Blogarchívum

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bogárlászló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bogárlászló. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 21., kedd

Veszélyes gyakorlatot indított el a kisállam - hazánkat is érintheti


- (NAPI)

Beváltotta hitelezőivel szembeni figyelmeztetését a közép-amerikai Belize törpe ország: tegnap nem törlesztette esedékes adósságát és a továbbiak felét sem szándékozik. A befektetők futhatnak a pénzük után - hiába.


Veszedelmes precedenst teremthet a külföldi hitelezők kisemmizésére a karib-tengeri miniállam, Belize, amely tegnap beváltotta egy hónappal korábbi figyelmeztetését, miszerint nem törleszti 23 millió dollár lejáró adósságát, ha a befektetők nem engedik el tartozásai 45 százalékát vagy nem hosszabbítják meg adósságai futamidejét 15 évvel - derült ki a BBC tudósításából. A hitelezők azzal vádolják az ország kormányát, hogy a márciusi görögországi adósságrendezéshez hasonló akciót akar kierőszakolni. A második görög segélycsomag részeként leírták a magánkézben lévő hitelek 53 százalékát.

A tét 550 millió dollár követelés felének elengedése - ez van külföldi befektetők kezében a nagyjából kétszer ekkora belize-i adósságból. Az is lehet persze, hogy korábban kellett volna okosnak lenniük, ugyanis a miniállam 2007-ben már átesett egy adósságrendezésen, igaz, akkor megegyezett hitelezővel, míg most a jegybank internetes portálján közöle ultimátumát. A kormány most a 2029-ben lejáró belize-i szuperkötvény esedékes kuponját nem fizette ki - ez után az állampapír után évi 8,5 százalékos hozamfizetésre számíthattak a befektetők. Most harmincnapos türelmi időszak kezdődik, ha ezt követően sem fizet a kormány - amit hétfői bejelentése szerint nem szándékozik megtenni -, jöhet az államcsőd.

Új kormányfő jól seper

Dean Barrow miniszterelnök márciusban ígérte meg, hogy újratárgyalja a kötvény feltételeit - ekkor választották meg a 330 ezer lakosú, Magyarországnál négyszer kisebb ország választói második kormányzati ciklusára. Néhány héttel ezelőtt kijelentette: országa nem engedheti meg magának a 2029-es kötvény kuponjának kifizetését, ezért abban bíznak, hogy ésszerű új megállapodásra juthatnak a hitelezőkkel, értsd: átütemezhetik a tartozást.

Ez nem hajvágás, hanem skalpolás - fogalmazott Arturo Porzecanski, a Washingtoni Egyetem nemzetközi pénzügyekre specializálódott professzora. Ezzel természetesen az adósságcsökkentés mértékére utalt - hasonló esetekben általában tíz százalék körüli "hajvágást" szoktak kérni a bajban lévő államok.

Veszélyes precedens

Belize - hasonlóan a környező országokhoz - tagja a Caricom regionális kereskedelmi blokknak, és mivel alapvetően az idegenforgalomból él, erősen megszenvedi az európia és az észak-amerikai turisták elmaradását. Devizájának árfolyamát mereven az az amerikai valutához kötötték - két belize-i dollár ér egy USA-dollárt -, ezért annak leértékelésével nem tud alkalmazkodni a kedvezőtlenné vált gazdasági környezethez.

A visszaeső idegenforgalom okozta problémát a kormány megfejelte még egy saját intézkedéssel is: állami tulajdonba vették a Belize Telemedia és a Belize Electricity szolgáltató cégeket, amelyek részvényeseinek több száz millió dollárral tartoznak. Ennek törlesztése megfejeli az államadósság visszafizetését.

A befektetők és elemzők szerint veszélyes precedenst teremthet, ha Görögország, és immáron a közép-amerikai miniállam után más kis országok is egyoldalúan megtagadják adósságuk egy részének visszafizetését. Egy fizetésképtelen vállalat felszámolása esetén a hitelezők remélhetik, hogy a cég értékesített vagyonáért kapott összegből viszontlátják követeléseik egy részét, egy állam esetén azonban nincs hasonló lehetőségük. Ezért a jövőben sokkal kukacosabban megnézhetik, melyik kis országnak adnak pénzt és melyiknek nem, és többet kérhetnek kölcsön adott pénzükért.




2012. február 12., vasárnap

Bogár László: "az egészségügynek becézett globális betegségipar"

2012. február 07. 08:54 Hunhír.info

....egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi. Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai - együttműködve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátumokkal és az egészségügyi rendszerek "betegségipari" hatalmasságaival - felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot...

Igen figyelemre méltó tanulmányt jelentetett meg Kenneth Rogoff ismert amerikai közgazdász, a Harvard Egyetem tanszékvezető professzora, az IMF volt vezető közgazdásza. Tehát olyan személyről van szó, aki a globális hatalomgazdaság legmagasabb csúcsait is megjárta, a kapitalizmus iránti elkötelezettsége aligha vonható kétségbe. A Coronary Capitalism című most napvilágot látott írásában azonban olyan átfogó és megrendítő kritikáját adja a globális kapitalizmus rendszerének, ami azt látszik bizonyítani, hogy a mai rendszer által képviselt létszerveződési móddal már a legodaadóbb hívei is szembefordulnak. Méghozzá nem is akárhogyan! Kenneth Rogoff ugyanis egy eddig talán kevésbé vizsgált oldalról ad megsemmisítő bírálatot arról a r e ndszerről, amelyet a globális és a hazai térben ultraliberális hívei változatlanul minden világok legjobbikának tartanak. A tanulmány címét - amely szó szerint Koszorúér- kapitalizmust jelent - közvetlenül és átvitt értelemben is használja érvelésében. Átvitt értelemben úgy, hogy a kapitalizmus egész rendszere végzetesen elaggott, azaz szklerotikussá vált, képtelen az alkalmazkodásra, és 2008 óta végzetes infarktusa van. Elsősorban azért képtelen úrrá lenni végzetesnek látszó betegségén, mert csődöt mondott az egész komplex szabályozó rendszere. Mégpedig azért mondott csődöt, mert benne olyan nagy hatalmú, ám igen veszedelmesen patologikus érdekegyezségek léteznek és működnek, amelyek a saját létüket is tagadják.

Ám a koszorúér-betegség nemcsak ebben az átvitt értelemben, hanem közvetlenül is megjelenik az írásban. Rogoff ugyanis megdöbbentő összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Arra tudniillik, hogy egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi. Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai - együttműködve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátumokkal és az egészségügyi rendszerek "betegségipari" hatalmasságaival - felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot, főként az Egyesült Államokat. Természetesen a korrupt és kollaboráns politikai oligarchia cinikus asszisztenciája mellett. A trükk valójában pofonegyszerű! A lehető legpusztítóbb, ám nagy tömegben, olcsón előállítható zsírokat és szénhidrátokat olyan mesterséges adalékanyagokba "csomagolják", amelyekkel szabályos f ü ggőséget idéznek elő emberek százmillióiban. A mindent elsöprő és mindent betöltő reklámkampányok "szükséglettermelő" rendszerei tudati (pontosabban tudat alatti) szőnyegbombázással lerombolnak minden józan megfontolást, így a tökéletesen védtelenné tett fogyasztó esélytelenné válik. Különösen veszélyes mindez a fiatalkorúak számára! A nyugati világban ennek következtében az előállított élelmiszerek legalább húsz százaléka már legyártása pillanatában is veszélyes hulladéknak minősül, amit ráadásul végtelen cinizmussal el is árulnak róla, hisz az amerikai angol már régóta "junk food", vagyis szemét kaja néven említi ezeket a tápláléknak látszó valamiket.

Ahogy Rogoff írja, az Egyesült Államok felnőtt lakosságának legalább az egyharmada kórosan elhízott, és ami leginkább vészjósló, hogy a gyerekek esetében az utóbbi harminc év során az elhízottak aránya megháromszorozódott. Mindez hihetetlen mértékben növeli a szív- és érrendszeri (koszorúér!) és daganatos betegségek arányát. Többek között ezért is lehetséges az a képtelenség, hogy miközben az Egyesült Államok egy főre jutó GDP-je tizenötször akkora, mint Kubáé, egy átlag kubai mégis három évvel él tovább, mint az átlag amerikai. Mindez már ma is iszonyú egészségügyi kiadásokat gerjeszt, de az előttünk álló évtizedek során igazi katasztrófa lehet ebből az egészből. Ám, mint arra Rogoff felhívja a figyelmet, miközben az érintett áldozatoknak ez iszonyú testi-lelki szenvedést, hatalmas anyagi kiadást jelent, az egészségügynek becézett globális betegségipar tekintélyes profitot realizál belőle. A köz érdekeit megtestesíteni hivatott állam pedig néma marad. Cinkos némaságának fő oka az, hogy nem mer szembeszállni az élelmiszer-óriások, a hatalmas reklámügynökségek és a betegségipari lobbi hármasával. Például azért nem, mert valójában ezek kitartottja lett a politikai elit. Márpedig, írja Kenneth Rogoff, nincs más esély, hiszen csak az állam rendelkezik a legitim kényszer alkalmazásának lehetőségével, és itt bizony a kényszerítő erő, ha kell, az erőszak alkalmazása elkerülhetetlen lenne. Azért, mert a dollár százmilliárdokban mérhető, csillagászati profitok vonzereje mindent szétroncsoló erővé vált, így csak a radikális újraszabályozás lehet az egyetlen lehetőség. Szabályozni azonban csak az tud, aki nagyobb és erősebb, mint a szabályozandó objektum. Rogoff ugyan szép új világunk legsötétebb oldalainak egyikére irányítja a figyelmet, de talán mégis reménykeltő, ha egy ilyen kifogástalan pedigrével rendelkező személy fordul szembe az egykor általa is támogatott hatalmi struktúrák pusztító erejével.

Bogár László - Magyar Hírlap

*** www.nemzetihirhalo.hu ****

2012. január 26., csütörtök

„Akik Magyarországot támadják, azok követnek el jogsértést”

Lánchíd Rádió

„Nagyon is” – ez volt a válasza Bernd Posselt német (CSU) európai parlamenti képviselőnek a Lánchíd Rádió Magyarok című műsorában feltett kérdésre, hogy hisz-e a magyar kormányban.

– Ön is részt vett múlt szerdán az Európai Parlament plenáris vitáján, és fel is szólalt Magyarország védelmében a kisebbségekkel kapcsolatban.
– Valóban, három pontot vetettem fel egy rövid hozzászólásban. Egy retorikai kérdést intéztem a liberális frakció vezetőjéhez. Először azt kérdeztem Verhofstadt úrtól, hogy tisztában van-e azzal, hogy Magyarországnak van a legjobb kisebbségi törvénye Európában, míg néhány alapító tagországnak egyáltalán nincs ilyen. Másrészt megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy az EU alapjogi chartája jogilag a magyar alkotmány része, míg például Nagy-Britannia kivonta magát alóla. Illetve érdeklődtem: tudja-e, hogy hány kötelezettségszegési eljárás folyik az Európai Unióban, hogy ez teljesen normális Németországgal, Franciaországgal, vagy más országokkal szemben. Nem csinálnak ekkora ideológiai cirkuszt belőle. Rendszeresen vannak ilyen eljárások, és ezért teljesen abszurdnak tartom, hogy ezt ilyen cirkusszal körítették.

– A magyar lakosságnak most lehetősége volt a televízióban nyomon követni a vitát, és tudja, mi sokáig sokat gondoltunk az Európai Unióról, sokat reméltünk attól a fajta demokráciától, amelyet az unióval kapcsolatban feltételeztünk. És most a plenáris ülést nézve, többen érezhették úgy, hogy biztosan van valahol a világban egy fasiszta, nacionalista ország, amelyet történetesen szintén éppen Magyarországnak hívnak, mert az biztos, hogy nem a mi hazánkról beszélnek.
– Ezt a felfogást nem szeretem, Magyarország őszinte barátjaként mondom, nem szabad azt gondolni, hogy az Európai Unió egységes egész. Tudja, Magyarország a szocialisták alatt egészen másfajta politikát folytatott, mint most, és az EU-ban, illetve az európai intézményekben is különböző vélemények léteznek, nincsen olyan, hogy az EU, hanem vannak a baloldaliak, illetve jobboldali csoportosulások, és ezeknek különbözik a felfogásuk. Nem szabad ezeket egy kalap alá venni. Az Európai Unió ugyanolyan politikai színtér, mint bármelyik másik, ott van a község, aztán a régió, majd az állam, és végül az európai szint. Teljesen normális, parlamentáris, hogy valaki kifejti a véleményét, más pedig ellentmond. Ugye Verhofstadt úr elmondhatta a saját véleményét, ami egyébként teljesen abszurd, de én válaszoltam neki, és sokan mások is, tehát a politikai táborok szerint különbséget kell tenni az EU-ban.

– Ugye valójában három kötelezettségszegési eljárásról kellett volna szólnia a vitának?
– Na ez az, amit külön kell választani, és nagyon nem helyes, hogy így összemosták egy ideológiai cirkusszal, amiről beszéltem. Tudja, Németországnak és Franciaországnak minden évben vannak kötelezettségszegési eljárásai, más országoknak is, talán erről nem tudnak a magyarok. Teljesen normális, hogy a tagországok törvényeinek kompatibilitását az európai törvényekkel megvizsgálják. Ez egy teljesen normális eljárás, és ha valami nem kompatibilis, akkor egyszerűen megváltoztatják, és ezt Orbán Viktor az ülésen kristálytisztán megfogalmazta. Azt mondta: itt három konkrét ügyről van szó, na de erre jött a nagyon jellemző baloldali reakció Verhofstadt úrtól és Svoboda úrtól. Mindketten azt kezdték replikálni, hogy nem a paragrafusokon van a hangsúly, hanem a szellemen, mely mögötte van. Na, ezt hívom én ideológiai cirkusznak.

– Ideológiai háború dúl az európai parlamenten belül, és most Magyarország felett vívták meg a csatát?
– Igen, azt hiszem, igen. Viták mindig is voltak, és valószínűleg lesznek a jövőben is. Nagyon tetszett, hogy Orbán Viktor milyen nyugodtan és tárgyilagosan magyarázta el, hogy ez az én véleményem, és a mi véleményünk is egy európai vélemény. Lehet, hogy jelenleg kisebbségben vagyunk, bár ez sem biztos, de akkor is egy legitim európai vélemény. Ez a lényeg! Tudja, én megértem, hogy néhányan dühösek a jogtalan támadásokért, de nem szabad általánosítani. Nem az EU, hanem az európai baloldal, mely pillanatnyilag csekély többséget élvez, amely ideológiai támadásokat folytat.

– Nagyon csodálkoztam, hogy európai parlamenti képviselők, komoly emberek bátran felállnak, és véleményt mondanak egy kormány tevékenységéről, alkotmányáról, az országban zajló folyamatokról úgy, hogy nem jártak itt, nem olvasták az alkotmányt. Nem beszélgettek magyar emberekkel, esetleg találkoztak olyan újságírókkal, akiknek kormányellenes véleménye van, és ilyen félinformációk, egyoldalú vélemények alapján vontak le hangosan következtetéseket.
– Látja, ezt teszik mindig az ideológusok. Az egyik legeklatánsabb példa, hogy az egyik legnagyobb német napilap megírta, hogy kihúzták a köztársaság szót az alkotmányból. Tényleg, nem az első mondatban szerepel, csak a másodikban, vagyis manipulálnak. Ez visszataszító.

– Orbán Viktor egyértelműen kimondta, hogy mindhárom vitatott kérdésben kész a kompromisszumra, ha kell, hajlandó változtatni. Mit tehetne még a kormány?
– Azt gondolom, nagyon helyesen viselkedik. Nem hagyhatjuk, hogy három különböző dolgot összekeverjenek. Itt van ugye a kötelezettségszegési eljárás, amilyen, mint már említettem, más tagországok esetében is gyakran előfordul, vagyis a komisszió majd megvizsgálja, hogy az adott törvény egyezik-e az európai joggal, és ebben a kérdésben Orbán úr ugye abszolút kompromisszumkész. Másfelől politikai kritikát fogalmaztak meg a magyar kormánnyal szemben, amiről megint azt kell mondanom, hogy szintén legitim. Nem várom el senkitől, hogy lelkesedjen azért, amit Orbán úr mond. Én például szintén nem voltam elragadtatva attól, amit a spanyol szocialista miniszterelnök, Zapatero a családról mondott, hanem inkább megrökönyödtem, szerencsére már leváltották, de ez attól még egy legitim politikai nézet. Az embernek lehet ilyen, vagy olyan véleménye, ez így van rendjén. A harmadik, amit én következetesen ideológiai cirkusznak nevezek, az, hogy annak érdekében, hogy egy bizonyos ideológiát megszilárdítsanak, célzottan hazugságokat terjesztenek. Na ez az, ami abszolút elfogadhatatlan, és rettenetesen zavar.

Természetesen a gazdasági válság gondjait is rendbe kell tenni, és ott is érthető, ha a különböző államok véleménye nem egyezik. Például Merkel asszony és Monti úr jó barátok, Németország és Olaszország jó kapcsolatban vannak, de amit Monti követelt, vagyis hogy kétszerezze meg a hozzájárulását Németország a védőhálóban, ezt elutasítja a német kormány. Ez is érthető nézetkülönbség. Nálunk úgy mondják, a templomot a faluban kell hagyni, és ami nekem tetszik az Európai Néppártban, és mégiscsak mi vagyunk a legerősebb frakció az Európa Parlamentben, nincs abszolút többségünk, de miénk a relatív többség, szóval hogy igen egységesek vagyunk Magyarország támogatásában. Szeretném kiemelni a frakció vezetőjének szerepét, a francia Joseph Daul nagyon bátran támogatja a magyar kormányt, hogy tegye a dolgát a parlamentben. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kritikák, de azt hiszem, nagyon tisztességes a támogatás.

– Ha jól értem, akkor Ön hisz a magyar kormányban.
– Nagyon is. Én elolvastam az alkotmányt, írtam is róla. A magyar alkotmány az egyik legjobb és legmodernebb alkotmány Európában az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat, a bioetikát illetően. Ugye azzal támadják, hogy a családról alkotott kép nem tetszik egyeseknek, na de egyértelműen benne van az EU alapjogi chartájában, hogy a házasság és család definícióját maguk az egyes tagországok határozzák meg. Vagyis Magyarország nem tett mást, mint hogy alkalmazott egy érvényben lévő európai jogszabályt, és akik ez ügyben Magyarországot támadják, na éppen azok követnek el jogsértést.

Horváth Ágnes

Címkék

2011. november 30., szerda

Műsorajánló: Bogár László

LÁNCHÍD RÁDIÓ FM 100.3
Kettesben

Tudta ezeket Bogár Lászlóról?

Adás: szerda 19.05, szerda 23.05, csütörtök 5.05

Adás:
2011. november 30. szerda 19.05
2011. november 30. szerda 23.05
2011. december 1. csütörtök 5.05

Elemző írás az Elle magazinban, naponta úszás a reggeli órákban, négygenerációs család, kapásból citált versidézetek és Tracy Chapman búgó hangja. Ki gondolná, hogy mindezek Bogár László közgazdász életének kellékei? Pedig így van, és mindezek nemcsak színezik a református közíró mindennapjait, hanem alapjául szolgálnak annak a filozófiának, amely olyan gazdaságot tart kívánatosnak, melyben az ember áll a profit előtt.

Szerkesztő-műsorvezető: Kovács Anita
Telefonszám: +36-1-8148-755
SMS-szám: +36-30-749-7620
E-mail cím: kettesben@lanchidradio.hu


2009. március 31., kedd

Bogár: Ami jöhet, ahhoz egy rendőrállam is kevés lesz!


Bajnai, mint Gyurcsány-kreatúra � Megtörténhet a rendszerkorrekció
2009. március 31. 06:20 Lippai Roland - MNO

Semmilyen rendőrállam nem védheti meg a népirtással provokáló elitet, ha az évszázad alatt felgyülemlett feszültség, találkozva a jelenlegi helyzet okozta frusztrációval, eléri a kritikus szintet. Mindehhez Bogár László interjúnkban hozzátette: a Bajnai Gordon által is favorizált 600 milliárdos megszorítás csak a kezdet, a globális SZDSZ ügynökhálózata 1 százalékos "erőként" képes diktatúrát üzemeltetni.

A professzor állítja: a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegeket vették célba, amelyeknek az elemi újratermelődéshez sincsenek meg az erőforrásaik. Azonnal felfüggeszt minden adósság-szolgálati és profit transzfert, s tárgyalásokat kezd a globális hatalmi rendszer képviselőivel az új rendszer feltételeiről - vázolja Bogár az új polgári kormány első feladatát.

"Ki kell nyitni a zárt szobákat!" Meg kell változtatni azt a gyakorlatot, hogy az elit zárt szobákban dönti el, mi legyen Magyarorzsággal. Annak érdekében, hogy végre véleményformáló ereje legyen a civil társadalomnak is, április 5-re a Civil Összefogás Fórum demonstrációt szervezett. Fricz Tamás politológus elmondta: meg kell szüntetni azt a kádárista attitűdöt, amely szerint az emberekben az él, hogy "megint döntöttek a fejünk felett, a mi életünkről". Véget kell vetni annak, hogy a "nagyérdemű közönség" végignézi a műsort, s aztán elballag haza. Szerinte amíg ez él az emberekben, addig nem lesz igazi rendszerváltás. (L.R)

- Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt egy hatszáz milliárd forintos "szeretetcsomaggal" állt elő, úgy tűnik sokak gyanúját igazolva, végül is semmi jóra nem számíthat a magyar társadalom; a megszorító csomag többek között eltörölné a gázár-támogatásokat, a nyugdíjak svájci indexálását, vagy éppen befagyasztaná a családi pótlékot, ötletekben nincsen hiány sem Bajnainál sem mögötte álló köröknek. Mire számíthatunk, s kinek üzen a magyar politika ezen része Bajnai Gordonnal?

- Teljesen egyértelmű, hogy a jelölt Gyurcsány Ferenc kreatúrája, s maga Gyurcsány is a "globális SZDSZ" ügynöke, az "eszdéeszesített" MSZP vezéralakja. Ugyanazok a globalokrata liberális erők állnak Bajnai mögött is, akiknek Gyurcsány is legmegbízhatóbb embere volt. A személy kiválasztásában tehát semmi meglepő nincsen. Azon sem csodálkozhatunk, hogy ez a csomag a lehető legbrutálisabb támadás a társadalmi újratermelés azon pontjai s társadalmi csoportjai ellen, amelyek a legvédtelenebbek, legkiszolgáltatottabbak, s eddig is a roncsolás legfőbb áldozatai voltak; tehát a nyugdíjasok, a fiatal házasok, a családok. Ez a lehető legdurvább üzenet azon a társadalmi csoportok ellen, amelyek eddig is a legfőbb teherviselői voltak az elmúlt húsz évnek, illetve akikről azt feltételezik, hogy a legkevésbé konfliktusképesek. Nem tudnak szervezkedni, így ellenállni sem. Ezek az elitek az élet elemi szintű újratermelése ellen dolgoznak.

Tudatos népirtásról van szó, hiszen a társadalmi újtermelésnek azokat a pontjait támadják, ahol éppen ennek az ellenkezőjét kellene tenni: kárpótlásra volna szükség az elmúlt két évtized kifosztásáért. Teszik ezt "előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és különös kegyetlenséggel", ami büntetőjogilag is súlyosbító körülmény, és minden bizonnyal az lesz a közeli jövő nemzeti számonkérése során is.

- Többször is felvetette egy új kiegyezés szükségességét a globális elitekkel, úgy tűnik, nem efelé mutatnak a politikai-gazdasági döntések.

- Nem csak, hogy nincsen jele a kiegyezésnek, de a lehető legdurvább üzenetet kapjuk arról, hogy szóba sem állnak velünk. Mi több, a globális hatalom eleve "gyűlölet-beszédként" bélyegzi meg már azt is, ha valaki egyáltalán fel meri tételezni a globális hatalmi rendszer létét. Kifejezetten rossz, vészjósló jelek ezek, s mivel így nem indulhat meg az elemi kommunikáció sem az alapvető konfliktusgócok között, teljesen természetes, hogy ennek rendkívüli mértékben növekvő feszültség lesz a következménye. Ez kioldódhat egy polgárháborús robbanásban, vagy akár robbanássorozatokban is, de a magyar társadalom nem a kifelé-, hanem inkább a befelé irányuló - önpusztító - agresszióban megnyilvánuló magatartásmintákat sajátította el az elmúlt évtizedek során. Ebből nagy valószínűséggel az önpusztításnak olyan fordulatai származhatnak, amelyeknek következményei beláthatatlanok. Például a népesedés és az egészség-vagyon terén már évtizedek óta kapjuk a súlyos jelzéseket, hogy baj van, katasztrófa közeleg. S most is pontosan azoktól veszik el a lehetőséget a népesedés- és az egészség-helyráállítással kapcsolatban, akiknek erre a legnagyobb szükségük volna.

- Valóban úgy tűnik a tervekből, hogy a megálmodott intézkedések a társadalmi újratermelődés legfontosabb színtereit piszkálják elementáris erővel. Meddig lehet ezt folytatni? Mikor érkezik el egy adott társadalom addig, hogy azt mondja, "Eddig és ne tovább!"? Mikor kaphat stoptáblát ez a folyamatos kizsákmányolás?

- Újra hangsúlyozom: azokat a társadalmi csoportokat támadják, amelyek a legkevésbé képesek az ellenállásra, nem tudnak, nem mernek konfrontálódni. A nagy összeütközés, a robbanáspont - ami már nagyon közel van -, akkor érkezhet el, ha majd azokat a társadalmi csoportokat éri el a legmélyebb kifosztás, amelyek már a konszolidált középrétegekhez tartoznak. Itt találkozhat a tömeges munkanélküliség a jelentős eladósodottsággal. Amikor több százezer család ilyen helyzetbe kerül, amikor a havi bevétel százezres nagyságrendben csökken, a kiadás meg legalább ennyivel nő, az lehet az igazi gyúanyag, egyfajta detonátor. Összejön a kritikus tömeg, ha ez a katasztrófa tömegesen érint több százezer családot, márpedig ez akár egy éven belül bekövezkezhet. Jó lenne, ha a politikai elitek nem jutnának el eddig a pontig népirtó provokációik során, mert akkor a 20. század minden felgyülemlett feszültsége előtörhet. Cinikus elbizakodottságuk miatt nincs elég képzelőerejük annak belátásához, hogy az egy évszázad felgyülemlett s az óta is egyre dagadó, feldolgozatlan és elhalasztott problémájának robbanása mit okozhat. Nem egyszerűen csak leköpni fogják ezeket az eliteket, hanem sokkal durvább módszerek is utat törhetnek maguknak. Tömegesen és elemi erővel! És nincs az a rendőrállam, ami ettől megvédhetné őket!

- A Reformszövetség tervezetében egy 1300 milliárdos megszorítást javasolt az arra nyitott füleknek. Bajnai egyelőre "csak" hatszáz milliárd forintos elvonással operál; ha ezt az intézkedéscsomagot lenyeli a társadalom, és persze a háttérben ott nyüzsög az SZDSZ-MDF is, lehetséges, hogy a másik 6-700 milliárdot is kivonják valahonnan? Van-e még honnan elvonni?

- Nem kétséges, amit most csinálnak, az bizonyos értelemben egy teszt. Tesztelik a magyar társadalom ellenállásra kevésbé képes csoportjait, meddig lehet elmenni. Ha ez számukra pozitív eredménnyel jár, tehát ha az ellenállás az elitek számára még tolerálható szinten van, akkor mennek tovább a megszorítások útján. Deklarálták is, hogy a Reformszövetség elképzelései mentén próbálják kialakítani a "gyógymódot". Újra előszedik azokat a terveket, amelyeket nem mertek belerakni Gyurcsány programjába.

- Sőt arról is beszélnek, hogy a Reformszövetség számait hozzá kell igazítani az azóta eltelt időszakhoz, gazdasági realitásokhoz; a helyzet rosszabb lett, a motor szinte megállt, és van olyan nemzetközi lap, amely akár 7 százalékos visszaesést is jósolt Magyarországnak.

- Úgy látszik, ez a grémium a profitok állandó növekedését természeti törvénynek tekinti. Az, hogy az országból kivont extraprofitok és kamatok rovására is lehetne javítani az egyensúlyt, fel sem merült az elképzelésekben. Sem a kormány, sem a Reformszövetség, sem Bokros Lajos nem gondol ilyesmire. A program eleve abból indul ki, hogy túlságosan sok a kiadás, ezt kell radikálisan visszafogni. Az állam kiadásai pedig döntően éppen a leghátrányosabb helyzetben lévő csoportok életviszonyait próbálják legalább szinten tartani.

A kiadáscsökkentés egyenlő azzal, hogy a legkiszolgáltatottabbakra hárítják át a terheket. Amikor a deficit kialakul, annak nem csak az lehet az oka, hogy a kiadás sok, hanem, hogy a bevétel nem éri el a megfelelő szintet. Erről van szó jelen esetben is: a magyar államnak és a lakosságnak azért kevés a bevétele, mert csak 2007-en 20 milliárd euró felett volt a kamatés a profit összege, ami eltávozott a magyar gazdaságból. Az összes GDP 20-25 százalékát profit és kamat formájában kiviszik az országból. Ez egyszerűen birodalmi sarc, ami azért ilyen horribilis, mert a magyar politikai elitek lettek a térség legelvetemültebb, leggátlástalanabb birodalmi kollaboránsai. Mert itt a legerősebb és a legbrutálisabb a globális SZDSZ lokális ügynök-hálózata, amely 1 százalékos erőként is képes diktatúrát gyakorolni. A lehető legdurvább hazugság, hogy Magyarország nem termeli meg azt, amire szüksége van; de igen, csak éppen kiviszik az országból. Vagyis nem kiadástöbbletről, hanem bev étel-hiányról van szó. Nem jut hozzá a munkájának, teljesítményének az ellenértékéhez az ország.

- Ehhez kapcsolódik az a világban lassan meghaladott ideológia, amelynek keretében itthon még mindig eszeveszett dühvel támadják a nemzetállamot.

- Minden kiadás és bevételcsökkentés az államot bontja, pusztítja. Itt a nemzetállam megerősítése és kiadásainak növelése helyett - hiszen a válságokkal szembemenő anticiklikus hatásokra építő gazdaság és társadalompolitikai stratégia lenne szükséges - még inkább az állam lebontása folyik. Megfosztják a kiszolgáltatott csoportokat az állam védelmétől, és ezzel az államot attól, hogy kereslet-élénkítéssel próbálja a válság elmélyülését megakadályozni.

- Orbán Viktor is szólt arról, hogy egy korszakváltás határán vagyunk, s az állam megerősítése szükséges mind a társadalmi, mind a gazdásági válság ellenében. Milyen esélye lehet annak, hogy a Fidesz kormányra kerülve tudja tompítani a neoliberális szisztéma hatásait, új államot építve, új elképzeléseket meghonosítva?

- Nagyon remélem - ahogy az évértékelőjében is elmondta a volt miniszterelnök -, hogy nem egyszerűen egy kormány-, hanem egy korszakváltás történik majd. Vagyis véget ér az az egész rendszerváltás időszakára jellemző neoliberális kurzus, amely a washingtoni konszenzusra épült, s ami a világban is véget érni látszik. Azt remélem, hogy lényegesen többet kap a magyar társadalom egyszerű kormányváltásnál, ami bekövetkezik, lényegében egy új rendszerváltással, a rendszer teljes korrekciójával lesz egyenlő. Azt a paradigmát, amire 1989 óta épültek a kelet-európai átmenetek, majd radikálisan felülvizsgálja, és egy új rendszer kiépítésének az alapjait veti meg. Tudnia kell, hogy remélhetőleg igen jelentős választási győzelme erre, és csakis erre ad számára felhatalmazást, és hogy a történelem itt nem ad második esélyt. Ezért az új kormány első lépése nem lehet más, mint hogy azonnal felfüggeszt minden adósság-szolgálati és profit transzfert, és egyúttal azonnal tárgyalásokat kezd a globális hatalmi rendszer képviselőivel az új rendszer feltételeiről.