Blogarchívum

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irán. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 17., péntek

MNO: Megdöbbentőek az iráni elnök szavai - Washington sokkolva

A Fehér Ház szerint "megbotránkoztatóak" és "gyűlölködőek" Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök Izraelről pénteken elhangzott kijelentései, az, hogy "rákos daganatnak" nevezte a közel-keleti országot.

http://mno.hu/kulfold/megdobbentoek-az-irani-elnok-szavai-1099910


„Erélyesen elítéljük az iráni vezetők Izraelről legutóbb mondott sokkoló és megvetendő kijelentéseket” – nyilatkozott Tommy Vietor, a nemzetbiztonsági tanács szóvivője, és azért is bírálta Teheránt, mert támogatást nyújt a szíriai rendszernek.

„Az egész nemzetközi közösségnek el kell ítélnie ezeket a kijelentéseket. Ha az iráni vezetőket igazából érdekelné az összes emberi lény méltósága és jogai, akkor Iránnak abba kellene hagynia az Aszad-rendszer szíriaiak elleni brutális agressziójának támogatását. Igazi sértés az emberiségre nézve az a szemérmetlen megvetés, amellyel Irán és Szíria az emberi jogokra tekint” – mondta.

Hasonló elítélő nyilatkozatot adott ki a francia külügyminisztérium, amely szerint „teljesen elfogadhatatlanok” Ahmadinezsád szavai. „Soha nem engedjük meg Izrael létezéshez való jogának kétségbe vonását” – figyelmeztetett egy szóvivő.

Címkék
Izrael, Washington, Irán, Tommy Vietor

Kapcsolódó:

  • Netanjahunak így is megérné a támadás?

    8 órája

    Lapszemle: A megelőző csapás Irán nukleáris objektumai ellen "akkor is megtérül, ha a célpontokat nem sikerül teljesen megsemmisíteni", de legalább "néhány évre lefékeződik az iráni atomprogram megvalósítása" – hangoztatta munkatársai körében Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök – írja az egyik jeruzsálemi napilap.

  • Palesztin gyerekekre dobtak Molotov-koktélt

    11 órája

    Külföld: Molotov-koktélos támadásban megsebesült hat palesztin, köztük két gyerek csütörtök este Ciszjordániában – közölte az izraeli hadsereg. A katonaság és az izraeli sajtó szerint zsidó telepesek lehettek a tettesek.

  • Az Egyesült Államokra vár Izrael?

    Tegnap

    Külföld: Izrael nem léphet fel egyedül katonailag Irán ellen – mondta Simon Peresz államfő csütörtökön, hangsúlyozva hogy bízik Barack Obama amerikai elnök azon ígéretében, miszerint Washington nem engedi atomfegyverhez jutni Teheránt.

  • Nem valószínű, hogy Izrael megtámadja Iránt

    Tegnap

    Külföld Archív: Nem valószínű, hogy Izrael a közeljövőben megtámadja Iránt Daher Rashed, az Eötvös Loránd Tudományegyetem arab tanszékének tanársegédje szerint, Sonnevend Pál nemzetközi jogász pedig úgy látja, Izrael jogszerűen jelenleg nem alkalmazhat önvédelemből fegyveres erőszakot Iránnal szemben.



2012. január 15., vasárnap

Válogatott módszerekkel likvidálják az iráni atomtudósokat

Forrás:http://www.origo.hu/nagyvilag/20120111-irani-atomtudosok-sorozatos-halalesetei.html

Autóra tapasztott mágneses bombák, motorra szerelt pokolgép, toroklövés, emberrablás. Nem válogatnak a módszerekben az iráni nukleáris szakértőket sorra likvidáló gyilkosok. A natanzi urándúsító szerdán felrobbantott részlegvezetője néhány év alatt immár az ötödik olyan iráni atomtudós, aki ellen halálos merényletet követnek el. Irán Izraelt gyanúsítja, amely viszont tagadja érintettségét.


Mágnessel autóra tapasztott pokolgéppel végeztek szerdán az Irán natanzi urándúsító kereskedelmi részlegének vezetőjével, az atomfizikával és kémiával is foglalkozó Mosztafa Ahmadi-Rosan professzorral. A BBC iráni tudósítója szerint a bomba ugyan kisméretű volt, de elég erős ahhoz, hogy megöljön egy vagy két embert. Utóbb életét vesztette a professzor kocsiját vezető sofőr is.

Nem ez volt az első ilyen merénylet, két éve is mágneses bombát használtak azok a motorosok, akik 2010 novemberében egyetlen napon két atomkutató ellen vetették be azokat. A motorosok egy piros lámpánál tapasztották a bombát az autóra, nem sokkal később pedig távirányítóval működésbe hozták.

2010 novemberében így vesztette életét Medzsid Shahriari, a Sahid Behesti egyetem nukleáris mérnöki karának oktatója. A Guardian brit lap akkori beszámolója szerint ráadásul a kutató neve még csak nem is volt összekapcsolható a nyugati országok szerint Iránban zajló, de a rezsim által tagadott atomfegyverprogrammal. Shahriari a nukleáris láncreakciót kutatta. Az iráni forrásokra hivatkozó brit lap azt írta, új generációs atomreaktorokat tervezett.


Az igazi nagyfőnök csak megsérült

Nála biztosan nagyobb köze van az iráni atomprogramhoz Ferejdun Abbaszi-Davaninak, akit ugyanezen a novemberi napon próbáltak ugyanilyen módszerrel meggyilkolni, de túlélte a merényletet. A lézerekkel és radioaktív izotópokkal foglalkozó Abbaszi-Davani közeli kapcsolatban áll az iráni rezsim legfőbb őrének tekintett Forradalmi Gárdával. A hírek szerint személyesen ő felügyelte azokat a számításokat, amelyekkel egy nukleáris fegyver teljesítményét mérték fel. Tudományos háttere is inkább atomfegyver-fejlesztési kutatásokkal kapcsolatos, nem a polgári célú atomenergia a szakterülete - írta róla tavaly nyáron az amerikai ISIS nukleáris biztonsággal foglalkozó kutatóintézet. A professzort a felépülése után, 2011 elején egyenesen Irán alelnökévé nevezték ki, és az ország atomenergia-ügynökségének vezetőjévé is megtették.

Tavaly újabb merényletek történtek. Júliusban egy 35 éves egyetemi kutatót lőttek torkon motoros támadók, miközben a férfi a feleségével a gyermekük óvodája előtt várakozott a fővárosban. A támadás utáni első beszámolókban még azt írták Darius Rezainedzsadról, hogy kapcsolatban állt az iráni atomenergia-ügynökséggel és az iráni Forradalmi Gárdával, utóbb viszont tagadták, hogy köze lett volna nukleáris kutatásokhoz. A hivatalos közleményekben azt állították róla, egyszerű mérnökhallgató volt, aki doktori fokozatát készült megvédeni. Amerikai hírügynökségek viszont a kutató szakterülete, a magasfeszültségű kapcsolók révén kapcsolatot találtak az iráni atomprogramhoz.

Van, aki kilóg a sorból

Pontosan három éve, 2009. január 12-én Maszúd Alimohammedi fizikaprofesszor kocsija közelében robbant fel egy motorra szerelt pokolgép. A helyszíni beszámolók szerint akkora volt a detonáció ereje, hogy a környéken azt hitték, földrengés van. Alimohammedi elismert tudósként oktatott a teheráni egyetemen, és tudományos területe - a kvantumtérelmélet - sem állt közel a nukleáris kutatásokhoz. Irán az ő meggyilkolását is az Egyesült Államok és Izrael számlájára írja, bár kilóg a meggyilkolt tudósok sorából.

A New York Times a merénylet után azt írta róla, hogy a reformer mozgalomhoz tartozott, és az egyike volt annak a 240 egyetemi professzornak, aki támogatásáról biztosította a 2009-es iráni elnökválasztás ellenzéki jelöltjét, Mír Huszein Múszavit. A fizikus halálát az ellenzék az elcsaltnak tekintett államfőválasztás utáni tüntetésekre adott kemény kormányzati válaszlépésnek tudta be.

Forrás: AFP/Sajad Safari
A szerdai merényletben megrongálódott autó

Rendhagyó volt Sahram Amíri eltűnése is. Az orvosi célra alkalmazott radioaktív izotópokkal foglalkozó tudósról több mint egy évig senki nem tudta, hol van. 2009 tavaszán mekkai zarándoklatra indult, de eltűnt. Felvetődött, hogy magától dezertált, azt is terjesztették róla, hogy igazából amerikai kém volt, aki évekig jelentett Iránból, és végül Szaúd-Arábián keresztül csempészték vissza az Egyesült Államokba. A rezsim támogatói az ő eltűnéséhez kötötték például a Kum melletti urándúsító üzem létének nyilvánosságra kerülését is.

Aztán Amíri egy év után előkerült, és visszatért Iránba. Ez idő tájt került fel az internetre két videó is. Az egyikben azt mondta, végre szabadnak érzi magát Amerikában, a másikban viszont már arról beszélt, hogy a CIA rabolta el, meg is kínozták, hogy rábírják, működjön együtt az amerikai hatóságokkal, és árulja el az iráni atomtitkokat. A Wall Street Journal szerint azért ment haza, mert a családját fenyegették. Hazatérése után Teherán azt állította, valójában nekik kémkedett Amerikában a férfi. Mégis bebörtönözték hazaárulás miatt.

Egy gázmérgezéssel kezdődött

A meggyilkolt atomtudósok sora még Adresir Hosszeinpurral kezdődött 2007-ben, ő több jelentős iráni nukleáris kutatóközpont alapításában is részt vett, és 2004-ben magas rangú katonai elismerést is kapott kutatásaiért. Halálának körülményei máig tisztázatlanok. Egyes beszámolók szerint Iszfahánban vesztette életét egy, az urándúsításhoz használt gázt - urán-hexafluoridot - előállító üzemben.

Forrás: AFP/Atta Kenare
A 2010 végén meggyilkolt Shahriarira emlékező iráni tüntetők

Hosszeinpur haláláról csak hat nappal annak megtörténte után számoltak be az iráni hírforrások, volt, ahol gázmérgezéssel, volt, ahol túl magas radioaktív sugárzással magyarázták. Állami hírforrások szerint halálának semmi köze az atomprogramhoz: egy hibás gáztűzhely miatt fulladt meg.

Irán ez utóbbi eseteken kívül mindig Izraelt vádolta a merényletekkel, bár Izrael még egyszer sem ismerte el érintettségét. "Nem tudom, ki állt bosszút az iráni kutatón, de abban biztos vagyok, hogy egy könnyet sem ejtek miatta" - idézte a Reuters Joav Mordeháj izraeli katonai szóvivőt a legutóbbi merénylet után. Egy, névtelenséget kérő izraeli katonai hírforrás pedig arról beszélt, "bárki követte el ezt a támadást, pozitív fejlemény volt, ennek fényében kell az ügyre tekinteni".

Iraki példát emlegetnek

Szerdán - szinte egy időben a legújabb merénylet hírével - a francia Le Monde azt jelentette, hogy az izraeli titkosszolgálat, a Moszad észak-iraki kurd területeken toboroz és képez ki menekült iráni ellenzékieket. Tavaly nyáron a 35 éves Darius Rezainedzsad elleni merénylet után a német Spiegel magazin írta azt meg nem nevezett forrásokra hivatkozva, hogy Izrael áll a merényletek mögött, mert így akarja megakadályozni vagy legalább lassítani az iráni atomprogramot.

Az Izrael szerepére vonatkozó feltételezés nem új. A Stratfor stratégiai elemző intézet már 2009-benemlékeztetett arra, hogy a professzorok elleni merénylet hatékony módszer lehet. Példaként Izrael Irak elleni harminc évvel ezelőtti akcióit hozták fel. 1981-ben Izrael légicsapást hajtott végre az épülő iraki Oszirak reaktor ellen. A támadás előtt pedig legalább három iraki atomtudós vesztette életét máig tisztázatlan körülmények között: egyiküket megkéselték egy hotelszobában, kettő mérgezés áldozata lett. De az épülő reaktor több dolgozója is fenyegető leveleket kapott egy ismeretlen hátterű szervezettől.

Az amerikai The Atlantic magazin szerint bárki áll a gyilkosságok mögött, nem gondolhatja azt, hogy a nukleáris kutatásokhoz szükséges tudás csak kevés ember birtokában van, és likvidálásukkal lelassítható Irán atomfegyverhez jutása. A lap egyik véleménycikke szerint ha Izrael áll a gyilkosságok mögött, annál nagyobb lenne az iráni visszavágás esélye, minél több atomtudóst likvidál a Moszad. Egy ellencsapás viszont indokot szolgáltathatna arra, hogy a zsidó állam katonai csapást mérjen iráni nukleáris intézményekre. Benny Gantz izraeli vezérkari főnök egyébként még a legutóbbi merénylet előtt, kedden a Jerusalem Post beszámolója szerint arról beszélt a parlament külügyi és védelmi bizottsága előtt, hogy 2012 kritikus év lesz Iránnal kapcsolatban, és az iszlám köztársaság több "szokatlan" eseményre számíthat az idén.

Az éppen Kubában tartózkodó iráni elnök, Máhmúd Ahmadinezsad szerdán Havannában arról beszélt, hogy a kapitalista országok zsákutcába jutottak, és csak gyilkosságok jelentenek számukra innen kiutat. "A kapitalizmus híján van a logikának, és ezért fegyverekhez nyúl, hogy pusztítson. A gyilkosság az egyetlen, ami maradt mára a kapitalizmusnak."

2011. november 28., hétfő

IRAN

http://index.hu/kulfold/2011/11/28/magyarorszag_nem_engedte_be_iran_repulogepet/
index.hu
Az iráni külügyminiszter Hollandiába tartott, de nem kapott engedélyt a magyar légtérbe lépéshez.


http://szentkoronaradio.com/kulfold/2011_11_28_robbanas-iranban
szentkoronaradio.com
Iszfahán iráni nagyvárosban hatalmas robbanást hallottak - a közelben lévő urándúsító robbant fel, vagy semmi sem történt? Hivatalos források tagadnak.

2009. június 24., szerda

Irán: Az "elcsalt választások" svindlije


június 21, 2009 - 7:24 du.

Alig akad olyan választás, amelyben a Fehér Ház ne lenne érdekelt, és ahol az általa favorizált jelölt vereségét az egész politikai és tömegmédia-elit ne törvénytelennek bélyegezné meg. Az utóbbi időben a Fehér Ház és követői csalást kiáltottak a venezuelai és gázai szabad (és felügyelt) választások alkalmával, miközben örömmel gyártottak "választási sikert" Libanonban annak ellenére, hogy a Hesbollah által vezetett koalíció a szavazatok 53%-át kapta meg.

A 2009 június 12-én történt iráni választások egy klasszikus eset: A jelenlegi nemzeti-populista elnök Mahmoud Ahmadinezsád a szavazatok 63.3%-át nyerte el (azaz 24.5 millió szavazatot), miközben a Nyugat által támogatott liberális ellenzék jelöltje, Hossein Mousavi, 34.2%-ot (13.2 millió szavazatot).

Az iráni elnökválasztás rekord részvétellel zajlott le, a választásra jogosultak több mint 80%-ával, s az eddig legmagasabb külföldön leadott szavazatokkal (234.812), amelyből Hossein Mousavi 111,792, Mahmoud Ahmadinezsád 78,300 szavazatot kapott. A Hossein Mousavi által vezetett ellenzék nem fogadta el a vereséget, tömegtüntetéseket tartott, amelyek erőszakba torkolltak, autók, bankok, középületek felgyújtásával és a rendőrséggel való fegyveres összetűzéssel. Szinte az összes nyugati véleményformáló - beleértve a nagyobb elektronikus és nyomtatott médiát, a nagyobb liberális, radikális és konzervatív honlapokat - az ellenzék által hangoztatott súlyos választási csalásokat emlegetett. Neokonzervatívok, liberális konzervatívok és trockisták társultak a cionistákhoz, az ellenzéki tüntetőket egy demokratikus forradalom avantgárdjaként ünnepelve. Demokraták és republikánusok is elítélték a jelenlegi kormányt, visszautasították a szavazás elismerését és dicsérték a tüntetőkne k a választási eredmény megfordítására irányuló szándékát. A New York Times, a CNN, a Washington Post, az izraeli külügyminisztérium és a nagyobb amerikai zsidó szervezetek összes elnöke keményebb szankciókat követelt Irán ellen és hiábavalónak ítélte Obama Iránnal óhajtott párbeszédét.

A választási csalás svindlije

Nyugati vezetők elvetették az eredményt, mert "tudták", hogy az ő reformpárti jelöltjük nem veszíthetett... Hónapokig publikáltak szinte naponta interjúkat, vezércikkeket és riportokat a színhelyről, amelyekben az Ahmadinezsád rezsim hibáit "részletezték", idézték a papság, korábbi hivatalnokok, bazárkereskedők támogatását és mindenek előtt a nőkét és fiatalokét, akik folyékonyan beszélnek angolul, bizonyítékául annak, hogy Mousavi elsöprő győzelem előtt áll. Mousavi győzelme mint a "mérsékelt erők" győzelme szerepelt, legalábbis a Fehér Ház üres közhelye szerint. Prominens liberális akadémikusok abból következtettek arra, hogy a választási eredmény csalással jött létre, hogy Mousavi még saját etnikai körzetében, az azeriek között is vesztett. Más akadémikusok úgy vélték, hogy a "fiatalság szavazata" - az észak teheráni felső- és középosztálybeli ifjakkal történt interjúk alapján - a "reformpárti" jelöltnek szólt.

Ami elképesztő a szavazás eredményének nyugati elítélésében az az, hogy sem a választások előtt, sem utána egy héttel, a csalás legkisebb bizonyítékát sem tudta felmutatni. Az egész választási kampány alatt a szavazók semmilyen hihető (vagy akár kétes) manipulálásáról nem esett szó. Amíg a nyugati média elhitte saját propagandáját jelöltjének közeli győzelméről, addig a szavazati eljárást kimondottan civilizáltnak ítélte, heves közvitákkal és eddig sosem látott közrészvétellel, amit felülről nem befolyásoltak. A nyugati vezetők és a tömegmédia hittek egy szabad és nyílt választásban, amit az ő általuk favorizált jelölt nyer meg.

A nyugati média riportereire támaszkodott, akik az ellenzéki tömegtüntetésekről tudósítottak, és nem vettek tudomást nagyszámú Ahmadinezsád követőiről. S ami még rosszabb, a nyugati média ignorálta a tüntetők osztályösszetételét - azt a tényt, hogy a hivatalban lévő jelöltet a sokkal népesebb szegény dolgozók, parasztok, kézművesek és közalkalmazottak támogatják, miközben az ellenzékét a felső- és középosztályból származó diákok, üzletemberek és egy magas pozíciójú réteg.

Ezen felül a legtöbb nyugati véleményformáló és tudósító bázisa Teherán, s ottani megfigyeléseikből indultak ki. Kevesen merészkedtek vidékre, kis és közepes városokba és falukba, amelyek Ahmadinezsád tömegbázisát adják. Mi több, az ellenzék hívei jórészt egyetemista aktivisták szűk rétege, akik könnyen mozgósíthatóak utcai fellépésekre, miközben Ahmadinezsád támogatói főként a munkásifjúság és a háziasszonyok, akik véleményüket az urnáknál fejezték ki, akiknek nincs idejük utcai politizálásra.

Neves újságírók, mint például Gideon Rachman a Financial Times-tól, a választási csalás bizonyítékaként azt emlegetik, hogy Ahmadinezsád az azeri nyelvet beszélő régióban a szavazatok 63%-át nyerte ellenfele Mousavi ellen, aki azeri származású. A leegyszerűsítő gondolat emögött az, hogy az etnikai vagy a nyelvi hovatartozás a szavazói viselkedés egyetlen ismérve, s nem a szociális vagy osztályérdekek.

Ha Irán kelet-azerbajdzsáni régiójának a választási viselkedését jobban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy Mousavi csak Shabestar városában nyert a felső- és a középosztály soraiban (s ott is csak kis előnnyel), miközben komoly vereséget szenvedett vidéken, ahol az Ahmadinezsád-kormány újraelosztó politikája segítette az azeri népet, különösen a parasztokat, hogy olcsó hiteleket kapjanak. Mousavi a nyugat-azerbajdzsáni régióban nyert, ahol etnikai hovatartozása segített a városiakat megnyerni. A sűrűn lakott teheráni régióban Mousavi megverte Ahmadinezsádot Teherán és Shemiramat városok központjaiban, a felső- és a középosztályi negyedek szavazataival, miközben súlyosan veszített a szomszédos munkásnegyedekben, kisebb városokban és vidéken.

Az etnikai szavazás hanyag és torz hangsúlyozása újságok, mint a Financial Times és a New York Times által, hasonlít a média szándékos visszautasítására, hogy elismerjék annak az országos közvélemény-kutatásnak az eredményét, amelyet két amerikai szakértő készített három héttel a választások előtt, s amely Ahmadinezsád előnyét több mint 2 az 1-hez állapította meg, tehát magasabban, mint a június 12-ei választáskor.

Ez a közvélemény-kutatás nyilvánvalóvá tette, hogy Ahmadinezsád előnye Mosavival szemben az etnikai azerik között 2 az 1-hez volt, ami mutatta, hogy az egyik jelölt által képviselt osztályérdekek legyőzhetik a másik jelölt által képviselt etnikai identitást. (Washington Post, 2009. június 15.).

Akik folyamatosan favorizálták Mousavit, azok az egyetemisták, az akadémikusok, az üzlettulajdonosok és a felső-középosztálybeliek voltak. A fiatalság - amely nagyon privilegizált, jól beszél angolul és könnyen eljut a nyugati médiához és akiket a gyugati média reformpártinak nevezett - szavazata egyértelműen kisebbségben maradt a voksok kevesebb, mint 30%-ával.

Túlnyomó jelenlétük a nyugati tudósításokban, amit az észak-teheráni szindrómának nevezünk, ebből a privilegizált rétegből származik. Jóllehet jól fejezik ki magukat, jólöltözöttek és folyékonyan beszélnek angolul, a szavazási fülkékben messze alulmaradtak.

Ahmadinezsád általában nagyon sikeres volt az olaj- és kémiaipar vidékein. Lehet, hogy ez az olajmunkások reakciója volt a "reformisták" programjára, amiben közüzemek privatizációjának a javaslata is szerepelt. Hasonlóképpen a hivatalban lévő jelölt sikeres volt a határ menti régiókban is, mert hangsúlyozta a nemzetbiztonságot az amerikai és izraeli fenyegetésekkel szemben, s mindezt annak a fényében, hogy az USA és Izrael által támogatott terroristák Pakisztán és Irak felöl be-becsaptak az országba, és sok embert megöltek. Ezeket a csoportokat az USA a Bush-kormány óta hivatalosan támogatja - amitől Obama sem határolódott el - sőt aktivitásuk a választások előtt még eszkalálódott is.

Amit nyugati hírmagyarázók és iráni védenceik nem vettek észre, az a félelmetes hatás, amit a szörnyűséges iraki és afganisztáni háború gyakorolt az iráni közvéleményre: innen Ahmadinezsád erős pozíciója védelmi kérdésekben, ellentétben az ellenzék gyenge álláspontjával ezen a területen.

Ahmadinezsád választóinak nagy része valószínűleg úgy érezte, hogy az ország biztonsági érdekei és integritása, a szociális rendszer, annak minden hibájával együtt jobban védhető és kiépíthető általa, mint gazdag technokraták által, akiket a nyugati orientáltságú privilegizált ifjúság támogat, amely az individuális életstílust a közösségi értékek és a szolidaritás fölé helyezi.

A szavazási demográfia képe igazi osztálypolarizációt mutat; magas jövedelmű, szabadpiac orientált kapitalista individualisták, a munkások alacsony jövedelmű, közösségi emberek "erkölcsös közgazdasága" ellen, amelyben az uzsorát, a profithajhászást vallási előírások fékezik meg. Az ellenzék vezető közgazdászainak a támadása a kormány jóléti intézkedései, az olcsó hitel, az erősen támogatott alapélelmiszerek ellen, nem tette őket vonzóvá az irániak többsége számára, akik ezekből a programokból profitálnak. Az állam mint védő és jótevő jelent meg a szegények előtt, a piaccal ellentétben, ami a gazdagságot, a hatalmat, a privilégiumokat, a korrupciót szimbolizálta. Az ellenzék támadása a rezsim "kemény", a Nyugatot "elidegenítő" külpolitikája ellen csak a liberális egyetemisták és az import-export business csoportok köreiben talált követőkre. Az irakiak többsége számára a hadi fejlesztések megakadályoztak egy amerikai vagy izraeli támadást.

Az ellenzék választási veresége fokmérőként szolgálhat arra, mennyire elvesztette a kapcsolatot saját népének vitális érdekeivel. Pedig arra emlékeztethetné őket, hogy a nyugati közvéleményhez való közeledés, távolodást jelent a mindennapok biztonságától a lakhatás, a munka és a támogatott élelmiszerek tekintetében. Márpedig ez az, ami az életet élhetővé teszi a középosztály alattiak és a teheráni egyetemen kívüliek számára is.

Ahmadinezsád választási sikere történelmi összehasonlításban nézve nem tartalmaz semmi meglepetést. Hasonló választási küzdelmekben a nemzeti-populista és a nyugatpárti liberálisok között a populisták nyertek. A múlt példái közül említhetnénk Peron-t Argentínában, vagy újabban Chavez-t Venezuelában, Evo Morales-t Bolíviában, vagy akár Lula-t Brazíliában. Mindannyiukra jellemző, hogy szabad választásokon képesek voltak a szavazatok közel 60%-át vagy akár többet is, megnyerni.
Ezen országok választóinak többsége előnyben részesíti a szociális jólétet a féktelen piaccal, a nemzeti biztonságot a katonai nagyhatalmakba való betagolódással szemben.

Ahmadinezsád választási győzelmének a következményeit nyíltan meg kell vitatni. Az USA beláthatja, hogy egy nagyhangú, de erősen megvert kisebbség támogatása nemigen vezet nukleáris engedményekhez, és Iránnak a Hesbollah és a Hamas számára nyújtott támogatásának a megszűnéséhez. A realista megközelítés párbeszédet kezdene Iránnal, elismerve azt, amit nemrég Kelly szenátor is megállapított, hogy az irániak urániumdúsítási programja senkit sem fenyeget. Ez a megközelítés erősen eltérne az Obama-kormányban lévő amerikai cionistákétól, akik Izrael nyomásának engedve előzetes háborút kívánnak indítani Irán ellen azzal az érvvel, hogy nem lehet tárgyalni egy olyan törvénytelen teheráni kormánnyal, amely "ellopta a választásokat".

Az újabb események arra engednek következtetni, hogy Európa politikai vezetői, sőt némelyek Washingtonban sem fogadják el a cionista tömegmédia "ellopott választások" szlogenjét. A Fehér Ház nem függesztette fel tárgyalási ajánlatát az újra választott kormánnyal, hanem inkább az ellenzéki tüntetők elleni represszióra fókuszált (és nem a szavazatok újraszámlálására).

Hasonlóan az EU 27 állama, amely "az erőszak miatti komoly aggodalmát" fejezte ki, és azért szállt síkra, hogy "az iráni nemzet vágyait békés eszközökkel teljesítsék, és hogy a szabad véleménynyilvánítást respektálják (Financial Times 2009. június 16. 4. o.). Franciaország Sárközyjét kivéve egy EU vezető sem kérdőjelezte meg az iráni választások eredményét".

A választások után Izrael magatartása képezi a veszélyt: Netanyahu jelezte amerikai cionista követőinek, hogy használják a "választási csalás" svindlijét az Obama-kormányra irányítandó maximális nyomás végett, hogy Obamáék az újra választott Ahmadinezsád-kormánnyal való kapcsolat minden szándékát elvessék.

Paradox módon azok az amerikai véleményformálók (bal- és jobboldalt és középen), akik a választási csalás svindlijét magukévá tették, látják el most akaratlanul is Netanyhu-t és amerikai követőit érvekkel és koholmányokkal: Ahol ők vallási háborút, mi osztályharcot látunk; ahol ők választási csalást, mi a birodalmi destabilizálást látjuk.

Prof. James Petras
Global Research 2009. június 18.

Fordította: Vajta Dénes (Nemzeti InternetFigyelő)