Blogarchívum

2009. június 29., hétfő

Music Los Lobos: La Bamba

http://torzon.multiply.com/music/item/9/Los_Lobos_La_Bamba

Apróhírek

Lejáratási ügy: Veres a Hír Televízióra mutogat

A hírTV-re próbálja hárítani a felelősséget Veres János a televízió riporterei elleni lejárató akció ügyében. A szocialista politikus a köztévé hétfő reggeli műsorában azzal vádaskodott, hogy a hírTV tudott először a készülő akcióról, holott Helmeczy László, a drogbotrányban érintett ügyvéd egy hónappal ezelőtt a bíróságon azt vallotta, őt Veres János hívta fel legelőször, még áprilisban.
Tovább

KSH: 410 ezer magyarnak nincs állása

A foglalkoztatottak száma 80 ezerrel csökkent, a munkanélkülieké 88 ezerrel nőtt március-májusban a tavalyi adatokhoz képest - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal összesítéséből. Ebben az időszakban az állás nélküliek 410 ezren voltak. A munkanélküliségi ráta 9,8 százalékra nőtt 2008 hasonló időszakához képest.
Tovább

Újraszámlálják a szavazatok egy részét a perzsa államban

Az Őrök Tanácsa megkezdte a vitatott júniusi elnökválasztáson leadott voksok egy részének újraszámolását. A hivatalos jelentések szerint a szavazatok 10 százalékát vizsgálják meg.
Tovább

Átszervezés vár a 12 hazai börtöncégre

Közüzemmé akarják átalakítani a 12 hazai börtöncéget, majd az év végéig konszernné vonnák össze őket. A veszteségeket akarják így csökkenteni, mert egyre apad az állami támogatás. A büntetés-végrehajtás által működtetett kft.-k jelenleg a 15 ezer 400 börtönlakó negyedének adnak munkát.
Tovább

10 arannyal tért haza Cseh László és Verrasztó Evelyn

Cseh László és Verrasztó Evelyn is két-két országos csúcsot állított fel a 111. országos bajnokság utolsó napján, vasárnap Egerben. Verrasztó Evelyn 200 vegyesen elért eredménye mindössze 5 tizeddel marad el az Európa-csúcstól és a világ idei harmadik legjobb ideje. A bajnokság két legeredményesebb versenyzője Cseh László kilenc, Verrasztó Evelyn tíz aranyérmet szerzett.
Tovább

Péter - Pál napja




Csók István Szénagyűjtők
Aratás

2009. június 26., péntek

YouTube - They're Coming to Take Me Away, Ha-Haaa - Napoleon XIV




(Egyszer már fent volt, de elveszett, most pótoltam) Őrületes. :-)
Music video for the 1966 hit song "They're Coming to Take Me Away, Ha-Haaa" by Napoleon XIV (Jerry Samuels).

Dr Demento - They're Coming To Take Me Away Ha Haaa
Warner Bros. 1975 BS 2855 0698


http://www.dalszovegeim.hu/

Remember when you ran away and I got on my knees and begged you not to
leave because I'd go berserk?? Well...
You left me anyhow and then the days got worse and worse and now you see
I've gone completely out of my mind.. And..
They're coming to take me away, ha-haaa!!
They're coming to take me away, ho-ho, hee-hee, ha-haaa
To the funny farm. Where life is beautiful all the time and I'll be
happy to see those nice young men in their clean white coats and they're
coming to take me away, ha-haaa!!!!!

You thought it was a joke and so you laughed, you laughed when I had said
that loosing you would make me flip my lid.. RIGHT???
I know you laughed, I heard you laugh, you laughed you laughed and
laughed and then you left, but now you know I'm utterly mad... And..


They're coming to take me away, ha-haaa,
They're coming to take me away, ho-ho, hee-hee, ha-haaa.
To the happy home. With trees and flowers and chirping birds and basket
weavers who sit and smile and twiddle their thumbs and toes and they're
coming to take me away, ha-haaa!!!

I cooked your food, I cleaned your house, and this is how you pay me back
for all my kind unselfish loving deeds.. Huh??
Well you just wait, they'll find you yet and when they do they'll put you
in the ASPCA, you mangy mutt!!! And...

They're coming to take me away, ha-haaa.
They're coming to take me away, ho-ho, hee-hee, ha-haaa.
To the funny farm, where life is beautiful all the time and I'll be happy
to see those nice young men in their clean white coats and they're coming
to take me away, ha-haaa!!!
To the happy home, with trees and flowers and chirping birds and basket
weavers who sit and smile and twiddle their thumbs and toes and they're
coming to take me away, ha-haa!!!
To the funny farm, where life is beautiful all the time... (fade out)

Hey, buddy!
Yes officer..
You a head?
No, but I'm catching up, ha ha ha....



History

Released on Warner Bros. Records, the recording is seemingly a first-person rant by a mentally ill person who is bemoaning the loss of his lover. As the lyrics continue, it becomes possible to read them as being about the singer's dog rather than his lover. The cover art seems to support this idea, featuring a fire hydrant and "Napoleon" holding a novelty "invisible dog" leash (though it could be a pun on a derogatory insult and the name of a female dog)....

http://en.wikipedia.org/wiki/They%27re_Coming_to_Take_Me_Away,_Ha-Haaa!

De Los Andes-The best.

http://1csaby.multiply.com/music/item/1345/De_Los_Andes-The_best.
Tracklista:
01. Mi Estrella.mp3
02. Don Charanguito.mp3
03. Hechicera.mp3
04. Se Fue Con Ei Viento.mp3
05. Ayllu Runas.mp3
06. Quiero Verte.mp3
07. Luna Lunita.mp3
08. Junto A Ti.mp3
09. Si Tu Te Vas.mp3
10. El Nino; Laliama.mp3
11. Porque Te Quiero.mp3
12. Amores Pasan.mp3
13. Pueblo Joven.mp3
14. Para Volver.mp3
15. Nativos.mp3
16. Madre.mp3

Az MNV cáfolja Kapolyit

A Vagyonkezelő szerint Kapolyi László nem mondott igazat az Indexnek amikor azt állította, hogy a Vértesi Erőmű privatizációja során nem tájékoztatták a környezetvédelmi károkról, hogy a bánhidai zagytározót a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács engedélyével vonták be a Nemzeti Földalapba, és hogy az MNV főigazgatója döntött volna a Kapolyi által ajánlott kárátalány ügyében.

Közleményben reagált az MNV Zrt. a Kapolyi Lászlóval készült interjúnkra pénteken. Az MNV szerint Kapolyi a Vértesi Erőmű Zrt. meghiúsult privatizációja kapcsán a tényeknek nem megfelelő módon nyilatkozott.

Az MNV szerint nem felel meg a tényeknek Kapolyi László azon állítása, miszerint az eladói oldal nem jelezte volna, hogy az erőművi, illetve bányászati tevékenység megszűnésével kapcsolatban ne jelentkeznének környezetvédelmi kárelhárítási feladatok a Vértesi Erőmű Zrt.-nél. A kárelhárítás várható feladataival kapcsolatos összes dokumentáció a pályázók számára rendelkezésre állt, az adatszobában időben elhelyezésre került. A környezeti kárelhárítási feladatok a jogszabályok alapján a szennyező tevékenység folytatóját (az erőművet) kötelezik kárelhárításra, függetlenül attól, hogy ki a terület tulajdonosa. A zagytér tulajdonjoga soha nem volt összefüggésben a privatizációval, mivel a terület sosem állt az erőmű tulajdonában.

Az MNV szerint valótlan Kapolyi azon állítása is, miszerint a zagytározót a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács engedélyével vonták be a Nemzeti Földalapba, ugyanis a vonatkozó jogszabályok alapján a Tatabánya 01026/4 hrsz-ú ingatlan már 2004, a Tatabánya 01028 hrsz-úingatlan pedig 2006 óta a Nemzeti Földalap része. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács pedig 2007. szeptember 25-én alakult.

 

A közlemény szerint téves az az állítás is, miszerint az ingatlanokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Tátrai Miklós vezérigazgató engedélyével adta el, ugyanis az értékesítési szerződést az állam nevében még az MNV Zrt. működésének megkezdése előtt, 2007. december 10-én a Földalap elnöke írta alá.

Az MNV szerint az az állítás sem igaz, miszerint az MNV Zrt vezérigazgatója elutasította volna Kapolyi kérését a kárátalány ügyében. Egyrészt a Vagyonkezelő nem is vett részt a privatizációs eljárásban, így nem volt döntési hatásköre. Valamennyi döntést a Magyar Villamos Művek, mint a Vértesi Erőmű tulajdonosa hozta meg.

Másrészt hónapokkal a részvény adásvételi szerződés 2008 májusi megkötését követően Kapolyi cége azzal a kéréssel fordult az MVM Zrt-hez, hogy a kármentesítés általa becsült, mintegy 3,5 milliárd forintos költségét – lényegében a vételár csökkentésével - az MVM Zrt. már előzetesen biztosítsa számára. Tekintettel arra, hogy a kármentesítés technológiájáról a környezetvédelmi hatóság még nem hozott jogerős döntést, annak költségéről sem állt rendelkezésre hiteles információ.

Az MVM Zrt. közgyűlése kompromisszumot ajánlott Kapolyinak: a kármentesítésre elkülönít 3 milliárdot a vételárból, és ebből a keretből a hatóság majdani határozata alapján elvégzett, számlával igazolt munkák költségét a vevő visszaigényelheti. Vagyis az MVM nem volt hajlandó biankó csekket kiállítani a vevőnek, de a tényleges költségeket hajlandó lett volna megtéríteni.

A tárgyalások sikere érdekében a közgyűlés döntött arról is, hogy a tranzakció zárási határidejét meghosszabbítja. Kapolyi cége azonban még így sem vállalta a szerződés teljesítését - közölte az MNV pénteken.




Szúrja a szemüket a SIC – VIDEÓ

[ 2009. június 19., 21:29 ]

  Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester leváltását is követeli a romániai Demokrata-Liberális Párt Kovászna megyei szervezete, a SIC jelzésű rendszámtáblák bevezetése miatt.

Aláírásgyűjtésbe is kezdtek, egy esetleges népszavazáshoz 25 ezer aláírás kell. A háromszéki önkormányzatok autóira hétfőn kezdték el felszerelni a székelyföldi jelzést, és az embereket is arra kérték, hogy ők is ilyen matricát ragasszanak autóikra.

Duna TV

 

Apróhírek

Narancssárga – azaz majdnem a legmagasabb fokozatú – riasztást adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat az ország több régiójára a várható nagy esőzés és jégeső miatt.
Tovább

12 emberéletet követeltek már a csehországi áradások

Már 12 halottja van a csehországi áradásoknak - közölte pénteken a CTK cseh hírügynökség a rendőrségre hivatkozva. Az ország keleti részén már kezd visszavonulni a víz, de a déli részeken még küzdenek az árhullámmal. Közben a heves esőzések után kialakult áradások az első halálos áldozatukat követelték Lengyelország dél-keleti részén - jelentették a helyi hatóságok.
Tovább

Kelemen Hunort javasolják az RMDSZ államfőjelöltjének

Kelemen Hunort, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető elnökét javasolja államfőjelöltnek a Szövetségi Állandó Tanács. A szervezet vezetőiből álló - gyors döntések meghozására létrehozott - testület szerint Kelemen a legalkalmasabb, hogy az RMDSZ jelöltjeként induljon az őszi romániai elnökválasztásokon.

Az RMDSZ elnökjelöltjei között korábban felmerült Markó Béla elnök neve is, aki nem vállalta a jelölést, az RMDSZ-es politikusok többsége ugyanakkor egy fiatal államfőjelölt állítását sürgette.

Kelemen Hunor jelölését még az RMDSZ mini parlamentjeként is emlegetett Szövetségi Képviselők Tanácsa is meg kell erősítse, amely szombaton ülésezik.

(FH)

Elmaradt a kórházmentő ülés - Fidesz: oszoljon Heves vezetése!

Elmaradt a Heves Megyei Közgyűlés ülése pénteken délelőtt, így nem született döntés arról, hogy felbontják-e a szerződést a HospInvest Zrt.-vel, és a jövőben milyen módon működtetik majd a megyei kórházat. A Fidesz-frakció kezdeményezni fogja a közgyűlés feloszlatását.
Tovább

Balsai: Miért kell halogatni Dávid és Herényi ügyét?

Messzemenően rombolja a parlament tekintélyét a Dávid Ibolya és Herényi Károly volt MDF-es, jelenleg független országgyűlési képviselők mentelmi jogának felfüggesztésével kapcsolatos ügy szeptemberre halasztása – közölte Balsai István, a mentelmi bizottság fideszes alelnöke pénteken Budapesten.
Tovább



hírTV-ügy: a Fidesz meghallgatná Draskovicsot

Miután a kormányszóvivő csütörtökön a kormányfő nevében megvédte Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztert a hírTV riportereinek lejáratási ügyében, immár Bajnai Gordon terheli a politikai felelősség - mondta pénteki sajtótájékoztatóján a Fidesz helyettes szóvivője.
Tovább

Száműznék Gyurcsányt az MSZP-ből

Teljes körű tisztújítást és nemcsak a gyurcsányi politika, hanem magának Gyurcsány Ferencnek is az eltávolítását követeli a szocialista párt közeléből az MSZP társadalompolitikai tagozatának ügyvivő testülete.
Tovább

Előzetesben a kiskunlacházi gyilkos

Előzetes letartóztatásba helyezte a Pest Megyei bíróság péntek délután a kiskunlacházi 14 éves lány meggyilkolásával gyanúsított fiatalembert. A nagy felháborodást kiváltott gyilkosság gyanúsítottját, egy helybeli lakos, pénteken hajnalban fogták el a rendőrök.
Tovább

Rács mögött az erőszakos gyerekrabló

Előzetes letartóztatásba helyezte a bíróság azt a férfit, aki még kedden egy 12 éves kislányt kényszerített a kocsijába és erőszakoskodni is próbált vele. Az esetről pénteken számolt be a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság.
Tovább

2009. június 24., szerda

Bayer Zsolt, főmunkatárs nyílt levele Balázs Péter külügyminiszternek

Rating:★★★★★
Category:Other
Bayer Zsolt, főmunkatárs nyílt levele Balázs Péter külügyminiszternek
Katyn és Krakkó

Irán: Az "elcsalt választások" svindlije


június 21, 2009 - 7:24 du.

Alig akad olyan választás, amelyben a Fehér Ház ne lenne érdekelt, és ahol az általa favorizált jelölt vereségét az egész politikai és tömegmédia-elit ne törvénytelennek bélyegezné meg. Az utóbbi időben a Fehér Ház és követői csalást kiáltottak a venezuelai és gázai szabad (és felügyelt) választások alkalmával, miközben örömmel gyártottak "választási sikert" Libanonban annak ellenére, hogy a Hesbollah által vezetett koalíció a szavazatok 53%-át kapta meg.

A 2009 június 12-én történt iráni választások egy klasszikus eset: A jelenlegi nemzeti-populista elnök Mahmoud Ahmadinezsád a szavazatok 63.3%-át nyerte el (azaz 24.5 millió szavazatot), miközben a Nyugat által támogatott liberális ellenzék jelöltje, Hossein Mousavi, 34.2%-ot (13.2 millió szavazatot).

Az iráni elnökválasztás rekord részvétellel zajlott le, a választásra jogosultak több mint 80%-ával, s az eddig legmagasabb külföldön leadott szavazatokkal (234.812), amelyből Hossein Mousavi 111,792, Mahmoud Ahmadinezsád 78,300 szavazatot kapott. A Hossein Mousavi által vezetett ellenzék nem fogadta el a vereséget, tömegtüntetéseket tartott, amelyek erőszakba torkolltak, autók, bankok, középületek felgyújtásával és a rendőrséggel való fegyveres összetűzéssel. Szinte az összes nyugati véleményformáló - beleértve a nagyobb elektronikus és nyomtatott médiát, a nagyobb liberális, radikális és konzervatív honlapokat - az ellenzék által hangoztatott súlyos választási csalásokat emlegetett. Neokonzervatívok, liberális konzervatívok és trockisták társultak a cionistákhoz, az ellenzéki tüntetőket egy demokratikus forradalom avantgárdjaként ünnepelve. Demokraták és republikánusok is elítélték a jelenlegi kormányt, visszautasították a szavazás elismerését és dicsérték a tüntetőkne k a választási eredmény megfordítására irányuló szándékát. A New York Times, a CNN, a Washington Post, az izraeli külügyminisztérium és a nagyobb amerikai zsidó szervezetek összes elnöke keményebb szankciókat követelt Irán ellen és hiábavalónak ítélte Obama Iránnal óhajtott párbeszédét.

A választási csalás svindlije

Nyugati vezetők elvetették az eredményt, mert "tudták", hogy az ő reformpárti jelöltjük nem veszíthetett... Hónapokig publikáltak szinte naponta interjúkat, vezércikkeket és riportokat a színhelyről, amelyekben az Ahmadinezsád rezsim hibáit "részletezték", idézték a papság, korábbi hivatalnokok, bazárkereskedők támogatását és mindenek előtt a nőkét és fiatalokét, akik folyékonyan beszélnek angolul, bizonyítékául annak, hogy Mousavi elsöprő győzelem előtt áll. Mousavi győzelme mint a "mérsékelt erők" győzelme szerepelt, legalábbis a Fehér Ház üres közhelye szerint. Prominens liberális akadémikusok abból következtettek arra, hogy a választási eredmény csalással jött létre, hogy Mousavi még saját etnikai körzetében, az azeriek között is vesztett. Más akadémikusok úgy vélték, hogy a "fiatalság szavazata" - az észak teheráni felső- és középosztálybeli ifjakkal történt interjúk alapján - a "reformpárti" jelöltnek szólt.

Ami elképesztő a szavazás eredményének nyugati elítélésében az az, hogy sem a választások előtt, sem utána egy héttel, a csalás legkisebb bizonyítékát sem tudta felmutatni. Az egész választási kampány alatt a szavazók semmilyen hihető (vagy akár kétes) manipulálásáról nem esett szó. Amíg a nyugati média elhitte saját propagandáját jelöltjének közeli győzelméről, addig a szavazati eljárást kimondottan civilizáltnak ítélte, heves közvitákkal és eddig sosem látott közrészvétellel, amit felülről nem befolyásoltak. A nyugati vezetők és a tömegmédia hittek egy szabad és nyílt választásban, amit az ő általuk favorizált jelölt nyer meg.

A nyugati média riportereire támaszkodott, akik az ellenzéki tömegtüntetésekről tudósítottak, és nem vettek tudomást nagyszámú Ahmadinezsád követőiről. S ami még rosszabb, a nyugati média ignorálta a tüntetők osztályösszetételét - azt a tényt, hogy a hivatalban lévő jelöltet a sokkal népesebb szegény dolgozók, parasztok, kézművesek és közalkalmazottak támogatják, miközben az ellenzékét a felső- és középosztályból származó diákok, üzletemberek és egy magas pozíciójú réteg.

Ezen felül a legtöbb nyugati véleményformáló és tudósító bázisa Teherán, s ottani megfigyeléseikből indultak ki. Kevesen merészkedtek vidékre, kis és közepes városokba és falukba, amelyek Ahmadinezsád tömegbázisát adják. Mi több, az ellenzék hívei jórészt egyetemista aktivisták szűk rétege, akik könnyen mozgósíthatóak utcai fellépésekre, miközben Ahmadinezsád támogatói főként a munkásifjúság és a háziasszonyok, akik véleményüket az urnáknál fejezték ki, akiknek nincs idejük utcai politizálásra.

Neves újságírók, mint például Gideon Rachman a Financial Times-tól, a választási csalás bizonyítékaként azt emlegetik, hogy Ahmadinezsád az azeri nyelvet beszélő régióban a szavazatok 63%-át nyerte ellenfele Mousavi ellen, aki azeri származású. A leegyszerűsítő gondolat emögött az, hogy az etnikai vagy a nyelvi hovatartozás a szavazói viselkedés egyetlen ismérve, s nem a szociális vagy osztályérdekek.

Ha Irán kelet-azerbajdzsáni régiójának a választási viselkedését jobban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy Mousavi csak Shabestar városában nyert a felső- és a középosztály soraiban (s ott is csak kis előnnyel), miközben komoly vereséget szenvedett vidéken, ahol az Ahmadinezsád-kormány újraelosztó politikája segítette az azeri népet, különösen a parasztokat, hogy olcsó hiteleket kapjanak. Mousavi a nyugat-azerbajdzsáni régióban nyert, ahol etnikai hovatartozása segített a városiakat megnyerni. A sűrűn lakott teheráni régióban Mousavi megverte Ahmadinezsádot Teherán és Shemiramat városok központjaiban, a felső- és a középosztályi negyedek szavazataival, miközben súlyosan veszített a szomszédos munkásnegyedekben, kisebb városokban és vidéken.

Az etnikai szavazás hanyag és torz hangsúlyozása újságok, mint a Financial Times és a New York Times által, hasonlít a média szándékos visszautasítására, hogy elismerjék annak az országos közvélemény-kutatásnak az eredményét, amelyet két amerikai szakértő készített három héttel a választások előtt, s amely Ahmadinezsád előnyét több mint 2 az 1-hez állapította meg, tehát magasabban, mint a június 12-ei választáskor.

Ez a közvélemény-kutatás nyilvánvalóvá tette, hogy Ahmadinezsád előnye Mosavival szemben az etnikai azerik között 2 az 1-hez volt, ami mutatta, hogy az egyik jelölt által képviselt osztályérdekek legyőzhetik a másik jelölt által képviselt etnikai identitást. (Washington Post, 2009. június 15.).

Akik folyamatosan favorizálták Mousavit, azok az egyetemisták, az akadémikusok, az üzlettulajdonosok és a felső-középosztálybeliek voltak. A fiatalság - amely nagyon privilegizált, jól beszél angolul és könnyen eljut a nyugati médiához és akiket a gyugati média reformpártinak nevezett - szavazata egyértelműen kisebbségben maradt a voksok kevesebb, mint 30%-ával.

Túlnyomó jelenlétük a nyugati tudósításokban, amit az észak-teheráni szindrómának nevezünk, ebből a privilegizált rétegből származik. Jóllehet jól fejezik ki magukat, jólöltözöttek és folyékonyan beszélnek angolul, a szavazási fülkékben messze alulmaradtak.

Ahmadinezsád általában nagyon sikeres volt az olaj- és kémiaipar vidékein. Lehet, hogy ez az olajmunkások reakciója volt a "reformisták" programjára, amiben közüzemek privatizációjának a javaslata is szerepelt. Hasonlóképpen a hivatalban lévő jelölt sikeres volt a határ menti régiókban is, mert hangsúlyozta a nemzetbiztonságot az amerikai és izraeli fenyegetésekkel szemben, s mindezt annak a fényében, hogy az USA és Izrael által támogatott terroristák Pakisztán és Irak felöl be-becsaptak az országba, és sok embert megöltek. Ezeket a csoportokat az USA a Bush-kormány óta hivatalosan támogatja - amitől Obama sem határolódott el - sőt aktivitásuk a választások előtt még eszkalálódott is.

Amit nyugati hírmagyarázók és iráni védenceik nem vettek észre, az a félelmetes hatás, amit a szörnyűséges iraki és afganisztáni háború gyakorolt az iráni közvéleményre: innen Ahmadinezsád erős pozíciója védelmi kérdésekben, ellentétben az ellenzék gyenge álláspontjával ezen a területen.

Ahmadinezsád választóinak nagy része valószínűleg úgy érezte, hogy az ország biztonsági érdekei és integritása, a szociális rendszer, annak minden hibájával együtt jobban védhető és kiépíthető általa, mint gazdag technokraták által, akiket a nyugati orientáltságú privilegizált ifjúság támogat, amely az individuális életstílust a közösségi értékek és a szolidaritás fölé helyezi.

A szavazási demográfia képe igazi osztálypolarizációt mutat; magas jövedelmű, szabadpiac orientált kapitalista individualisták, a munkások alacsony jövedelmű, közösségi emberek "erkölcsös közgazdasága" ellen, amelyben az uzsorát, a profithajhászást vallási előírások fékezik meg. Az ellenzék vezető közgazdászainak a támadása a kormány jóléti intézkedései, az olcsó hitel, az erősen támogatott alapélelmiszerek ellen, nem tette őket vonzóvá az irániak többsége számára, akik ezekből a programokból profitálnak. Az állam mint védő és jótevő jelent meg a szegények előtt, a piaccal ellentétben, ami a gazdagságot, a hatalmat, a privilégiumokat, a korrupciót szimbolizálta. Az ellenzék támadása a rezsim "kemény", a Nyugatot "elidegenítő" külpolitikája ellen csak a liberális egyetemisták és az import-export business csoportok köreiben talált követőkre. Az irakiak többsége számára a hadi fejlesztések megakadályoztak egy amerikai vagy izraeli támadást.

Az ellenzék választási veresége fokmérőként szolgálhat arra, mennyire elvesztette a kapcsolatot saját népének vitális érdekeivel. Pedig arra emlékeztethetné őket, hogy a nyugati közvéleményhez való közeledés, távolodást jelent a mindennapok biztonságától a lakhatás, a munka és a támogatott élelmiszerek tekintetében. Márpedig ez az, ami az életet élhetővé teszi a középosztály alattiak és a teheráni egyetemen kívüliek számára is.

Ahmadinezsád választási sikere történelmi összehasonlításban nézve nem tartalmaz semmi meglepetést. Hasonló választási küzdelmekben a nemzeti-populista és a nyugatpárti liberálisok között a populisták nyertek. A múlt példái közül említhetnénk Peron-t Argentínában, vagy újabban Chavez-t Venezuelában, Evo Morales-t Bolíviában, vagy akár Lula-t Brazíliában. Mindannyiukra jellemző, hogy szabad választásokon képesek voltak a szavazatok közel 60%-át vagy akár többet is, megnyerni.
Ezen országok választóinak többsége előnyben részesíti a szociális jólétet a féktelen piaccal, a nemzeti biztonságot a katonai nagyhatalmakba való betagolódással szemben.

Ahmadinezsád választási győzelmének a következményeit nyíltan meg kell vitatni. Az USA beláthatja, hogy egy nagyhangú, de erősen megvert kisebbség támogatása nemigen vezet nukleáris engedményekhez, és Iránnak a Hesbollah és a Hamas számára nyújtott támogatásának a megszűnéséhez. A realista megközelítés párbeszédet kezdene Iránnal, elismerve azt, amit nemrég Kelly szenátor is megállapított, hogy az irániak urániumdúsítási programja senkit sem fenyeget. Ez a megközelítés erősen eltérne az Obama-kormányban lévő amerikai cionistákétól, akik Izrael nyomásának engedve előzetes háborút kívánnak indítani Irán ellen azzal az érvvel, hogy nem lehet tárgyalni egy olyan törvénytelen teheráni kormánnyal, amely "ellopta a választásokat".

Az újabb események arra engednek következtetni, hogy Európa politikai vezetői, sőt némelyek Washingtonban sem fogadják el a cionista tömegmédia "ellopott választások" szlogenjét. A Fehér Ház nem függesztette fel tárgyalási ajánlatát az újra választott kormánnyal, hanem inkább az ellenzéki tüntetők elleni represszióra fókuszált (és nem a szavazatok újraszámlálására).

Hasonlóan az EU 27 állama, amely "az erőszak miatti komoly aggodalmát" fejezte ki, és azért szállt síkra, hogy "az iráni nemzet vágyait békés eszközökkel teljesítsék, és hogy a szabad véleménynyilvánítást respektálják (Financial Times 2009. június 16. 4. o.). Franciaország Sárközyjét kivéve egy EU vezető sem kérdőjelezte meg az iráni választások eredményét".

A választások után Izrael magatartása képezi a veszélyt: Netanyahu jelezte amerikai cionista követőinek, hogy használják a "választási csalás" svindlijét az Obama-kormányra irányítandó maximális nyomás végett, hogy Obamáék az újra választott Ahmadinezsád-kormánnyal való kapcsolat minden szándékát elvessék.

Paradox módon azok az amerikai véleményformálók (bal- és jobboldalt és középen), akik a választási csalás svindlijét magukévá tették, látják el most akaratlanul is Netanyhu-t és amerikai követőit érvekkel és koholmányokkal: Ahol ők vallási háborút, mi osztályharcot látunk; ahol ők választási csalást, mi a birodalmi destabilizálást látjuk.

Prof. James Petras
Global Research 2009. június 18.

Fordította: Vajta Dénes (Nemzeti InternetFigyelő)

Szent László királyhoz

Üdvözlégy kegyelmes szent László király!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag.
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdokát követo~;
Teszent Léleknek tiszta edénye,
Szűz Máriának választott vitéze.
Magyarországnak vagy királyi magzatja,
Szent királyoknak fényes tüköre:
Tenéked atyád kegyes Béla király,
Hogy hozzá képest is kegyes király lennél…
Azért igazságnak voltál bírója,
Szép szűzeknek voltál koronája,
Tetisztaságnak tiszta oltalma,
Irgalmasságnak teljes követe.
Dicsérjük magyarok Szent László királyt,
Bizony érdemli mi dicséretünket,
Dicsérjék őt angyalok, mondván:
Üdvözlégy kegyelmes Szent László király.

a XIV. századbeli kódex alapján

Lajdi Péter: Episztola egy mózeshitű keresztény levelére válaszul

Kedves F. L. Úr!

    Ugyanazzal a kéréssel fordulok Önhöz, melyet levelében Ön intézett hozzánk, hogy Ön is olvassa végig az általam írottakat, tiszteljen meg legalább ennyivel, ha már egyszer vettem a fáradságot, és végigtanulmányoztam azt a sok tévelygést, melyeket nekünk összeírt.

    Mindjárt a legelején le kell szögezzek egy vitathatatlan tényt, mely még a zsidókereszténység által kanonizált evangéliumok és apostoli levelek figyelmes és elfogulatlan áttanulmányozásából is megingathatatlanul kiviláglik, hogy a földre szállt Istenfiú, Jézus élete és meg nem hamisított tanítása nem volt egyéb, mint kibékíthetetlen és elkeseredett harc közte és a zsidóság, illetve az e népet reprezentáló vezető réteg (farizeusok, szadduceusok, általánosságban írástudók) és annak az erkölcsöt és az egyéb népeket érintő felfogása és magatartása között.

    Az „újszövetségi” iratok olvasása közben az embernek önkéntelenül is az a benyomása támad, mintha e szövegekbe bele lenne kódolva a zsidókeresztény koncepció teljes cáfolata a nyilvánvaló hamisítások ellenére is, ha az ember nyitott lélekkel és elmével, valóban figyelmesen elemzi a bennük leírtakat.

 

    Jézus mindvégig elutasította zsidó messiási mivoltát, nem vállalta föl a „Dávid fia” titulust sem, hiszen Ő maga fogalmaz így: „Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia? Hiszen Dávid maga mondta a Szentlélek sugallatára:

Mondá az Úr az én Uramnak:

                                    Jobbom felől foglalj helyet,

                                    Míg lábod alá zsámolyul alázom

                                    Valamennyi ellenségedet.

 

Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?

A nagy néptömeg örömest hallgatta őt.” (Mk. 12./35-37.)

 

    A nagy néptömeg, mely a Jézus galileai (e tartomány eredeti neve: Galil hag gójim = a nemzsidók földje) atyafiságát jelentő, vérségileg nemzsidó prozelitákból állott, akik minden esetben ujjongtak, ha Uruk fölényes győzelmet aratott a zsidó írástudók csalárd okoskodásai fölött. Szent János evangélista mindig kategórikusan különbséget tesz Örömhírében Jézus és galileai tanítványai és a zsidók között, amikor többek között így fogalmaz: „Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt ...” (Jn. 3./25.), vagy: A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér.” (Jn. 6./41.).  Ismét: A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton művelte. ... A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is Atyjának mondta ...” (Jn. 5./16., 18.)  „Nem akart Júdeába menni, mert a zsidók életére törtek.” (Jn. 7./1-2.) Majd újra: „Mester – felelték tanítványai – most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?” (Jn. 11./8-9.) „Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt. Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között.” (Jn. 11./53.54.) „De amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” (Jn. 13./33.) Jézus föltámadását követően: „Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól.” (Jn. 20./19.) stb. stb.

    Ezek az evangéliumi idézetek nemcsak János evangélista azon igyekezetét húzzák alá, hogy élesen különbséget tegyen a mindig következetesen galileaiaknak nevezett apostolok (Júdás és Máté-Lévi kivételével),  galileai Mestere és a zsidók között, hanem leleplezi a zsidók kezdettől fogva gyilkosan ellenséges viszonyulását a galileai Tanítóval, Jézussal szemben, aki fittyet hányt a nyavalyatörősen rigolyás mózesi törvényeknek, és a zsidó írástudók jelenlétében tüntetőleg áthágta azokat. A farizeusok amikor ábrahámi leszármazásukkal kérkednek, Jézus így válaszol nekik: „Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok. Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit a ti atyáitoktól hallottatok. ... Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondtam nektek. ... A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő és a hazugság atyja. ... Aki Istentől van, hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől.” (Jn. 8./37-40., 44-45., 47.)

    A zsidóság vezetői tisztában voltak Jézus családi hátterével, származásával, ezért is vádolják őt eképpen: „Erre a zsidók nekitámadtak: Ugye joggal mondjuk, hogy szamaritánus vagy, és ördögöd van.” (Jn. 8./48-49.) Az nem képvisel jelentőséget, hogy ebben az idézetben történetesen nem galileainak, hanem szamaritánusnak nevezik Jézust a zsidók, hiszen Szamária tartomány, akárcsak Galilea lakossága zömmel a  szkíta-kánaánita őslakosság maradékai, illetve a két ún. babiloni fogság idején betelepített szkíta-sumér-guthi származású lovasnépek leszármazottai által volt lakott, a zsidóság szempontjából legjobb esetben is kevertvérű emberek földje volt, akik még Jézus idejében is másféle vallási kultusznak hódoltak. Ma már biztosan tudjuk, hogy az Istenszülő Szűz, Mária szülei pártus származású prozeliták voltak. Mária édesapja Nakeb, adiabenei pártus herceg, édesanyja pedig Grapte, charax hercegnő volt, akiket az apokrif hagyomány Joachim és Anna néven szerepeltet. A zsidó vallás felvétele után ugyanis ezeket a héber neveket vették fel. Josephus Flavius, a zsidó származású római történetíró is ír Zsidóháború című nagyszabású művében az Adiabene dinasztiáról, melynek tagjai áttértek a zsidók hitére, minden bizonnyal külső erőszak nyomására, hogy így elő legyen készítve a vallási háttér a földre születendő, pártus-szkíta vérből származó Üdvözítő világmegváltó működéséhez. Jézus Urunk emberi nagyságát húzza alá az a körülmény is, hogy akárcsak kb. öt évszázaddal előtte Buddha (helyesen írva: Buda), elhagyta a származásával együtt járó pompát és gazdagságot, és elvegyült Galilea szkíta vérségű, szegény lakói között, vállalva a teljes nincstelenséget, szent igénytelenséget, hogy a reményét vesztett, nyomorgó lakosság körében hirdesse Isten Országának örömhírét.

    Ön mivel magyarázza azt a kétségbeesett és felettébb kérdéses erőlködést, mellyel a szöveghamisítók Máté (Mt. 1./1-17.) és Lukács (Lk. 3./23-38.) evangéliumaiban próbálkoznak, ahol mindkét esetben Jézus nemzetségtáblájaként tüntetik fel mostohaapja, József családfáját? A két genealógia ráadásul nem is felel meg minden pontján egymásnak. A Máté-féle leszármazási vonal Ábrahámig vezeti vissza József családfáját, míg a Lukács-féle genealógia az első emberig, Ádámig merészkedik, mely már maga is egy bődületes marhaság. Ma már megdönthetetlen tény, hogy a homo sapiens különböző formákban legalább tízmilliókban mérhető évek óta jelen van bolygónkon, egy biztos, hogy a dinoszauruszok kortársa volt (népmeséink, mondáink sárkánymotívumai is ezt bizonyítják szerte az egész földkerekségen stb.). Mi hisszük és tudjuk, hogy Jézus szűztől született, akit a Magasságbeli Szent Lelke beárnyékolt megtermékenyítő erejével, hogy földre születhessen a Második Isteni Személy, az Emberfia Jézus, hogy a gonosz földi főhadiszállásán megdöntse a sátán hatalmát.

 

    Jézus több ízben is prófétagyilkosoknak nevezi a zsidókat. A Mennyei Atya és nem Jahve  által közéjük küldött próféták közül sokat meggyilkoltak, olyanokat is, akik az Egyetemes Üdvözítő eljövetelét előre látták és megjövendölték majdani érkezését. A zsidóságot egy izaiási idézettel így jellemzi: „Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izaiás:

                                   

                                    Ez a nép ajkával tisztel engem,

                                    De szíve távol marad tőlem.

                                    Hamisan tisztelnek engem,

                                    Tanításuk csak emberi parancs.” (Mk. 7./6-7.)

 

    Jézus nem egy közel-keleti, nagyravágyó, soviniszta  törpenép politikai felkentje, messiása, hanem a Világmindenség Királya, ha akarjuk így is nevezhetjük a zsidóság terminológiáját használva: az Egyetemes Messiás.

 

    Ami az „Isten szava” fogalmat illeti: A legcsalárdabb és leghamisabb módszerek egyike, amikor egy soviniszta és faji alapokon ítélő népcsoport saját iratairól (Ószövetség) kijelenti, hogy minden betűje az „Isten szava”, miközben titokban, suttyomban a világhatalomra való törekvés, a más népek iránti gyilkos megvetés és pénzimádat vallási köntösbe rejtett, ravasz csúsztatásáról van csak szó ez esetben. Úgy is mondhatnám, kedves bátyám szóhasználatával, hogy a miseruha alatt hordott kaftán alól kikandikál a lóláb.

    A legcsalárdabb módszer, ha egy nép innen-onnan összelopkod és meghamisít különböző iratokat, melyekről istenkáromló módon kijelenti, hogy amit összefirkált, maga az Isten szava lenne, ezzel a trükkel önmagát istenítve meg.

    Hol találkozhatunk valóban az Élő Isten szavával? A Fiúisten, Jézus meghamisítatlan Igéjében és lelkiismeretünk meg nem szűnő üzeneteiben, melyeket a Szent Lélek intéz hozzánk.

    Egy bibliakutató sem tagadja, hogy az általunk Ószövetségnek nevezett szöveggyűjtemény (bizony, szöveggyűjtemény!) szerkesztési munkálatait a zsidó papok a második babiloni „fogságból” való, Palesztínába történő visszatérésüket követően végezték el. A 12 törzsből egyébként csak 3 tért vissza, 9 Babilonban maradt, ahol igencsak jól ment soruk, és ottmaradásra csábította őket a gazdagság és a nagyvárosi csillogás.

    A Templom romjai közé a papok által a renoválási munkálatok során elrejtett Deuteronomiumot, azaz Második Törvényt is ekkor találják meg jól bevált oláh régészeti módszerrel, és kompilálják bele e szöveggyűjteménybe.

    A Babilonban a káld-sumír hagyomány szövegeiből összegyűjtött és tendenciózusan meghamisított, azaz hebreizált ősmitológiai történeteket, ezek között a Teremtés, az Édenkert, az özönvíz stb. történeteit, a zsoltárírás, a bölcsességi irodalom műfajainak szokását, a papi hierarchiáról, angelológiáról szóló tudást stb. ekkor szőtték bele már meglévő irataikba, melyek az ókori zsidóság történelmének tömegmészárlásairól, vérengzéseiről, bálványozásairól és egyéb tévelygéseiről stb. számolnak be, valamint a Mózesnek tulajdonított, de nyilvánvalóan nem általa megfogalmazott, utólag szerkesztett Törvénnyel foglalkoznak.

    A Zsoltárok Könyve is csak a kései hagyomány által tulajdonítja e részben gyönyörű és értékes szövegeket a kurafi és tömeggyilkos Dávid királynak, melyek esetében a filológia szó szerinti egyezéseket mutatott ki káld-sumér-babiloni és egyiptomi zsoltárokkal. Dávid Bibliában leírt életvitele igencsak összebékíthetetlen ellentétben van e szép szövegek tartalmával, melyek zöméhez neki vajmi kevés köze lehetett a valóságban. Ha szép szövegekről szólok a zsoltárokkal kapcsolatban, akkor nem az átok-zsoltárokról beszélek. Ez héber irodalmi produktum. (Általában ezeket az újabb időkben kihagyták a Biblia-fordításokból, akárcsak a förtelmes részeket a modern Talmud-fordításokból.) A káld-sumír iratokban ilyent nagyítóval sem találunk.

    Ezért józan ítélőképességünk birtokában mást nem tehetünk, minthogy igazat adunk Bulányi György testvérünk azon megállapításának, melyet egy nagy jelentőségű írása címeként így fogalmazott meg: Az Ószövetség nem Isten igéje. Bulányiról Ön csak úgy foghegyről megjegyzi, hogy ő „csak” egy katolikus pap. Akkor szabad kérdeznem, hát Ön meg kicsoda??

    Az Ószövetség voltaképpen egy kultúrtörténeti botrány terméke: ősi, nagymúltú kultúráktól összelopkodott és megmásított szövegek gyűjteménye, és semmiképpen sem „Isten szava”!! XXIII. János pápának tökéletesen igaza volt, amikor egyfajta ósdi és túlhaladott júdaizmusról beszélt a zsidó iratokkal és felfogással kapcsolatban! Meg is gyilkolták ezen igazságok kimondásáért, hogy a II. Vatikáni Zsinat (Vatizsálemi Zsinhedrin) irányítását és eredeti céljaitól való eltérítését egy zsidó származású bíborosra, Montinira, a későbbi VI. Pál pápára bízzák!

    Ön a tévedhetetlenség gúnyos arroganciájának vélt magaslatáról ki meri jelenteni, hogy XXIII. János pápa, aki birtokában volt a Vatikán titkos archívumának népünket és a turáni-szemita kultúrkör szembenállásának problematikáját érintő hiteles ismereteknek, hogy a pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitó beszédében ilyen fontos kérdésekben egyszerűen téved Önnel ellentétben (?!). Megint csak föl kell tegyem a kérdést: Kinek képzeli Ön magát? Az igazmondás tévedhetetlen orákulumának, aki magát a kétezer éve a római sauli irányvonal által terjesztett tendenciózus tévtanítást betanulva és szajkózva, önálló gondolkozásra képtelenül az abszolút igazság bajnokának képzeli? Abszolút igazság nem létezik. Az emberiség történelmének legnagyobb tömeggyilkosságait a magukat az abszolút igazság birtokosainak képzelő, diktatórikus hajlamú emberek parancsára követték el. Gondoljunk csak  a császárkori Római Birodalom, a középkori zsidókeresztény inkvizíció borzalmaira, a spanyol-portugál  konkvisztádorok emberirtásaira az Új Világban, az angol-francia-orosz gyarmatosítás szörnyűségeire, s mindez a zsidókeresztény Biblia választott népi szindrómájának, „nekünk mindent szabad”-mentalitásának torz világlátása, emberiségellenes szellemisége miatt. A későbbiekben a zsidó gyökerű kommunizmus és ennek ellenreakciója, a német nácizmus most már nyíltan istentagadó, választottnépi, mindkét esetben az Übermensch nevében véghezvitt tömegmészárlásaira. A mózesi világbirodalom épületének legbiztosabb tégláit az Ön által képviselt embertípus anyagából-agyagából égetik a hazugság kohóiban. Nem veszi észre, hogy Önt egy sötét háttérhatalom, melynek egyházi vezetőségünk is része, dróton rángatja?!

    A tolvaj, ha egy módja nyílik rá, nem ismeri be szennyes tettét. Igyekszik minden nyomot eltüntetni, nehogy lebukjon. Ez azonban nem mindenhol sikerült neki! Gondoljunk itt pl. a Nimródról, a magyarság ősatyjáról a tisztelet hangján írott sorokra (Ter. 10./19.), vagy a szkíta alapítású szent hely, Uru-Solyma (később, a zsidó időkben Jeruzsálem néven szerepel), a szkíta népek Szent Sólymának, a Turul madár városának sumír pap-királyáról, Melkizedekről írottakra az Ábrahámról szóló történetben. A Turul (kerecseny-karácsony-sólyom, nem galamb!) a szkíta, de az egyiptomi (Hórusz-sólyom) vallási képzetkörben is a Szent Lelket megjelenítő, érzékletessé tevő madár, és nem totemős, mint ezt Nemzetünk szent hagyományainak félremagyarázói, megbecstelenítői állítják.

    Még a zsidó Saul rabbi is Jézusra vetíti a melkizedeki, azaz nimródi, sumír-szkíta papi méltóság folytonosságát, ezt a papi vonalat fölsőbbrendűnek ismeri el a leviták papságánál. „Jézus az örök főpap Melkizedek rendje szerint. Ez a Melkizedek, Sálem királya (itt a zsidóság kialakulása előtti idők Jeruzsálemjéről van szó! LP) és a fölséges Isten papja volt (tehát nem Jahve papja! LP). ... Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti: Az igazság  királya. ... Ez (mármint Melkizedek, LP) viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, tizedet vett Ábrahámtól, s megáldotta az ígéret hordozóját. Afelől nincs kétség, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. ...  Ha a levita papság – amelynek a vezetése alatt a nép a törvényt kapta – tökéletességre vezetett volna, mi szükség volt még arra, hogy más lépjen föl, aki Melkizedek rendje szerint, és nem Áron rendjéből való?” (Zsid. 7./1-3., 6-7., 11-12.) Saul sokatmondóan fogalmaz a Kolosszebelieknek írott levelében is, ahol külön kategóriaként említi meg a szkítát, mégpedig a barbár ellentétpárjaként, mellyel beismeri, hogy ez a hagyomány még zsidó neveltetése ellenére is egyenrangú a zsidóval (véleményem szerint annál sokkal értékesebb): „Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szkíta, rabszolga vagy szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.” (Kol. 3./11.)

    Ezeknek a sauli idézeteknek a birtokában beláthatjuk, hogy bennük nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy ő is belátja, hogy Jézus a melkizedeki káld-sumír és nem a zsidó levita ároni papi méltóságot képviseli. Ugyan a Saulra oly jellemző következetlenséggel itt is megpróbálja a továbbiakban Jézus személyét Júda törzsével egybemosni, ez azonban kétségbeesett törekvésnek bizonyult. Mintha megijedt volna az általa is fölismert igazság kimondásától, attól, hogy Jézus Melkizedek rendje szerinti főpap, tehát anyai származását tekintve pártus prozelita létére a káld-sumír-szkíta ősvallás továbbvivője, beteljesítője és betetőzője. Ezért rajtakapva magát az igazság kimondásán, visszariad és összehadovál valamit arról, hogy Jézus ennek ellenére azért zsidó származású volt. Most akkor, kedves Saul rabbi, döntse már el végre, melyik kijelentésének higyjünk?

    Az, hogy szó szerint a zsidó iratokban nem történik említés a sumír hagyományokról, annak súlyos oka van: Ma már megcáfolhatatlan, hogy az „ószövetségi” Biblia e kultúrhagyomány fölhasználása nélkül sosem jöhetett volna létre!! A zsidó nemzeti vallás ma ismert formájában Babilonban született. A tolvaj nem dicsekszik soha azzal, hogy kit lopott meg!!!  Úgyhogy az az érvelés igen vérszegény és szánalmas, hogy a zsidók nem említik szövegeikben a sumírokat. Egyébként maguk a sumírok sem említik magukat e néven. Ez az elnevezés egy tévedésen alapszik, a XIX. század második és a XX. század első felének sumerológusai körében terjedt el ez ősi, ragozó nyelvet beszélő, turáni kultúrateremtő néppel kapcsolatban ez a téves elnevezés. Ők magukat az ékírásos táblácskák tanúsága szerint kungar-nak, hungar-nak avagy mahgar-nak hívták. A bibliai Sineár földje elnevezés egyébként Sumeriát jelöli, ahonnan a szemita nomád Ábrám is elindult.

    Ön azt írja, hogy a sumírokat és egyéb közel-keleti népeket az Isten eltörölte a föld színéről. Azt tanácsolom Önnek, pallérozza egy kissé jobban és alaposabban történelmi tudását,  bővítse e téren ismereteit, mert akkor talán nem jelentene ki ilyen bődületes marhaságokat. A ma sumírnak nevezett népet a vérszomjjukról és barbár kegyetlenkedéseikről hírhedt invázor szemita népek szorították ki ősi szent földjükről, nem a Mindenható Isten. Köztük voltak a héberek ősei is! Ne vádoljuk meg már ártatlanul a Mennyei Atyát ilyen gaztettek elkövetésével!

    Arról pedig szó sincs, hogy a sumírok eltűntek volna a föld színéről. Mind nyelvükben, mind kulturális hagyományvilágukban, mind genetikai, testi örökségükben bennünk, magyarokban élnek tovább. Mit gondol, vajon miért éppen minket szemelt ki a zsidó nemzetközi fináncmaffia arra, hogy országunkat teljesen uralma alá vesse, az őshonos magyar lakosságot nyomorúságba taszítva, szinte kiirtva szent honából? Mert mi puszta létünkkel is bizonyítjuk mindazt a hazugság- és hamisítástömeget, melyet Jákob utódai a föld feletti totális hatalom megszerzése érdekében elkövettek az egész emberiség kárára!!

    Az, hogy a Bibliában egynémely, népét öntömjénező, ókori zsidó miket írogatott össze (egyébként lebilincselően jó stílusban; ami igaz, az igaz), még semmiképpen sem jelenti azt, hogy tolla a történeti igazság, hitelesség szolgálatában mozgott a papíron, bocsánat, a pergamenten. Vegyünk csak szemügyre egy példát: A Biblia tanúsága szerint Jákob (Izrael), a Csaló 12 fia néppé duzzadt utódai Egyiptomban tartózkodtak évszázadokon át, míg végül sorsuk rosszabbodván egy egyiptomi nevű, Mózesnek nevezett férfiú által vezetve dirrel-durral, mit sem sejtő egyiptomi szomszédaik aranytárgyait elrabolva elhagyták az országot. A fennmaradt egyiptomi feljegyzések alapján tudjuk, hogy a fáraó országának írnokai igencsak szorgalmasak voltak, s így a legapróbb-cseprőbb dolgokat, eseményeket is írásban rögzítették. Egy héber vagy zsidó nevű nép valamikori ottlétéről azonban egy betűt sem találunk e feljegyzésekben, nem beszélve az ún. „egyiptomi tíz csapásról”, melyek ha tényleg megtörténtek volna, igencsak foglalkoztatták volna az egyiptomi írástudókat. Sem archeológiai, sem írásos nyoma nincsen Egyiptomban a Kivonulás Könyve eseményeinek!!! Milyen mértékben adózhatunk tehát bizalommal a többi bibliai híradásnak a történelmi hitelesség szempontjából? Nem nagyobb mértékben, mint egy élénk képzelettel megáldott regényíró esetében! Amikor XXIII. János beszédében a pozitív tudományok,  kiváltképpen az archeológia igazságfeltáró eredményeiről szól, ilyesmikre gondol.

    Az, hogy ahogyan írja, szerepelnek ilyen megfogalmazások mind az ószövetségi Bibliában, melynek helyes neve Tanach, mind Saul rabbi leveleiben, hogy a zsidóság vagy Ábrahám utódai által nyer áldást a föld minden  népe, vagy hogy az üdvösség a zsidóktól való, ez vagy igaz, vagy nem az. Attól, hogyha leírnám például ezt: „A magyarság által nyer áldást a föld minden népe. Az üdvösség a magyaroktól való.”, még korántsem jelentené azt, hogy ez így is van, pedig ennek sokkal nagyobb a valószínűsége, mint a zsidókkal kapcsolatban.  Miért pont a zsidóság esetében lenne ez másképp?!

    Mindig az egyes népek valós cselekedeteiből, világban betöltött szerepéből kell kiindulnia annak, aki egy nemzetet meg akar ítélni, s csak ennek tükrében minősítheti az illető népi szerveződést, s nem az alapján, hogy e nép írástudói mit firkálnak össze.

    Hogy a zsidóságnak köszönhetően áldást nyert-e az emberiség eddigi története során, annak a népnek,  mely a Mammon, a pénz- és hatalomimádat etnikai megtestesülése, mely mind a mai napig ott ugrál az aranyborjú körül, nem nehéz akár csupán napjaink magyarországi eseményei, történései alapján megállapítani. Válaszom: Nem áldást nyer, hanem átkot!!!

    Ebből is kiviláglik, hogy a kiválasztás nem az Isten oldaláról történt. Ha Istennek lenne ún. „kiválasztott népe”, akkor méltán megvádolhatnánk Őt részrehajlással. A Teremtő Atya szeretete nem ismeri a személyválogatást. Ő mindenható, szeretete és gondoskodása minden teremtményére kiterjed az igazságosság szellemében még itt is, a sátán, „e világ fejedelme” birodalmában, aki „e világ fiai” fölött uralkodik, s vezeti félre őket. A sátán, ha „istent” akar játszani, Jahvénak szólíttatja magát.

    „A hatalmi önkény az általános emberiesség igazságosságának és jóságának köntösébe öltözik, hogy teljes legyen az örök isteni törvényekkel való szembehelyezkedés. (Lucifer).” (Dr. Zakar András: A sumér hitvilág és a Biblia; 105. o.) Dr. Zakar Mindszenty hercegprímás magántitkára volt, maga is katolikus pap. Dr. Zakar itt burkoltan arról a szellemiségről ír, mely átjárja az egész Tanachot (Ószövetség).  Uram így, Uram úgy, közben legyilkolászunk haszonlesésből teljes kánaáni, ott őshonos népeket állataikkal együtt, de amikor elborzadtunk saját szennyes tetteinktől, amikor már megcsömörlöttünk a vérszagtól, meghagyunk belőlük néhányat, hiszen valakiknek dolgozniuk is kell a szántóföldeken. Áldott legyen szent neved, Uram, aztán perzsa-babiloni emberek tízezreit öldössük halomra a „Te szent nevedben” (Eszter könyve, Purim ünnep), s még örömáldomást is iszunk ennek a szennyes tettnek emlékére minden évben. „Ez a nép csak ajkával tisztel engem.” – mondja az Úr.

    Ugyanez zajlik, csak kifinomultabb módszerekkel Hazánkban ma. K. Gy., egy úrnak alig nevezhető egyén egyszer úgy fogalmazott, hogy kb. 6 millió magyarra lesz majd szükségük, miután átvették Országunk felett a totális hatalmat, hogy legyen, „aki kiviszi a szaros bilijüket” (idézet klasszikustól). Tehát már nem is leplezik szándékaikat. Terveik szerint a magyarnak a zsidóságot kiszolgáló cseléd szerepét szánják a Magyar Hazában.

    Nem gyanús Önnek az a túlontúl átlátszó machináció, hogy a pápák valójában nem Péter, hanem Pál utódjaiként, a „teologia Paulina” képviseletében gyakorolják a Szentszék fölötti hatalmukat? Idén is, Pál „apostol” évét hirdették meg, mikor pedig köztudott, hogy Jézus egyházát a galileai Péterre bízta e szavakkal: „legeltesd juhaimat”? Ma már alig leplezetten lóg ki a lóláb a pápát irányító szabadkőműves, marannó bíborosok skarlátvörös, Drakulát idéző vámpírdrapériája alól.

 

    Nem bántja az Ön szemét, hogy az „Újszövetségi” Szentírás csaknem egyharmadát az a farizeus Saul rabbiból Pállá mutált, önjelölt „apostolnak”levelei képezik? Hová tüntették a zsidózó egyház funkcionáriusai a galileai, nem zsidó, hanem szkíta vérségű, valódi apostolok hiteles és eredeti írásait? Hol szunnyadnak az ő evangéliumaik? Az isteni gondviselésnek köszönhetően, töredékes állapotban ugyan, egy fölbukkant a sivatag homokjából Nag Hammadinál Egyiptomban. Tamás apostol evangéliumára gondolok, melyben egy szó sem szerepel sem Jézus zsidó származásáról, sem arról, hogy Ő „Dávid fia” lenne, s nincs nyoma benne a zsidókeresztény kánon által szájába adott, embermegvető, rasszista szavaknak sem! Ez az ázsiai, nagy és ősi kultúrák régi szokását követve egy mondásgyűjtemény, mely Jézus eredeti tanításának szilánkjait őrzi. Borzasztó pusztítást hajtottak végre kiváltképpen a római-bizánci zsidókeresztény irányvonal későközépkori győzelme után az authentikus szkíta-keresztény források körében. Ez a bűn az égbe kiált!!

    Ácsi tehát az önjelölt választottak körül való pulikutyás farkcsóválással, mert ha valaki tovább is ezt teszi, akkor minden okom meglesz, hogy okkal-joggal hazaárulónak bélyegezzem az illetőt!!! Nem látja, mire megy ki ez az álszent és csalárd bibliás játék már több, mint kétezer éve? Egy többezer éves nácizmus dölyfét és világuralmi mohóságát öltöztették be vallási köntösbe a zsidókereszténység asszisztálásával, és nem restellették az Egyetemes Üdvözítő, Jézus személyét sem szöveghamisításokkal elzsidósítani. Tiszta, szkíta szellemiséget sugárzó tanításába pedig belehamisították a júdaizmus rasszista, kirekesztő és kegyetlen felfogását. Jézus és a kánaánita asszony sosem megtörtént esetére gondolok, melynek során Jézus állítólag kutyának nevezi őt, csak azért, mert az asszony nem zsidó. Ezzel alig palástolt kéjjel, hogy Jézus szájába adhatnak olyan, szent személyéhez méltatlan, kegyetlen szavakat, melyek egész szeretettanításával homlokegyenest ellenkeznek, a júdaizmus és a talmudi szellemiség sárjába rántják Urunkat, a Világ Világosságát! Mindez förtelem és botrány!!

    Ismét csak Zakar Andrást kell idézzem: „A Talmud még az ószövetségi könyveket is a legerőszakosabb sovinizmus szellemében magyarázza, megengedve a nemzsidó megtévesztését, megrablását és megölését zsidó érdekből. Mindezt pedig az Isten nevében hirdeti meg, túlszárnyalva ezzel minden nacionalizmus, fasizmus és nácizmus gonoszságát.” (uo. 107. o.)

    Nem okozott Önnek egyszer sem fejtörést, hogy Jézus miért fizette be Kafarnaumban tartózkodván a nem zsidó származású prozelitáktól követelt prozelita templomadót? Csak nem azért, mert Júda törzséből származott és Dávid fia volt?

    „Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték: A ti Mesteretek nem fizet templomadót? De igen – felelte. Mikor hazatért, Jézus megelőzte őt kérdésével: Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől? Az idegenektől – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted. (Mt. 17./24-27.)

    Hosszan folytathatnám, de minek. Ha ennyi izelítő az Igazságból Önnek nem elég, hogy észhez térjen, kár lenne részemről további energiát fecsérelnem erre. Ne haragudjon amiatt az indulat miatt, ami soraim mögül időnként elő-előcsap, de nem hagyhatom szó nélkül az agymosottságnak, a félrevezetettségnek a saját Nemzettel szembeállító, szolgalelkű, hazaárulással felérő ostobaságát, mely manapság a szabadkőműves, júdáspénzért akár a saját édesanyjukat is eláruló főpapok szemében a jó és jámbor zsidókeresztény hívőt jellemzik. Én ehhez nem nyújtok segítő kezet!! És engedjen meg nekem még egy megjegyzést: Mégha személy szerint Önt is szólítottam meg, ez csak azért van, mert az Ön levelére válaszolok. Mindaz, amit leírtam, azonban nem az Ön konkrét személye ellen irányul, hanem az a tudatlanságon és a történelmi tények nem ismerésén alapuló bigott fanatizmus ellen, amit Ön is képvisel.

 

    Adjon az Isten szebb jövőt!  Úgy legyen! (és nem Ámen!)  Dícsérjétek a Mennyei Atyát! (és nem Hallelu-Jahve!)

  

         Szeretettel és tisztelettel: Lajdi Péter

YouTube - Kárpátia - Bánatvirág




Székelyföld autonóm lett az interneten

Székelyföld autonóm lett az interneten - így kommentálta a Székely Nemzeti Tanács a saját domain név elnyerését. A székely honlapok hamarosan nem .ro-ra, hanem .sic-re fognak végződni. A saját azonosító és a SIC rövidítést tartalmazó rendszámtáblák is a Székelyföld-márka kialakításához kívánnak hozzájárulni.

(...)

"A székely autonómiatörekvés egyik állomásaként, győzelmeként értékelhetjük, hogy a világhálón országok, autonóm régiók, kulturális közösségek között Székelyföld önálló entitásként jelenik meg" - olvasható a szervezet közleményében.

Hetiválasz Online

2009. június 22., hétfő

A VIHARRÓL, AMI IDŐNKÉNT JÖN ÉS ELMEGY - Wass Albert

Köszönet érte Csengelének.

Figyelted, hogy kezdődik?

Egyszerre egészen csöndes lesz minden. Mintha a világ visszafojtaná a lélegzetét. Addig is csönd volt, de csak most veszed észre magát a csöndet. Pillája se rezdül a fáknak. Mozdulatlan a hegy és a völgy. A levegő megáll fölötted, mintha ásítana.

Aztán egy pillangó repül át a rét fölött. Sietve röpül, szinte cifrázza a repülést. Csapong. Minden mozdulatán érzed, hogy siet. Siet. Mintha egyszerre, zsúfoltan akarná még kiélvezni azt, hogy szállani tud és hogy színesen tarkák a szárnyai.

A fák is őt nézik valamennyien. A füvek. A bokrok. A virágok. Egy kis levél, valahol az egyik bükkfa tetején, odahajlik a társához és súg neki valamit. Egymásnak adják a hírt és egyszerre valamennyi levél susogni kezd, borzongva és titokzatosan, mint akik sötét babonáról tudnak. Megremegnek a fűszálak is. Minden virág ijedten felfigyel. Egy vércse sikoltva bevágódik a fák közé. Akkor már az ég alján ott láthatod a gomolygó felhőket is, ahogy feketén és iszonyú gyorsan közelítenek.

Valahol a szálasban fölnyög egy fa. Babonás reccsenések támadnak és fönt a hegyen meghallod a fenyvest zúgni. Villámszagot érzel a szélben, ahogy arcodba csapódik. Reszketve meghajtja karcsú nyakát a kék harangvirág. Lent az erdő alatt lélekszakadva futni kezd a patak és rázza borzolt hajjal, eszeveszetten a vészkolompot.

Az ég kékje magosba menekül és haragos felhők futnak a világra. Fényüket vesztik a színek. Morddá sötétedik minden. És ekkor megjön a szél, az igazi. Földig hajolnak előtte a hajlékony derekú fák. A büszkék ropognak. A halál hidege végigcsúszik törzseken, virágokon, fűszálakon. Orrodban érzed, véredig hatol.

Már csattog a zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltan lapulnak a földhöz. A föld remeg.

Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek. Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyökerek pattannak, nyög, jajgat, sikolt, átkozódik a világ, haldokló testek vonaglanak a földön, azt hiszed, ez a végítélet napja.

Így a fa. És mit tehet az ember még ezen felül? Legyen becsületes, mert ember.
Jóindulatú, tiszta és igaz. Szeresse a testvért, fában, virágban, állatban, emberben. Higgye Istent, akit nem láthat, mert hiszen a tenyerén mászkál. Ne félje a gonoszt, csak kerülje útjait.

Imádkozzék, ha viharba kerül, s dolgozzék, ha már elmúlt. Nem tehet ellene semmit. Vihar van. Háború van. Gonosz feszültségek, mérges kisugárzások, ördöngös szándékok babonája hozza. De az ember megáll benne, ha ember.

És vihar után, mikor már az eső is elállt s az erdő nem nyög és nem sóhajtozik többé: frissebb a levegő, tisztább a lomb és zöldebb a fű. A föld puhább és a virágok színesebbek.
Kisüt a nap is és valahonnét a pillangók újra előkerülnek.

Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. Aztán kijavítja házát, bekeríti kertjét s az ekevasát belenyomja mélyen a fölpuhult földbe.

Illatos a föld olyankor s jó gabona terem. Vetéskor már búg a vadgalamb is és aratásra kirepíti fiait.

A willkakuti - június 21. Bolívia

BOLÍVIA TÉLI NAPFORDULÓ ÜNNEPE  2009. JÚNIUS 21.
 
(Köszönet érte Bedefy-nek)

A déli félteke Téli napfordulója első hajnali sugarainál köszöntötte Bolíviában az ajmara indián nép történelmének 5517. évét a törzsből származó Evo Morales (képen) elnök vezetésével. .
 
 
Az újévi legfőbb szertartást a La Paztól 70 kilométerre fekvő Tiwanakuban tartották vasárnap, egy inka kor előtti fellegvár maradványainál, amely egy Andok-beli birodalom 500 és 1000 közötti fénykoráról tanúskodik. Már az előző éjszakát ezrek töltötték a helyszínen imádsággal, tánccal és imával a nulla fok alatti hőmérséklet ellenére, várták a napfelkeltét és Morales elnököt, aki minden évben részt vesz a rítuson. A willkakuti (ajmara nyelven "a nap visszafordulása") ünnepét, június 21-ét Bolívia első indián származású elnöke nyilvánította hivatalos ünneppé az "őslakos reneszánsz" politikájának szellemében. Helyi idő szerint 7 óra 15 perckor haladtak át az ajmarák és velük együtt számos turista Tiwanaku monolitikus gyöngyszemén, a Kalasasaya templom Napkapuján, amelyet az UNESCO 2000-ben nyilvánított a világörökség részévé. Az év leghosszabb és leghidegebb éjszakája után az ajmara nép így kap kozmikus energiát Nap Apától és fejezi ki háláját Föld Anyának az elmúlt évért. Az ajmarák időszámításának, amely szoros kapcsolatban van a mezőgazdasági ciklusokkal, jelképezi azt az öt ezeréves ciklust, amely alapján a helyi társadalmak történelmüket kifejezik. Ehhez az ötezer évhez járul a Kolumbusz Kristóf Amerikába érkezése óta eltelt 517 év.
 
 
 

2009. június 19., péntek

Nemzeti Zarándoklat

http://nemzetizarandoklat.blogter.hu/

Országunkért, településeinkért, közösségeinkért

az egyetértés és a szeretet reményében

 
2009. június 10-20.

 
Kezdeményezésünk indítéka, hogy hazánkban a negatív folyamatok felgyorsultak. Nemzetünk mély morális és gazdasági válságban van. A társadalmi rétegek egymással szembe fordultak, a szegénység, a kilátástalanság és a tehetetlenség egyre nagyobb feszültséget okoz, elszaporodtak a brutális, erőszakos támadások, hétköznapi cselekedetté vált a megélhetési bűnözés. Gyűlölet gyűlöletet, erőszak erőszakot szül. A hatalmon lévő pártpolitikai elit nemzeti, gazdasági, etnikai és vallási problémáink megoldására nem képes. Egymással való civódásuk nem ad teret az alulról jövő kezdeményezéseknek, valós reformok helyett csak megszorítások történnek. A felelősséget, pedig a legvédtelenebb csoportokra terelik és terhelik.

2009. június 18., csütörtök

Borossnak elege lett Dávid Ibolyából

„Az út, amelyen jártok, számomra vállalhatatlan”
2009. június 18. 14:05

 
 
Bodacz Balázs
A Magyar Nemzet birtokába jutott levél szerint Boross Péter volt miniszterelnök megszakította a kapcsolatot az MDF vezetésével. A politikus június 13-án kelt üzenetében úgy fogalmaz, hogy számára az elvek és az eszmények többet jelentenek, mint a politikai sodródás „a feltételezett siker érdekében”.

Boross számára – a levél tanúsága szerint – az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy hiába kérte az elnökségtől a pártból történő kizárások mellőzését. „Az út, amelyen jártok, számomra vállalhatatlan” – írta Boross.

Emlékezetes, a poltikus ez év január 9-én az MDF vezetésének azt jelezte: nem kíván tovább részt venni a párt parlamenti frakciójának munkájában. Akkor több olyan értesülés is felröppent, amely szerint a szakítás hátterében a Boross Péter és Dávid Ibolya, valamint Herényi Károly közötti politikai, esetleg személyes nézeteltérések állhatnak. Ezt akkor minden érintett fél tagadta.

Boross Péter levelét, amelyből kiderül, végleg szakít az MDF Dávid Ibolya által vezetett elnökségével, itt olvashatja teljes terjedelmében.

Boross Péter levele az MDF elnökségi tagjaihoz
2009. június 18. 14:03
MNO
Címzettek: A Magyar Demokrata Fórum Elnöksége tagjai
Kedves Barátaim!

Televíziós műsorban kértem a tagságot, hogy ne lépjenek ki, és Benneteket, személyesen is, hogy mellőzzétek a kizárásokat. Ez utóbbit sikertelenül. Ezért kapcsolatainkat megszakítottnak tekintem.

Jobban meglesztek nélkülem.

Az út, amelyen jártok, számomra vállalhatatlan. Nekem az elvek és eszmények többet jelentenek, mint a politikai sodródás a feltételezett siker érdekében. Arra kérlek Benneteket, hogy a közszereplés során mondott szavaimat hitelesen idézzétek.

Kelt Budapesten, 2009. június 13-án

Boross Péter

2009. június 17., szerda

KETTESBEN - ÓVÁRI ÓSS ENIKŐVEL

(Kb 2 óra múlva kezdődik)

KETTESBEN - Szerda 23.05-23.55 Műsorajánló

Élő adás:  http://lanchidradio.hu/%C3%A9l%C5%91_ad%C3%A1s_hallgat%C3%A1sa

1942-ben születtem Kolozsvárott a „második” magyar világban. Az „első” éppen 1000 esztendeig tartott. A második nekünk csak 4 évig. Szüleim, nagyszüleim erdélyi magyarok, akik a Házsongárdi temetőben nyugszanak meg az orosz puszták valamelyikén. Ez a könyv legyen tanúságtétel, hogy életünk nem hiábavaló - így kezdi életrajzát
Óvári Óss Enikő
, aki Nagyváradon ismert színésznő volt,
amikor kivándorolt Amerikába.

KETTESBEN: 2009. június 17-én, 23.05-23.55-ig - Műsorajánló

Ismétlés: csütörtök reggel 5 és este 7 óra után.

Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Katalin

Telefonszámunk: 06-1-8148-755
SMS-számunk: 30/749-6720
E-mail címünk: kettesben@lanchidradio.hu

Kozmetikusként teremtett egzisztenciát Los Angelesben, majd létrehozta férjével a magyar nyelvű Thália Színházat. Most Budapestre jött, és itt is marad. Óvári Óss Enikővel beszélget Nagy Katalin.


2009. június 14., vasárnap

Az évszázad magyar pere - folytatás

A MOL csalással és koncepciós perrel szeretne 5000 milliárd eurót?


Előzénye itt>> <Vén István - kontra MOL per

  Koncepciós per a 90-es években? A Hálózat itt él közöttünk?  [2009.05.31. 14:47] 

Vén István 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t. Iratokkal állítja, hogy az olajtársaság okirat-hamisítást és csalást követett el, hogy rátegye kezét a gádorosi termálkútra. Ez jelenleg az egyetlen műszaki kapcsolat az egész geotermikus tározóval, amelyre 5 db paksi atomerőműnyi kapacitás telepíthető – teszi hozzá a feltaláló. A kút és a tározó, mint szúnyogcsípés az elefánt hátán! Sok-sok kutat kellene fúrni, azokra magyar tulajdonú erőművek épülhetnének, hogy jelentősen csökkenjen az orosz gázfüggőségünk. Kinek érdeke, hogy 15 éve nem termel a nemzeti kincs? Mindenesetre az oroszok már a MOL-ban vannak.

A cikk előzménye:" Az évszázad magyar pere: 5000 milliárd eurós nemzeti kincs a tét" itt olvasható.

Megalakult az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.


Vén István feltalálónak, akinek turbina szabadalmát 1990-ben bejegyezték, nem volt olyan volumenű tőkéje, amivel megépíthette volna a villamoserőművet a gádorosi NSZ.3-termálkútra. Ezért 1992-ben a MOL Rt.-vel kezdett tárgyalásokba, hiszen úgy tájékoztatták, hogy a termálkút az olajtársaság tulajdonában van. Nem tudta, hogy a 1990 évi LXV.tv. 107.§. (2) alapján az állami tulajdon jelentős része az önkormányzatokhoz került. „Az 1993-as bányatörvény alapján derült ki számomra, hogy ki a valódi tulajdonos” – tette hozzá Vén István, aki ekkor elhatározta, hogy megveszi a kút körüli földeket. Voltak külföldi befektetők, akik szerződtek volna Vén úrral, de csak akkor, ha feláll a cég, a projekt és a kezükbe kerül a kút a földekkel együtt. Megalapította tehát az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.-t (EMGV).

Kárpótlási jegyek mizériája


Vén terve az volt, hogy a megvásárolt földeket felértékelteti a föld mélyében rejlő geotermikus energiára hivatkozva, apportként beviszi a kft.-be, felemeli a törzstőkét, ami már elegendő lesz a hitelfelvételhez. A földek megvásárlásához pénzre volt szüksége, ekkor jött kapóra a kárpótlási jegyláz. 56-os múltja miatt jó kapcsolatokat ápolt a TIB-bel (Történelmi Igazságtételi Bizottság) és a POFOSZ-szal (Politikai Foglyok Szövetsége), akik segítettek abban, hogy 13 megyében jegyeket vásároljon. Előre 20%-ot fizetett ki, majd 90 nap elteltével további 100%-ot ígért, noha akkoriban jó, ha a címérték fele árában elkeltek a jegyek. Összesen 1,22 milliárd névértékben vásárolt jegyeket. Bár 700 milliót kifizetett, 1994 tavaszán fizetési késedelembe került, egyszerre több mint 3000 ember jelentette fel. Furcsa módon ugyanis egy hónap múlva bizonyos csoportok 50% alá vitték a kárpótlási jegyek árfolyamát, amit a vizsgálat 6 hónapja alatt már 18%-ra süllyesztettek, azaz az EMGV által ténylegesen mindenkinek kifizetett 20%-os előleg értéke alá. Ezzel összefüggésben érdekes adatokkal szolgál dr. Petri Edit „Kárpótlás és kárrendezés Magyarországon 1989-1998” c. műve. A szerző táblázatai szerint a „kárpótlási maffia” 30-40 milliárd forintot „keresett” az egész folyamat során.

Lecsukták


Vén Istvánt 1994 áprilisában tartóztatták le különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt, hiszen a kárpótlási jegyek egy részét nem fizette meg. A nyíregyházi városi ügyészség 1994-s vádirata szerint az EMGV
 „sem az érintett földterületek tulajdonjogát, sem a kutat, sem a geotermikus energia kutatására és kitermelésére feljogosító koncessziót, továbbá a bánya-, vízügyi- és környezetvédelmi szakhatósági engedélyeket sem igyekezett megszerezni.”
Ezzel szemben már 1993 októberében együttműködési megállapodást kötött a gádorosi tsz-szel, amely szerint a „kút földterületének cseréjét a földkiadó bizottság elősegíti. (…) Vén István a tsz-nek pénzeszköz végleges átadása címen 5 millió forintot befizet.” Az 1995. júliusi adásvételi szerződésben pedig leírták, hogy Vén 1993 őszén az adásvételi előszerződés aláírásakor kifizette a 3,9 millió forint vételárat. Az ügy azért haladt ilyen lassan, mert a pénzből a szövetkezet tagosította a földeket, aztán adták el. Az átírási késedelem miatt – furcsa módon a békés megyei földhivatalok roppant lassan dolgoztak – Vén István nem apportálhatta a megvásárolt ingatlanokat, így a befektetések függőben maradása a Kft.-nél fizetési késedelmet generált. A nyomozó hatóságok miért nem vették figyelembe a nyilvánvaló dokumentumokat?

[2009.05.31. 14:47]
Vén István 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t. Iratokkal állítja, hogy az olajtársaság okirat-hamisítást és csalást követett el, hogy rátegye kezét a gádorosi termálkútra. Ez jelenleg az egyetlen műszaki kapcsolat az egész geotermikus tározóval, amelyre 5 db paksi atomerőműnyi kapacitás telepíthető – teszi hozzá a feltaláló. A kút és a tározó, mint szúnyogcsípés az elefánt hátán! Sok-sok kutat kellene fúrni, azokra magyar tulajdonú erőművek épülhetnének, hogy jelentősen csökkenjen az orosz gázfüggőségünk. Kinek érdeke, hogy 15 éve nem termel a nemzeti kincs? Mindenesetre az oroszok már a MOL-ban vannak.

Hazudott a MOL?


1994 márciusában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrkapitányság felkérte a MOL-t, hogy nyilatkozzanak a termálkút tulajdonjogával kapcsolatban.
MOL-válasz: „Az 1991-92-ben történt átszervezések eredményeként létrejövő MOL Rt. a jogelőd minden tulajdonát – így összes kútját és lemélyített fúrását is – apportként örökölte. A Nagyszénás-3. sz. fúrás ma is a MOL Rt. tulajdonát képezi.”
Másodsorban a MOL bagatellizálni akarta az NSZ.3 kút jelentőségét, hogy nevetségessé tegye Vén István terveit:
 „Véleményünk szerint a grandiózus tervnek, a vállalkozásnak több erősen kérdéses műszaki-gazdasági problémája van.”
Csak akkor a MOL miért alapította meg az ún. Geotermia Projektet, és 1995 végén miért kötött szerződést egy amerikai céggel, hogy a terület geotermális lehetőségeit felmérje? Az elkészült tanulmány szerint 64 MW-os erőmű telepíthető a kútra, a megtérülési idő pedig csak 5 év.


Bejegyezték a MOL bányaszolgalmi jogát


Vén Istvánt 1995 őszén csalás miatt 9 évre ítélték, amit 1996 elején hét évre mérsékeltek. Eközben 1997-ben a MOL megállapodást kötött a Kőolajkutatóval, a MOL bányaszolgalmi jogot jegyeztetett be az NSZ.3 kútra. Az indoklás roppant „zavaros”, eszerint a MOL a kút kezelője, bár hogy ez jogi értelemben mit takar, nem lehetett tudni. Sőt 1997 őszén a Békés Megyei Földhivatal saját adatait meghamisítva azt mondja: „A korábban is bányaszolgalmi joggal védett kutak tulajdonosává a MOL Rt. vált.” Vén nem hagyta magát, barátai, rokonai – míg ő börtönben volt – újabb társaságot alakítottak Geopower 2000 Kft. néven, amely tárgyalásokba bocsátkozott a MOL-lal. Az olajtársaság arról tájékoztatta a Geopowert, hogy ők az NSZ.3 kútnak csak kezelői és nem tulajdonosai, így azt a Geopowernek nem is tudják eladni. A MOL tehát már 1997-ben tudatában volt annak, hogy a büntetőeljárásban Vén István terhére hamisan tanúzott, de ezt a mentő körülményt nem siettek közölni a hatósággal.

Összejátszottak?


2002-ben a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) Békés megyei kirendeltsége úgy nyilatkozott, hogy
a „kút nem képezi a Magyar Állam tulajdonát, amelynek a KVI vagyonkezelésében kellene lennie.”

 Az ÁPV Rt. ellenben 2003-ban úgy tájékoztatta a Geopowert, hogy
az „Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. Tv. 109. § alapján a termálkút a Magyar Állam tulajdonában van, a vagyonkezelést pedig a KVI végzi. A KVI megerősítette a MOL véleményét.”

Pedig egy évvel korábban azt mondta a KVI, hogy nem övék a kút. A tulajdoni lap alapján a termálkút a földdel együtt Vén Istváné 1995 óta, akkor vette meg Gádoros önkormányzatától.

Újabb elutasítás


2001-ben Vén kiszabadult a börtönből. Közben próbálták elárverezni a földeket, ám az orosházi bíróság érvénytelenítette az eljárásokat. 2003-ban Vén pert indított a MOL, a Kőolajkutató és a KVI ellen, ám a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az NSZ.3 kút az állam tulajdonát képezi. A bíróság ítélete „meglepően furcsa” olvasva a beterjesztett iratokat. Vén úr által vélt MOL-bűncselekmények tekintetében a hatóságok „elévülésre tekintettel” megtagadták a nyomozást.
A MOL ráadásul azt írta a Geopowernek 2004-ben, hogy
 „már maga a kezelői megbízás fogalma is ismeretlen előttünk, nem emlékszünk arra (sic!), hogy valaha is úgy nyilatkoztunk volna, hogy nekünk bármiféle kezelői megbízásunk lenne bárkitől is az állami tulajdonban lévő kutakra nézve.”
Érdekes jogi evolúció zajlott tehát: 1994-ben még a MOL a tulajdonos állításuk szerint, később már csak kezelői a kútnak, ezért kapták meg a bányaszolgalmi jogot a Kőolajkutatótól, aztán már az sem. 2008-ban a 20 hektáros gádorosi ingatlant az „f” alrészletét képező termálkúttal és a MOL Rt. bányaszolgalmával terhelten 7,5 millió forintért, azaz a 650 aranykorona valós értékének 1/3-áért árverezték el. A termálkút több milliárdos értékéről szó sem esett! Azonban megtámadták az eljárást, így most áll az ügy.

A MOL csalással és koncepciós perrel szeretne 5000 milliárd eurót?

Koncepciós per a 90-es években? A Hálózat itt él közöttünk?

[2009.05.31. 14:47]

Vén István 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t. Iratokkal állítja, hogy az olajtársaság okirat-hamisítást és csalást követett el, hogy rátegye kezét a gádorosi termálkútra. Ez jelenleg az egyetlen műszaki kapcsolat az egész geotermikus tározóval, amelyre 5 db paksi atomerőműnyi kapacitás telepíthető – teszi hozzá a feltaláló. A kút és a tározó, mint szúnyogcsípés az elefánt hátán! Sok-sok kutat kellene fúrni, azokra magyar tulajdonú erőművek épülhetnének, hogy jelentősen csökkenjen az orosz gázfüggőségünk. Kinek érdeke, hogy 15 éve nem termel a nemzeti kincs? Mindenesetre az oroszok már a MOL-ban vannak.

A MOL-nak kell bizonyítania


Vén István 2008 júliusában a Pp. 260. § (1) a) és b) pontjai alapján perújítási kérelmet terjesztett elő, amiben azt is írja:
 „az NSZ.3-as mélyfúrás jogi helyzetét speciálisan az 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról rendezi: „az ingatlan tulajdonosának tulajdonában vannak: az ingatlan határain belül keletkező és ott befogadóba torkolló vízfolyások; jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az ingatlan határain belül lévő és saját célt szolgáló vízi létesítmények.”

A Fővárosi Bíróság 2009. szeptember 29-ére tűzte ki a per első tárgyalását, amelynek tárgya:

1. A MOL és Kőolajkutató közötti „megállapodás” semmisségének megállapítása,

2. A MOL Rt. bányaszolgalmának törlése,

3. A MOL Rt. kötelezése 20 milliárd forint kártérítés megfizetésére.

Az idéző végzése szerint
„az alperesnek (MOL Rt.) legkésőbb a tárgyaláson nyilatkoznia kell, és elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait. Az ügyre vonatkozó okiratait pedig be is kell mutatnia.”
Somlyai Dóra
, a MOL magyarországi kommunikációs igazgatója kérdésünkre nagyon szűkszavúan elmondta: „a bíróság még nem döntött, hogy elfogadja-e a perfelújítási kérelmet, csupán a tárgyalást tűzte ki. A bíróság 2003-ban másodfokon is jogerős ítéletében elutasította Vén István kérelmét. Azóta semmilyen új körülmény nem merült fel, mely alapot teremtene az újabb tárgyalásoknak. Folyamatban lévő ügyről további információval nem szolgálhatunk.”

Kié lesz a nemzeti kincs és a hatalom?


„Csak abban bízhatok, hogy a bíróság leállítja ezt a bűncselekmény-folyamatot. Ha igen, akkor rövid időn belül elkészülhet az 5 MW-os villamoserőmű.” – mondta Vén István. Kié lesz végül a termálkúttal „műszaki kapcsolatban” álló irdatlan geotermikus tározó energiája, a belőle származó pénz, és a hatalom? Hiszen ahhoz még jó néhány kutat kellene fúrni.
 A MOL csupán 2008-ban alapította Cege Zrt. néven közös vállalatát egy ausztrál céggel geotermikus energia kiaknázásra. Érdekes egybeesésként a gádorosi termálkutat is tavaly árverezték. 15 évig mit csinált a MOL? Vén Istvánnak már 1990-ből bejegyzett szabadalma van ez ügyben, akkoriban kanadai és izraeli befektetőknek jó lett volna az a technológia. A MOL közben titkos tárgyalásokat folytatott nyugati cégekkel a 90-es évek közepén. Hogyan érvényesülhetnek a magyar nemzeti érdekek? Hogyan szűnhetne meg Magyarország egyoldalú orosz gázfüggősége?

 
A HÁLÓZAT gátolja a geotermikus energia kitermelését?

Vén István 2004-es vádindítványában ügyészek, főügyész, bírók, rendőrök ellen tett feljelentést:
 „Már 1957-1990 között kiépítették az ország energiafüggőségének rendszerét, amelyet utódaik most is devizaszivattyúként működtetnek. A kikényszerített energiaimport ma kb. 10 millió tonna kőolaj-egyenérték/év= 700 milliárd forint/év. (…)

1981-86 óta ismert, hogy Békés, Csongrád megyék térsége alatt egy világgazdasági jelentőségű geotermikus tározórendszer van (kb. 10 milliárd tonna kőolaj-egyenérték), amelyhez az egyetlen műszaki kapcsolat az NSZ.3 mélyfúrás. A mező kitermelésével több ezer MW villamos- és hőenergia-termelő kapacitást építhetnénk ki, az olcsó áram korlátlan exportjának lehetőségével. Az utánpótlás miatt gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrásra alapított termelés pedig csökkenthetné/kiválthatná az ország végleges eladósodásához vezető olaj és földgáz importot.

„Rendszerváló kormányok” tisztségviselőjének megtévesztésével a HÁLÓZAT ezért akadályozta folyamatosan az NSZ.3-as mélyfúrásra telepíthető villamoserőmű létrejöttét. (…) A vádlottak célja nem csak a geotermikus energia hasznosításának megakadályozása és a kárpótlási jegyek árfolyamának letörése, hanem a termálkút tulajdoni helyzetének erőszakos megváltoztatása volt. (…) Az ügyészség tíz éve szabotálja az általam alapított Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft. 5000 ügyfelének és a kárpótoltak szélesebb körének büntetőjogi védelmét.”