Blogarchívum

2013. december 18., szerda

Pokorni Zoltán birodalmat épít - 2006. május 29., hétfő 01:00

Pokorni Zoltán birodalmat épít
A konzervatív jobboldal nem kerülhet liberális politikus kezébe
Olvasónktól
2006. május 29., hétfő 01:00
A Magyar Nemzetben lassan egy hónapja, Tölgyessy Péter április 29-i vitaindítója óta folyik a diskurzus a Fidesz választási kudarcainak okairól. A napilap azzal, hogy a jobboldal elementáris igényének eleget téve folyamatosan nyilvánosságra hozza az őszinte és kritikus – időnként tabudöntögető – véleményeket, zavarba hozza a szoros gyeplőn tartott balliberális sajtót is. 
A jobboldaliak ennél csak egyetlen dolgot várnak el inkább. Azt, hogy a második kudarc után a Fideszen belül is meginduljon a vereségnek a legkomolyabb, akár minden apró részletét górcső alá tévő feltárása és a következtetések levonása. Azzal, hogy Orbán Viktor bejelentette, a választási vereség egészéért egy személyben vállalja a felelősséget, még akkor sem jelenti azt, hogy csakis és egyedül ő felel a történtekért, ha ő áll a szervezet csúcsán. A felelősség egyetlen személyre való korlátozása teljes mértékben abszurd. 
Nem maradhat el azok értékelése, akik Orbán Viktortól kaptak megbízást. Ennek megfelelően nem odázható el a szűk kampánystáb tagjai munkájának kivesézése sem. A kampány tervezésébe és kivitelezésébe való mélyebb bepillantás nélkül megállapítható: az előző választásokon is tapasztalhatóak voltak hibák, ám ilyen mélyrepülést nem produkált még a jobboldal. A köztereken és a médiában való megjelenésért – a kreatív munkáért – felelős Habony Árpád hathatós közreműködésével a Fidesz még inkább alulmúlta magát, mint 2002-ben. Csak remélni lehet, hogy nem igaz az a jobboldali körökben terjedő rémhír, hogy az önkormányzati választásokon még számítanak – a szakmai képesítéssel nem rendelkező – Habony munkájára. 
Rogán Antal kampányfőnök polgármesterjelöltként történő elindítása a főváros V. kerületében még akkor is felfoghatatlan, ha az országgyűlési választások tapasztalatai alapján ebben a választókerületben a jobboldal számára biztos bukást hoz a megméretés. Deutsch-Für Tamásról pedig csak annyit: ő maga a lidérc a jobboldalon. Az Orbán-kormány sportminiszterének személye már a jótékony feledés homályába merült, amikor újra előkerült a kampány kommunikációjáért felelős vezetőjeként. Azt az olvasókra bízom, hogy Deutsch-Für vajon azért kapott-e kabinetfőnöki szerepet a választások után Orbán Viktor mellett, hogy vezekeljen, vagy ennek valami más lehet az oka. 
Megállapítható, hogy a Fidesz tulajdonképpen még el sem kezdte a bukás belső értékelését, s a tisztázó szándékok által elinduló mozgások helyett inkább az érzékelhető, hogy az egész rendszer az idő múlásával inkább megmerevedik. Pedig a Fidesz vezetőinek tudomásul kell venniük, hogy a párt koncepcionális megújítása elkerülhetetlen, amelyhez elengedhetetlen a vizsgálat. Ennek végén pedig természetesen megkerülhetetlen a felelősök megnevezése a nyilvánosság előtt, amely jelzés a jobboldali polgárok előtt is egyértelművé teszi a változást. Ha ez a folyamat végre elindul, akkor a jobboldalnak lesz türelme ahhoz, hogy kivárja a párt megújulását. Ám ha ezen az úton a Fidesz nem megy végig, akkor a mindenkori választási győzelem elérhetetlen távolságra kerül tőle, vagyis ha enélkül akar hozzálátni saját jövője építéséhez, akkor a semmire építene. Olyan lenne ez, mintha alap nélkül próbálna valaki felhúzni egy épületet. A Szövetségnek minderre nem kizárólag maga, hanem a két és fél millió jobboldali állampolgár, illetve végső soron az egész magyar társadalom érdekei miatt van szükség. 
A tétlenséggel töltött idő azonban gyorsan múlik akkor, amikor minden perc számít. S miközben a jobboldal az új alapok letételét jelentő értékelésre vár – hogy azután bekapcsolódhasson az önkormányzati választásokra való felkészülésbe –, addig a Szövetségben nemkívánatos folyamatok indultak el. Ezek a belső folyamatok ráadásul épp azokkal a szándékokkal esnek egybe, amelyek a balliberális koalíciós erők részéről tapasztalhatók. Eközben a tét már az önkormányzati választásokon való szereplés, ahol a Fidesznek komoly esélye van a politikai áttörésre. Az ősszel esedékes választásokat nem szabad lebecsülni az országgyűlési választásokkal szemben. A helyi szintek hatalmi erővonalainak alakulása legalább annyira fontos, mint a kormányzati főhatalom elnyerése volt. Nem véletlen, hogy a pártok mindegyike már erre a megméretésre koncentrál. 
Az sem véletlen, hogy az országgyűlési képviselő-választáson fölénybe került kormányalakító erők a hátuk mögött álló médiumok figyelmét – a kormányalakítás tehetetlenségeiről szóló hírei elhallgatásának érdekében és a jobboldal további erodálása céljából – a Fidesz egyelőre megújulás nélküli, belső konfliktusaira terelik. E híradások egyik főszereplője a Fidesz alelnöke, Pokorni Zoltán. A cél természetesen továbbra is a fő ellenség, Orbán Viktor teljes ellehetetlenítése, amelyhez felhasználható az alelnök és a közötte feszülő konfliktus. Ez annak ellenére kézenfekvő, hogy Pokorni erről nem beszél a nyilvánosság előtt. Orbán elnöklete mellett nem vállalta a parlamenti frakció vezetését, s úgy döntött, hogy Budapest-politikával foglalkozik a jövőben. A XII. kerületben polgármesterjelöltként indul, emellett szándéka szerint tagja lesz a fővárosi képviselő-testületnek is. 
A médiában okos, határozott és halk szavú tanárember arcát mutató politikus becsapja az érzékeket. A párton belül köztudomású, hogy Pokorni valójában hiperaktív szervező, akinek tehetséges informatikusok és minden hájjal megkent üzletemberek adnak tanácsokat. Pokorninak nem kell a szomszédba menni ötletekért: a Fideszben elhíresült politikai ambíciói biztos célt adnak számára a benne rejlő hatalmas energia hasznosításához. Ismert, hogy a politikus a pártba a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetéből érkezett, ahol a keresztény karácsonyból zsidó viccet kreáló Horn Gáborral volt évekig vezető, s akivel a mai napig jó kapcsolatot ápol. Ha a Szövetségen belüli áramlatokhoz kellene sorolni, Pokorni egyértelműen a Fidesz liberális szárnyának alakja, aki az SZDSZ felé is nyúló, szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Az ő parlamentben tett javaslata alapján emlékezünk meg például Magyarországon hivatalosan a zsidó holokausztról, s ő volt az is, aki a XII. kerületben siratófalat állíttatott. Jó viszonyt ápol az újságírókkal is, függetlenül azok értékrendjétől, amiből cinikusan arra is lehetne következtetni, hogy hosszú távon gondolkozik. Emlékezetes példa, hogy miután a Budapest Rádió botrányos műsorvezetője, Fiala János beengedett a műsorába egy olyan „művészt”, aki arról énekelt, hogy milyen módszerekkel kínozná meg és irtaná ki a jobboldali politikusokat, újságírókat, nos, ezek után az alelnök a lakásán kereste föl Fialát, amivel az újságíró maga dicsekedett el. Pokorni a konfliktusokat feloldó, a kompromisszumokat kereső politikus hírében áll. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy esetenként azt az utat választja, amelyik a jobboldali táborban morálisan elfogadhatatlan. 
Az országgyűlési választások utáni tisztázatlan hatalmi helyzetben, illetve az önkormányzati helyekért folytatott politikai erőlködés zavaros körülményeit Pokorni ravaszul a saját maga és saját rendszere építésére, párton belüli pozícióinak megerősítésére használja föl. Ebben a törekvésében a XII. kerületben a sikeres parlamenti választási eredménye, a konszenzust kereső, konzervatív politikus imázsa, valamint az is segítségére van, hogy a választások után jó néhány jobboldali értelmiségi körben Orbán Viktor szidalmazása egyenesen divattá vált. És persze ugyancsak szél a vitorlájában a jobboldalról érkező, a változtatások iránti elementáris igény. A legutóbbi kongresszuson elmondott beszédének szinte minden szavával egyet lehet érteni: 2002-höz képest „most nagyobb a felelősségünk, hiszen másodszor veszítettünk. (…) Nagyobb a felelősségünk, mert riválisaink példátlanul nagy erővel igyekeznek (…) politikánk egészét megkérdőjelezni, vezetőinket szembe fordítani, az egységes polgári szövetséget felszalámizni. De nagyobb a felelősségünk azért is, mert a mozdulatlanság, a megújulás hiánya is ugyanide vezethet. (…) A Fidesz politikusai súlyos feladat előtt állnak. Amit természetesen senki más, csak ők oldhatnak meg. Józanságra és hitre, kreativitásra és hűségre, hideg fejre és mély felelősségérzésre volna szükségük. Vajon meglesz-e? Az emberi minőségen sok múlik ilyenkor. Mert ember legyen a talpán az, akit a keserűség, a düh, az önigazolási kényszer, a felelősség áthárítása, a kevélység vagy éppen az alkalmazkodási kényszer, a gyávaság, a másként nem lehet beletörődésre nem sodor. Nos, lesznek-e ilyen emberek? Van elemzés, amelyik már nem is a mai, hanem a 2007-es kongresszussal is foglalkozik. Idézném: ha a Fideszben 2007 folyamán nem jelentkeznek a megújulás érezhető jelei, nem annyira a Fidesz parlamenti jelenléte, hanem a politikai váltógazdálkodás, vagyis a magyar demokratikus berendezkedésnek egyik kulcseleme kerül veszélybe. Ennek elkerülésére csakis egy egységes és megújuló Fidesz képes, amelyben Orbán Viktornak látható és vezető szerepet kell kapnia, de más demokratikus versengésben kiválasztott, és a második vonalból érkező politikusok szerepének is egyre meghatározóbbá kell válnia. Egységes és megújuló Fidesz, politikai váltógazdálkodás, hatalmi ellensúly, a demokrácia záloga. (…) Természetesen találhatunk elég okot, külső okot a vereségre. Tény, hogy a média nagyobbik része finoman szólva nem minket segített. De hát ez nem volt meglepetés. (…) Sokak szerint az MDF sem mindig úgy viselkedett, ahogyan egy normális ország normális ellenzéki pártja – de hát ezzel is lehetett számolni. Ha a kalkulálható külső okokra hárítjuk csupán vereségünk ódiumát, saját magunkat csapjuk be. Hiszen a mi felelősségünk éppen az, hogy ezekkel a külső okokkal számoljunk, és ezek ismeretében alakítsuk politikánkat. Legyenek bármilyenek a külső körülmények, a hibákat mégis csak mi követtük el, mert nem tudtunk úrrá lenni rajtuk. A ránk szavazó több millió embernek, a magyar demokrácia jövőjének és természetesen önmagunknak tartozunk azzal, hogy őszinte számvetést készítsünk. Mit csináltunk jól, mit rosszul, min kell változtatnunk, hogyan és mikor.” Pokorni politikai mozgását látva azonban a kongresszuson elmondott mondatok fénye megkopik. Álságosak ugyanis annak az embernek a szájából, aki számára láthatóan most jött el az idő ahhoz, hogy Orbán Viktorral szemben a párton belüli lehetséges legerősebb pozíciót kiharcolja magának, célja pedig végső soron a szövetségen belüli teljes hatalomátvétel lehet. 
De mi is történik pontosan a háttérben? A sajtóban terjedelmes beszámolók olvashatók szinte naponta a Fideszen belüli konfliktusos mozgásokról. Az Orbánnal kizárólag ellenséges hangot megütő hirszerzo.hu és az Index internetes hírportál a leghangsúlyosabban az I. kerületben történtekre hívta fel a figyelmet. A jobboldalnak üzenve a „Fidesz-belharc buktathatja meg Kóka legyőzőjét” felütéssel közreadott cikkében – nem is leplezve elfogultságát – így fogalmazott a Hírszerző: „A fővárosi választmány (…) újabb fordulatot vett a Fidesz budapesti szervezetében a 2002 előtt meghatározó csoportok és az orbáni új hullám között zajló küzdelem. Orbán támogatóinak offenzívája elérte az egyik legstabilabb budapesti jobboldali kerületet is; a jelen állás szerint Nagy Gábor Tamás az idén nem lesz a Fidesz I. kerületi polgármester-jelöltje.” A konfliktus részletei mellett sem mentek el szó nélkül a portálok, ami az SZDSZ vagy az MSZP esetében elképzelhetetlen lenne: „A helyi csoport ismét Nagy Gábor Tamást jelölte, ám az Önkormányzati Választási Egyeztető Bizottság (ÖVEB) vétót emelt a döntés ellen. A következő fellebbezési fórum a fővárosi választmány volt, amely (…) tárgyalt és döntött is az ügyben, meglepő eredménynyel. Annak ellenére ugyanis, hogy Nagy mellett Pokorni Zoltán és a polgármester régi szövetségese, Deutsch-Für Tamás is hozzászólt az ülésen, a választmány 35-25 arányban Nagy Gábor Tamás jelölése ellen foglalt állást” – így a hirszerzo.hu. Mindebből végül az újságíró arra a helyes következtetésre jut, hogy „Nagy Gábor Tamás jelöléséhez az érintetten kívül elsősorban a Fidesz budapesti belharcaiba hegyvidéki polgármesterjelöltként bekapcsolódó Pokorni Zoltánnak fűződött volna érdeke; az eredeti, Nagyot támogató döntésnél tudomásunk szerint Pokorni lobbizott is a polgármester mellett. (…) Fővárosi fideszes forrásaink egybehangzó állítása szerint a Nagy Gábor Tamás jelölése körüli összecsapás egy budapesti Orbán– Pokorni ütközet előjátéka lehet.” Vagyis Pokorni, aki feltehetően 2010-ben a Fidesz főpolgármester-jelöltjeként szeretne indulni, már a baloldal előtt is teljesen nyilvánvaló módon próbálja összerakni az Orbánnal szembeni leszámolás hátterét. A párton belül jól tudják, hogy gőzerővel jár a polgári kerületek döntéshozóihoz, fideszes csoportokhoz. Ennek egyikén például azzal hozta zavarba a részvevőket, hogy meglebegtette Orbán Viktornak a politikai pályától történő visszavonulását. Márpedig egy ilyen információ az alelnök szájából egy kevésbé beavatott párttag számára igencsak hitelesnek tűnhet. 
Pokorni célja a fővárosi kulcspozíciók (elnökség, frakcióvezetés) elfoglalása mellett egy I-II-XII. kerületi tengely létrehozása lehet. Az szinte tényként vehető, hogy az országgyűlési után megnyeri az önkormányzati választásokat is a XII. kerületben, ahol a jegyzői státustól a vagyongazdálkodási felelősig minden poszt a legmegbízhatóbb embereinek kezébe kerül. Az önkormányzat pedig bázist nyújt neki és leghűségesebb embereinek az Orbánnal szemben indított politikai portyáihoz. A Fideszen belül az a vélemény, hogy ha ezt a I-II-XII. kerületi tengelyként aposztrofált szervezeti koncentrációt végre tudná hajtani, akkor a létrejövő – Debrecen nagyságú – gazdasági-politikai birodalom rendkívüli hatalmat biztosítana számára. Innen pedig már csak egy lépés, hogy megfelelő szövetségesekkel egy-másfél év alatt teljesen át tudja venni a hatalmat. 
Pokorni Zoltánra, szakértelmére természetesen szüksége van az ideológiai és szociológiai értelemben véve is széles Szövetségnek. Időben meg kell azonban állítani azt a folyamatot, amelynek eredményeként a Fidesz liberális szárnyához tartozó politikus az egész konzervatív jobboldal irányítását átvegye. 

A szerző egyetemi hallgató 

Tölgyessy Péter vitaindító cikkéhez (Második megintés, Magyar Nemzet, április 29.) eddig hozzászóltak: Kiszelly Zoltán (Taszítások és vonzások, május 3.); Dobránszky János (Piros lap a választásokon, május 3.); Vaszil György (Újragombolni a mellényt, május 4.); Rockenbauer Antal (A helyzet súlyosabb, mint Bokrosék idején, május 4.); Horváth Béla (A kisgazdák szerepe a választásokon, május 6.); Szabó A. Ferenc (A Fidesz hiányzó társadalomismerete, május 8.); Tóth Gy. László (Politikai csendélet a vereség után, május 10.); Kiss Gy. Csaba (Politikai térképünk újabb alakulásáról, május 11.); Halmos Károly (A választást a költségverseny döntötte el, május 11.); Boros Bánk Levente (A Fidesz és a jobboldal három tennivalója, május 12.); Tőkéczki László (Egy körmönfont elemzés margójára, május 12.); Molnár Tamás (A nemzeti radikálisok válsága, május 15.); Nagy Ferenc József (Bennünk van tizenöt százaléknyi voks, május 16.); Csikós Attila (Ilyen arcátlan a történelem, május 16.); Somogyi János (A kegyelmi pillanat elillant, május 17.); Bonifert Donát (Van lehetőség a táborok közötti átjárásra, május 17.); Czakó Gábor (A csodafegyver, május 19.); Bogár László (Orbán Viktor három választási lehetősége, május 19.); Keresztes Lajos (A körítés fontosabb volt a tartalomnál, május 22.); Körmendy Zsuzsanna (Nyolc év parkolópályán nagyon hosszú idő, május 23.); Achs Károly (Akasztás alulnézetből, május 25.); L. Simon László (A jobboldali kultúrpolitika hiánya, május 26.); Sebeők János (Döbrögi harmadszor, május 26.).
Forrás: http://mno.hu/migr_1834/pokorni-zoltan-birodalmat-epit-509284

2013. december 14., szombat

MNO: Gentleman a politikában

Gentleman a politikában:
2013. december 14., szombat 00:01, frissítve: szombat 00:05 , forrás: Magyar Nemzet, szerző: Körmendy Zsuzsanna

'via Blog this'

Komoly, ünnepélyes, sőt szenvedélyes megemlékezést tartottak a parlament felsőházi üléstermében Antall József halálának 20. évfordulója alkalmából.


A szenvedélyeket a néhai miniszterelnök iránti szeretet és elismerés motiválta, de a levegő érezhetően azért is sistergett, mert az Antallt ért hajdani vádaskodásokban a mai kormányt érő vádak túlságosan is visszaköszöntek. Túl sok volt az áthallás, túl erősen emlékeztetett az Antall ellen forduló falkadüh a mai kormányfő elleni támadásokra. Irritáló, ahogyan a mai baloldalon Antallt példaképnek állítják be olyanok, akik mindent megtettek azért, hogy élete megrövidüljön. Nincs még olyan messze az a húsz év. Nagyon is jól emlékszünk a taxisblokádban tetőző kormánybuktató hajszára, amellyel végletes és végzetes választásra kényszerítették a miniszterelnököt. Saját gyógykezelése rovására a kormányrúdnál maradást választotta.
Antall József ellen haláláig kérlelhetetlen harcot vívott a baloldal és a liberálisok. Részben ugyanazok, akik ma az Orbán-kormány ellen küzdenek. Ahogy Boross Péter fogalmazott: újabban megjelent Antall József viszonyítási alapnak, hogy annál nagyobbat lehessen ütni a jelenen. Még a vádpontok készlete sem túlságosan változott: Antall éppúgy megkapta, hogy a múltban él, mint Orbán, mindkettejüket megvádolták, hogy a Horthy-korszak restaurációjára törekszenek, sötét revizionizmusuk sincs egymástól távol, és a határon túli magyarok iránti elkötelezettségük egyaránt soviniszta elvakultsággá változik a gyűlölködők szemében. Orbán Viktor amennyivel többet kap, annyival jobban is állja az ütéseket, Antall viszont, ne feledjük, 1990-től súlyos betegséggel küzdött. S ez nem azt jelenti, hogy nem volt ereje teljében egy, a sorstól későn kapott, méltó feladathoz. Ez azt jelenti, hogy Antallt a végsőkig legyengítették azok az alantas támadások, amelyekkel az ország irányításának munkája mellett már nem volt ereje megküzdeni. Ellenfelei ezt pontosan tudták. Megérezvén a vér szagát, egyre erősebben támadták. Antall Józsefnek a szó szoros értelmében vett halálos küzdelme már csak a temetésére gyűlő, a körúton folyamatosan hömpölygő tömegben keltett részvétet. Visszaemlékezésekből, munkatársaitól tudjuk, hogy betegen is tökéletesen helytállt, utazott, tárgyalt, késő estig dolgozott hivatalában, a magyar Parlamentben.

Bajnai Gordon a napokban nyilatkozta, hogy ő Antall József örökösének tartja magát. Kérdés, hogy őt minek tartaná Antall József, ha élne. Rejtély, miként lehetne a talpig becsületes Antall József politikai örököse az az üzletember, aki gazdasági miniszterként segített eladósítani az országot a Gyurcsány-kormányban. Ráadásul, mint azt az egyik előadó megjegyezte, Antall József nagyjából ugyanazt tenné, mint ma Orbán Viktor, és az alaptörvény preambulumával is alapvetően egyetértene. Lehet, hogy Bajnai összekeverte valakivel az ő szellemi örökhagyóját?
El kell viselnünk, hogy ma azok dicsérik leghangosabban Antall Józsefet, akik a halálba hajszolták. Az okszövevényt Orbán Viktor fekete humorral így fogalmazta meg: „csak a halott jobboldali lehet jó jobboldali. Tehát számunkra is van remény.”
Antall József már megjelenésével, fellépésével, megszólalásaival valami gyökeresen mást jelentett, mint amit a szocializmusban negyven éven át megszokhattunk. Egy volt tanítványa, Kapronczay Károly igen érzékletesen így fejezte ki lényének lényegét: „Olyan tanár volt, akinek láttán az iskola párttitkára azonnal rájött, hogy az osztályharc elveszett.”
Bár egyesek még ma is vívják.

2013. december 11., szerda

Ukrajna: Még bíznak a békés rendezésben

 Még bíznak a békés rendezésben:

'via Blog this'


Még van esély az ukrajnai belpolitikai válság békés rendezésére – jelentette ki Victoria Nuland, az amerikai külügyminisztérium európai ügyekben illetékes államtitkár-helyettese Kijevben szerdán, miután tárgyalt Viktor Janukovics államfővel.
Forrong Ukrajna, miközben sajtóértesülések szerint Viktor Janukovics nem akarja meneszteni miniszterelnökét, de párbeszédre szólítja fel az ellenzéket. Julija Timosenko és Vitalij Klicsko elutasítja a tárgyalást a kormánnyal, és biztatja a tüntetőket, akik kitartanak a Majdanon, miközben a rendőrök egy távolabbi ponton várják a parancsokat, hogy újra akcióba lendülhessenek – bár hírek szerint már nekik is elegük van az ostromállapotból.
Kövesse frissülő cikkünket!
  • 20:32
    Stefan Füle, a keleti partnerség ügyeiben illetékes EU-biztos csütörtökön fogadja Brüsszelben Szerhij Arbuzov ukrán első miniszterelnök-helyettest – közölte Füle szóvivője, lényegében megcáfolva az Európai Bizottság néhány órával korábbi közlését. A bizottság előzőleg azt hangoztatta, hogy a Brüsszelbe érkező ukrán delegációval nem tárgyalnak, hanem csupán Catherine Ashton uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő folytat megbeszéléseket az EU nevében Kijevben Viktor Janukovics ukrán elnökkel.
  • 20:29
    Nem politikai vezetőknek, hanem a kijevi főtéren tüntetőknek kell dönteniük arról, hogy az ellenzék tárgyaljon-e Viktor Janukovics elnökkel – jelentette ki szerdán Arszenyij Jacenyuk, az ellenzéki Haza (Batykivscsina) párt frakcióvezetője. „Csak azután lehetségesek a tárgyalások Janukoviccsal, ha erre felhatalmazást kapunk a Majdantól (a Függetlenség terén tüntetőktől)” – szögezte le a Julija Timosenko bebörtönzött volt kormányfő mögött álló párt vezető politikusa.
  • 19:37
    Így tüntetnek a fiatalok:
    Fotó: Nemes János MTI
  • 19:19
    Egy aktivista ukrán nemzeti színű csíkokat fest egy tüntető fiatal arcára Ungvár belvárosában.
    Fotó: Nemes János MTI
  • 19:10
    német kormány elutasítja az ukrán vezetés felvetését, miszerint egy 20 milliárd eurós uniós hiteléért cserébe Kijev aláírná az EU-val tervezett társulási és szabadkereskedelmi szerződést. Georg Streiter helyettes kormányszóvivő szerdai berlini tájékoztatóján azt mondta, úgy tűnik, a kijevi vezetés a javaslattal el akarja terelni a figyelmet arról, hogy kizárólag az ukrán kormány a felelős a jelenlegi politikai helyzet kialakulásáért. Az Európai Unió ajánlata a szerződés megkötésére továbbra is érvényes. A megállapodás után elkezdődhetnek a reformok és élénkülne az EU és Ukrajna közötti kereskedelem, ami tartós segítséget jelentene nehéz gazdasági helyzetben lévő országnak – fejtette ki.
  • 19:06
    Tüntető fiatalok ukrán kormánypárti zászlókat és a Régiók Pártjának (PR) más jelképeit égetik Ungvár belvárosában.
    Fotó: Nemes János MTI
  • 18:14
    „Nemzeti párbeszédet" kezdeményezett Viktor Janukovics ukrán elnök a politikai pártok, a civil társadalom és az egyházak képviselőinek részvételével. Mint mondta: „kész vagyok személyesen részt venni a kerekasztal-tárgyaláson". Külön felszólította az ellenzéket, hogy nem maradjanak távol a tárgyalóasztaltól. Korábban a francia külügyminiszter is visszafogottságra és higgadt párbeszédre kérte a szemben álló feleket.
  • 17:53
    Egy teljes egység – 220 rendőr – tagadta meg a szolgálatot: közösen úgy döntöttek, nem hajlandóak erőszakkal fellépni békés tüntetők ellen. A Kijevben dolgozó egyenruhásokat is megviselte az állandó ostromállapot. Embertelen körülményekről számolt be egy neve elhallgatását kérő rendőrtiszt: az autóbuszban laknak, két órákat alszanak, és a tüntetőkhöz hasonlóan hordóban rakott tüzeknél melegednek a rendőrök – mindezt napi 30 hrivnya (kb. 800 forint) költségtérítésért. Sok rendőr barátkozni kezdett a tüntetőkkel is, akik szendviccsel, teával kínálják őket, közös fotókon pózolnak.
  • 16:42
    Az ungvári tüntetők meggyújtották a kormányzó Régiók Pártjának (PR) zászlóit és más jelképeit. A kárpátaljai megyeszékhelyen több százan demonstrálnak, a tüntetők bejelentették, hogy ezután naponta megismétlik a kormánypárti jelképek nyilvános égetését.
  • 16:21
    Catherine Ashton és Janukovics találkozóját követően az ukrán elnök ígéretet tett arra, hogy 24 órán belül rendezi a mostani válságos helyzetet – olvasható a Kyiv Post oldalán.
Forrong Ukrajna, miközben sajtóértesülések szerint Viktor Janukovics nem akarja meneszteni miniszterelnökét, de párbeszédre szólítja fel az ellenzéket. Julija Timosenko és Vitalij Klicsko elutasítja a tárgyalást a kormánnyal, és biztatja a tüntetőket, akik kitartanak a Majdanon, miközben a rendőrök egy távolabbi ponton várják a parancsokat, hogy újra akcióba lendülhessenek – bár hírek szerint már nekik is elegük van az ostromállapotból.
Kövesse frissülő cikkünket!
  • 16:16
    Szívmelengető az a szolidaritás, amit a téren tapasztalunk. Egyszerű emberek hoznak le meleg ruhákat és teszik le a sátrak mellé, hogy az éjszaka is kitartó társaik ne fázzanak, sokan pedig meleg süteményt, forró teát osztanak. Nagy szimpátia övezi a külföldi tévéstábokat is: amikor egy idős nő megtudta, hogy mi Magyarországról jöttünk és a közszolgálati televíziónak forgatunk, egy nagy tábla csokoládét húzott elő a szatyrából és a kezembe nyomta. Nem akartuk elfogadni, de azt mondta, ne sértsük meg ezzel: ő mindenáron köszönetet akar mondani azért, hogy a világ figyel rájuk, és úgy gondolja, csak a külföldi nyilvánosság segítségével sikerülhet megdönteni Janukovics államfőt és kormányát – tudósított a helyszínről Lukács Csaba.
    Fotó: Lukács Csaba
  • 16:14
    Havat takarítanak, szemetet szednek, és ha ritmusos zene megy a hangszórókból, akkor táncolnak a tüntetők a Függetlenség-terén az ukrán fővárosban, hogy ne fázzanak – közölte az MNO helyszíni tudósítója. „Amikor ezeket a sorokat írom, délután öt óra van és egyre többen érkeznek – láthatóan most ért véget sokak számára a munkaidő. Rendőr egyelőre nincs a környéken, és a demonstrálók arra várnak, hogy értesüljenek az ukrán államfő és az EU külügyi főképviselőjének ma délutáni újabb találkozójának eredményeiről.”
  • 15:50
    Cathrine Ashton azt írta a Twitteren, Janukovics megerősítette abbéli szándékát, hogy alá akarja írni a társulási megállapodást. „Hosszú beszélgetésen vagyunk túl. Az elnök megerősítette, hogy készen áll a párbeszédre, és az a vágya, hogy aláírja a szerződést” – írta az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.
  • 15:49
    A rohamrendőrök ekkor visszavonultak, a tüntetők pedig ismét birtokukba vették a „Majdant”, azaz a „Teret”. A közbeszédben így nevezik az ukránok rövidítve a híres kijevi Függetlenség terét, ami ukránul teljes nevén Majdan Nezalezsnostyi. A november 24-e óta tartó tüntetéssorozat a „Jevromajdan” elnevezést kapta, mivel az első utcai megmozdulásokat az európai uniós társulási folyamat leállítása váltotta ki.
  • 15:46
    Éjjel a belügyi egységek elkezdték kiszorítani az Ukrajna európai integrációjáért és hatalomváltásért tüntetőket a Függetlenség teréről. Ezután délelőtt kísérletet tettek arra, hogy rohammal behatoljanak a demonstrálók által elfoglalt városházára. A roham hírére mintegy 25 ezres tömeg gyűlt össze a téren és a Hrescsatik nevű főutcán, ahol a városi adminisztráció épülete áll.
  • 15:45
    Még van esély az ukrajnai belpolitikai válság békés rendezésére – jelentette ki Victoria Nuland, az amerikai külügyminisztérium európai ügyekben illetékes államtitkár-helyettese Kijevben szerdán, miután tárgyalt Viktor Janukovics államfővel. Hangsúlyozta, hogy Ukrajnának még van lehetősége visszatérni „az európai útra”. Ehhez azonban Kijevnek fel kell újítania a párbeszédet „Európával és a Nemzetközi Valutaalappal” – fűzte hozzá. Az amerikai diplomata „nyomatékosan értésére adta” Janukovics elnöknek, hogy a kijevi belvárosban tüntetőkkel szembeni éjjeli rendőri fellépés „elfogadhatatlan egy modern európai társadalomban és államban”. „Az ukrán népnek tudnia kell, hogy az Egyesült Államok velük van” – hangoztatta.

Kormányellenes hangulatot kívántak kelteni a gazdák között

Kormányellenes hangulatot kívántak kelteni a gazdák között:

'via Blog this'

Újabb visszaélésre bukkant Budai Gyula a földalapú támogatások igénylésénél; a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkára szerdán sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a dokumentumokat átadta a NAV bűnügyi elnökhelyettesének. Budai úgy vélte, hogy az akció szándékos volt, azzal kormányellenes hangulatot kívántak előidézni a gazdák között.
Az államtitkár közölte: az ügy érintettje a Világgazdaság felelős szerkesztője, aki a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) adatai alapján 2013-ban 232 hektár nagyságú területre jelentett be támogatási igényt, jogalap nélkül. (A támogatás hektáronként több mint 69 ezer forint.) Budai Gyula hozzátette: az üggyel kapcsolatos információkat a dokumentumokkal együtt kedden átadta Sors Lászlónak, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) bűnügyi elnökhelyettesének. Emlékeztetett rá: a VM korábbi bejelentése alapján már folyik egy büntetőeljárás a NAV-nál költségvetési csalás megalapozott gyanújával, hasonló tényállás miatt. A NAV már 4 gyanúsítottat és több mint 40 céget vizsgál – jelezte az államtitkár.
Budai Gyula szerint „bizonyos személyek”, köztük az érintett felelős szerkesztő is, „kormányellenes hangulatot kívántak a gazdák között ezzel az akcióval előidézni”. „Olyan területekre jelentkeztek be ugyanis támogatásért, amelyekhez semmi közük nem volt. Jól tudták, hogy ezek megakasztják a kifizetéseket, mivel a mostani szabályok alapján, ha egy területre több földhasználó jelentkezik be támogatásért, akkor a kifizetési kérelmet megtagadják, és megkezdődik a jogosultság ellenőrzése” – fogalmazott Budai Gyula. Hangsúlyozta: a NAV nyomozása dönti el a felelősséget az ügyben.

Megszólalt a kárvallott is

Az államtitkár tájékoztatása szerint a Vidékfejlesztési Minisztérium ez év november 30-ig 170 ezer kérelmet tudott teljesíteni az ígért 177 ezer helyett, ennek keretében 140 milliárd forintot támogatási összeget fizettek ki a gazdáknak. Hétezer kérelem jogosságát még vizsgálják. A sajtótájékoztatón jelen volt Péter Mihály, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) országos alelnöke, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Pest megyei és Budapesti elnöke, aki a kárvallottja az ügynek, az ő földjére jelentkezett rá a Világgazdaság felelős szerkesztője.
Elmondta: családi gazdaságuk a Pest megyei Bagon 52 hektárt bérel a helyi önkormányzattól. Megdöbbenve értesültek arról, hogy támogatást nem, csak adategyeztetésre való felhívást kaptak az idén a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól. Ebből derült ki számukra, hogy az egyben művelt 52 hektáros területükön van egy „kakukkfióka” , aki erre a területre jelentkezett rá 31 hektár erejéig. Ezután felvette a kapcsolatot az érintettel, aki később lejelentkezett a területről. Péter Mihály jelezte: 12 hasonló Pest megyei esetről van tudomása.

Én nem tudom...(ki halt meg húsz éve…)

(ki halt meg húsz éve…):

'via Blog this'
Én nem tudom, van-e a történelemnek ítélőszéke, s ha van, hány évnek kell eltelnie a megfellebbezhetetlen ítéletig. Húsz év történelmi mértékkel mérve nem nagy idő. Magyarország pedig kicsi. Hőseink és antihőseink nem közismertek a nagyvilágban.
Csak mi magunk őrizzük emléküket, s mivel hazánk erkölcsi értelemben megosztott, ha valakire emlékezünk, sokféleképpen tesszük. Ki-ki saját szemszögéből ítélheti meg, ha gondol rá, beszél vagy ír róla, vélheti nagynak vagy kicsinynek, sorsfordítónak vagy sorsrontónak, de akár el is feledheti. Én nem felejthetem el, hiszen mindennap imádkozom érte. Ilyenkor Józsefnek nevezem, mert közel van a szívemhez. 1993. december 12-én, húsz éve halt meg. Ő volt a rendszerváltozás utáni Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke.

Akkor, megválasztása és többszöri személyes találkozásunk után, megismerve intellektusát, világszemléletét és halálos betegségében is megőrzött humorát, úgy éreztem, ő maga testesít meg egy új politikai és erkölcsi korszakot, amely addig csak képzeletemben élt, s eljöttét nem is reméltem. Mindaz, amit róla gondolok és hiszek, természetesen nem közösségi ítélet, bár úgy vélem, számosan vagyunk, akik el nem múló szerető tisztelettel emlékezünk rá, s néha el-eltűnődünk azon, hogyan alakult volna nemzetünk sorsa, ha a Teremtő – balsorsunk rituáléja szerint – időnap előtt nem szólítja el.
Kormánya akkor bukásra volt ítélve, s úgy látszott, eszményei sem élik túl, ismét más idők és másfajta emberek jönnek, s a politika mint szellemi tér gyökeresen megváltozik. Hadd idézzek fel két személyes emléket arról, miképpen értelmezte ő a demokráciát. Amikor egyszer megkérdeztem tőle, miért nem vette be a Fideszt a kormányába, némi öniróniával azt felelte: „Nem akartam lejáratni őket.” Ez azután történt, hogy Orbán Viktor egy parlamenti vitában kijelentette, hogy „a miniszterelnök úr hazudik”. S amikor, szintén ezt követően, arra voltam kíváncsi, kit tart a legtehetségesebb fiatal politikusnak, a legcsekélyebb habozás nélkül Orbán Viktort nevezte meg. Mintha a jövőbe látott volna, bár azt aligha sejthette, hogy ezt a tehetséget és politikai judíciumot egyszer majd nagyobb gyűlölet veszi körül, mint őt magát.
A halála óta eltelt húsz évben nem csupán a honi, hanem az egész európai politikai közeg megváltozott. Azok a szavai, amelyeket a korabeli szabad magyar sajtó habzó gyűlölettel idézett, miszerint „lélekben tizenötmillió magyar” miniszterelnöke kívánt lenni, vagy az, hogy csak a keresztény Magyarországnak van jövője, az EU-ban ma nem keltenének ujjongást. A hitek és vélemények az álliberalizmus szellemétől áthatott világban gyűlöletbe csaptak át, s az antalli korrektség és intellektuális, liberális felfogás eltűnt a közéletből. Pedig hogy tisztelték őt egykor a „művelt Nyugat” vezető politikusai! Ha nem hal meg, Orbán Viktorral együtt hozta volna létre a konzervatív polgári szövetséget, s a nemzedékek egymáshoz való viszonyát nem befolyásolták volna hatalmi vetélkedések.

Tagadhatatlan, hogy az a szeretet és nagyrabecsülés, amit a Fidesz politikusai iránt érzett, kölcsönös volt. A kommunista múlttal való küzdelemben, ami napjainkban tetőzni látszik, jelentős szerepet tölthetett volna be, jelenléte hozzájárult volna ahhoz, hogy lényegében ne egyetlen személyiségnek kelljen szembenéznie azzal a gyűlölettel és agresszivitással, amivel a baloldal itthon és külföldön, a keresztény, nemzeti, konzervatív és szabadság eszmékhez a legalantasabb módon viszonyul. Az, hogy a baloldali sajtó és politikusok, az akkor történteket feledve, ma úgy emlegetik őt mint úriembert és „viszonylag” demokratát, igazi belátásból fakad-e vagy merő képmutatás, én nem tudom…

MNO.hu - Az Antall-kormány a munkáját sikerrel elvégezte


'via Blog this'


Antall Józsefet a nemzet szerencséjének kell tekinteni, mert az első szabadon választott kormány elnöke felkészült, higgadt, távlatokban a nemzet érdekeit szolgáló politikai személyiség volt – nyilatkozta Boross Péter, az Antall-kormányt követő kabinet miniszterelnöke abból az alkalomból, hogy csütörtökön emlékeznek meg a néhai kormányfő halálának huszadik évfordulójáról.
Minden társadalmi változás kiemeli a személyiségek szerepét, az 1990. májusi választások MDF-sikerét pedig Antall karaktere határozta meg – mondta a volt kormányfő. Az MDF azért tudta megnyerni a választást, mert Antall személyében olyan ember állt az élén, akinek kisugárzása volt, akire felfigyeltek, aki imponálni tudott – emelte ki.

Az akkori politikai közegben nem volt hozzá fogható politikai egyéniség, megjelenése pedig hitelt adott az általa képviselt kereszténydemokrata szellemiségű politikai irányzatnak. Emberi alkata olyan volt, hogy figyelni kellett rá, tudástöbblete pedig a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain is meghatározó szerepet játszott – állapította meg.

Nagyon nehéz helyzetben volt Antall

Boross úgy fogalmazott: nem hiszi, hogy „a magyar történelem folyamán miniszterelnök ilyen nehéz helyzetbe került volna, mint Antall”, hiszen frissen megismert politikusokra számíthatott a kormányzásban, de kollégái kiválasztásához megfelelő emberismerete volt. Neki éppen azért volt különleges szerepe, mert volt tekintélye meghatározni azt az irányultságot, amelynek a szellemében kormánya működött – jegyezte meg.

Az Antall-kormánynak „mérhetetlenül sok volt az elvégzendő feladata, hihetetlenül sokat ülésezett, eleinte majdnem operatív jelleggel”, mert az MDF programjának jogszabállyá alakítása nem volt egyszerű folyamat. 1992 körül jött el az az idő, amikor a kormányülések sokkal lényegre törőbbek és emiatt rövidebbek lehettek – idézte fel.

Polgári Magyarországot akartak

Annak a véleményének adott hangot, hogy a lehető legjobb megoldásokat, döntéseket hozta az adott helyzetben az Antall-kormány, ezért sikeresnek tekinthető a kormányzati időszaka, annak ellenére, hogy többek között olyan körülmények között kellett kormányozni, amelynek során az ország exportpiacának 30-40 százaléka összeomlott.

A kormány világosan meghatározta, hogy polgári Magyarországot akar létrehozni, nagy hangsúlyt helyezett a magyarságtudatra, amelyet azelőtt évtizedekig „rongáltak olyan irányzatok, amelyeknek a nemzet sorskérdései sosem voltak fontosak”. Ugyancsak fontos feladatának tekintette az Antall-kormány a demokratikus követelményeknek megfelelő törvények megalkotását, amelyek elfogadhatók lehettek mindenki számára – sorolta Boross.

Tojástáncot járt a kormány

Emlékeztetett arra: az 1990-ig felvett, mintegy 20 milliárd dollár összértékű kölcsönök visszafizetésének kötelezettsége is nagy súllyal nehezedett az Antall-kormány vállára, és „ilyen körülmények között ment végbe a sok gondot jelentő privatizáció”. A földtulajdon rendezését, a kárpótlást is meg kellett oldani, miközben az ország el volt adósodva, devizatartaléka nem volt, és a nagy üzemeik nem kaptak megrendelést, illetve ha kaptak, legtöbbször akkor sem fizették ki őket.

Az Antall-kormánynak éppen ezért „a tojástánchoz hasonló mérlegeléssel kellett állást foglalni egy-egy kérdésben”, nem beszélve arról, hogy 1991-ig fennállt a veszélye a szovjet kommunista visszarendeződésnek. A lehető legalkalmasabb megoldást kereste mindig ez a kormány ilyen körülmények között, és ez a törekvése sikeres volt, amit jól mutat egyebek mellett az alapjoganyag máig ható érvényesülése – hangsúlyozta.

„Az országot át kellett alakítani”

Antall Józsefre nagy nyomás helyezkedett a nagykoalíció érdekében, tehát azért, hogy az SZDSZ-t vonja be a kormányzásba, de „tudta, hogy az egy másik műfaj és gondolkodásmód”, emiatt ezt elutasította – mondta Boross. A volt kormányfő nagy eredményként értékelte, hogy az első szabadon választott kormány kitöltötte mandátumát, négy évig vezette az országot, ami a keleti blokk államaiban sehol másutt nem következett be a rendszerváltás utáni első kormányok esetében.

Boross megítélése szerint a rendszerváltás hevében „gyorsmunkával elkészített” alkotmány által szabott keretekhez képest az 1990-ben megszületett önkormányzati törvény működőképes volt, az Alkotmánybíróságnak viszont az a törekvése, hogy mindent értelmezzen, azt is, amit nem feltétlenül szükséges, természetszerűleg gátakat jelentett a jogalkotásban. Ezzel együtt az egész országot át kellett alakítani, a tisztviselői rendtartástól kezdve az állampolgárság kérdéséig, és ezt a munkát az Antall-kormány sikeresen elvégezte – tette hozzá.
Így emlékeznek az első szabadon választott miniszterelnökre
Egykori munkatársai és korábbi politikai ellenfelei is méltatták Antall József munkásságát.

Politikai értelemben és személyiségét tekintve is „korának embere” volt Antall József – mondta Franz Vranitzky volt osztrák kancellár.

A rendszerváltoztatás utáni első miniszterelnök, Antall József emlékét őrző táblát avattak a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ udvarán december 9-én. Az átriumos belső udvar a húsz éve elhunyt egykori kormányfő nevét viseli a jövőben.

„Én nem tudom, van-e a történelemnek ítélőszéke, s ha van, hány évnek kell eltelnie a megfellebbezhetetlen ítéletig. Húsz év történelmi mértékkel mérve nem nagy idő. Magyarország pedig kicsi. Hőseink és antihőseink nem közismertek a nagyvilágban” – olvassák el Kristóf Attila jegyzetét a néhai miniszterelnökről.