottak napján azoknak is megadja a tiszteletet, akik a II. világháború végén megtorlás áldozatai lettek.

1990 óta minden évben kegyelettel, a történelmi párbeszéd és a múlttal való szembenézés emberi, méltóságteljes szándékával emlékezünk, Szabadkán 1994 óta a Vergődő madár emlékművénél, a kivégzettek névsorát őrző táblák előtt, a Macskovics-féle téglagyár agyaggödrében.

Csúrogon, ahol a magyarokat ért megtorlás áldozataira emlékeznek, a keresztet, a márványtáblát összetörik, ott minden évben újra és újra föl kell emelni a fejet, a lelket, fáradhatatlannak kell lenni az emlékezés méltóvá tételében. Ezért a kitartó erőért mindenképpen köszönetet kell mondanunk Teleki Júliának.

2007-ben jelen voltam a csúrogi megemlékezésen is, mert a Vajdasági Magyar Szövetség elnökeként kötelességemnek éreztem és érzem, hogy a vajdasági magyar áldozatokról közösen emlékezzünk meg, tegyük ezt közösen Szabadkán és Csúrogon – e két hely vált szimbólumává annak, ami számos más helységben is megtörtént.

Az idén is közösen helyezzük el a kegyelet virágait, mondjuk ki azokat a mondatokat, amelyek a kegyeletről, az elhunytakra való emlékezés belső, emberi igényéről szólnak.

Szabadkán mindig november 2-án, délután három órakor, Csúrogon pedig a Halottak napjához legközelebb eső vasárnap van a megemlékezés. Az idén ugyanarra a napra, ugyanarra az időpontra esik, ezért a személyes jelenlétet meg kell osztanunk.

Azonban közössé tesszük a tekintetet, amivel a vajdasági magyarok Halottak napján azok emléke előtt is tisztelegnek, akikért nem szólt a harang.

Brehm: A fecskék


32. család: Fecske-félék (Hirundinidae)

A fecske-félék élesen határolt családja 17 nembe sorolt 143 kicsi, csinos alakú, a sarlósfecskékhez nagyon hasonló fajból áll, azért régebben azokkal egy családba vették őket. Mellük széles, nyakuk rövid. Csőrük rövid, lapos, töve sokkal szélesebb, mint a hegye, majdnem egyenlőoldalú háromszög alakú; a felső káva hegye kissé hajlott; szájnyílásuk a szemtájig hasadt; lábuk rövid, gyenge, és apró karmokban végződik. Szárnyuk hosszú, keskeny és hegyes, elsőrendű evezőinek száma 10; ezek közül az első apró, merev tollacskává fejlődött vissza, a következő a leghosszabb; a tizenkét tollból álló fark (nem tízből, mint a sarlósfecskéé) mindig többé-kevésbbé villás, gyakran nagyon villás; tollazatuk rövid, testhezálló és felül többnyire fémfényű. Évenként csak egyszer vedlenek. A nemek színbeli különbsége aránylag csekély, a fiatalok azonban rövid ideig az öregekétől eltérő tollruhát hordanak.

A fecskék minden világrészben és minden magassági és szélességi övben vannak elterjedve, bár az északi sarkkörön túl csak egyesével élnek és alig költenek.

A fecskéket méltán mondhatjuk nemes állatoknak. Elemük a levegő. A földön ügyetlenül lépegetnek, de járásuk még így is többet ér, mint a látszólag közeli rokon sarlósfecskék leírhatatlanul esetlen tipegése. Pihenés céljából fára is szívesen szállnak és erre vékony, levélmentes gallyat választanak ki, amelyen sem a ráülést, sem a leszállást mi sem akadályozza. Énekük kedves csicsergés, mely mindenkinek örömöt okoz; kivált a falusi embernek annyira a szívéhez szól, hogy a házában fészkelő madár énekét beszédnek tulajdonítja. A fecskék nemcsak jókedvű, társas, békeszerető, hanem értelmes madarak; nemcsak hetykék, hanem igazán bátrak is. Környezetüket élesen megfigyelik, barátaikat jól meg tudják különböztetni ellenségeiktől és csak abban bíznak, aki megérdemli. Sürgés-forgásuk, tevékenykedésük lebilincsel bennünket, bizalmas természetük pedig még a durvább lelkű ember védelmét és vendégszeretetét is biztosítja számukra.

Minden fecske rovarvadász. Főleg legyeket és szúnyogokat fogdosnak, de apróbb bogárféléket és hasonlókat is elkapkodnak. Csak repülve vadásznak; ülő állatokat is csak repülve tudnak pl. a falról elkapni. Zsákmányukat feldarabolás nélkül nyelik le. Repülve isznak, repülve is fürödnek.

A repülésben való ügyességüknek köszönhetik, hogy sok olyan ellenségük elől meg tudnak menekülni, melyek kisebb madarakra nézve egyébként veszélyesek. Mégis minden földrészen vannak olyan sólymok, amelyek a legsebesebb röptűeket is meg tudják fogni; tojásaik és tehetetlen fiókáik után macska, nyest, menyét, patkány és egér ólálkodik. Az ember a hasznosaknak nem izen hadat, ellenkezőleg a legtöbb országban „szent madár”-nak tartja, tehát inkább oltalmazza őket.

Fogságbantartásra a fecske nem alkalmas. Egyeseket talán élelempótlékkal mesterségesen táplálva ideig-óráig sikerül életben tartani, ezek azonban csak ritka kivételék. A fecske életfeltétele elsősorban a korlátlan szabadság. A rómaiak alkalomadtán úgy használták fel a fecskét, mint a postagalambot. Így adta tudtára Fabius Pictor a ligustiai csapatok által ostromolt római helyőrségnek, hogy egy esetleges kitörésnél hányadik napon számíthatnak a megerősítés érkezésére; a napok számát a fecske lábára kötött zsinegen lévő csomók jelentették.

A füsti fecske (Hirundo rustica L.)

Füsti fecske (

Füsti fecske (Hirundo rustica L.) és molnárfecske (Delichon urbica L.)

A füsti fecske a legjellegzetesebb képviselője a villásfecske (Hirundo L.) nemnek, amely a fecskefélék családjának egész elterjedési területén honos és kb. 40 fajt és alfajt foglal magában.

A füsti fecske ismertető jegyei: nagyon karcsú, de izmos test, rövid nyak, lapos fej, széles, alig észrevehetően hajlott csőrrel; meglehetősen hosszú, tollatlan láb, teljesen szabadonálló ujjakkal; hosszú szárny, amely azonban összecsukva jóval rövidebb a mélyen kivágott villás farknál. Tollazata laza, a hátoldalon pompás acélfényű. Háta acélfényű kékesfekete; homloka és torka élénk gesztenyebarna; hasi oldala világos rozsdasárga; az öt külső kormánytoll belső zászlóján kerek fehér foltok vannak. A tojó színei halványabbak, mint a hímé, a fiataloké pedig nagyon fakók.

Godwin-Austen szerint valamilyen kisebb tájfajta (valószínűen a Scopli által fajnak tekintett és leírt Chelidon gutturalis) az indokínai határon fészkel, a North-Chachar-Hillsben lévő Assala magas házormain. Bizonyára ugyanehhez a tájformához tartozik azoknak a nagy tömege is, amelyeknek Pekingben a kínaiak, akárcsak nálunk idehaza, apró deszkákat szögeznek az eresz alá, hogy fészküknek biztos tartója legyen. Egy másik fajta vagy alfaj a Hirundo Savignyi Steph. a Nílus völgyét lakja, egy harmadik, a Hirundo Tytleri Jerd. Észak-Szibériát és Kamcsatkát, télen Burmát. Bowdler Sharpe a vöröshasú fecskét (Hirundo erythrogastra Bodd.) azonban csak a közönséges füsti fecske alfajának tartja. Ez az alak egész Észak-Amerikában és Grönlandon otthonos és Közép-Amerikában, az Antillákon telel át, vándorlásai közben azonban eljut Brazília déli részéig is.

A füsti fecske már ősidők óta jószántából az emberhez szegődött, házát tanyájául választotta és ha nem űzik el, palotában, kunyhóban egyaránt megtelepedik. Az ember lakásához való ragaszkodásával annak szívéhez férkőzött; jötte és távozása az északi félgömbön ősidők óta a meleg, illetve hideg évszak beköszöntését hirdeti.

A füsti fecske Közép-Európa nagy területén átlagosan április 1. és 15-ike között, kivételesen korábban, ritkán későbben érkezik és itt időzik szeptember végéig, október elejéig. Egyes elkésett példányok még tovább is maradnak. Az északibb vidékekre természetesen megfelelően később érkeznek és valamivel korábban is indulnak. A vonulási idő alatt egész Afrikában látható.

A füsti fecske, mint Naumann találóan jellemzi, rendkívül fürge, vakmerő, jókedvű, csinos madár, amely mindig gondot fordít külsejére és amelynek vidám hangulatát csak a kedvezőtlen idő s a velejáró táplálékhiány ronthatja el. „Kényes és gyöngéd természetűnek látszik, de alkalomadtán mégis erőt mutat; ezt bizonyítja repülése s repülés közben tanusított magatartása, társaival folytatott kötekedése és kitartása, mellyel a ragadozó madarakat és emlősöket üldözi. Énekét, melyet a hím igen szorgalmasan hallat, nem jellemzi sem az egyes hangok jólhangzása, sem azoknak változatossága, de van benne valami rendkívüli kedélyes és bájos vonás.

Érzékei közül legkitünőbb a látása. A fecske már jelentékeny távolságról észreveszi a kis rovart és csak a szeme segítségével üldözi. Jól fejlett a hallása is és tapintó érzéke is kétségbevonhatatlan. Szaglásáról és ízléséről nem mondhatunk ítéletet. Értelmi kępességeit gyakran talán túlbecsülik; annyi bizonyos, hogy a körülményeket és viszonyokat helyesen tudja mérlegelni; barátait pontosan megkülönbözteti ellenségeitől, veszélyes állatokkal szeretetreméltóan incselkedik, de barátságosan megfér olyanokkal, amelyek tapasztalása szerint nem bántják.

A füsti fecske apró rovarfajokkal, különösen két- és hártyásszárnyúakkal, lepkékkel és bogarakkal táplálkozik; a fullánkos méhet nem bántja. Csak repülve vadászik; az ülő rovart nem igen tudja felkapni, ellenben gyakran látni, amint a város utcáin fel-alá röpköd, hogy repülés közben szárnyával a falról egy-egy legyet lecsapjon s utána elfogjon. Ezért tartósabb esőzések idején, mikor a rovarok elbújnak, könnyen ínségbe jut és azon van, hogy a megülő rovarokat elsuhanásával felrebbentse. Az időjárásnak és a napszaknak megfelelően hol magasabb, hol alacsonyabb levegőrétegekben vadászik és ez által vált időjóssá a nép szemében. Jó időjárás gazdagon megteríti asztalát és jókedvre hangolja, rossz időben szükséget szenved, csendes és szomorú. Nagy mozgékonyságának megfelelően aránytalanul sok táplálékra van szüksége, ezért repülés közben mindig eszik.

Fészke elhelyezésének és megépítésének módjában eltér a nálunk élő többi fecskétől. Ha csak valahogyan szerét teheti, fészkét az épület belsejébe rakja, úgyhogy felülről lehetőleg védve legyen.

A fecske, képességei s az emberhez való ragaszkodása ellenére is, sok veszélynek van kitéve. Legveszedelmesebb természetes ellensége nálunk a kabasólyom; Dél-Ázsiában és Közép-Afrikában rokonfajok veszik át ennek a szerepét. A fiókákat minden ragadozó veszélyezteti, mely a háznál él, de még leginkább a patkány és az egér. Ezekhez az ellenségekhez társul itt-ott maga az ember is. Olaszországban és Spanyolországban a fecskék százezreit pusztítják el, jóllehet egy spanyol közmondás azt tartja, hogy aki fecskét elpusztít, az az édesanyját öli meg.

Kalitkában ritkán látni füsti fecskét. Kibírja ugyan esztendőkig is, de olyan gondos ápolást igényel, melyet tulajdonképpen nem tud megszolgálni.

*

Magyarországon a füsti fecske határozottan a legnépszerűbb, mert ha az Alföldön népszerűség tekintetében nem is szárnyalja túl a gólyát, de viszont a hegyvidéken, ahol a gólya nem fordul elő, kétségtelenül versenytárs nélkül való. Nem is szűkölködik népies elnevezésekben, amelyek sokaságából a következőket említjük: kéményi föcske, villásfarkú vagy villásfecske, véres, cifra, vörös, tarkafecske. Talán legszebb neve: Istenfecske, Isten madara. Ezt a csodás szépségű nevet csakis annyira kedves madarának oszthatta ki a magyar nép, amilyen számára a füsti fecske, mert abban a házban, ahol fészkel, nem üt bele a mennykő. A füsti fecske elnevezést nem a színéről kapta, hanem arról a szokásáról, hogy a régi időben a kéményekben is fészkelt. A véresfecske nevet pedig az a hiedelem adta neki, hogy véres tejet ad abban a házban a tehén, ahol lepiszkálják Isten madarának a fészkét.

Ha számban nem is, de elterjedési területére nézve talán még a házi verebet is túlszárnyalja. Ameddig ember és hajlék akad, ott a fecske is megtelepszik. A Tátrában és az erdélyi havasokban 2000 méterig fészkel az erdőőrök lakóházain, vadászlakokban stb. Az Alföldön, mihelyt megépül a tanya, a puszta közepén még a verébnél is korábban megjelenik a füsti fecske. A Hortobágyon belefészkel a kutakba és valóban a csodával határos bizalmasságot mutat, amikor a kútkáva pereme alatt kartávolságra a vizetmerő pásztorembertől rakja meg a fészkét, költi a tojásait és eteti a fiait. Az ilyen bőséges táplálékot nyujtó helyen, mint az állattenyésztés klasszikus földjén, a Hortobágyon minden arravaló helyet elfoglalnak s így nemcsak a kutak káváinak a pereme alatt fészkelnek, hanem a faburkolatú kutakban minden keresztgerendát elfoglalnak, bár ez sokszor vesztükre válik, mert a nyirkos levegő meglazítja a fészek sáranyagát, úgyhogy fiókástól beleesnek a kútba. A fecskéknek ez a fészkelési módja éppen olyan magyar specialitás, mint akár maga a Hortobágy.

Amennyire keresik az ilyen helyeket, annyira fogynak a városokból, különösen az automobilok térfoglalása óta. A fecske főtáplálékát ugyanis nem annyira a legyek és bögölyök alkotják, hanem apró, ganajtúró bogarak, amelyek táplálékkereső útjaikon Budapesten éppen úgy jelentkeznének, ha volna mire, mint a Hortobágyon. Ez a két hely a füsti fecske életszükségleteinek tekintetében súlyos ellentétet alkot: Budapesten tömérdek fészkelési alkalmatosság mellett kevés táplálék, viszont a Hortobágyon kimeríthetetlen táplálékbőség mellett elenyészően kevés fészkelési alkalmatosság.

A füsti fecske jellegzetes vonuló madár, megérkezése jelenti a tavasz, eltávozása az ősz kezdetét. Zombori Lippay György a XVII. században megjelent kalendáriumában találjuk már azt a néphitet, hogy „Virágvasárnap táján jő vissza a fecske, Szent Kereszt fölmagasztalása táján mégyen el”. Manapság már csak az elvonulási időszakra vonatkozólag van határozott időpont: Kisasszony napja, amely az északibb és magasabb fekvésű helyeknek meg is felel, de pl. egyáltalában nem felel meg a Balatonnak, amelynek nádasaiban szeptembertől kezdve óriási tömegek szoktak éjjelezni s a marhát ide is elkísérő legyekből táplálkoznak. Előfordult, hogy ilyen helyen kitelelt fecske a következő nyáron ott fészkelt, ahol október közepéig állandóan látható a fecske, sőt néha október végéig is maradnak egyes példányok. Magam egyszer november 3-án láttam egyetlen fecskét Kenesén, amely bizonyára nem is vonult el, hanem ott pusztult. Ritkán előfordul, hogy egyes ittrekedt fecskék tágas marhaistállókban télen is megmaradnak.

Hogy a Balatonnál ily későre maradnak, annak megvan a maga oka. A víz lassabban hűl le, mint a talaj s ezért a nádasok éjszakára jó hálótanyát adnak. Ezért aztán tömegesen fölkeresik a fecskék, mert viszont fészkeikből kiüldözik őket az ott ólálkodó, vérszopó élősdiek, amelyek néha annyian vannak, hogy tönkreteszik a fiókákat és halálra kínozzák az anyamadarat. Ha nagyon elszaporodnak ezek az élősdiek, akkor a fészek körül lévő falrészekre is kiülnek s minthogy alakjuk messziről emlékeztet a poloskákra, sokan attól félnek, hogy a fecskefészkekből poloska telepszik a lakásba. Ezzel szemben az az igazság, hogy ezek nem poloskák s nem is mennek az emberi lakásokba. Fölösleges tehát az az aggodalom, mintha a poloska a fecskefészkekből telepednék a lakásokba. Emiatt egyetlenegy fészket sem szabad elpusztítani.

Tavaszi fölvonulásának a képe egyetlenegy országban sincs oly pontosan térkép szerint is megállapítva, mint Magyarországon. A magyar királyi erdőhatóságok és a magyar néptanítók annyi adatot szolgáltattak a Madártani Intézetbe, hogy ezek alapján meg lehetett szerkeszteni a füsti fecske tavaszi fölvonulásának mellékelt térképét. A térképen látható három színárnyalat – világos, sötétebb, legsötétebb – mutatja, hogy a füsti fecske délen és a sík vidékeken érkezik meg a legkorábban, dombos vidéken későbben s a legmagasabb és legészakibb vidékeken a legkésőbben. Ennek a tavaszi fölvonulásnak a menetét talán úgy lehet legjobban szemléltetni, ha Magyarország domborművű térképét az északi peremén kissé fölemeljük, alátámasztjuk s az így lejtősen fekvő térképbe vizet öntünk. Az ilymódon keletkező hullámnak az útja jelezné egyúttal az országot ellepő fecskehullámnak az útját.

Az érkezés időpontja átlagosan: az Alföld déli részén március 20-tól végéig, Budapest táján április eleje, továbbá északra és magasabbra április közepe s a legmagasabb havasalji költőhelyeken május elseje.

Arra a kérdésre, hogy ősszel aztán hová, mily országokon keresztül és mely országokba vonulnak a fecskék téli szállásukba, a magyar tudomány eddig, sajnos, nem tud választ adni. Pedig eddigelé kb.15.000 füsti fecskét gyűrűztek meg a Madártani Intézet gyűrűivel, hogy az elfogott vagy elhullott madarakról a gyűrű fölirata alapján hírt kapjunk erről. Csodálatosképpen azonban mindeddig egyetlenegy gyűrűs fecskéről sem kaptunk hírt az ország határán túlról s csak irígyelhetjük az angolokat, akik sokkal kevesebb jelölés révén immár nem is egy gyűrűs fecske kézrekerülése révén megtudták, hogy az angol fecskék Dél-Afrikában a Fokföldön telelnek. A mieink valószínűleg Olaszországon keresztül vonulnak (legalább is hallottam, hogy Pólában találtak budapesti gyűrűkkel jelölt fecskéket, de nem jelentették őket), szintén Afrikába, de hogy meddig, az még a jövő titka.

Ettől a sikertelenségtől eltekintve azonban, a 16.000 fecskegyűrűzés egyáltalában nem veszett kárba, mert ezek révén megtudtuk azt, hogy a füsti fecskék páratlanul hűséges polgárai a hazának: kivétel nélkül, úgy az anyamadarak, mint a fiókák, visszatérnek arra a földre, ahol fészkeltek, ahol kikeltek a tojásból. Még olyan fecske nem akadt, amely kivándorolt volna! Amelyet legmesszebbre találtak a hazájától, az is csak az szomszédba költözött, legfeljebb 20 kilométerre a régi otthonától s ott is bizonyára valami özvegyen maradt fecskéhez csatlakozott újabb családalapítás céljából.

A füsti fecske gazdasági szerepére áttérve, itt úgyszólván teljesen egyhangú véleményt ad le az ország minden gazdasági érdekeltje, hogy t. i. föltétlenül hasznos s ezt az egyhangú ítéletet vette alapul a magyar madárvédelmi törvény is, amikor a füsti fecskét védelem alá helyezte. Fogását, lövését, fészkének, tojásának, fiainak pusztítását a törvény tiltja, legfeljebb ott enged meg némi védekezést az ember részéről, ha a fecske sűrű közlekedésű hely fölé rakja meg a fészkét, ahol tehát a fiókák ürülékei a járókelők ruháját bemocskolhatják. Ámbár ilyen helyeken is nem kell éppen a fészek és költés elpusztításával védekezni, elég, ha megfelelő nagyságú karton- vagy deszkalapot helyezünk a fészek alá, amint azt sok helyen minden külön oktatás nélkül is már régen megcsinálták a fecske igaz barátai.

Az egyetlen komoly panasz, amely a fecskék ellen fölmerült s amely némileg helytállónak látszik, a méhesekben okozott kártétele. Etetési próbák alapján azonban tudjuk, hogy a fullánkos méhet nyelt fecske 2 perc alatt elpusztult, így a méhekre vadászó fecskék, amelyek prédájukat tágas torkukba gyüjtik, tehát csőrükkel meg nem ölik, szét nem darabolják, csakis ártatlan hereméheket fogdoshatnak.

Táplálékának javarészét ganajtúró bogarak szolgáltatják, ezeken kívül rajzó szárnyas hangyák, különösen pedig a jószágot kínzó legyek és bögölyök. Ha esetleg a ganajtúró bogarakat hasznosnak vagy közömbösnek is minősítik, ezekből oly óriási tömeg van, hogy még a fecske sem tud számbavehető kárt tenni közöttük. Annál hasznosabb azonban a fecske a légyfélék pusztításával. Aki valaha rekkenő hőségben lófogattal végigutazott az Alföldön, aki látta a „bogárzó” marha kínlódását, aki egyúttal látta, hogy mindezekből a kártevőkből és kínzókból mennyit pusztít el a kocsit és gulyát kísérő fecskesereg, az csak azt mondhatja, hogy bár volna az ilyen helyeken sokkal, de sokkal több fecskénk.

Pedig ez tán nem is volna éppen elérhetetlen kívánság. Nem kellene egyéb, mint kezdetleges fecskeereszeket építeni a szárnyékok és kutak mellé. Két duc közé embermagasságtól följebb régi deszkákból álló fal s ezen két-három emeleten egymás fölött ereszek. Bizonyos, hogy ily alkotmányra sok fecske települne meg.

A fecsketelepítés egyéb módja az, hogy a háztájékon alkalmas helyre, lehetőleg fedél alatt kis deszkalapokat szegezünk, ahol a fecskék elhelyezhetik a fészküket. Sokszor az hiusítja meg a fecskék fészkelését, hogy nem találnak megfelelő helyet, ahová odatapaszthatnák fészküket.

Minthogy a fecskét, mint általában, rendkívül kedvelt és népszerű madarat nagy figyelemmel kísérik és féltik a pusztulástól, azért igen sok jelentés van arról, hogy állományuk nagyon fog: évről-évre kevesebb a fecske.

Csörgey Titusz a kérdés egész anyagát felölelő tanulmányában arra az eredményre jut, hogy ezek a panaszok túlnyomóan csak helyi jelentőségűek és nem vonatkoznak az egész ország fecskeállományára. Ismételten előfordult ugyanis, hogy az egyik megfigyelő a fecskék fogyásáról tudósít, viszont a másik ugyanarról az évről nagy fecskebőséget jelent. A fogyás tehát csak lokális jelentőségű és abban leli magyarázatát, hogy a füsti fecske törzsenként vonul, azaz valamelyik vidék egész fecskeállománya együttesen vonul el és együtt marad a téli szálláson is. Ha tehát akár útközben, akár a téli szálláson valami elemi csapás éri a törzset, akkor az a következő tavaszon nagyon megfogyva érkezik vissza a régi fészkelőterületére, míg ily csapásoktól mentes maradt törzsek a rendes számban népesítik be azokat. Innen származik az ellentét. Az elemi csapások között viharok és főleg jégverés szerepelnek, mint legpusztítóbb tényezők. Az elemi csapások mellett azonban az ember is igen sok fecskét pusztít. Ha nem is valószínű az a hír, hogy Olaszországban egész hajórajokat szerelnek föl nagyfeszültségű áramot tartalmazó villámvezetékekkel (hiszen aligha fizetné ki magát), mégis kétségtelen, hogy az Olaszországban fogyasztásra kerülő apró énekesek között a fecskék is nagy mennyiségben szerepelnek. Így Montegrado mellett három nap alatt 14.000 fecske került kézre. A legtömegesebb fogásról gróf Forgách Károly magyar utazó emlékezik meg: „Mikor 1859-ben Spanyolországból hazafelé utaztam, a Crao nevű, teljesen kopár, diónagyságú kaviccsal borított pusztaságon keresztül, La Gunguera felől Marseillebe azt beszélték, hogy a fecskék ott a föld színén vonulnak éjjelenként a határos Camargue-ig és hogy két évvel ezelőtt két méternyi magasságig feszített hálókban 18,000.000 fecskét fogtak; azóta olvastam, hogy bár a hálókat jelentékeny költséggel magasabbakká tették, sohasem tudtak 13,000.000-nál többet fogni.”

Hogy a jelenben is folynak még ezek a tömeges fogások, arról nincs híradás, de azért kétségtelennek kell tartani, a délvidéki madárfogók a mi fecskéink állományát is pusztítják, ha tán nem is vesznek belőlük oly irtózatos vámot, mint amilyent a fönti híradás említ.

A Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság, melynek Magyarország is tagja, most azon fáradozik, hogy Európát új madárvédelmi törvények alkotására bírja; talán akkor megszünik fecskéink oktalan pusztítása.

Befejezésül még megemlítem, hogy nálunk csak egy füsti fecskefaj él; az úgynevezett Hirundo rustica pagorum-változatok, amelyek élénk vörösszínűek, mindenütt előfordulnak, de sem nem állandóak, sem nem gyakoriak, ezért Hartert csak mint változatot ismerteti.

A vörnyeges fecske (Hirundo daurica rufula Temm.)

Európa délkeleti vidékein honos a füsti fecskével egyforma nagyságú vörnyeges, barlangi vagy alpesi fecske. Feje, nyaka hátsó része, dolmánya, válla, valamint a leghosszabb alsó és felső farkfedőtollak sötét acélkékes feketék; keskeny szemöldöksávja, halántéka, széles tarkószalagja és farcsíkja sötét barnásvörös; a fej és nyak oldala, hasi oldala és felső farkfedőtollai rozsdavöröses sárgák; torkán és begyén finom fekete hosszanti sávok vannak, szárnya és farka egyszínű fénylő fekete. Szeme sötétbarna, csőre fekete, lába szarubarna.

A vörnyeges fecske életmódja, viselkedése és képességei szempontjából majdnem minden tekintetben megegyezik a füsti fecskével, azonban eredeti fészkelőhelyét még eddig csak kivételesen cserélte fel az emberi lakásokkal; sokkal szívesebben sziklaodúkba rakja fészkét.

A parti fecske (Riparia riparia L.)

A kotrófecskék (Riparia Forst., Clivicala, Cotyle) neméhez két Európában is előforduló faj tartozik és pedig a parti fecske és a szirti fecske. Életmódjuk hasonlít a nem többi tagjainak életmódjához. Jellegeik: csőrük aránylag hosszú, nagyon finom, lapos, oldalt erősen összenyomott, a homloktollak előtt nyitott orrlyukakkal; gyenge lábukon a csűd oldalt összenyomott, ujjaik, melyek közül a középső és külső össze van kötve egymással, gyengék; szárnyuk hosszú és hegyes; farkuk nem villás, hanem csak kivágott, egyszerű tollazatuk laza és igen puha. A parti fecske a család legkisebb tagjai közé tartozik.

Egyetlen fecskefajnak sincs oly óriási kiterjedésű előfordulási területe, mint a parti fecskének, mert Ausztrália, Polinézia és Dél-Amerika kivételével az egész föld kerekségén költ. Nevének megfelelően ott tartózkodik legszívesebben, ahol meredek partot talál; de nem ragaszkodik szigorúan a folyóparthoz, hanem gyakran megelégszik valami meredek partoldallal is.

A parti fecske igen kedves, élénk, mozgékony madár, melynek természete sokban emlékeztet a füsti fecskére. Kivált könnyed, lebegő repülésével hasonlít hozzá. Rendesen az alsóbb levegőrétegekben tartózkodik, ide-oda nyilal a víz tükre fölött, jelentékeny magasságra ritkán emelkedik. Olyan imbolyogva repül, mint a pillangó, de nem bizonytalanul vagy egyhangúan. Az embertől csak kevéssé, vagy egyáltalában nem félnek; más madarak és az emlősök iránt barátságosak, de tartanak tőlük.

A parti fecske nem vonul meghatározott időben. Angliában pl. már márciusban vagy április elején érkezik a fészkelőhelyére, Németországban csak késő tavasszal, többnyire május elején és már augusztusban ismét eltávozik onnét.

*

A parti fecske (marti fecske, partika föcske, parti ásófecske) Magyarországon szintén gyakori madárfaj, amely itt költ. Tartózkodási helyét tekintve azonban már jóval válogatósabb, mint a füsti fecske, mert nem hatol annyira föl a magas hegyvidékre, mint ez. Leggyakoribb az Alföldön, ahol különösen a nagy folyók meredek partjaiba vájja fészkeit, de azért egyebütt is megtelepszik, ha partos helyet talál, így útbevágásokban, agyaggödrökben, téglavetőkben, a Balaton löszfalaiban stb., stb. Legveszedelmesebb fészkelőhelye a folyópart, mert azt áradások alkalmával sokszor alámossa az ár s a part mindenestől a folyóba zuhan. Az így elpusztult fecsketelep lakossága aztán kénytelen más tanyát keresni s így sokszor igen későn, néha júniusban váratlanul megjelennek oly helyeken, ahol azelőtt sohase látták őket.

A parti fecske nálunk vonuló madár, amely átlagban jóval későbben érkezik, mint a füsti fecske. Nagymagyarországra kiszámított országos középérkezése április 18, tehát 10 napot késik a füsti fecskével szemben és hárommal a molnárfecskével szemben.

Őszi elvonulása előtt szintén nagy csapatokba verődik s ilyenkor a parti fecske is a nádasokban tölti az éjszakát. Átlagosan korábban vonul el, mint a füsti fecske, de azért néha október közepén is itt található.

Miként a füsti fecskénél, úgy ennél is eredménytelen maradt a gyűrűzés, nem tudjuk pontosan, hogy hol van a téli szállásuk.

Mint föltétlenül hasznos madár, védelem alatt van, ne engedjük tehát sokszor nagyon is könnyen hozzáférhetö fészkelő telepeit csupa mulatságból fölbontogatni.

A szirti fecske (Riparia rupestris Scop.)

A szirti, hegyi vagy kövi fecske nagyobb, mint a parti fecske. Testének felső része tompa földbarna, evező- és kormánytollai feketések, az utóbbiakon a középsők és a szélsők kivételével tojásalakú, szép sárgásfehér foltok vannak; álla és torka, begye és melle felső része piszkos barnásfehér, finom fekete hosszanti sávokkal permetezett, alul a többi része földbarnás. Szeme sötétbarna, csőre fekete, lába vörhenyes szaruszínű. Hím és tojó nagyságra nézve alig különböznek; a fiatalok tollazata egyszerűbb.

Fészkét sziklafalra rakja, sokszor nem is nagyon magasan a sziklafal aljától, de mindig üregbe vagy olyan fedett helyre, ahol felülről sziklapárkány védi a fészket. A mi füsti fecskénk fészkéhez hasonlít legjobban, de szemmel láthatólag kisebb.

A szirti fecske ellenségeiről semmit sem tudunk; az ügyes, apró sólymoktól valószínen ezek is sokat szenvednek. Az emberek sehol sem üldözik őket.

A bíborfecske (Progne subis L.)

Ez a faj az összesen 10 fajt magában foglaló erdei fecske (Progne Boie) nem legismertebb képviselője. A nem ismertető jelei: zömök testalkat, tőben széles, hegye felé oldalt összenyomott, magasan boltozott, a végén kampósan lehajló csőr, erős, csupaszcsűdű, vastagujjú láb, hosszú, aránylag széles szárny, mely összecsukva nagyjából eléri az erősen villás, meglehetősen széles fark hegyét – és sűrű tollazat. A nem képviselői Amerika szárazföldjén, Kanadától Patagóniáig, valamint az Antillákon és a Galapagosz-szigeteken laknak.

A bíborfecske (Progne subis L. vagy purpurea) Észak-Amerika mérsékeltövi részeiben, dél felé Mexikóig otthonos, de egyes eltévedt egyéneit Európában is látták. Tollazata erősen bíborfényű, egyenletesen sötét feketéskék; evezői és farktollai feketésbarnák. Szeme sötétbarna, csőre feketésbarna, lába bíborfekete. A tojó feje feketével foltozott barnásszürke, egyébként felül olyan, mint a hím, csak valamivel szürkésebb; alul szürkésbarna, sötét szárfoltokkal.

A bíborfecske mindenfelé a nép kedvence, amelyet nemcsak a legteljesebb védelemben részesítenek, hanem mindenképpen azon vannak, hogy az emberi lakások közelébe csalogassák s ezęrt, mivel lakatlan vidéken odulakó, költőládikákat helyeznek ki számára, vagy kivájt, bejárólyukkal ellátott lopótököt aggatnak a fákra. Ezekbe szívesen beköltözik de akárcsak a mi sarlósfecskénk, minden más odulakót elűz és nem tűr meg lakása közelében olyan madarat, amely hozzá hasonló módon fészkel.

*

A fecskecsaládnak nálunk előforduló harmadik tagja a molnárfecske,

Füsti fecske (

Füsti fecske (Hirundo rustica L.) és molnárfecske (Delichon urbica L.)

melynek népies nevei: házi fecske, fehérmellű házi fecske, gatyás fecske, lármás fecske, az Alföld egyes helyein érthetetlenül parti fecske. Gyakori madár, amely elterjedése tekintetében javarészt egyezik a füsti fecskével, tán nem hatol föl oly magasra, de pl. a Csorba-tónál 1300 méter magasságban is fészkelve találták, sőt a Retyezátban 2000 méterig. Különleges ősi fészkelési módját, hogy emberi hajlékoktól távol, sziklafalakra szokta rakni a fészkét, Magyarországon is megfigyelték. Dr. Nagy Jenő 1908-ban a Bihar-hegységben a Buvó-patak mellett talált ilyen telepet 100 méter magas sziklafalon, melyen legalább 100 pár molnárfecske tanyázott. Barthos Gyula 1909-ben a Retyezáton 1900–2100 m tengerszín feletti magasságba emelkedő sziklacsoportokon találta őket fészkelve. A sziklafalak alatt birkalegelők voltak s bizonyára az itt legelő birkákon élő rovarvilág szolgáltatta táplálékukat. Azt is írja, hogy nyár végén nem ritkaság a legmagasabb fennsíkokon is csapatosan kóborló házi fecske. Legújabban 1928-ban dr. Győrffy István a Tátrában is megfigyelte a molnárfecskék sziklafalon való fészkelését az úgynevezett Javorinka-falon.

Vonuló madár, amely az országos középnap szerint kb. egy héttel késik a füsti fecskével szemben, korábban is vonul el s elvonulása előtt inkább nagyobb épületeken szokott gyülekezni, mint a nádasokban. Szeptember vége után már igen gyéren látható.

Téli szállásai szintén ismeretlenek maradtak, dacára a nagyszámban (5000 példány) történt gyűrűzéseknek. Ezek igen sok adatot szolgáltattak arra nézve, hogy a molnárfecske öregje, fiatalja a következő esztendőben a szülőföldjére tér vissza fészkelés céljából.

Föltétlenül hasznos, védendő madár s ő is köszönettel veszi, ha alkalmas ereszek alá kis deszkalapot erősítenek számára, ahol a fészkét megrakhatja.


Régi Székely Himnusz




"Ólevendula, itt a kiegészítés a videóhoz. Ne csak hallgassuk, olvassuk is, vésődjön jól be. Szeretettel, anyusch

Csíksomlyói Mária-siralom, kb. 1350-ből
Az alábbi Mária-éneket Bartók Béla jegyezte le a Csíki-medencében. Dallama hasonlít a Bartók Béla által írt "Egy este a székelyeknél" c. zenemű nyitányához. Mivel a nem-katolikus székelyek himnuszukként nem énekelték ezt a Mária-dalt, így vált a székelyek himnuszává a XX. században az 1921-ben Csanády György által írt és Mihalik Kálmán által megzenésített Ki tudja merre kezdetű dal. Ezt a Mária-éneket a katolikus székelyek éneklik a csíksomlyói Mária búcsúk alkalmával.

Hej, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária."

Köszönöm...

2008. október 22., szerda

Mesemondóverseny, a 2008-as aradi országos döntőnek két első helyezettje

http://elsos.multiply.com/journal/item/9/9

Barátok, akik nem féltek a harctól - Danuta Jakubiec a magyar forradalomról

Részlet.
Köszönet érte Anyuschnak.
Teljes terjedelmében itt olvasható:
Barátok, akik nem féltek a harctól - Danuta Jakubiec a magyar forradalomról

– Zaklatott világban élünk, ezernyi hatás ér bennünket, minden felgyorsult, megváltozott. Létezik még a lengyel–magyar barátság?

– Hajaj! Nem lehet csak úgy elszakítani a történelmi kötődéseket. A személyes kötődésekről nem is beszélve. Apám Budakeszin, egy civil temetőben nyugszik. Évente kétszer utazom Magyarországra, s mindig meglátogatom őt. De sokszor gondolok az ősapámra, Jan Kanikra is. Kicsi gyerekkoromban mesélték a családban, hogy részt vett az 1848–49-es magyar szabadságharcban, el is lőtték az egyik lábát. Amikor hazajött, teljesen elmagyarosodott a családi konyha, magyar ételeket kellett neki főzni. A faluban pedig, ahol élt, egyszerűen csak "Kossuthnak"-nak hívta őt mindenki.


Egymillió, naponta

Lengyelország lakossága azonosult a magyar forradalom céljaival, a magyar eseményekben az 1956 nyarán kirobbant és brutálisan elfojtott poznani felkelés folytatását látta.

A lengyel lapok nap nap után közölték azokat a felhívásokat, amelyek a magyar forradalom megsegítésére szólítottak fel. És a lengyel emberek lelkes gyűjtésbe kezdtek. Erdő Péter bíboros is elmondta egy alkalommal, hogy az édesapja is olyan kabátot hordott tíz éven át, amely a forradalom alatti lengyel segélyszállítmányokkal érkezett Magyarországra. Bár a kabát egy idő után megkopott, s a bíboros édesapja megtehette volna, hogy újat vesz helyette, mégis tovább hordta. A kabátban megtestesülő szellem miatt.

Karol Biernackitól, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettesétől tudjuk, hogy 1956. október 27. és november 9. között 795 liter vér, 415 liter plazma, 16 500 kilogramm mesterséges vér, szérum, gyógyszer és kötszer, 4000 kilogramm ablaküveg, 3000 kilogramm különféle élelmiszer, 4000 kilogramm tejpor, valamint 8000 kilogramm további gyógyszer és kötszer érkezett Magyarországra Lengyelországból.

A lengyel szakszervezetek naponta körülbelül egymillió zlotyt gyűjtöttek össze s adtak át a Vöröskeresztnek, amely ebből vásárolta meg a szükséges gyógyszereket, élelmiszereket, egyebeket. A lengyel társadalom szinte egységesen támogatta a magyarok harcát. Szintén Karol Biernackitól tudjuk, hogy Zielona Gorában például úgy kezdődött a lengyel szocialista állampárt, vagyis a LEMP egyik akkori taggyűlése, hogy a megjelentek először is vért adtak a magyaroknak. Egy következő, nagyobb segélyszállítmányt is összeállítottak Lengyelországban. Ez 24 tonnát nyomott, 15 000 kilogramm liszt, 2000 kilogramm füstölt sonka, 500 kilogramm almapüré, 6000 kilogramm gyógyszer és kötszer volt benne. Egyes források szerint ennek az adománynak az értéke körülbelül kétmillió dollár lehetett.

A magyar forradalomról s benne a lengyelek szerepéről részletesen megemlékezik az a fiataloknak szánt kétnyelvű történelemkönyv, amelyet Bátky Zoltán kézirata alapján szerkesztett Karol Biernacki.

Sinkovics Ferenc 

Hazánkban él egy elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" szűk réteg

Köszönet érte Bedefynek
Magyarországon csak bulizik az idegen csőcselék
Oct 22, '08 6:09 AM
for everyone
 
Döbrentei Kornél

 
 
Hazánkban él egy elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" szűk réteg, amelynek ez az ország, ill. ennek az országnak cserbenhagyása rendkívül jövedelmező, állítja Döbrentei Kornél, József Attila- és alternatív Kossuth-díjas költő, akitől azt kérdeztük: hogy érzi magát?

Magyar költőként kivált rossz a közérzetem, mint minden önmagával azonos értéket fönntartó és vállaló emberé. Ahogyan a Rákosi- és a Kádár-rendszerben egy nép teljes megalázása folyt, ugyanúgy folytatódik az emberek megalázása azzal a különbséggel, hogy most a népből hiányzik az ellenállóerő. Teljesen kiszolgáltatott. Nálunk az életnek nincsen perspektívája sem a kis- és a középvállalkozók, sem az írók és más művészek szintjén. Míg a Horthy-korszakban 3 millió koldus országáról beszéltek, attól tartok, hogy mára ez hat- vagy hétmillió lett. Van a magyarságnak egy többségi igahúzó része, és van egy - nem tudom, honnan hozott ?, de elképesztően nagy gazdasági "buli érzékkel megáldott" rétege, amelynek ez az ország, ill. ennek az országnak cserbenhagyása rendkívül jövedelmező. Azt érzékelem a szociális intézkedéseket megtapasztalván, hogy nálunk valamiféle tudatos nemzet-elemésztés folyik. Gyakran az EU-ra való hivatkozással. Kitalálták valakik, hogy nem elegáns Budapesten élni. Jobb például Berlinben. Nem elegáns a magyarság alapkérdéseivel foglalkozni, pedig minden más országban természetes, hogy az adott nép ügyeivel foglalkozzanak a művészek, Shakespeare vagy Moliére sem tett mást. Ez a fajta intellektuális felelősségvállalás, kivéve a tisztelet keveseket, már a múlté.

Azt látom, hogy az erkölcsi önvédelmünk a minimumon van, hogy kultúránkat az ellenfél a legördögibb módon támadja. Számomra lehangoló, hogy nem egészen állunk ki a dolgainkért. Sokkal keményebben, racionálisabban, sőt a történelmi igazsághoz mérten is határozottabban kéne vállalnunk, még abban az esetben is, ha olyan rezsimek váltották egymást, amelyek a magyarság leminősítését és politikai tetteinek alábecsülését szolgálták, nehogy benyújthassunk olyan számlákat a világnak, amelyeket már rég rendezniük kellett volna.

A magyar értelmiség egy része ócskán lefeküdt, megkapta érte maga díjait. Én nem irigylem tőlük.

Mindig is létezett kollaboráns értelmiség.

Igen, csak valamikor a kollaboráns értelmiség nem volt ilyen "tömeges".

Kollaboráns meghatározás alatt érthetjük a baloldaliakat?


Én nem szeretem a baloldal kifejezést, mert tudomásom szerint 1948-tól 1989-ig egy szuper bal, egy ultra bal uralkodott, szívesen emlékeztetném őket a József Attila által is emlegetett vörös fasizmusra. A nemzeti oldalt legyengítették anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Ezen az oldalon mindenki egzisztenciális gondokkal küszködve nyilvánulhat csak meg, ingyen vagy bagóért szerepel, itt nem tudnak fizetni, miközben prosperál a másik. Pontos forgatókönyv alapján, a- la Soros, meg lehet venni egy népet. Én azt mondom: nem szabad engednünk.

Én, aki -46-ban születtem, baloldali értékkel Magyarországon nem találkoztam azonkívül, hogy szocialista vívmányként tanították Kun Béláék a Margitszigetre ingyen engedték be "a dolgozó népet", s közben Szamuely a Dunántúlon vérfürdőt rendezett.   Azt sem tartom baloldali értéknek, hogy május 1-jén adtak egy pár virslit és egy pohár sört.

A "baloldali értéket" képviselő cenzúra sokkal rothadtabb volt, mint amelyik annak idején József Attilát elítélte a Nincsen apám, se anyám verséért. Viszont a magát demokratikusnak feltűntető kommunista cenzúra engedte közölni a magát legnépszerűbbnek tituláló napilapban azt a verset, amely úgy kezdődik: "Zakatol a Szent család, Isten tömi Máriát". Ezek alapján én nem hiszem, hogy létezik nálunk valódi baloldali művészet. Ezért a nemzeti oldal feladata a nemzet sorskérdéseiben gyökerező művészet fenntartása. Csakhogy ezt az oldalt anyagilag tervszerűen ellehetetlenítik, ezért van az, hogy nagyszerű szobrászai alig kapnak pénzt márványvásárlásra céljából, s festői vászonra, festékre, hogy művészet más területén jeleskedőkről ne is beszéljek. Jelenleg a magyarságnak, mint európai kulturális tényezőnek elsorvasztása a cél. Világosan kell látnunk, ha mi karakter nélkül beolvadunk, engedünk tartásunkból, azzal valakiknek a dolgát könnyítjük meg.

Veszélyes dolog manapság a magyarság ügyét, jövőjét hangosan emlegetni, mert könnyen előkerülnek olyan "divatos" fogalmak, mint a rasszizmus, idegengyűlölet vagy az antiszemitizmus.

Azok, akik például az írószövetséget is szét akarták robbantani, állítják azt, hogy a magyar értelmiség antiszemita, ami nem igaz, de ha az efféle provokatív gátlástalan hangadók így folytatják, valószínűleg az lesz.

Becsülésre méltó, hogy a holokauszt áldozatairól megemlékeznek, de illő lenne, hogy a doni tragédia áldozatairól is megemlékezzenek, és intenzíven ébren tartanák -56 szellemiségét. Ha már a szovjet emlékművet, mint a felszabadítókét fenntartják, akkor hálás lennék azért is, ha Teleki Pál miniszterelnök emlékét is szobor őrizné a fővárosban. Vagy azét a Tisza Istvánét, aki egyedüliként ellenezte belépésünket az első világháborúba, s akit a tanácsforradalom felbérelt martalócai galádul meggyilkoltak.

Néhány hete a betelepítési tervekről kiszivárgott hírek alaposan felkavarták a közvélemény érzékenyebb részét.

Nevezzenek önzőnek, de mint magyar nyelven író ember nyilvánvalóan jobban szeretném, ha minél több magyar nyelvű ember élne az országban, illetve a Kárpát-medencében. Magam is olvastam a Világbank egyik lapjában, hogy az lenne a kívánatos, ha a magyarság lélekszáma 7 millió körülire fogyatkozna. Ennek következtében inkább beengedik a kínaiakat és más nációbelieket tömegesen, ellentétben a határon túli magyarokkal, pedig ők csak látogatóba jönnének, hiszen el nem hagynák szülőföldjüket.

Valószínűleg Európa leggyengébb láncszeme mi vagyunk. Morálisan az albánok is erősebbek, a románok nagy nacionalizmusát láthatjuk, a szerbek szintén irgalmatlanul viselkednek, tehát a kis antant államai egyre önérzetesebbek. Olyannyira, hogy a napokban, nagy önérzetükben ismét letörték a Petőfi-szobor kardot tartó jobbját. A magyar hadsereget az egykori trianoni szint alá verték szét. Mondván, majd a NATO megvéd minket. Mindenki tudja, soha senki nem védett és nem is véd meg minket.

Én azt hiszem, hogy a magyarságot a fölszámolás szélére taszították. Fölszámolják a meséit, harcainak erkölcsi eredményeit, amelyek meghatározták Európa mostani sorsát, gondoljunk -56 mellett a vasfüggöny lebontására is. Kovács Lászlóék azt tanácsolták: maradjunk kicsik. Úgy látom, külső és belső ellenerők fogtak össze ellenünk, bár nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek.


Nem is kell, de bármilyen felületesen követjük az eseményeket, nem kevés szisztematikusság tapasztalható.

Egy Joseph Pozsgai nevű, külföldön élő jeles újságíró-történész könyvében: A rendszerváltás haszonélvezői (Kairosz 2006), világosan megfogalmazta, kinek az érdekeit szolgálta és szolgálja a rendszerváltás. A történelmi időkben a folyamatok kezdetéhez nyúl vissza. Dokumentumok alapján beszél a szabadkőművességről, Nagy-Oroszország vágyáról, hogy Németországot elszigetelje, a franciák román-politikájáról, a Nagy-Szerbia álmáról, amelynek érdekében lelövik a trónörököst, s más törekvésekről, amelyek a Monarchia szétzúzására irányultak, és ennek a térségnek a kitakarításról, amelyet napjainkban megélünk. Herczeg Ferenc naplójában olvasható, hogy nemcsak a csőcselék, de a magyar értelmiség egy része is lent menetelt az utcákon skandálva: le a hazával! Miközben Lindner Béla hadügyminiszter kijelentette a parlamentben: nem akarok többé katonát látni! Értéktelennek tartották a haza fogalmát, nem törődtek megvédésével, s pár hónap múlva jött a kis antant?

A folyamatot végiggondolva elég rosszkedvű vagyok. Az emberi minőség véghetetlen romlásával számolok, és azzal a butasággal, amelyet nagyon nehéz kivédeni, és amellyel szemben nemcsak én, hanem sorstársaim is " nemes lelkű embereket tudnék megnevezni " megpróbálnak fénycsóvát gyújtani.

Zéró tolarencia a nemzeti, szellemi és lelki ellenállással szemben.

Úgy tűnik, mintha hiányozna az életben maradás ösztöne a magyarságból, pedig akiben nincs hajlam az ellenállásra, azt lenézik, megnyomorítják, eltapossák. A magyarságban virtus volt. Nem lehet feladni, csak azért, mert mi, magunkat értelmiségieknek vallók azt hisszük, hogy intelligenciánkkal mindent megoldhatunk. Tévedés. Mit sem számít az érvelés, amikor megerőszakolják a feleségünket, agyonverik a szülőket, kirabolják az időseket. Én még nem nőttem fel ahhoz a krisztusi tanításhoz, hogy a másik arcomat is tartsam oda.

Maradhat ez így, ahogy van?

Nem. De csak az isteni közbeavatkozásra várni kevés, mert a gátlástalanság már-már jogerőre emelkedett. Ennek példája, hogy megszületett, és bizonyos körökben elfogadottá vált a megélhetési bűnözés fogalma és gyakorlata.

Mondják sokan: a magyarság bajba, történelmi útvesztőbe került.

Egy kicsit saját magának is köszönheti. Amíg nem fogunk össze, hogy fölszámoljuk ezt az erkölcsi gátlástalanságot, minden marad a régiben, sőt!

Van nekünk egy kormányfőnk, aki elég kalandos módon került hivatalába, s idén " Batthyány-év lévén " a mártír miniszterelnökhöz hasonlítgatja magát.

Batthyányt egy nép választotta, a mostani hatalomba kerülése egy belső puccs eredménye, amit nem is ő szervezett. Az elődjével valakik elégedetlenek voltak és kitették. Holnapután ezt is meneszthetik. Aztán kapunk egy harmadikat, aki még rosszabb. Ezeket az ügyeket egy bensőkör intézi, s amíg ezt kört nem sikerül felszámolnunk valamilyen módon, addig a további züllés megállíthatatlan, és addig Magyarország a zsoldos júdások paradicsoma, buli-ország marad.

K. L.

2008. október 20., hétfő

János' szájt - http://szentkoronaradio.com/elszakitva/2008_10_20_emlekezes-az-agyagfalvi-szekely-nemzeti-gyules-160-evfordulojara

Link
"

Emlékezés az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés 160. évfordulójára

A szervezőkön kívül kevesen tudták, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is képviselteti magát az ünnepségen.
Barátaim ott voltak, én sajnos nem mehettem el..pedig alig 15 km re van tőlem Agyagfalva..."
 Köszönet érte : Szathmáry Jánosnak

2008. október 17., péntek

Sík Sándor: Megyeri hitvallás; a fenyőfa éneke

Köszönet érte kanbagoly - nak.
 
Sík Sándor:
Megyeri hitvallás

Őrt áll a Hold a Nagykevély felett.
Ezer sátorban nyolcezer fiú
Munkás nap után izmos álmot alszik.
Kismagyarország nagyot álmodik.

A völgyben itt-ott pislogó tüzek
Föl-fölvetik még fáradt szemüket,
És hunyorgatnak: Mire jó?

Állok a dombon s birkózom magammal:
Szorongatom a „Mire jó?”-kígyó,
Az ezeréves őskígyó nyakát.
És a kígyó sziszeg, sziszeg:
Mit állsz itt,
Te nagy bolond, gyereknél gyerekebb?
Mire jó ez a cifra katonásdi?
Poéta-álom, gyönyörű hazugság?
A görgeteg elébe fekszel-é?
Őserdők lángját kézzel olthatod?
Foltos hullába támaszthatsz-e lelket?

Nézd, délfelé pokolveres az ég.
Tudod, mi az? A pesti éjszaka!
Mozik reklámja, kávéházi csillár,
Szeméremoltó színpadok tüze,
Vadember-tánc őrjöngő forgatagja,
Csupasz testeknek festett fénye-szennye,
Lihegő, lázas, cigarettafüstös,
Villanysugaras, izzó rothadás.
Nem látod-e, hogy tántorog belé
A céda fénybe minden, ami ép?
A nemzet húsa, édes veleje,
Haza és jövő és emberiség!

Halál, halál! – Ezek itt alszanak!
Meddig virrasztol ifjú álmukon?
Hisz véreik, az édes véreik
(Tegnap még ifjú-épek, mint ma ők!)
Ott ránganak a Sátán ütemén!
Odakerülnek ők is! Ha ma nem
Holnap talán, vagy esztendő-ilyenkor:
Mind ott kering a hullatánc-füzérben,
És onnan nevet téged és Megyert,
S az ezer-sátor gyerek-mítoszát!
Bolond! Bolond! Poéta! Mire jó?

Másfelé nézel? Keletre, nyugatra?
Alföld! Dunántúl! Alszik. Minden alszik!
És álmaik, merész nagy álmaik
Meddig repesnek? Egyiké: a szomszéd
Kövér telkéig, falu végéig;
A másiké: hogy eztán tíz garast
Kaparhasson kilenc helyett;
A harmadik: hogy egy collal magasabb
Székbe ülhessen, mint a többiek.
Álom, álom! Ki hallja itt
A Kárpátok sikongató szelét?
Kinek fáj itt, ami téged gyötör?
Ki sejti itt Megyernek álmait?
Alföld? Dunántúl? Alszik. Vagy halott?
S az Isten föltámaszt-e oly halottat,
Aki jól érzi a sírban magát?
Megyer? Ezeknek? Bolond! Mire jó?

Te még tovább tekintel? Nyugaton,
Északon, Délen hordozod szemed?
Az Emberiségnek ültetsz új palántát?
Főnixet vársz, újjá-kelő világot?
Hát nem látod az üstököst az égen,
Száz üstököst, vérfarkas hírnököt?

Nem érzed-e, hogy az emberiség
Mély szívében valami meghasadt?
Ember volt mindig ember farkasa,
De a farkas is falkában vonít;
Most, most a farkas farkast fojtogat,
Testvér testvérnek marcangolja torkát,
Jóllakott éhest, éhes jóllakottat.
Mert ütni fáj, mindenki érzi már.
Fáj az ütöttnek, jobban az ütőnek,
És mégis: őrült, gazdátlan kezek
Céltalanul az izzó levegőben
Csak kaszabolnak, zúznak, irtanak.
S míg meggyalázva könyvet és keresztet,
Az őrjöngő emberkirály
Ízekre tépi teste templomát:
Köröskörül a vérsötét egen
Toronyodnak vigyorgó ördögárnyak:
Vörös rém, sárga rém, fekete rém.
Halál, halál!
Emberhalál és istenalkonyat!
Kettérepedt a korhadt földgolyó!
Azt véled-e, hogy egypár brit suhanccal,
Egy félmaréknyi germán álmodóval,
Egy sátoralja vállas kismagyarral
A hulló gömböt összetarthatod?
A szálló Lelket visszakeltheted?
Eredj, bolondos, magad-hitető!
Hadd rúgja szét a szürkelábú hajnal
A tábortűz haldokló hamvait,
Eredj aludni, mint a csillagok,
Aludni, mint az Isten. Nincs miért?

S állván a zászlótartó domb fején,
Ezer sátor fehér hullámain,
Szeges sarkam a vén homokba vágom,
Hogy a Vezérdomb fölsajog belé,
És ajakammal nyolcezer fiú
Énekel égre vallomást:
Hiszek!
Hiszek!
A tűzben, amely odalent parázslik,
És holnap este újra föllobog,
És minden este újra föllobog,
És föllobog délen és északon,
Egy tűz, száz tűz, ezer tűz,
És föltüzel – piros zsoltár – az égre,
És sápadt arcot rózsaszínre fest,
És a szemekbe ősi lángot villant.
A tűzoszlopban, amely gyújtatott,
Olajmécs volt a katakomba éjén,
És tábortűz a lappangó kurucnak.
Hiszek a Tűzben, amely eljövendő,
Amely a szívek katlanát feszíti,
És el nem alszik pernye-szenny alatt.

Hiszek a szélben, fürge cimboránkban,
Amely a szemből álmodást söpör,
És bacillust a rothadt utcalégből,
Lobogót lebbent, lábat táncra szökkent,
Nótát fakaszt és vitorlát dagaszt,
S tábortüzeink dacos dallamát
A Lomnic és a Hargita tövében
Fülébe súgja testvértáborok
Húnyó tüzét kavaró ikreinknek.

Hiszek a földben, ifjú szép anyánkban,
Hogy édesünk, nem morcos mostohánk,
És ezer jóval boldog méhe áldott.
Tudom, hogy már vajúdik és remeg:
Már ideszült körém a semmiből
Ezer sátort és nyolcezer fiút.
Hiszem, hogy egyszer olyan dalra gyújt,
Hogy meghallják a renegát kövek,
Szétomlanak a gyilkos Bábelek,
A hullamérges város-pörsenések
Szűz bőre hamván fehérre simulnak,
És mézes melle újszülött tején
Új dallal emtet új embernemet.
Hiszek!
A kevesek egymásba tett kezében,
A testvérszóban, a bajtársmarokban,
Az érben, mely patak lesz és folyó,
S halott tengerbe életet zuhant.
A Szépségben, hogy szebb és édesebb
A rútnál, és szürkét széppé tehet.
A tiszta vízben, hogy sodorni tud,
És ragadóbb a szennyvíz-áradásnál.
A vízözönben, szeretetözönben,
Jóság-galambban, Lélek-Ararátban.

Mert hiszek az Igében,
Mely elhangzott a teremtés felett,
És testté lett az idők telijében.
A Kovászban:
Hogy emberségünk lomha derce-lisztjét
Mégiscsak egyszer élővé keleszti.
A Hegyi Beszéd próféta-szavát
Falánk idők fertelmes bálna-gyomra
Hiába nyelte el, lesz még egy harmadik nap,
Mikor a mélyből felsüvölt a szó,
És nem lesz, aki meg ne hallaná.
A Mustármagban, mely kiszóratott,
És szívében hordozza a jövőt,
Mert újrazsendül minden ezerévben,
És odatartja fészkes lombozatját
Viharzilálta embermadaraknak,
S testvérörömben elfér ágain
Fehér madár és fekete madár
És sárga és piros és minden.

A Lélekben hiszek,
Amely megzúdul ott, ahol akar.
Hiszem, hogy zúdul, akar és teremt,
Zúdul s teremt miáltalunk.
A Lélekben, amely az élet,
Amely tojáshéjat repeszt,
Búzaszemet bukkant a hant alól,
És sziklából Krisztust kelet.
A Lélekben, amely bennünk dörömböl,
És az idők méhében harsadoz,
És énekel az ajkamon: Hiszek!
Hiszek.

És hogyha nem: hát akkor is!
Ha mindhiába: akkor is!
Ha minden álom: akkor is!
Ha minden meghal: akkor is!
A szép akkor is szép marad,
A tiszta tiszta, rút a rút.
Az Igazság igazság akkor is,
Ha meg nem látja senki szem.
A Szeretet mosolyog és szeret,
És a kereszten is király.
A tett különb a tunyaságnál,
És hol a tépett lobogónál
Tiszteletesebb szemfedő?

Mert akit egyszer meglehelt a Lélek,
Annak mindegy-lom élet vagy halál:
Az él és áll és énekel és alkot,
Megyeren és Magyarországon,
Hét világrészen és a másvilágon,
Az Isten őtet úgy segélje. Amen.

Sík Sándor:

A fenyőfa éneke

Állok cseres hegyoldalon,
Magasba szúr örök dalom:
Föl, föl, föl, fölfelé!

Nem kell a völgyi szép meleg,
A tölgyek, bükkök és cserek:
Föl, föl, föl, fölfelé!

Hulljatok alsó ágaim,
Ne vonjátok le vágyaim.
Föl, föl, föl, fölfelé!

Fussatok szét gyökereim,
Teljetek élő ereim.
Föl, föl, föl, fölfelé!

Keményedjél hű derekam.
Tartani bírd templom-magam.
Föl, föl, föl, fölfelé!

Te lombosodjál koronám,
Vidd a magasba mély imám,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Évente új-új adorál
Zöldecske hármas gyertyaszál
Föl, föl, föl, fölfelé!

A kúszó templom egyre szebb,
Ez az imádság teljesebb.
Föl, föl, föl, fölfelé!

És egyre több karcsul elő
Iker-templom: testvér fenyő,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Ahol az élet idegen,
Aszályra perzselt köveken,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Templomi zölddel fonjuk át
Pogány hegyormok homlokát,
Föl, föl, föl, fölfelé!

S megnyitja vén szemét a bérc.
És rajtunk át az égre néz,
Föl, föl, föl, fölfelé!

S az égnek úgy sikoltja át
A föld sóvárgó mély dalát,
Föl, föl, föl, fölfelé
!