Blogarchívum

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újszínház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újszínház. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 5., szerda

Függetlenség: Ember, hóval

http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2012/marcius/16/17.htm

 2012.03.16. 

Ember, hóval

Azt hallom, Pista, nem ágyadban haltál meg. Azt mondják, felkeltél éjjel, amikor az önálló mozgás már valószínűtlennek tűnt, mondják, felkeltél és elindultál valahová. A halálszagú kórtermet nem tudtad elviselni, kibotorkáltál a kéken derengő folyosóra. A budakeszi erdőkre láthattál a folyosó ablakából, és örömmel vetted észre: esni kezdett a hó. Nem is akárhogy, hirtelen, indulattal, nagy pelyhekben. Szél alig borzolta az éjt. Nem szaladgálni jöttek ezek a pillekristályok, hanem befedni mindent. A szándék nyilvánvaló. Legyen fehér minden. Takarja ez a fehérség a szemetet, a tavalyról itt maradt, rothadó avart. A keréknyomokat, az út egyenetlenségeit.

 Szemben, a proszektúra halálosan egyszerű bejáratát. A tetőket, a fákat, a márciusi feltámadásra váró bokrokat. Öltöztesse fehér ruhába az égi szándék az összes feltámadni vágyót. Akárhogy nem lehet megjelenni a Teremtő előtt. Magadra néztél. Ez a pizsama nem méltó hozzád. Folyosó végén kijárat a teraszra. A teraszajtó gombját könnyedén elcsavartad, pedig aznap azzal három karbantartó birkózott káromkodva – elcsavartad, kiléptél. Felöltöztél, szépen, lassan. Arcod az égre. A fehér öltöny hamar elkészült. Méretre stimmel. Kalapra is futotta belőle. Ott álltál, hófehér öltönyben, fehér kalapban, mint a legszebb filmsztárok az álomhuzattal befújt ünnepi szőnyegeken. Láttad magad, így, ebben a ruhában apád mellett a negyvenes években, botorkálva a hadifogság ösvényein, a színifőiskola kollégiumában, az üres Szaharov hűtőszekrény előtt, ahonnan ellopták a Békésről neked küldött kolbászt. Láttad magad boldogan, ünnepelve a színpadokon szerte az országban. Láttad magad a lovin, ahogy gesztikulálva vitatkozol a hülye szerencsével. Felvonultak gyors sorokban romlott mosolyú, csodálatos nők, színésznők, mások. A rendszerváltók sátra a kollektív ébredés előtt, hosszú utak a politikusok sötét, fényre metszett sikátoraiban, a zsákutcák, a félfordulók. Állok itt fehérben. Megtettem, amit akartam? Meg. Úgy mondtam, amit mondtam, ahogy gondoltam? Asszem. Felvállaltam a kisfiú szerepét az ismert meséből, aki rákiált a meztelen királyra? Fel. Jó volt, hogy felvállaltam? Jó. Most könnyebb. Most nehéz lenne, ha nem vállaltam volna fel. Most nem öltöztetne fel a tél, nem bújtatna hófehér ruhába, és nem indítana el ilyen szépen az erkélyen túlra. Jól van hát minden. Hagytam itt valakiket, akik felvállalják az örökségemet? Akiknek van ehhez erejük, hitük? Igen. Amit kellett, elintéztem. Bírtam volna még? Biztos. Felőrölték idegrendszeremet, élni akarásomat az utóbbi hónapok törpegyilkosai? Igen. Van erre paragrafus? Nincs. Hát akkor? Fehérben, hóban öltözötten visszanéztem. Megérte, jó volt. Nem megyek vissza arra a büdös ágyra, az izzadt paplan alá. Mit keressek ott, ilyen szépen felöltözve? Csak összegyűrődik fehér ruhám, elolvad rólam az élet. Jól van. Menjünk.

Lépett egyet, valami használt test-féle anyag maradt utána a hideg kövön, de lelke kitöltötte a hófrakkot, mindenhonnan taps, „hogy volt”-bekiabálások. Mosolyogva, hózsebre vágott kezével elhaladt az éjszakai épületek fölött.

Addig maradt a hó, amíg el nem temettük azt, ami itt maradt belőled. A sírodnál már sár, igazi, adys „magyar sár”.

Jó Neked, te elmehettél szépen öltözve, ahogy kell. Ha eljön az idő, mi vajon kapunk-e ilyen szép ruhát valakitől?

 

Pozsgai Zsolt

2012. augusztus 31., péntek

Derzsi János leütötte az Újszínház főrendezőjét

Grund
Színház.hu
2012. augusztus 30., csütörtök 12:02
Derzsi János leütötte Pozsgai Zsoltot, miután az Újszínház főrendezője a művész távozására reagálva úgy nyilatkozott a Népszavának, hogy Derzsi az előbbi vezetésről információkat adott az új vezetőségnek, Dörner György igazgatónak és neki.
http://mno.hu/grund/derzsi-janos-leutotte-az-ujszinhaz-forendezojet-1102250

Derzsi János a hét elején erősítette meg, hogy megválik az Újszínháztól. – Hétfőn olvasópróbám lett volna, kezdődnek a Jézusfaragó ember próbái, de úgy látszik, az utolsó előtti pillanatban kellett meghoznom ezt a döntést. (…) Méltatlan helyzet állt elő, rossz darabokban méltatlan szerepek várnának, mondtam, elmegyek. Nem csináltam ebből se politikai, se elvi kérdést, bőven elegendőek a tények. (…) Szabad vegyérték lettem – fogalmazott Derzsi János.

Erre reagálva Pozsgai Zsolt a Népszavának úgy nyilatkozott, a színház nem engedheti meg magának, hogy munka nélkül foglalkoztassa a színészeit. Derzsi János a főrendező elmondása szerint Mundruczó Kornél Szégyen című előadásával turnézott volna az őszi évad nagy részében az országban. Pozsgai szerint azokra a hónapokra fizetés nélküli szabadságot ajánlottak, amelyen Derzsi felháborodott, így végül közös megegyezéssel felbontották a társulati szerződését. Pozsgai Zsolt a Népszavában még megköszönte Derzsinek, hogy „aprólékos részletességgel” információkat szolgáltatott nekik a régi vezetésről.

A Blikk információi szerint Derzsi János a cikk megjelenése után az Újszínházban leütötte a művészeti vezetőt.

A lap információi szerint Pozsgai olyan súlyosan megsérült a szeme alatt, hogy egy időre az eszméletét is elveszítette. Miután magához tért, a János-kórház traumatológiájára ment, hogy látleletet készítsenek sérüléséről, majd feljelentést tett az ügyben a rendőrségen.

Lapunk megkeresésére Derzsi János nem kívánta kommentálni a történteket.



Dörner György az Újszínházról (Rájátszás, 2012. augusztus 30.)




2012. április 23., hétfő

Az Új Színházból a Szabó Dezsőbe...

Kedves Hírháló Olvasó!

A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház közli Önnel, az érintettekkel és minden érdeklődővel, hogy április 24-én kedden, 19 órakor az Új Színházban elmaradó előadását ugyanabban az időpontban másik helyszínen megtartja!

1918 Őszirózsák Zuhanó Repülés
2012. április 24. kedd, 19:30
Szabó Dezső Katakombaszínház
Budapest, V. ker. Szabadság tér 2.
(Hazatérés református templomban található)

Az időpontot úgy választottuk, hogy aki aznap este - mit sem tudva a változásról - az Új Színházba érkezik, a Paulay Ede utcából (az Operától) kényelmes sétával még idejében átérhessen a Szabadság térre.

A már megváltott jegyek egyébként nyolc napon belül visszaválthatók az Új Színházban: http://www.ujszinhaz.hu/nalunk-mindig-toertenik-valami/484-msorvaltozas.html

Dörner György pedig ígéretet tett, hogy a most elmaradó helyett novemberben a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház darabját több előadásban műsorra tűzi.

Kérek mindenkit, aki kedd estére a mi színházi előadásunkra szervezett programot, jöjjön el a Szabó Dezső Katakombaszínházban tartott előadásra!

Tisztelettel
Vágó Bálint
színházi titkár
Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház
tel.: +36205788170
További információ: www.honalapitvany.hu



2012. március 13., kedd

ÚJ SZÍNHÁZ - HÉTFŐI ZENEI ESTÉK A BUBIK ISTVÁN SZÍNPADON


Bubik István Stúdiószínpad

Az Új Színház stúdiószínpadán hétfőnként pódiumot kívánunk biztosítani olyan zenei produkciók számára, amelyek a médiumokból különböző okokból kiszorulnak, mégis korunk minőségi művészeti megnyilvánulásai. Műfaji megkötöttség nélkül helyet kapnak itt alkotók és előadók a könnyűzene (rock, jazz, blues stb.), a komolyzene (kamaradarabok, kórusművek) és a népzene világából.
Ezt egyfajta kulturális missziónak tekintjük, hiszen a könnyen emészthető aktuális trenddel szemben befogadjuk azokat az előadásokat, amelyek éppen értékállóságuknál, tartalmuknál fogva kényszerülnek perifériára.
S bár a zenei stílusok formanyelvei kétségtelenül nemzetköziek, hiszünk abban, hogy létezik egy sajátosan magyar kifejezőerő, felkészültség és témaválasztás, amely nem titkolt küldetéstudattal kíván az egyetemes magyar kultúra őrzője és folytatója lenni.

(Bővebb információ a címekre kattintva érhető el.)


2012. február 4., szombat

Az utolsó levél

http://www.ujszinhaz.hu/ 

Elhunyt Csurka István

Elhunyt Csurka István

Életének 78. évében, február 4-én hajnalban elhunyt Csurka István kétszeres József Attila díjas író. Az Új Színház vezetősége azon levél közzétételével búcsúztatja, melyet a társulatnak írt az első társulati ülésre.

 Kedves magyar testvéreim!

Nem a hatalomhoz való feltétlen igazodás hajlama, hanem egy súlyos betegség gátol meg abban, hogy személyesen vegyek részt, mint intendáns a várva várt társulati ülésen. Ezt a betegséget rajtam felülálló hatalmasság a Jóisten vette a kezébe. Ezért most arra kényszerülök, hogy ennek a színháznak a genezisét ebben a levélben magyarázzam el. Amikor ugyancsak a Jóisten jóvoltából és sok előtanulmány alapján megírtam A hatodik koporsó című drámámat, amely az egész trianoni kérdést -legnagyobb nemzeti tragédiánkat - új megvilágításba helyezi, látnom kellett, hogy ennek számára csak akkor nyílik tér –élettér- ha teremtek, teremtünk. A teremtéshez két ember volt adva: Dörner György, régi barátom és áldozatom. Bűne, hogy egykori százezres nagygyűléseinken elszavalta a Talpra magyart, valamint a Kő marad c. Wass Albert verset. Kitűnő színész, nagyszerű rendező, élete a színház. Mostanában vidékre szorították, de ott is missziót teljesít. A másik Pozsgai Zsolt, a legtermékenyebb és legtehetségesebb drámaíró és rendező. Összeültünk és megvetettük A hatodik koporsó bemutatásának alapjait. Éppen akkor hirdették meg az Új Színház esedékes pályázatát, amelyre beadtuk a magunkét és megnyertük. Azóta mocskos harc folyik ellenünk. De az állam és a főváros mellettünk áll. Ezért tarthatunk most társulati ülést.
Az intendánsnak ebben a helyzetben nincs más lehetősége, minthogy így adja elő mondanivalóját. Az utcai harcok el fognak múlni, bent a színházban is. A kérdés csak az marad, milyen színházat teremtünk. Lesz-e erős társulat, összetartás, jószándék és barátság. Mert a feladat nemcsak az, hogy egy-két szerző számára színpadot teremtsünk, hanem az, hogy a lomtárbörtönre ítélt magyar klasszikusok egész sorát feltámaszthassuk. Móricz Zsigmondtól, Németh Lászlón át Páskándi Gézáig elfelejtett, zseniális alkotásokat fogunk előásni és bemutatni. Ehhez társulat kell, szellemileg egy irányba húzó, küldetésével tisztában lévő, igen a küldetés, legalábbis addig ameddig egyedül vagyunk. Majd, ha lesz másik hasonló társulat, a küldetést felosztjuk, mint a földet. Ezek tehát az intendáns kérései egy rászakadt sors, betegség távolából. Ha Isten segít, ott leszek. Amit eddig elértünk, az maga is eredmény. Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Cs. I.

Csak a test."