Blogarchívum

2012. október 25., csütörtök

Panorámaképes összefoglaló a 2012. október 23-ai rendezvényekről

Panorámaképes összefoglaló a 2012. október 23-ai rendezvényekről



 Az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján több helyszínen is készítünk 360 fokos gömbpanorámaképeket. Bemutatjuk a zászlófelvonást, a békemenetet és Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédét.

Reggel kilenc órakor a Parlament előtt ünnepélyes keretek között felvonták Magyarország lobogóját. A katonai tiszteletadással zajló ceremónián részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök, a magyarországi diplomáciai testület képviselői, a kormány tagjai, politikusok és közéleti személyiségek is.
Az Ön böngészője nem támogatja az IFrame-t!
A délután legfontosabb eseménye a 2 órakor kezdődő Békemenet volt. A Széna tértől a Margit hídon át a Parlamentig vonuló tömeg sok százezres volt. A résztvevők teljesen megtöltötték a Kossuth teret és a környező mellékutcákat is. Például az Alkotmány utcában egészen a Vadász utcai kereszteződésig ért a tömeg.
Megható és felemelő volt az ünnepség, ahol megismerhettük hazánk történelmi zászlóit és meghallgathattuk Beethoven Egmont-nyitányát, mely a forradalom jelképévé vált, mivel a rádióban rendszeresen ezt játszották. Felszólalt többek között Balás-Piri László, akit 56-os forradalmi tevékenysége miatt 1957-ben letartóztattak és csak 1960 április 29.-én szabadult ki.

Nem sokkal később pedig egy a magyarságát büszkén vállaló felvidéki tanítónénit ismerhettünk meg, akinek az életútja mindnyájunk számára például szolgálhat. Az idén 100 éves Tamás Aladárné Szűcs Ilonát a szlovák állam megfosztotta az állampolgárságától, mivel felvette a magyart. Ő lett viszont a Magyar Becsületrend első díjazottja, melyet azok kapnak meg, akik kiállnak a magyarságért a nehéz időkben.

Orbán Viktor miniszterelnök a következőképp foglalta össze október 23.-a lényegét: „Emlékezzünk rá, hogy ők öt nap alatt leverték a megszálló első hullámát, és a csak későbbi túlerő verte le a forradalmat. Emlékezzünk a győzelem mámoros örömére, emlékezzünk a túlerővel szembeni vereségre, emlékezzünk azokra, akik vállalták a mártírsorsot.” 1956-nak köszönhetően felébredt a népek lelkiismerete és azóta már mindenki elismeri, hogy az egész világ jobb lett a magyarok szabadságharca által.
Azonban a forradalom és szabadságharc leverőinek törekvései nem tűntek el a közéletből, elegendő csak a 2006 október 23.-án lejátszódó rendőrterrorra gondolni.


A miniszterelnök párhuzamot vont az 1956-os és a 2008-as események között. A forradalom és szabadságharc eseményeinek a hatására a szocializmus összeomlott. 2008-ban pedig egy amerikai pénzóriás összeomlása kapcsán derült az ki, hogy a nyugati világ gazdasága nem a saját lábán áll, nem a becsületes munkán, hanem egy pénzvilág-birodalom zsinórján lóg. Orbán Viktor kiemelte, hogy a nagy változások korát éljük Európában és az egész világon, melyekből nincs visszaút. Európának meg kell találni a helyét a változó környezetben és tudatosítania kell, hogy „nemzetek nélkül nincs szíve, kereszténység nélkül nincs lelke”. Megköszönte a Békemenet résztvevőinek a támogatását és Brüsszelre utalva külön hangsúlyozta, hogy elfogadjuk a mindenkire érvényes szabályokat, a közös európai elveket, de nem fogadjuk el azt, hogy mások mondják meg, hogy mit tehetünk a saját hazánkban és mit nem. Hasonlóképp nem fogadjuk el a kettős mércét sem.
Végezetül összefoglalta az elmúlt két évben elért eredményeket, azt, hogy visszarángatták az országot a csőd széléről és hogy megvalósult a határokon átívelő nemzetegyesítés. Csökkent a hazánkat megbénító adósságteher, több százezer devizahiteles családon sikerült segíteni, nőtt a minimálbér és csökkentek a családok adóterhei. Beszédét a csüggedteknek szánt gondolatokkal zárta: bár a leküzdendő hegy magas, de van út a tetejére. Az 56-osok sem törődtek bele a kilátástalanságba, hanem cselekedeteikkel visszaadták a nemzet méltóságát. Ha csak feleannyi hitünk lesz, mint nekik volt, képesek vagyunk hegyeket megmozgatni.



Emlékgyűjtemény 2006. október 23-ról

2006. október 23.

A FIDESZ-megemlékezés után, úton a Deák téri metró felé, égnek törő füstcsík a Bárczy István – Károly körút sarkán, legtöbben valamilyen 56-os performance-nak gondoltuk. Másodpercekkel később kitört a pánik, figyelmeztetés nélkül, a semmiből megindult a lovasroham. Később hallottam, állítólag egy elkötött tank miatt. Lovakkal próbálták talán visszafoglalni? De miért kellett a Zsinagógáig beszáguldani a békésen hazafelé tartó tömegbe? Több kép ezután nem készült, mert a könnygáztól részint nem láttam semmit, részint sokadmagammal a lovasattack és a könnygáz elől bemenekültünk egy körúti házba. Minél beljebb a lépcsőházba! Fel a lépcsőn! Ne lássák a rendőrök, hogy itt vagyunk! Félelem.
Amikor kimerészkedtünk az utcára, az attack előttig ott posztoló rendőrök (a Zsinagógánál amúgy ők már bútordarabnak számítanak) már nem voltak sehol, síró, hitetlenkedő, értetlen arcú emberek viszont mindenütt. A Dohány utca sarkán álló egyszál mentő előtt tömeg gyülekezett, káosz mindenhol.
És utána újra kezdődött minden. Ekkor én már siettem a nagykörút felé, augusztus 20. után ezt is túléltem.
Legközelebb tömegrendezvényre csak rohamsisakban, sárga mellényben, sajtóigazolvánnyal a nyakamban, rendőri biztosítás mellett megyek ki. Csak tudnám, tőlük ki fog megvédeni?
És egyáltalán nem vagyok vicces kedvemben.
Kiss János
mkdsz.hu

Kapcsolódó cikkek

Október 23. az európai közösség ügye
Magyarország útja az ólomtól a gumilövedékig
Minő anakronizmus
Október 23-a a moszkvai november 4-ének főpróbája volt?
Kiadhatók-e a rendőrségnek a sérültek adatai?
Magyar vér - Gumibot, gumilövedék
Egy csöndes bolond jelvénye
Még mindig: október 23.



 
 
https://www.google.hu/search?num=10&hl=hu&site=imghp&tbm=isch&source=hp&q=2006+okt%C3%B3ber+23&btnG=Keres%C3%A9s+k%C3%A9p+alapj%C3%A1n&gbv=2&biw=1024&bih=630&sei=vmyJULeYLca1tAaSs4CwBg


 

2012. október 20., szombat

Mindenki attól félt, hogy öt perc múlva megbuktatják Orbánt

Mindenki attól félt, hogy öt perc múlva megbuktatják Orbánt

 Kialakult a magyarokban egy képesség arra, hogy ellenálljanak, amikor valaki kívülről be akar avatkozni az ügyeikbe – fogalmazta meg az MNO-nak a békemenet üzenetét Bencsik András szervező. A kormány mellett kiálló felvonulás útvonalát szándékosan tervezték úgy, hogy messzire elkerülje például a Jobbik és a Milla rendezvényét.

A januári és márciusi „lengyeles”, a magyar kormány mellett állást foglaló tömegmegmozdulás után immár a harmadik békemenet indul a Kossuth térre. Bencsik András szervező szerint mostanra már kialakult egy képesség a magyarokban arra, hogy ellenálljanak, amikor valaki kívülről be akar avatkozni az ország ügyeibe.
– A tanulság mindig ugyanaz. 2010-ben a mostani kormányerők elképesztő győzelme igazi forradalmi változást jelentett, szerintem ekkor zárta le posztkommunista múltját Magyarország. Erre a látványos fordulatra jött az első válaszcsapás; az itt a kérdés, hogy egy lopakodó birodalmi törekvés, vagy a nemzetek, értékek Európája kerekedik felül. A második békemenetnek elképesztő nyomatékot adott a lengyelek jelenléte március 15-én. Most, a harmadik előtt könyörtelen nyomást gyakorolnak ránk, megint kintről. Van egy iszonyú adósságteher, az EU és az IMF pedig azt teszteli, a magyarok mikor lázadnak fel a kormányuk ellen. Nekünk ez továbbra is rettenetesen fáj, meg akarjuk mutatni, hogy kitartunk a saját magunk által választott kormány mellett – fogalmaz az mno.hu-nak Bencsik.
A januári Békemenet Magyarországért rendezvény után a Belügyminisztérium (BM) azt közölte, négyszázezren demonstráltak a kormány mellett Budapesten. „Emberemlékezet óta Magyarországon ekkora tömeg még nem demonstrált a kormány és politikája mellett” – írta akkori közleményében a BM. Március 15-én a békemenet lengyelekkel vonult a Kossuth térre, ahol meghallgatták Orbán Viktor ünnepi beszédét.

Mint azt megírtuk, rengetegen vettek részt Erdély városaiban a Magyar Polgári Párt (MPP) által szervezett szimpátiatüntetéseken, amelyeket a budapesti Hősök teréről indult megmozdulással egy időben szerveztek.

A Hír Televízió péntek este 20.05-től kezdődő Péntek8 című műsorának vendége Fricz Tamás politológus.
A Demokrata főszerkesztője felidézte, a januári vonuláson nagyon bíztak abban, hogy 100 ezer ember meghallja a hívó szót, aztán mégis csaknem félmillióan jöttek össze; „mindenki attól félt, hogy valakik 'öt perc múlva' megbuktatják Orbán Viktort, ha nem csinálunk valamit”, emlékezett vissza Bencsik. Arra a kérdésre, hogy most hány emberre számítanak, azt válaszolta: most talán nem érzik akkorának a bajt, de százezer ember azért összejöhet most is.
Az október 23-ai békemeneten nem lesznek felszólalások, bár a friss fejlemények – az EU által Magyarországra kényszerített újabb egyenlegjavító intézkedés – talán indokolták volna. Bencsik így vélekedik erről:
– Nem vagyunk ellene egy jól sikerült szereplésnek, de a békemenet kifejezetten olyan „műfaj”, ahol maguk a résztvevők szerepelnek. Egyetlen felszólalás lesz, Orbán Viktor miniszterelnök fog beszélni a Kossuth téren, a menet végén. Ez korábban is jól „működött”.
Az október 23-ai békemenet résztvevői a Széna téren találkoznak és 14 órakor indulnak a Margit körút felé a Margit hídra, és a Nyugati pályaudvar érintésével a Bajcsy-Zsilinszky úton az Alkotmány utcáig vonulnak, utóbbira bekanyarodva délután 4 órára a Kossuth térre érnek, ahol Orbán Viktor miniszterelnök mond ünnepi beszédet.
Mint a Magyar Nemzet korábban hírt adott róla, eredetileg a Hősök teréről indult volna a békemenet, az indulási helyszín azonban – érthető okokból – megváltozott.
– A Jobbik a Deák téren, a Milla az Erzsébet hídnál tart rendezvényt, úgy döntöttünk, hogy ha lehet, ne ütközzünk egymással, semmi értelme nem lett volna, hogy egymást háborgassuk. És nem is lett volna elegáns, hogy vonulunk befelé a gyönyörű Andrássy úton, és valahol lefordulunk jobbra. Aztán mindenképpen egy ötvenhatos helyszínt szerettünk volna választani; a Széna térről Európa legszebb hídján át megyünk a Kossuth térre – részletezte a lapszerkesztő, aki szerint a békemenet fényes bizonyítéka annak, hogy mára kialakult egy ellenállási képesség a külső beavatkozás veszélye miatt. – Ha ezerszer próbálkoznak viszonyaink befolyásolásával, akkor mi ezerszer is utcára fogunk menni. Egyébként azt, hogy milyen erős kapocs alakult ki választók és választottak között, egyszer majd történészek fogják elemezni; szokták mondani, hogy három magyar négyfelé, meg hogy mekkora a széthúzás. Ezzel szemben a 2002-es választások két fordulója között létrejött nemzeti összefogás csak egyre erősebb lett, és kitartott 8 esztendőn át, így következett be a fordulat 2010-ben. Mi továbbra is védjük az értékeinket, hiába próbálkoznak kívülről, amíg nem kezdenek el bombázni – így Bencsik.
Az október 23-ai Békemenet útvonala
Az október 23-ai békemenet útvonala
Fotó: Google Maps

A békemenet szervezője azt is elmondta, a Békemenet Egyesület jelen pillanatban még mindig nincs „teljesen” bejegyezve, szerinte azért, mert valakik az ügyészségen halálosan rettegnek tőle, ezért is támadták meg első fokon. Azonban ez a menetet nem zavarja, „csak elvi jelentősége van, rendezvényt bárki tarthat ma Magyarországon” – kerekíti le gondolatát.
Bencsik András, a Békemenet szervezője
Bencsik András, a békemenet szervezője
Bencsik András figyelmeztet arra is, hogy nem szabad közönyösnek lenni a mai helyzetben, amikor ekkora adósságban úszik az ország.
– Tizenegyezer-milliárd. Ennyivel növelték Magyarország államadósságát 2002 és 2010 között. Ha a szocialista-liberális kormányok, illetve Demszky Gábor csak felveszi a fizetését és nem csinál semmit, ekkora összeggel lennénk gazdagabbak. Ezt az adósságot azonban vissza kell fizetni. Elismerjük, hogy sokan nem képesek, de ki kell bírnunk. Tűrtük, hogy a nyakunkon üljenek, most meg kell fizetnünk az árát, nincs más választásunk. A „Nem leszünk adósok” jelszavunk kétértelmű: egyrészt tudjuk, hogy ki kell szabadulnunk az adósságból, másrészt viszont ha be akarnak avatkozni a dolgainkba, az nem marad válasz nélkül.

Orbán Viktor szerint ha nincs a januári békemenet, könnyen lehet, hogy már nem ő a miniszterelnök, kormánya nem élte volna túl a támadásokat. A kormányfő az Egy a haza – Békemenet 2012 című, csütörtökön bemutatott kötetben olvasható interjúban arról is beszélt, hogy – bár érzelmileg érthető felvetés – katasztrofális döntés lenne kilépni az Európai Unióból.

Amit a békemenetről feltétlenül tudni kell - sajtótájékoztató csütörtökön:
A márciusi békemenet képekben:

2012. október 17., szerda

Mi volt 1956, barátom?



  • Múlt, ami elmúlt?
    Egy nép, amely elhullt?
    Hol volt, hol nem volt…
    Se élő, se holt.
    Elfelejtetted a Tettet?
    Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett.
    Sokáig nem is lehetett hallani,
    hogy mi volt ez a Valami.
    Hogy Valami volt: s ez a szabadság.
    És hogy’ futott előle a Gazság!
    Pattant a ránk szorított bilincs,
    amikor utcára lépett a sok Nevenincs.
    A sokat emlegetett Nép.
    Aki látta, felejthetetlen a kép:
    ahogy ott vonult,
    ahogy a Veres Csillag az utcára hullt.
    Ahogy dőlt a Szobor,
    s még dőltében is ölt.
    Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre,
    s aki addig nem hitte:
    láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre.
    Azt hitted, véget ért a rabság,
    s hogy elérkezik végre a Szabadság?
    És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják?
    A csillag lehullt, a Nap ragyog.
    Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?!
    Nem kértél sokat, csak az életed,
    s balgán azt hitted,
    hogy ellenértéknek beszámíthatják talán a véredet.
    Vér-vár. Vér-vád. Vér- ver. Aléltan elhever.
    A puszta föld.
    Ököl.
    Szorít, elernyed.
    Földedbe bevernek,
    mint jelzőkarót.
    Élethosszig fizetheted ezt az adót!
    Jön a defterdár, s tőle megtudod:
    néhány szép napért mennyi az ár.
    Mi volt az életed?
    Hiába kérdezed…
    Ahogy a helyed nézed
    népeknek sorában,
    légy büszke arra:
    ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.


Részlet a 'Hóhér vigyázz!' című filmből.
Teljes egészében itt érhető el:
http://video.google.com/videoplay?docid=3741975212828797082#

2012. október 13., szombat

Index - Belföld - Az MSZP őszödi frakcióülésének felvétele

 Mottó:  "Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról."


Index - Belföld - Az MSZP őszödi frakcióülésének felvétele
 http://index.hu/belfold/gyurcshang/

Az alábbi linkeken végighallgathatja az MSZP május 26-i, balatonőszödi frakcióülésének teljes hangfelvételét. Gyurcsány Ferenc a negyedik rész második felében kezdi beszédét, ami a teljes ötödik részben folytatódik. A kormányfő leghevesebb mondatai külön kiemelve itt és itt hallhatók. Az első részben hallható Gál J. Zoltán államtitkár a párt kommunikációs stratégiájáról szóló előadása.
MSZP frakcióülés első rész
MSZP frakcióülés második rész (jobbklikk, letöltés)
MSZP frakcióülés harmadik rész (jobbklikk, letöltés)
MSZP frakcióülés negyedik rész (jobbklikk, letöltés)
Gyurcsány Ferenc beszéde:
MSZP frakcióülés ötödik rész (jobbklikk, letöltés)
"Az amit el tudtam nektek mondani itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk. Az természetesen nem képes magába foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen.
Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel. Hogy a maga biztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.
Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk. Nincsen ennyi kapacitásunk. Az az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körül ülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel, meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van gyerekek.
Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmai politikai egységet, mint soha ebben az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót. Igen. Igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe.
Mikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert hát az Alkotmánybíróság vissza küldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött – mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebben a fázisban még – öt-hat-hét ember. Reggeltől éjszakáig. A szó legszorosabb értelmében. Hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p….ba ezzel. Gyerünk előre.
Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.
Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobban a tempót. Ez a helyzet. Közben meg meg kell állapodni még a szabad demokratákkal, mert még miniszteri problémák – ismeritek.
Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib….ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek, nem tudunk.
Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani.
Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak.
Vessünk ki ingatlanadót mindenkire. Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami 5 millió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem 100 milliót, ötöt. És egyébként még odaadjuk még az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, már most az ő bevételük. Az egésznek az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint. Oda jön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.
Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens, mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja? Úgy én is tudok konzisztens lenni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem, nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje.
Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírná ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni.
Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform, vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.
És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt.
Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat.
Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogyha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz.
Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. Volt ilyen miniszterelnök elődöm is, aki állandóan elmondta, hogy ő, hogy én nem ilyen pasi vagyok. Amíg van benne erő és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért. Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már egyébként nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén fölülemelkedni és megkötni új ……ket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy á, francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt már elég miniszterelnökünk, hát ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgyis maradni szoktunk. Lehet. És azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt, egyáltalán nem, egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort…
Nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a százkilencven ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem. Először csinálják. Máskor meg azt, ….. engedje el, hogy hadd csinálhassák. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. Ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer, be kell valljam.
Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba. A megoldásunk biztosan nem tökéletes, igazatok van, biztosan nem, csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel. Nálunk, akik nálunk ezt egy páran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, a Kiss Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől a Hillerig, meg mondjuk velem, nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó. Mert ezeknek kell, mindnek el kell hinni. Egyedül, külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott ülünk tizenegynéhányan az asztal körül, és el kell fogadni.
Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak, csak akkor lehet végigcsinálni, hogyha a lényegben, a lényegben hisztek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni, nem szabad. Semmihez nem ragaszkodom. Úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egy valami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni a …. Dehogy.
Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom, nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennünk. Nem diktálom. Nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni és nem akarnak megállapodni, hogy gyerünk, a hétszázát neki. Ezt tartom a dolgomnak. És ha megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy Á-tól Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Egy francot! Van Á-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön, meg a régi igazságaikon. Arra van. Aztán amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen.
Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat: nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztón nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikötök mondta, az mégis csak – talán az Arató Gergő – azért mégis csak a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán meg szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma, ez a nagy gond. És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatás, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni 3 százalékonként. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány.
Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Mert politikailag lehet neki súlyos következménye. De őszintén szólva ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye, az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.
De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. A francba is, mibe is akkor? El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni.
Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Nem lett mindenkinek jobb? Igazuk van. De neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. És mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk, mi. És az ország azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk.
Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.
Gyerekek!
Mit? Kell még valamit mondanom, Ildikó?"

2012. október 9., kedd

Rendőrségi vesztegetés, újabb gyanúsítottak Vizoviczki vesztegetési ügyében

Rendőrségi vesztegetés, újabb gyanúsítottak Vizoviczki vesztegetési ügyében


Három további embert hallgatott ki gyanúsítottként, majd vett őrizetbe a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) Vizoviczki László vállalkozó vesztegetési ügyében - közölte Fazekas Géza, a KNYF sajtószóvivője hétfő este. Az új gyanúsítottak között van egy volt rendőr, illetve egy meggyanúsításakor is rendőrként dolgozó férfi.

A három férfi közül kettő - a volt rendőr I. András, valamint H. Imre, a Vizoviczki László érdekeltségébe tartozó debreceni szórakozóhelyek képviselője - az ügyészség szerint a vállalkozó által irányított bűnszervezet tagja volt. A harmadik, K. Gyula a Debreceni Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője.
A gyanú szerint I. András és H. Imre évek óta igyekezett biztosítani a debreceni szórakozóhelyek védelmét, felhasználva I. András rendőri kapcsolatait. Céljuk - akárcsak a vállalkozó budapesti szórakozóhelyeinek esetében - egyrészt a mulatók védelme volt, illetve biztosították, hogy ne legyenek kitéve rendőrségi ellenőrzésnek, valamint a Vizoviczki Lászlóéval konkurens szórakozóhelyek zaklatása, ellehetetlenítése is a feladatuk volt.

Bővebben>>  http://www.origo.hu/itthon/20121009-rendorsegi-vesztegetes-ujabb-gyanusitottak-vizoviczki-vesztegetesi-ugyeben.html

Romagyilkosságok: Kósa után a bíró is kiakadt a rendőrségi akción – Debrecen hírei, debreceni hírek

Romagyilkosságok: Kósa után a bíró is kiakadt a rendőrségi akción – Debrecen hírei, debreceni hírek


Mint ismert, 2009. augusztus 20-án éjszaka Debrecenben, a Perényi 1 szórakozóhelyen fogták el a romagyilkosságok feltételezett elkövetőit.  A vád szerint a négy férfi a besenyszögi fegyveres rablás és a debreceni menekülttáborra leadott lövések mellett kilenc településen támadott romákra: öt felnőtt és egy ötéves gyermek életét vették el.
Az elfogás pillanatában készült rendőrségi fotó
Az elfogás pillanatában készült rendőrségi fotó

A romagyilkosságok pere 2011 márciusában kezdődött meg, s még mindig tart. Az ügyben eljáró bírói tanács több mint százötven tanút és harminc szakértőt idézett be. Kiss Árpádot, illetve a testvérét, Kiss Istvánt, valamint Pető Zsoltot és a vád szerint az utolsó két gyilkosságban sofőrként közreműködő Csontos Istvánt előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettével és más bűncselekményekkel vádolják.

Egy kocsmai verekedésnél is részletesebb jegyzőkönyvet kell írni

A keddi tárgyaláson az a rendőrségi akció volt a téma a bíróságon, melyben elfogták a feltételezett elkövetőket. A Ciganyvadászat-per blog beszámolója szerint az akciót Miszori László tanácsvezető bíró „döbbenetesnek” nevezte. A helyszíni szemlén készített jegyzőkönyvet nullának titulálta, „egy kocsmai verekedésnél is” ennél részletesebb és ténygazdagabb jegyzőkönyvet kell készíteni. „Mit kezdjek vele? Dobjam ki? Mert ennyit ér” – mondta. Az akciót eltervező és lebonyolító parancsnok vallomásához annyit fűzött hozzá, „naiv volt mint vezető, uram!”. A bíró a helyszínen készített videófelvételt is kritizálta: „A több órás helyszíni szemléről és házkutatásról egy hatvan perces felvételt készítettek, de nem tudom, hogy miről szól.”

Kósa már akkor kritizálta a rendőrséget

Debrecen polgármestere már akkor rámutatott a rendőrségi akció ellentmondásaira. Érthetetlennek nevezte, hogy miért éppen az augusztus 20-i rendezvények miatt zsúfolt városban, egy vendégekkel teli sörözőben csapott le a rendőrség a feltételezett elkövetőkre, kockáztatva a jelenlévők épségét.

Videó>> http://videa.hu/flvplayer.swf?v=l1ehGBAnhmET8NRK

„A rendőrség ne látványpékséget üzemeltessen, hanem végezze a munkáját! Ha ezeket az elkövetőket – ahogy a rendőrség mondja -, ismerték, nyomon követték, miért nem hajnali háromkor, csendben, szervezett akcióval a lakásukon fogták meg őket? Debrecen polgármestereként egyáltalán nem vagyok megnyugodva a tekintetben, hogy a rendőrség a schwarzeneggeri akciójeleneteket többre értékeli, mint a debreceniek biztonságát” – nyilatkozta akkor az InfoRádiónak Kósa Lajos.
A polgármester hozzáfűzte: azt sem érti, hogy fordulhatott elő, hogy “az egyik letartóztatottat az akció során elengedték, és úgy hívták vissza telefonon, az meg visszament”.

Valóban veszélyben voltak a bulizók?

Mivel azon az éjjel a Dehir.hu egyik munkatársa is a Perényi 1-ben bulizott, első kézből származó információk alapján tudjuk leírni, mi történt. A szórakozóhelyen nem voltak túl sokan, legfeljebb ötvenen-hatvanan, ők viszont nagyon jól érezték maguk. Egy Debrecenből induló, akkoriban már Budapesten élő DJ, Grabowsky játszott. A később elfogottak a szórakozóhely előtt ültek, kidobóember minőségükben. Épp felizzott a buli, amikor lehetett hallani a razzia szavakat, de akkor már jöttek is be a kommandósok géppisztolyokkal, amit a táncolókra fogtak, s mindenkit a földre parancsoltak.

 

A gyanúsítottak és a bulizók is a földre kerültek
A helyzet annyira abszurd volt, hogy szinte mindenki viccelődött. Sokan kiabálták, hogy Kész átverés, és persze ment az akkori sláger, a sün, sün, sün is. Pár perc múlva már azt követelte a földön fekvő csapat, hogy legalább a DJ-t engedjék játszani, míg tart a razzia. Grabowsky fel is térdelt, de ekkor ketten ugrottak rá. Többen felkúsztak a padokra, hogy ne kelljen a koszos padlón feküdni. Jött az igazoltatás, a motozás, és rakták is ki az embereket. Munkatársunk a DJ-vel várta ki azt a pár órát, ami után őt egyedül visszaengedték, hogy összeszedje lemezeit. A bulizók csak másnap tudták meg, kiket is fogtak el a Perényi 1-ben, addig az volt a közvélekedés, hogy drograzziát tartottak a szórakozóhelyen.
Hogy veszélyben voltak-e civilek? Ez nem kérdés. Az akció nem volt lehengerlő, ha egy gyanúsított megsejti, érte jönnek, eljuthatott volna az ott rejtegetett fegyverekig. Sőt, ha eleve van nála fegyver, túszokat is ejthetett volna. A bulizók az alkohol és a felfokozott hangulat miatt nem tudták felmérni a helyzetet, a kommandós akcióra sem annak súlya szerint reagáltak. Valóban érthetetlen, hogy miért ott és akkor kellett lecsapni az utóbbi évtizedek legkegyetlenebb magyar gyilkosaira.

A Bohemian Grove rejtélye « Konteó

A Bohemian Grove rejtélye « Konteó

Hallatlanul érdekes, és észjáratásra alkalmas blogbejegyzést ajánlok olvasásra. Vetekszik a klasszikus krimikkel. :-)
 Íme:


 1.) A név

Első megközelítésben a Bohemian Grove (a továbbiakban: BG) annyit tesz: Bohém Liget. A magyarázat roppant ártatlan és egyszerű: 1872-ben San Franciscóban egy maroknyi jófej arc (zömében írók, zsurnaliszták, költők, színészek és más kétes egzisztenciák) alapít egy Bohemian Club nevű egyletet, amely mindazokkal az ismérvekkel és működési alapelvekkel rendelkezett, amivel a hasonszőrű művészcsoportosulások évezredek óta bírnak az ókori Görögországtól napjaink budapesti Kertész utcájáig: kaja, pia, s többé-kevésbé sikerült altesti poénok, harsány röhögésekkel és még több alkohollal fűszerezve.
Az alapítók közül ki kell emelnünk hazánkfiát, Haraszthy Árpádot, az újvidéki Futak község szülöttjét, akinek édesapját, Haraszthy Ágostont tartják a mai napig a kaliforniai szőlészet és borászat atyjának. Árpád is híres borász volt, a Bohemian Club első két évtizedében ő szállította a pezsgőt (a később világhírűvé vált Eclipse-et) az összejövetelekre.
Ágoston és Árpád bátyánk, büszkék vagyunk rátok!
Pár év elteltével a lelkes csapat kinőtte a városi környezetet, s amikor 1878 nyarán egy helyi színész és rovarkutató (amúgy alapító tag), bizonyos Henry Edwards úgy dönt, hogy távozik Kaliforniából és New Yorkban hajszolja tovább a kétes dicsőséget, búcsúbuliját egy környékbeli kisváros, Taylorville melletti erdős területen, a tisztes polgároktól távol tartja meg, ahol a hangos röhögés, a szabadtéri vizelés és a sült húsok illata maximum a környék állatvilágát zavarja. A ligetet gyorsan el is nevezték Bohemian Grove-nak. A július derekán megtartott italozás olyan jól sikerült, hogy később minden évben megrendezték, csak a vendégsereg összetétele és a pontos helyszín változott meg lassan – de erről majd később.
Az elnevezésre vonatkozó másik magyarázat a mai Csehország hagyományos angol elnevezésében (Bohemia) rejlik. Csehország védőszentje pár száz éve Nepomuki Szent János, aki (sok más elfoglaltsága mellett) annó a cseh királynő gyóntatója is volt, s még magának a királynak, IV. Vencelnek sem volt hajlandó elárulni, hogy a királyi feleség miről beszélgetett vele. A király ezért eléggé kibukott rá, megkínoztatta, majd kivégeztette a titoktartó egyházfit, s megcsonkított testét a prágai Károly-hídról a folyóba dobta. Azóta ő a gyónási titok védőszentje is, vagyis azt szimbolizálja, hogy vannak dolgok, amikről akkor sem beszélünk, ha életünk a tét. Nepomuki Szent János szobra (amint mutatóujjával eltakarja a száját) a mai napig ott látható a BG területén fekvő központi tó partján, s az év 365 napján friss virágok övezik.

2.) A találkozók

Említettük, hogy a 19. század utolsó két évtizedében az eredetileg főként művészlelkekből álló társaság lassan kicserélődött. Egyre kevesebb költő és színész jelent meg, s egyre több politikus, üzletember, magasrangú katona és más komoly döntéshozó. Úgy alakult, hogy a BG tagságából valahogy kiszorultak a nők. Hogy őszinték legyünk, túl sokan eredetileg se nagyon voltak; az összejövetelek mindig is olyan kanbuli-jellegűek voltak, ahol a férfiaknak nem kellett arra figyelniük, hogy ne csússzon félre a nyakkendőjük, hogy körmük és ingnyakuk mindig makulátlan tisztaságú legyen, s így az sem okozott különösebb problémát, ha a szeszesitalok mértéktelen fogyasztásának következményeként esetleg odahánytak az asztalok alá vagy egymás cipőjére.
A kezdeti szokásból idővel kőkemény belső szabályzat lett: a BG a mai napig nem engedélyezi nők részvételét a gyűléseken és a megbeszéléseken, s még arra is odafigyelnek, hogy a kiszolgáló háttérszemélyzet soraiban is csak hímneműek legyenek. A kéthetes (tehát bentlakásos, ottalvós) rendezvényeken a nők kizárólag napfelkeltétől naplementéig szorgoskodhatnak, s ezalatt is csak takarítási és konyhai segédmunkákat vállalhatnak. A klub 140 éves történetében eddig 4 (négy) nő kapott „tiszteletbeli tag”-státuszt, a legutolsó közülük (Sara Lippincott költőnő) 1880-ban. A tagok női hozzátartozói ma már elmehetnek egyes (nappali) rendezvényekre, de bizonyos helyszínek még számukra is tiltott területnek számítanak.
1878 óta mindössze két olyan év volt, amikor a BG nem gyűlt össze a júliusi bulira: a második világháború miatt 1943-ban és 1944-ben elmaradt a zajos party, ekkor csak egy kétnapos konferenciát szerveztek, visszafogott koccintásokkal és szendvicsezéssel.
1898-tól kezdve a tagokat arra biztatták, hogy vásároljanak földterületeket a BG eredeti (kéthektáros) birtoka körül, majd a kezelési jogokat adják át a szervezetnek. A felhívás elképesztő hatással volt a helyi (később az országos) gazdasági és politikai elitre: pár évtized leforgása alatt az új, végleges helyszín (Monte Rio) környéki erdők és mezők jelentős része így cserélt gazdát, s mára egy jól őrzött, minden kényelmi szolgáltatással és tökéletes infrastruktúrával rendelkező, több, mint tíz négyzetkilométeres (ezer hektárnál is nagyobb kiterjedésű) összefüggő terület felett rendelkeznek, amely még a mai napig is egyre terjed.
A szervezők évtizedek óta görcsösen igyekeznek úgy alakítani a BG imidzsét, mint egy olyan zártkörű klubét, ahová az üzletben, a politikaalakításban és a gazdasági élet irányításában megfáradt felső osztályok képviselői menekülnek, ha igazi kikapcsolódásra, gondtalan, tét nélküli és kicsit léha beszélgetésekre vágynak. A klub mottója (Weaving spiders come not here, vagyis A hálókat szövögető pókok nem jönnek ide) is azt hivatott érzékeltetni, hogy ez itt a felhőtlen szórakozás helyszíne, nem a nagyszabású tervek kidolgozásáé. Az összejöveteleket mindig egy grandiózus előadással nyitják (ez a „Cremation of Care”, vagyis a gondok elégetése), melynek keretein belül egy hatalmas máglyán szimbolikusan elégetik a problémákat. Az előadás hátterében a BG jelképe, egy 13 méter magas, betonból készült bagolyszobor figyeli szigorúan, amint a középkori inkvizíció egyenruhájához (rossz nyelvek szerint méginkább a Ku Klux Klán maskarájához) hasonló jelmezbe öltözött tagok a kis tó vizén himbálózó csónakon megérkeznek a szobor elé, majd – hatalmas ováció közepette – fáklyáikkal meggyújtják az odakészített farakást.
A kéthetes rendzvényre kizárólag a tagok (helyi terminológiával: „Grovers” vagy „Bohos”) jöhetnek, illetve az ő személyes meghívottaik, akikért a tagok minden tekintetben felelősséget vállalnak. A már említett pókos metaforán kívül van ugyanis egy másik mottójuk is: What’s said at the Grove stays at the Grove! (Ami a ligetben elhangzik, az ott is marad!). És ahhoz képest, hogy egy-egy nyári bulin nem ritka az 800-1200 résztvevő sem (a meghívottakkal együtt), meglepően kevés dolog szokott kiszivárogni a megvitatott témákról.
Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miről tud ennyi ember beszélgetni? Milyen topik az, ami egyformán le tud kötni ezerakárhány, különböző területről érkező, más-más szakmát és foglalkozást képviselő férfit?
Nos, a megfejtés a nagyobb konferenciákról biztosan sokaknak ismerős „szekcióülés” szóban rejlik.
A BG két hetét ugyanis nem úgy kell elképzelni, hogy van egy gigantikus terem, benne ezer székkel, és különböző emberek felváltva kimennek a vetítővászon elé, ahonnan napközben hosszú beszédekkel fárasztják a lélekben már az esti tábortűzre koncentráló nagyérdeműt. Nem bizony: a BG kebelén belül mintegy száz (!) különálló és saját névvel bíró munkacsoport működik (nagyjából negyven-ötven állandó, s kábé ugyanennyi ad-hoc jellegű, egymás területét részben átfedő miniklub), amelyekben egy-egy adott szakterület (vagy régió) képviselői (kiscsoportosan) a szűkebb szakkérdéseket feszegetik. Példaként álljon itt ezekből egy pár:
Owl’s nest (Bagolyfészek), illetve Mandalay: nagypolitika, nemzetbiztonság, Fehér Ház. Ennek a csoportnak a vezetője hagyományosan egy igazi politikai nagyágyú: egykori elnök vagy alelnök (az USA első, illetve második számú embereiről beszélünk, nem téeszelnökökről!), esetleg hajdani külügyminiszter;
Isla de Aves (Madarak szigete): katonai és nemzetbiztonsági nagyvállalkozók, hadiipari cégek;
Hillside (Domboldal): egykori vezérkari főnökök, három- és többcsillagos tábornokok és tengernagyok, katonai hírszerzők;
Caveman (Ősember): bankárok, nagybefektetők, olajfeldolgozóipari vezetők;
Sempervirens (Örökzöldek): Kaliforniai nagyvállalkozók.
A nappalok tehát (akármit is állít hivatalosan a BG) igenis kapcsolatépítéssel, networkinggel, információk kölcsönös megosztásával és kicserélésével telnek. És ha megnézzük az egykori (és mostani) tagok listáját, némi fogalmat alkothatunk az itt hozott döntések horderejéről és következményeiről.

3.) Tagok

Kéttucatnyi név a múltból és a jelenből – a tagsági életfogytig szól. A tekintélyes listából igyekeztem olyan neveket és/vagy beosztásokat kiválogatni, amelyek talán még nekünk, magyaroknak is mondanak valamit. Az olyan „humán” hírességeket, mint Clint Eastwood, Jack London vagy Herman Wouk, szándékosan hagytam ki. Becslések szerint eddig (tehát megalakulása óta) a BG-nek összesen 2200-2500 tagja volt, az aktívak száma valahol 500-700 körül mozog.
Nicholas Brady (az USA egykori pénzügyminisztere)
Dwight Eisenhower (az USA egykori elnöke)
Henry Huntington (a Pacific Railways elnöke)
Harry Gray (üzletember, a United Technologies elnök-vezérigazgatója)
Barry Goldwater (egykori republikánus elnökjelölt, politikus)
Stewart Menzies (a brit hírszerzés, az MI6 egyik leghíresebb főnöke)
Herbert Hoover ((az USA egykori elnöke)
William Randolph Hearst (sajtómágnás)
Henry Ford (a Ford Motor Company alapítója)
Arnold Schwarzenegger (filmsztár, egykori kaliforniai kormányzó)
Samuel Armacost (a Bank of America elnöke, a Chevron vezetőségi tagja)
William Casey (a CIA hajdani igazgatója)
Gerald Ford (az USA egykori elnöke)
Chester Nimitz (az USA ötcsillagos tengernagya)
Henry Kissinger (az USA egykori külügyminisztere)
Norman Schwarzkopf (négycsillagos tábornok, az első Öböl-háború hőse)
Donald Rumsfeld (az USA egykori védelmi minisztere)
Richard Nixon (az USA egykori elnöke)
Riley Bechtel (a Bechtel Corporation elnök-vezérigazgatója)
Mindkét Bush elnök
George Shultz (az USA egykori külügy- és pénzügyminisztere)
Evan Galbraith (egykori amerikai NATO-nagykövet)
Caspar Weinberger (az USA egykori védelmi minisztere)
Sean O’Keefe (a NASA egykori vezetőségi tagja, a Fehér Ház főtanácsadója)
Colin Powell (az USA egykori külügyminisztere, négycsillagos tábornok)
A Rockefeller-család több tagja
Hűséges és éber olvasóink talán észreveszik, hogy elég sok BG-tag egyúttal szabadkőműves is, illetve felbukkant a Bilderberg-csoportban. Engem nem lep meg. És titeket?
Negyven év tagság után mindenki jogosulttá válik az „Old Guard” (Őreg Őrszem) státuszra, ami különleges előjogokkal jár: a BG bármelyik gyűlésén és rendezvényén névre szóló karosszéket kap, mentesül a (soha nyilvánosságra nem hozott, de évi 8-10 ezer dollár körüli összegre saccolt) tagsági díj befizetése alól, kijelölhet egy örököst, aki a szokásos ajánlásos-meghívásos módszer nélkül is taggá válik, s nincsenek előtte zárt ajtók egyetlen partin sem. Per pillanat az életben lévő Öreg Őrszemek száma valahol száz-százhúsz körül mozog.

4.) A homoszexualitás-vád

A nők következetes távoltartása, az oroszlánszagú kanbulik és a totális hímsoviniszta hozzáállás óhatatlanul maga után vonta azokat a találgatásokat, amelyek a BG-tagok szexuális irányultságával foglalkoztak. A Konteóblog senkinek a hálószobatitkai után nem akar nyomozni, abbéli meggyőződésünknek már számos alkalommal hangot adtunk, hogy ami a négy fal között történik két (vagy akár több) felnőtt ember között, az az ő magánügyük, de itt és most nem kerülhetjük meg a témát, ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy azt sem akarjuk állítani, hogy minden tag a saját neméhez vonzódna.
1989 nyarán egy Philip Weiss nevű riporternek sikerült valahogy befurakodnia az aktuális összejövetelre, ahol még azt is elkerülte, hogy az első naplementekor kitessékeljék (ő volt az első, aki ezt a bravúrt véghezvitte). Nos, Philip később (novemberben) a Spy Magazine nevű tényfeltáró folyóiratban beszámolt arról, hogy az első este, közvetlenül a már általunk is említett „Cremation of Care” évadnyitó ünnepség után, a Caveman és a Pink Onion munkacsoportok székhelyéül szolgáló épületek között egy sikamlós, meglehetősen kétértelmű viccekkel megtűzdelt kabaré-előadásra került sor, ahol csak úgy röpködtek az ánuszokra, síkosítókra, egymásnak feszülő, szőrös férfitestekre, méretes banánokra és ifjú férfibarátokra vonatkozó személyes célzások, hatalmas röhögéseket és elismerő vállveregetéseket kiváltva a hallgatóságból. Maga Nixon elnök (aki elnökké választása előtt – tagként – többször is megjelent a júliusi partikon) a következőket mondta (legalábbis a később nyilvánosságra hozott Watergate-botrány lehallgatási jegyzőkönyvei szerint): „The Bohemian Grove […] is the most faggy goddamn thing you could ever imagine…”. Magyarul: „A Bohemian Grove […] a legbuzibb istenverte dolog, amit maga el bír képzelni…”.
A hetvenes években kétségkívül elég sok san franciscói meleg celebritás látogatta a BG bulijait, ezt később a szervezők is elismerték.
A csoportos homoszexuális vádakat még egy olyan lap is megismételte, mint a New York Post, melynek oldalain 2004-ben megjelent egy hír, mely szerint Chad Savage pornósztárt kifejezetten olyan célból alkalmazták az aktuális kéthetes bulira, hogy ott szolgáltatásait az érdeklődők rendelkezésére bocsássa. Egy évre rá egy Chris Jones nevű pincér jelezte, hogy rendszeresen kapott félreérthetetlen ajánlatokat a résztvevőktől. Chris mellesleg egy rövid (rejtett kamerás) filmfelvételt is készített az ott tapasztaltakról, amit baráti körben be is mutatott, s mivel állítólag két fiatalkorú is volt a nézők között, később három év letöltendőt kapott egy kaliforniai bíróságtól – melynek elnöke mellesleg BG-tag volt. Biztosan véletlen egybeesés. Ja, és a felvételt megsemmisítették, teljes, vágatlan verziója azóta sincs meg, csak egy pár perces változata kering a neten.
A szexvádak legkeményebb része szervesen kapcsolódik az úgynevezett „Franklin cover-up”-hoz, vagyis ahhoz a persorozathoz, aminek középpontjában az a vád állt, mely szerint a nyolcvanas évek végén kiemelkedő republikánus politikusok pedofíliában, gyermekprostitúciós cselekményekben és kábítószerügyekben voltak érintettek. John DeCamp (egykori nebraskai szenátor) még könyvet is írt az ügyről; ebben szó szerint azt állítja, hogy a BG rendezvényein nem csak gyermekkorú prostituáltak lépnek fel rendszeresen, de úgynevezett „snuff movie”-kat is vetíteni szoktak a főépület alagsorában található, szigorúan ellenőrzött „Dark”, „Leather” és „Necrophilia” nevű termekben, ahová csak a többszörösen ellenőrzött tagok léphetnek be.
Snuff movie (vagy snuff film): olyan filmalkotás, amelyben a bemutatott kegyetlenkedések és mindenféle erőszakos cselekmények a valóságban történnek meg, mindenféle trükk és csalás nélkül. A műfaj egyik alkategóriája a snuff porn, ahol a rögzített szexuális perverziók (erőszak, csonkítások a közösülések alatt, stb.) valóban megtörténnek, s az áldozat a film végére valóban meghal. Egyesek szerint a műfaj csak városi legenda, mások szerint valóban létezik. Én szerencsére nem láttam még ilyet, s bevallom, nem is áll szándékomban megtekinteni., akár urban legend, akár kamu.
Cathy O’Brien (akinek nevével már a tökéletes katonákról szóló posztunk végén is találkozhattunk) azt állítja, hogy miután átprogramozták az agyukat, több ilyen szerencsétlen zombi is úgy végezte, hogy a BG pincéiben filmre vették az utolsó óráit.

5.) Kiemelkedő BG-momentumok

A tagok felsorolásánál láthattuk, hogy a Bohém Liget nem kifejezetten a szürke panelprolikat gyűjti maga köré. Calvin Coolidge óta például minden republikánus elnök megjelent legalább háromszor a gyűléseket, s az amerikai tábornoki kar, valamint a gazdasági elit krémje is rendszeresen tiszteletét tette (és teszi) a híres-hírhedt kaliforniai bulikon. És híresztelések ide, pletykák oda, bizony elég sok (Amerikát és az egész világot érintő) döntés született ott, a kaliforniai fák tövében. Most ezek közül villantunk fel párat, csak az íze kedvéért.

5.1.) A Hoover-választás

Az USA 31. elnöke emlékirataiban beszámol arról, hogy 1927 júliusában, amikor elődje, az akkor még hivatalban lévő Coolidge bejelenti, hogy nem indul a következő elnökválasztáson, ő kereskedelmi miniszterként éppen a BG nyári találkozóján vett részt. A rádióban elhangzott elnöki beszédet követő tíz percben összegyűlt mintegy ötven fő, akik körülvették őt és felszólították, hogy a Republikánus Párt képviselőjeként induljon a Fehér Házért. Hiába tiltakozott és hiába érvelt azzal, hogy semmiféle pártpolitikai tapasztalata és hátszele nincs (ezek nélkül Amerikában is elég nehéz választást nyerni), ráadásul nem is érzi magát felkészültnek a hatalmas feladatra, bohém cimborái megnyugtatták, hogy ha indul, meg is fogja nyerni. Hoover, nézz körül – mondta neki az egyik tag –, ha mi azt mondjuk, hogy elnök leszel, akkor az úgy is lesz – és körbemutatott a kábé ötven fős tömegre.
Alig másfél év múlva Hoover könnyedén (58-42 arányban) legyőzi New York demokrata kormányzóját, Alfred Smith-t, ráadásul úgy, hogy olyan, hagyományosan demokrata államokban is lazán veri ellenfelét, mint Florida, Virginia vagy Észak-Karolina.

5.2.) A Manhattan-projekt

Visszaemlékezések szerint 1941 júliusában a BG-bulin meghívottként részt vesz Eugene Reybold háromcsillagos tábornok (itt balra), a US Army műszaki alakulatainak főnöke, s egy megbeszélés erejéig még George Marshall ötcsillagos tábornok is, az akkori Nagyvezérkar első számú embere. Itt kapják meg az amerikai üzleti körök biztatását egy amerikai atombomba megkonstruálásához, amihez egy évvel később (’42 nyarán, illetve egy extra találkozón szeptemberben) már konkrét összegekről szóló csekkeket is csatolnak a hazafias lelkületű Grovers-ek.

5.3.) A Nixon-választás

Az 1968-as elnökválasztást megelőző évben Nelson Rockefeller (aki ’59 óta a legnagyobb közmegelégedésre volt New York kormányzója) még roppant eltökéltnek tűnt indulni, mint a republikánusok jelöltje. A BG fejesei azonban összeülnek, s a sokkal butább (egyúttal sokkal manipulálhatóbb) Richard Nixonra esik a választásuk. Rockefellert kihallgatáson fogadja az elitek között is elitnek számító Mandalay-munkacsoport, s mindössze tíz percükbe telik meggyőzni őt, hogy adja fel elnökjelölti ambícióit… Két óra múlva ugyanez a munkacsoport Nixont fogadja, aki lelkesen értesül arról, hogy a királycsinálók őt választották. Azon melegében tart is egy köszönőbeszédet a már szóba került tó partján, amiről az 1978-ban megjelent visszaemlékezéseiben a következőképpen nyilatkozik:
If I were to choose the speech that gave me the most pleasure and satisfaction in my political career, it would be my Lakeside Speech at the Bohemian Grove in July 1967.
„Ha ki kellene választanom, hogy melyiket tartom politikai pályafutásom legemlékezetesebb és legtöbb elégtételt hordozó beszédének, az 1967 júliusira esne a választásom, amit a Bohemian Grove tavának partján tartottam.”
A beszéd végén – mintegy köszönetként – a BG vezetősége felé fordul és ezt mondja: Anyone can be president of the United States, but few have any hope of becoming president of Bohemian Club!”, vagyis: „Bárkiből lehet az Egyesült Államok elnöke, de csak nagyon keveseknek adatik meg a remény, hogy a Bohemian Club elnökévé váljon!”.
Erre mondják azt, hogy no comment.

5.4.) A Lopakodó-affér

1988-89-ben a hadsereg keményen lobbizott, hogy az új csodafegyvert, a B-2 Spirit kódnevű nehézbombázót (későbbi népszerű nevén a Stealth-et, vagyis a Lopakodót) hadrendbe állíthassa. A kongresszus eléggé húzta a száját, mert a repülőgép darabonkénti teljes ára megközelítette a kétmilliárd (!) (akkori) dollárt, s már a kifejlesztése is 23 milliárdba került. A lobbitevékenység mindaddig eredménytelen maradt, amíg ’89 júliusában a kaliforniai birtokon össze nem hozzák John Chain légierős tábornokot (a Strategic Air Command, vagyis a Hadászati Légiparancsnokság akkori főnökét) pár befolyásos kongresszusi képviselővel és a gépeket gyártó Northrop Grumman Corporation vezetőivel (akik véletlenül ugyancsak tagok voltak). A megbeszélés röpke húsz percig tartott, majd két hónap múlva a Kongresszus rábólint, s megrendel 132 (!) darabot a gépből, Végül csak 21-et gyártanak le, de a Northrop Grummannak ez is több milliárdos hasznot hozott, na és a katonák is elégedettek voltak az új játékszerrel.
Hogy azon kedves olvasóink is átérezzék az üzlet nagyságát, akik vajmi keveset konyítanak a katonai dolgokhoz, elmondjuk, hogy Magyarország idei (2012-es) védelmi kiadásai egymilliárd dollár (egészen pontosan 233,7 milliárd forint) körüli szinten mozognak. Tehát (nagyvonalúan) egy fél lopakodót vehetnénk meg az idei, honvédelemre szánt pénzekből.

6.) Az újságírók

Az elmúlt közel másfél évszázadban nagyon kevés külsősnek sikerült belső információkra szert tennie. Philip Weissről és Chris Jonesról már tettünk említést, rajtuk kívül még három nevet kell megemlítenünk.
Az egyik Dirk Mathison, a People Magazine riportere, aki 1991 júliusában próbálkozott azzal, hogy éjszakára is ott marad, de elég amatőr módon csinálhatta, mert pár óra múlva felismerték a biztonságiak, aki egy kis testi kényszer alkalmazásával (a birtokháborítást Amerikában nagyon komolyan veszik!) rögtön el is távolították. Noha Dirk ebből is írt egy többhasábos sztorit, sem a saját lapja, sem az általa később megkeresett tizennégy (!) médium egyike sem vállalta a publikálását, de a neten itt-ott fellelhető. A People főszerkesztője (természetesen BG-tag) azzal utasította el, hogy „nem tartózkodott ott elég ideig, hogy objektív képet festhessen az összejövetelről”.
A másik (viszonylag sikeres) próbálkozás egy brit humoristához, Jon Ronsonhoz és beépülő társához, Alex Jones texasi konteóshoz (az infowars.com főszerkesztőjéhez) kapcsolódik. Ők ketten 2000 nyarán jutottak be az éppen aktuális bulira, s nem túl meglepő módon két, egymástól homlokegyenest eltérő módon rögzítették élményeiket. Ronson leginkább egy viszonylag ártatlan, kamaszok által kamaszoknak tartott, idétlenségekkel tűzdelt házibulira hasonlította az eseményeket, kiemelve a rituális jelenetek számára nevetségesnek tűnő aspektusait. Jones szerint viszont a bibliai Babilon erkölcsi romlottsága keveredett az ugyancsak az ószövetségi Moloch minden gonoszságával és kegyetlenségével. Mivel Jones operatőrt is vitt magával, felvételei a Youtube-on hozzáférhetők; az érdeklődők írják be a nevét a videómegosztó keresőjébe, és azt, hogy „Bohemian Grove”.

7.) A konteók

Nos, kedves olvasó, minden olyan információ a rendelkezésedre áll, amelyre támaszkodva eldöntheted, hogy melyik verziót preferálod a Bohemian Grove-val kapcsolatban.

7.1.) Ártalmatlan társaság

Őrizzük már meg a komolyságunkat! Semmiféle konteó nincs a dologban. A BG a befolyásos emberek kifejezetten szabadidős tevékenységének helyszíne, elvégre nekik is joguk van ahhoz, hogy egymás társaságában kikapcsolódjanak. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy igazi titkos társaság több száz résztvevős bulikkal hívja fel magára évről évre a nagyvilág figyelmét. Egy sokcsillagos tábornoktól vagy egy többmilliárdos forgalmat lebonyolító vállalatbirodalom vezetőjétől senki nem várhatja el, hogy egy háromcsillagos szállodában töltse szabadságát a szomszédos vízvezetékszerelő népes családjával, s a sarki kocsmában nyomja magába az olcsó csapolt sört, miközben pankrációt néz a sarokba állított színes tévén. Az pedig, hogy egy kéthetes monstre bulin néha leülnek beszélgetni a többi generálissal, elnök-vezérigazgatóval vagy egykori külügyminiszterrel, végképp érthető, akárcsak az, hogy az asszonyt és a gyerekeket legalább erre a 14 napra szeretnék távol tudni maguktól.
Ami meg a meleg-vádakat illeti, most őszintén: melyik heteró férfiolvasónk nem poénkodott még azonos nemű barátaival, munkatársaival azon, hogy “nincs is annál izgalmasabb, mint amikor két izmos, szőrös férfitest egymáshoz simul”? Ártatlan férfitréfa az egész.

7.2.) Az Új Világrend képviselői

A Bohemian Grove egyike a globális hatalmat megragadni (majd megtartani) akaró markonyi csoportnak. Persze nem minden tagja agyában vannak ilyen alattomos gondolatok, de hát ha te el akarnál rejteni egy marék homokot, nem a tengerparton tennéd? Ha meg akarnál szabadulni egy holttesttől, nem a temetőbe vagy a boncterembe vinnéd? Ha világuralomra törnél, s ennek érdekében tömegeket, piacokat, gazdasági trendeket akarnál befolyásolni, nem egy olyan társaságban tennéd, ahol magas beosztású, valóban globális befolyással rendelkező emberek gyűlnek össze? A BG még azt a fáradságot sem veszi magának, hogy rejtőzködjön, mert tudja, hogy megfoghatatlan és nem lehet rábizonyítani semmit. Ez azonban nem az ártalmatlanságukat emeli ki, hanem pont fordítva: a pofátlanságukat, az ellentmondást nem tűrő hozzáállásukat, a magabiztosságukat. Ezért veszélyesebbek az illuminátusoknál vagy a szabadkőműveseknél is, mert a BG kérkedik is a hatalmával, nem csupán él vele. Minden júliusban gyakorlatilag beleröhög az emberiség pofájába: tessék, ezek vagyunk, ezt csináljuk és egy fikarcnyit sem törődünk azzal, hogy nektek mi a véleményetek. Mert mi vagyunk az Erő, a Hatalom, s minden úgy történik, ahogy mi eltervezzük!
A kételkedőknek és a legyintgetőknek álljon itt pár előadáscím és előadónév a 2006-os összejövetelről:
John Taylor, a Stanford University közgazdaságtan-professzora: Global Financial Warriors (Globális pénzügyi harcosok);
Charles Hard Townes Nobel- és Templeton-díjas fizikus: The Parallelism and Ultimate Convergence of Science and Religion (A tudomány és a vallás párhuzamossága és végső konvergenciája);
Colin Powell tábornok, egykori külügyminiszter: From Battlefields to Playing Fields: Economics, Energy and Education (A harcterektől a játszóterekig: gazdaság, energia és nevelés).
Tisztára szabadidős tevékenység és laza kikapcsolódási témák, ugye..?

8.) Linkajánló

Nem nagyon szoktam, de most linkeket is ajánlok azoknak, akik értenek angolul, s a Wikipédián túl is szeretnének egy kicsit jobban elmélyedni a témában.
Első link                                                      Második link                                               Harmadik link
Mai posztunk zárásaként egy amerikai polgárjogi aktivista (Mary Moore) szavait idézzük, aki éveken keresztül harcolt azért, hogy a BG-ről minél több információ a nagyközönség elé kerüljön:
This close-knit group determines wheter price rise or fall, by their control of the banking system, money supply and markets. They determine what our rights are and which laws have effect, by appointing judges. They decide who our highest officials shall be by consensus among themselves, and than selling candidates to us via the media which tey own. Is there true democracy when so much power is concentrated in so few hands?!
Magyarul (mindenféle belpolitikai áthallás és célzás nélkül!):
„Ez a maroknyi csoport határozza meg, hogy az árak emelkedjenek vagy zuhanjanak, s teszi mindezt a bankrendszer, a készpénzellátás és a piacok ellenőrzésével. Bírák kinevezésével ők határozzák meg, hogy milyen jogaink legyenek és azt is, hogy milyen törvények hatályosuljanak. Ők döntik el, hogy – önmaguk közül kiválasztva – kik legyenek a legmagasabb közjogi méltóságaink, akiket aztán az ugyancsak általuk tulajdonolt média segítségével lenyomnak a torkunkon. Valódi demokráciának nevezhető-e ez a rendszer, amelyben ekkora erő összpontosul ilyen kevés kézben?!”

Az eredeti közlőnél szavazási és hozzászólási lehetőség is van.
http://konteo.blogrepublik.eu/2012/09/26/a-bohemian-grove/