Az elképesztő Gyatlov-rejtély - nagyon bővített verzió

Jörg Haider halála « Konteó

Jörg Haider halála « Konteó

http://konteo.blogrepublik.eu/2012/03/14/jorg-haider-halala/

Jörg Haider halála

70 szavazat

Bármennyire is ellenkezik elveinkkel, vannak pillanatok, amikor (szívfájdalom ide vagy oda) a közjó érdekében fel kell függeszteni a demokratikus elkötelezettségünk által diktált szabályokat…

Nem, nem kell megrémülni, nem aktuálpolitizálunk; mindössze arra akarom felkészíteni a tisztelt konteós olvasótábort, hogy mai posztunk főszereplője nem nyert egyetlen voksversenyt sem (igaz, legalább háromszor volt második), viszont a bloggazdához beérkezett visszajelzések egyértelműsítették, hogy nagyon-nagyon szeretnétek végre olvasni róla.

Nincs több kecmec, tökölés, vita, nincs se teke, se tória, se mellébeszélés; nem keresünk további kibúvókat, hanem belevágunkJörg Haider életének (de főleg halálának) igaz történetébe.

Azt már minden olvasónk tudja, hogy az egyszemélyes konteók általában a célszemély rövid életrajzával kezdődnek. Most sem kívánunk szakítani ezzel a haladó hagyománnyal; lássuk, honnan jött ez az ember.

1.) A családi örökség

Jörg (nem is annyira kódoltan) gyakorlatilag a születésnapjától kezdve magán viselte a későbbi életrajz szinte kényszerpályaszerű alakulását (na, ez a mondat elég durvára sikeredett…).

Azt akartam mondani, hogy olyan családi háttérrel (és hátszéllel), mint amilyennel barátunk indult, elég nehezen lehetne más karriert elképzelni, mint amilyet végül befutott. Apja (a cipész képzettségű Robert Haider) virtigli náci volt, akit már a harmincas években beszippantott az (Ausztriában amúgy betiltott) hitleri Nemzetiszocialista Munkáspárt és ennek vasökle, a Sturmabteilung. Részt vett a ’34-es (akkor még sikertelen) bécsi náci puccsban, majd átmenekült Németországba. Az Anschluss után Robert az elsők között volt, akik önkéntesként jelentkeztek a Wehrmachtba, ahol a főhadnagyságig vitte.

Érdekességként elmondom, hogy a békebeli gojzervarrott cipő Haider szülőhelyéről, az akkoriban mintegy hatezer lelket számláló, felsőausztriai Goisernrőlkapta a nevét; a suszterek itt találták ki ugyanis azt a módszert, hogy a lábbeli felsőrésze és a talp közé még beillesztenek egy rögzítő- és szigetelőrészt, amelyet (természetesen) kézzel varrtak rá az ily módon extra tartóssá tett cipőkre.

Tovább: http://konteo.blogrepublik.eu/2012/03/14/jorg-haider-halala/ 

Jörg Haider halála « Konteó

Jörg Haider halála « Konteó:

'via Blog this'

A Bohemian Grove rejtélye « Konteó

A Bohemian Grove rejtélye « Konteó

Hallatlanul érdekes, és észjáratásra alkalmas blogbejegyzést ajánlok olvasásra. Vetekszik a klasszikus krimikkel. :-)
 Íme:

 1.) A név

Első megközelítésben a Bohemian Grove (a továbbiakban: BG) annyit tesz: Bohém Liget. A magyarázat roppant ártatlan és egyszerű: 1872-ben San Franciscóban egy maroknyi jófej arc (zömében írók, zsurnaliszták, költők, színészek és más kétes egzisztenciák) alapít egy Bohemian Club nevű egyletet, amely mindazokkal az ismérvekkel és működési alapelvekkel rendelkezett, amivel a hasonszőrű művészcsoportosulások évezredek óta bírnak az ókori Görögországtól napjaink budapesti Kertész utcájáig: kaja, pia, s többé-kevésbé sikerült altesti poénok, harsány röhögésekkel és még több alkohollal fűszerezve.

Az alapítók közül ki kell emelnünk hazánkfiát, Haraszthy Árpádot, az újvidéki Futak község szülöttjét, akinek édesapját, Haraszthy Ágostont tartják a mai napig a kaliforniai szőlészet és borászat atyjának. Árpád is híres borász volt, a Bohemian Club első két évtizedében ő szállította a pezsgőt (a később világhírűvé vált Eclipse-et) az összejövetelekre.

Ágoston és Árpád bátyánk, büszkék vagyunk rátok!

Pár év elteltével a lelkes csapat kinőtte a városi környezetet, s amikor 1878 nyarán egy helyi színész és rovarkutató (amúgy alapító tag), bizonyos Henry Edwards úgy dönt, hogy távozik Kaliforniából és New Yorkban hajszolja tovább a kétes dicsőséget, búcsúbuliját egy környékbeli kisváros, Taylorville melletti erdős területen, a tisztes polgároktól távol tartja meg, ahol a hangos röhögés, a szabadtéri vizelés és a sült húsok illata maximum a környék állatvilágát zavarja. A ligetet gyorsan el is nevezték Bohemian Grove-nak. A július derekán megtartott italozás olyan jól sikerült, hogy később minden évben megrendezték, csak a vendégsereg összetétele és a pontos helyszín változott meg lassan – de erről majd később.

Az elnevezésre vonatkozó másik magyarázat a mai Csehország hagyományos angol elnevezésében (Bohemia) rejlik. Csehország védőszentje pár száz éve Nepomuki Szent János, aki (sok más elfoglaltsága mellett) annó a cseh királynő gyóntatója is volt, s még magának a királynak, IV. Vencelnek sem volt hajlandó elárulni, hogy a királyi feleség miről beszélgetett vele. A király ezért eléggé kibukott rá, megkínoztatta, majd kivégeztette a titoktartó egyházfit, s megcsonkított testét a prágai Károly-hídról a folyóba dobta. Azóta ő a gyónási titok védőszentje is, vagyis azt szimbolizálja, hogy vannak dolgok, amikről akkor sem beszélünk, ha életünk a tét. Nepomuki Szent János szobra (amint mutatóujjával eltakarja a száját) a mai napig ott látható a BG területén fekvő központi tó partján, s az év 365 napján friss virágok övezik.

2.) A találkozók

Említettük, hogy a 19. század utolsó két évtizedében az eredetileg főként művészlelkekből álló társaság lassan kicserélődött. Egyre kevesebb költő és színész jelent meg, s egyre több politikus, üzletember, magasrangú katona és más komoly döntéshozó. Úgy alakult, hogy a BG tagságából valahogy kiszorultak a nők. Hogy őszinték legyünk, túl sokan eredetileg se nagyon voltak; az összejövetelek mindig is olyan kanbuli-jellegűek voltak, ahol a férfiaknak nem kellett arra figyelniük, hogy ne csússzon félre a nyakkendőjük, hogy körmük és ingnyakuk mindig makulátlan tisztaságú legyen, s így az sem okozott különösebb problémát, ha a szeszesitalok mértéktelen fogyasztásának következményeként esetleg odahánytak az asztalok alá vagy egymás cipőjére.

A kezdeti szokásból idővel kőkemény belső szabályzat lett: a BG a mai napig nem engedélyezi nők részvételét a gyűléseken és a megbeszéléseken, s még arra is odafigyelnek, hogy a kiszolgáló háttérszemélyzet soraiban is csak hímneműek legyenek. A kéthetes (tehát bentlakásos, ottalvós) rendezvényeken a nők kizárólag napfelkeltétől naplementéig szorgoskodhatnak, s ezalatt is csak takarítási és konyhai segédmunkákat vállalhatnak. A klub 140 éves történetében eddig 4 (négy) nő kapott „tiszteletbeli tag”-státuszt, a legutolsó közülük (Sara Lippincott költőnő) 1880-ban. A tagok női hozzátartozói ma már elmehetnek egyes (nappali) rendezvényekre, de bizonyos helyszínek még számukra is tiltott területnek számítanak.

1878 óta mindössze két olyan év volt, amikor a BG nem gyűlt össze a júliusi bulira: a második világháború miatt 1943-ban és 1944-ben elmaradt a zajos party, ekkor csak egy kétnapos konferenciát szerveztek, visszafogott koccintásokkal és szendvicsezéssel.

1898-tól kezdve a tagokat arra biztatták, hogy vásároljanak földterületeket a BG eredeti (kéthektáros) birtoka körül, majd a kezelési jogokat adják át a szervezetnek. A felhívás elképesztő hatással volt a helyi (később az országos) gazdasági és politikai elitre: pár évtized leforgása alatt az új, végleges helyszín (Monte Rio) környéki erdők és mezők jelentős része így cserélt gazdát, s mára egy jól őrzött, minden kényelmi szolgáltatással és tökéletes infrastruktúrával rendelkező, több, mint tíz négyzetkilométeres (ezer hektárnál is nagyobb kiterjedésű) összefüggő terület felett rendelkeznek, amely még a mai napig is egyre terjed.

A szervezők évtizedek óta görcsösen igyekeznek úgy alakítani a BG imidzsét, mint egy olyan zártkörű klubét, ahová az üzletben, a politikaalakításban és a gazdasági élet irányításában megfáradt felső osztályok képviselői menekülnek, ha igazi kikapcsolódásra, gondtalan, tét nélküli és kicsit léha beszélgetésekre vágynak. A klub mottója (Weaving spiders come not here, vagyis A hálókat szövögető pókok nem jönnek ide) is azt hivatott érzékeltetni, hogy ez itt a felhőtlen szórakozás helyszíne, nem a nagyszabású tervek kidolgozásáé. Az összejöveteleket mindig egy grandiózus előadással nyitják (ez a „Cremation of Care”, vagyis a gondok elégetése), melynek keretein belül egy hatalmas máglyán szimbolikusan elégetik a problémákat. Az előadás hátterében a BG jelképe, egy 13 méter magas, betonból készült bagolyszobor figyeli szigorúan, amint a középkori inkvizíció egyenruhájához (rossz nyelvek szerint méginkább a Ku Klux Klán maskarájához) hasonló jelmezbe öltözött tagok a kis tó vizén himbálózó csónakon megérkeznek a szobor elé, majd – hatalmas ováció közepette – fáklyáikkal meggyújtják az odakészített farakást.

A kéthetes rendzvényre kizárólag a tagok (helyi terminológiával: „Grovers” vagy „Bohos”) jöhetnek, illetve az ő személyes meghívottaik, akikért a tagok minden tekintetben felelősséget vállalnak. A már említett pókos metaforán kívül van ugyanis egy másik mottójuk is: What’s said at the Grove stays at the Grove! (Ami a ligetben elhangzik, az ott is marad!). És ahhoz képest, hogy egy-egy nyári bulin nem ritka az 800-1200 résztvevő sem (a meghívottakkal együtt), meglepően kevés dolog szokott kiszivárogni a megvitatott témákról.

Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miről tud ennyi ember beszélgetni? Milyen topik az, ami egyformán le tud kötni ezerakárhány, különböző területről érkező, más-más szakmát és foglalkozást képviselő férfit?

Nos, a megfejtés a nagyobb konferenciákról biztosan sokaknak ismerős „szekcióülés” szóban rejlik.

A BG két hetét ugyanis nem úgy kell elképzelni, hogy van egy gigantikus terem, benne ezer székkel, és különböző emberek felváltva kimennek a vetítővászon elé, ahonnan napközben hosszú beszédekkel fárasztják a lélekben már az esti tábortűzre koncentráló nagyérdeműt. Nem bizony: a BG kebelén belül mintegy száz (!) különálló és saját névvel bíró munkacsoport működik (nagyjából negyven-ötven állandó, s kábé ugyanennyi ad-hoc jellegű, egymás területét részben átfedő miniklub), amelyekben egy-egy adott szakterület (vagy régió) képviselői (kiscsoportosan) a szűkebb szakkérdéseket feszegetik. Példaként álljon itt ezekből egy pár:

Owl’s nest (Bagolyfészek), illetve Mandalay: nagypolitika, nemzetbiztonság, Fehér Ház. Ennek a csoportnak a vezetője hagyományosan egy igazi politikai nagyágyú: egykori elnök vagy alelnök (az USA első, illetve második számú embereiről beszélünk, nem téeszelnökökről!), esetleg hajdani külügyminiszter;

Isla de Aves (Madarak szigete): katonai és nemzetbiztonsági nagyvállalkozók, hadiipari cégek;

Hillside (Domboldal): egykori vezérkari főnökök, három- és többcsillagos tábornokok és tengernagyok, katonai hírszerzők;

Caveman (Ősember): bankárok, nagybefektetők, olajfeldolgozóipari vezetők;

Sempervirens (Örökzöldek): Kaliforniai nagyvállalkozók.

A nappalok tehát (akármit is állít hivatalosan a BG) igenis kapcsolatépítéssel, networkinggel, információk kölcsönös megosztásával és kicserélésével telnek. És ha megnézzük az egykori (és mostani) tagok listáját, némi fogalmat alkothatunk az itt hozott döntések horderejéről és következményeiről.

3.) Tagok

Kéttucatnyi név a múltból és a jelenből – a tagsági életfogytig szól. A tekintélyes listából igyekeztem olyan neveket és/vagy beosztásokat kiválogatni, amelyek talán még nekünk, magyaroknak is mondanak valamit. Az olyan „humán” hírességeket, mint Clint Eastwood, Jack London vagy Herman Wouk, szándékosan hagytam ki. Becslések szerint eddig (tehát megalakulása óta) a BG-nek összesen 2200-2500 tagja volt, az aktívak száma valahol 500-700 körül mozog.

Nicholas Brady (az USA egykori pénzügyminisztere)
Dwight Eisenhower (az USA egykori elnöke)
Henry Huntington (a Pacific Railways elnöke)
Harry Gray (üzletember, a United Technologies elnök-vezérigazgatója)
Barry Goldwater (egykori republikánus elnökjelölt, politikus)
Stewart Menzies (a brit hírszerzés, az MI6 egyik leghíresebb főnöke)
Herbert Hoover ((az USA egykori elnöke)
William Randolph Hearst (sajtómágnás)
Henry Ford (a Ford Motor Company alapítója)
Arnold Schwarzenegger (filmsztár, egykori kaliforniai kormányzó)
Samuel Armacost (a Bank of America elnöke, a Chevron vezetőségi tagja)
William Casey (a CIA hajdani igazgatója)
Gerald Ford (az USA egykori elnöke)
Chester Nimitz (az USA ötcsillagos tengernagya)
Henry Kissinger (az USA egykori külügyminisztere)
Norman Schwarzkopf (négycsillagos tábornok, az első Öböl-háború hőse)
Donald Rumsfeld (az USA egykori védelmi minisztere)
Richard Nixon (az USA egykori elnöke)
Riley Bechtel (a Bechtel Corporation elnök-vezérigazgatója)
Mindkét Bush elnök
George Shultz (az USA egykori külügy- és pénzügyminisztere)
Evan Galbraith (egykori amerikai NATO-nagykövet)
Caspar Weinberger (az USA egykori védelmi minisztere)
Sean O’Keefe (a NASA egykori vezetőségi tagja, a Fehér Ház főtanácsadója)
Colin Powell (az USA egykori külügyminisztere, négycsillagos tábornok)
A Rockefeller-család több tagja

Hűséges és éber olvasóink talán észreveszik, hogy elég sok BG-tag egyúttal szabadkőműves is, illetve felbukkant a Bilderberg-csoportban. Engem nem lep meg. És titeket?

Negyven év tagság után mindenki jogosulttá válik az „Old Guard” (Őreg Őrszem) státuszra, ami különleges előjogokkal jár: a BG bármelyik gyűlésén és rendezvényén névre szóló karosszéket kap, mentesül a (soha nyilvánosságra nem hozott, de évi 8-10 ezer dollár körüli összegre saccolt) tagsági díj befizetése alól, kijelölhet egy örököst, aki a szokásos ajánlásos-meghívásos módszer nélkül is taggá válik, s nincsenek előtte zárt ajtók egyetlen partin sem. Per pillanat az életben lévő Öreg Őrszemek száma valahol száz-százhúsz körül mozog.

4.) A homoszexualitás-vád

A nők következetes távoltartása, az oroszlánszagú kanbulik és a totális hímsoviniszta hozzáállás óhatatlanul maga után vonta azokat a találgatásokat, amelyek a BG-tagok szexuális irányultságával foglalkoztak. A Konteóblog senkinek a hálószobatitkai után nem akar nyomozni, abbéli meggyőződésünknek már számos alkalommal hangot adtunk, hogy ami a négy fal között történik két (vagy akár több) felnőtt ember között, az az ő magánügyük, de itt és most nem kerülhetjük meg a témát, ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy azt sem akarjuk állítani, hogy minden tag a saját neméhez vonzódna.

1989 nyarán egy Philip Weiss nevű riporternek sikerült valahogy befurakodnia az aktuális összejövetelre, ahol még azt is elkerülte, hogy az első naplementekor kitessékeljék (ő volt az első, aki ezt a bravúrt véghezvitte). Nos, Philip később (novemberben) a Spy Magazine nevű tényfeltáró folyóiratban beszámolt arról, hogy az első este, közvetlenül a már általunk is említett „Cremation of Care” évadnyitó ünnepség után, a Caveman és a Pink Onion munkacsoportok székhelyéül szolgáló épületek között egy sikamlós, meglehetősen kétértelmű viccekkel megtűzdelt kabaré-előadásra került sor, ahol csak úgy röpködtek az ánuszokra, síkosítókra, egymásnak feszülő, szőrös férfitestekre, méretes banánokra és ifjú férfibarátokra vonatkozó személyes célzások, hatalmas röhögéseket és elismerő vállveregetéseket kiváltva a hallgatóságból. Maga Nixon elnök (aki elnökké választása előtt – tagként – többször is megjelent a júliusi partikon) a következőket mondta (legalábbis a később nyilvánosságra hozott Watergate-botrány lehallgatási jegyzőkönyvei szerint): „The Bohemian Grove […] is the most faggy goddamn thing you could ever imagine…”. Magyarul: „A Bohemian Grove […] a legbuzibb istenverte dolog, amit maga el bír képzelni…”.

A hetvenes években kétségkívül elég sok san franciscói meleg celebritás látogatta a BG bulijait, ezt később a szervezők is elismerték.

A csoportos homoszexuális vádakat még egy olyan lap is megismételte, mint a New York Post, melynek oldalain 2004-ben megjelent egy hír, mely szerint Chad Savage pornósztárt kifejezetten olyan célból alkalmazták az aktuális kéthetes bulira, hogy ott szolgáltatásait az érdeklődők rendelkezésére bocsássa. Egy évre rá egy Chris Jones nevű pincér jelezte, hogy rendszeresen kapott félreérthetetlen ajánlatokat a résztvevőktől. Chris mellesleg egy rövid (rejtett kamerás) filmfelvételt is készített az ott tapasztaltakról, amit baráti körben be is mutatott, s mivel állítólag két fiatalkorú is volt a nézők között, később három év letöltendőt kapott egy kaliforniai bíróságtól – melynek elnöke mellesleg BG-tag volt. Biztosan véletlen egybeesés. Ja, és a felvételt megsemmisítették, teljes, vágatlan verziója azóta sincs meg, csak egy pár perces változata kering a neten.

A szexvádak legkeményebb része szervesen kapcsolódik az úgynevezett „Franklin cover-up”-hoz, vagyis ahhoz a persorozathoz, aminek középpontjában az a vád állt, mely szerint a nyolcvanas évek végén kiemelkedő republikánus politikusok pedofíliában, gyermekprostitúciós cselekményekben és kábítószerügyekben voltak érintettek. John DeCamp (egykori nebraskai szenátor) még könyvet is írt az ügyről; ebben szó szerint azt állítja, hogy a BG rendezvényein nem csak gyermekkorú prostituáltak lépnek fel rendszeresen, de úgynevezett „snuff movie”-kat is vetíteni szoktak a főépület alagsorában található, szigorúan ellenőrzött „Dark”, „Leather” és „Necrophilia” nevű termekben, ahová csak a többszörösen ellenőrzött tagok léphetnek be.

Snuff movie (vagy snuff film): olyan filmalkotás, amelyben a bemutatott kegyetlenkedések és mindenféle erőszakos cselekmények a valóságban történnek meg, mindenféle trükk és csalás nélkül. A műfaj egyik alkategóriája a snuff porn, ahol a rögzített szexuális perverziók (erőszak, csonkítások a közösülések alatt, stb.) valóban megtörténnek, s az áldozat a film végére valóban meghal. Egyesek szerint a műfaj csak városi legenda, mások szerint valóban létezik. Én szerencsére nem láttam még ilyet, s bevallom, nem is áll szándékomban megtekinteni., akár urban legend, akár kamu.

Cathy O’Brien (akinek nevével már a tökéletes katonákról szóló posztunk végén is találkozhattunk) azt állítja, hogy miután átprogramozták az agyukat, több ilyen szerencsétlen zombi is úgy végezte, hogy a BG pincéiben filmre vették az utolsó óráit.

5.) Kiemelkedő BG-momentumok

A tagok felsorolásánál láthattuk, hogy a Bohém Liget nem kifejezetten a szürke panelprolikat gyűjti maga köré. Calvin Coolidge óta például minden republikánus elnök megjelent legalább háromszor a gyűléseket, s az amerikai tábornoki kar, valamint a gazdasági elit krémje is rendszeresen tiszteletét tette (és teszi) a híres-hírhedt kaliforniai bulikon. És híresztelések ide, pletykák oda, bizony elég sok (Amerikát és az egész világot érintő) döntés született ott, a kaliforniai fák tövében. Most ezek közül villantunk fel párat, csak az íze kedvéért.

5.1.) A Hoover-választás

Az USA 31. elnöke emlékirataiban beszámol arról, hogy 1927 júliusában, amikor elődje, az akkor még hivatalban lévő Coolidge bejelenti, hogy nem indul a következő elnökválasztáson, ő kereskedelmi miniszterként éppen a BG nyári találkozóján vett részt. A rádióban elhangzott elnöki beszédet követő tíz percben összegyűlt mintegy ötven fő, akik körülvették őt és felszólították, hogy a Republikánus Párt képviselőjeként induljon a Fehér Házért. Hiába tiltakozott és hiába érvelt azzal, hogy semmiféle pártpolitikai tapasztalata és hátszele nincs (ezek nélkül Amerikában is elég nehéz választást nyerni), ráadásul nem is érzi magát felkészültnek a hatalmas feladatra, bohém cimborái megnyugtatták, hogy ha indul, meg is fogja nyerni. Hoover, nézz körül – mondta neki az egyik tag –, ha mi azt mondjuk, hogy elnök leszel, akkor az úgy is lesz – és körbemutatott a kábé ötven fős tömegre.

Alig másfél év múlva Hoover könnyedén (58-42 arányban) legyőzi New York demokrata kormányzóját, Alfred Smith-t, ráadásul úgy, hogy olyan, hagyományosan demokrata államokban is lazán veri ellenfelét, mint Florida, Virginia vagy Észak-Karolina.

5.2.) A Manhattan-projekt

Visszaemlékezések szerint 1941 júliusában a BG-bulin meghívottként részt vesz Eugene Reybold háromcsillagos tábornok (itt balra), a US Army műszaki alakulatainak főnöke, s egy megbeszélés erejéig még George Marshall ötcsillagos tábornok is, az akkori Nagyvezérkar első számú embere. Itt kapják meg az amerikai üzleti körök biztatását egy amerikai atombomba megkonstruálásához, amihez egy évvel később (’42 nyarán, illetve egy extra találkozón szeptemberben) már konkrét összegekről szóló csekkeket is csatolnak a hazafias lelkületű Grovers-ek.

5.3.) A Nixon-választás

Az 1968-as elnökválasztást megelőző évben Nelson Rockefeller (aki ’59 óta a legnagyobb közmegelégedésre volt New York kormányzója) még roppant eltökéltnek tűnt indulni, mint a republikánusok jelöltje. A BG fejesei azonban összeülnek, s a sokkal butább (egyúttal sokkal manipulálhatóbb) Richard Nixonra esik a választásuk. Rockefellert kihallgatáson fogadja az elitek között is elitnek számító Mandalay-munkacsoport, s mindössze tíz percükbe telik meggyőzni őt, hogy adja fel elnökjelölti ambícióit… Két óra múlva ugyanez a munkacsoport Nixont fogadja, aki lelkesen értesül arról, hogy a királycsinálók őt választották. Azon melegében tart is egy köszönőbeszédet a már szóba került tó partján, amiről az 1978-ban megjelent visszaemlékezéseiben a következőképpen nyilatkozik:

„If I were to choose the speech that gave me the most pleasure and satisfaction in my political career, it would be my Lakeside Speech at the Bohemian Grove in July 1967.”

„Ha ki kellene választanom, hogy melyiket tartom politikai pályafutásom legemlékezetesebb és legtöbb elégtételt hordozó beszédének, az 1967 júliusira esne a választásom, amit a Bohemian Grove tavának partján tartottam.”

A beszéd végén – mintegy köszönetként – a BG vezetősége felé fordul és ezt mondja: „Anyone can be president of the United States, but few have any hope of becoming president of Bohemian Club!”, vagyis: „Bárkiből lehet az Egyesült Államok elnöke, de csak nagyon keveseknek adatik meg a remény, hogy a Bohemian Club elnökévé váljon!”.

Erre mondják azt, hogy no comment.

5.4.) A Lopakodó-affér

1988-89-ben a hadsereg keményen lobbizott, hogy az új csodafegyvert, a B-2 Spirit kódnevű nehézbombázót (későbbi népszerű nevén a Stealth-et, vagyis a Lopakodót) hadrendbe állíthassa. A kongresszus eléggé húzta a száját, mert a repülőgép darabonkénti teljes ára megközelítette a kétmilliárd (!) (akkori) dollárt, s már a kifejlesztése is 23 milliárdba került. A lobbitevékenység mindaddig eredménytelen maradt, amíg ’89 júliusában a kaliforniai birtokon össze nem hozzák John Chain légierős tábornokot (a Strategic Air Command, vagyis a Hadászati Légiparancsnokság akkori főnökét) pár befolyásos kongresszusi képviselővel és a gépeket gyártó Northrop Grumman Corporation vezetőivel (akik véletlenül ugyancsak tagok voltak). A megbeszélés röpke húsz percig tartott, majd két hónap múlva a Kongresszus rábólint, s megrendel 132 (!) darabot a gépből, Végül csak 21-et gyártanak le, de a Northrop Grummannak ez is több milliárdos hasznot hozott, na és a katonák is elégedettek voltak az új játékszerrel.

Hogy azon kedves olvasóink is átérezzék az üzlet nagyságát, akik vajmi keveset konyítanak a katonai dolgokhoz, elmondjuk, hogy Magyarország idei (2012-es) védelmi kiadásai egymilliárd dollár (egészen pontosan 233,7 milliárd forint) körüli szinten mozognak. Tehát (nagyvonalúan) egy fél lopakodót vehetnénk meg az idei, honvédelemre szánt pénzekből.

6.) Az újságírók

Az elmúlt közel másfél évszázadban nagyon kevés külsősnek sikerült belső információkra szert tennie. Philip Weissről és Chris Jonesról már tettünk említést, rajtuk kívül még három nevet kell megemlítenünk.

Az egyik Dirk Mathison, a People Magazine riportere, aki 1991 júliusában próbálkozott azzal, hogy éjszakára is ott marad, de elég amatőr módon csinálhatta, mert pár óra múlva felismerték a biztonságiak, aki egy kis testi kényszer alkalmazásával (a birtokháborítást Amerikában nagyon komolyan veszik!) rögtön el is távolították. Noha Dirk ebből is írt egy többhasábos sztorit, sem a saját lapja, sem az általa később megkeresett tizennégy (!) médium egyike sem vállalta a publikálását, de a neten itt-ott fellelhető. A People főszerkesztője (természetesen BG-tag) azzal utasította el, hogy „nem tartózkodott ott elég ideig, hogy objektív képet festhessen az összejövetelről”.

A másik (viszonylag sikeres) próbálkozás egy brit humoristához, Jon Ronsonhoz és beépülő társához, Alex Jones texasi konteóshoz (az infowars.com főszerkesztőjéhez) kapcsolódik. Ők ketten 2000 nyarán jutottak be az éppen aktuális bulira, s nem túl meglepő módon két, egymástól homlokegyenest eltérő módon rögzítették élményeiket. Ronson leginkább egy viszonylag ártatlan, kamaszok által kamaszoknak tartott, idétlenségekkel tűzdelt házibulira hasonlította az eseményeket, kiemelve a rituális jelenetek számára nevetségesnek tűnő aspektusait. Jones szerint viszont a bibliai Babilon erkölcsi romlottsága keveredett az ugyancsak az ószövetségi Moloch minden gonoszságával és kegyetlenségével. Mivel Jones operatőrt is vitt magával, felvételei a Youtube-on hozzáférhetők; az érdeklődők írják be a nevét a videómegosztó keresőjébe, és azt, hogy „Bohemian Grove”.

7.) A konteók

Nos, kedves olvasó, minden olyan információ a rendelkezésedre áll, amelyre támaszkodva eldöntheted, hogy melyik verziót preferálod a Bohemian Grove-val kapcsolatban.

7.1.) Ártalmatlan társaság

Őrizzük már meg a komolyságunkat! Semmiféle konteó nincs a dologban. A BG a befolyásos emberek kifejezetten szabadidős tevékenységének helyszíne, elvégre nekik is joguk van ahhoz, hogy egymás társaságában kikapcsolódjanak. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy igazi titkos társaság több száz résztvevős bulikkal hívja fel magára évről évre a nagyvilág figyelmét. Egy sokcsillagos tábornoktól vagy egy többmilliárdos forgalmat lebonyolító vállalatbirodalom vezetőjétől senki nem várhatja el, hogy egy háromcsillagos szállodában töltse szabadságát a szomszédos vízvezetékszerelő népes családjával, s a sarki kocsmában nyomja magába az olcsó csapolt sört, miközben pankrációt néz a sarokba állított színes tévén. Az pedig, hogy egy kéthetes monstre bulin néha leülnek beszélgetni a többi generálissal, elnök-vezérigazgatóval vagy egykori külügyminiszterrel, végképp érthető, akárcsak az, hogy az asszonyt és a gyerekeket legalább erre a 14 napra szeretnék távol tudni maguktól.

Ami meg a meleg-vádakat illeti, most őszintén: melyik heteró férfiolvasónk nem poénkodott még azonos nemű barátaival, munkatársaival azon, hogy “nincs is annál izgalmasabb, mint amikor két izmos, szőrös férfitest egymáshoz simul”? Ártatlan férfitréfa az egész.

7.2.) Az Új Világrend képviselői

A Bohemian Grove egyike a globális hatalmat megragadni (majd megtartani) akaró markonyi csoportnak. Persze nem minden tagja agyában vannak ilyen alattomos gondolatok, de hát ha te el akarnál rejteni egy marék homokot, nem a tengerparton tennéd? Ha meg akarnál szabadulni egy holttesttől, nem a temetőbe vagy a boncterembe vinnéd? Ha világuralomra törnél, s ennek érdekében tömegeket, piacokat, gazdasági trendeket akarnál befolyásolni, nem egy olyan társaságban tennéd, ahol magas beosztású, valóban globális befolyással rendelkező emberek gyűlnek össze? A BG még azt a fáradságot sem veszi magának, hogy rejtőzködjön, mert tudja, hogy megfoghatatlan és nem lehet rábizonyítani semmit. Ez azonban nem az ártalmatlanságukat emeli ki, hanem pont fordítva: a pofátlanságukat, az ellentmondást nem tűrő hozzáállásukat, a magabiztosságukat. Ezért veszélyesebbek az illuminátusoknál vagy a szabadkőműveseknél is, mert a BG kérkedik is a hatalmával, nem csupán él vele. Minden júliusban gyakorlatilag beleröhög az emberiség pofájába: tessék, ezek vagyunk, ezt csináljuk és egy fikarcnyit sem törődünk azzal, hogy nektek mi a véleményetek. Mert mi vagyunk az Erő, a Hatalom, s minden úgy történik, ahogy mi eltervezzük!

A kételkedőknek és a legyintgetőknek álljon itt pár előadáscím és előadónév a 2006-os összejövetelről:

John Taylor, a Stanford University közgazdaságtan-professzora: Global Financial Warriors (Globális pénzügyi harcosok);

Charles Hard Townes Nobel- és Templeton-díjas fizikus: The Parallelism and Ultimate Convergence of Science and Religion (A tudomány és a vallás párhuzamossága és végső konvergenciája);

Colin Powell tábornok, egykori külügyminiszter: From Battlefields to Playing Fields: Economics, Energy and Education (A harcterektől a játszóterekig: gazdaság, energia és nevelés).

Tisztára szabadidős tevékenység és laza kikapcsolódási témák, ugye..?

8.) Linkajánló

Nem nagyon szoktam, de most linkeket is ajánlok azoknak, akik értenek angolul, s a Wikipédián túl is szeretnének egy kicsit jobban elmélyedni a témában.

Első link                                                      Második link                                               Harmadik link

Mai posztunk zárásaként egy amerikai polgárjogi aktivista (Mary Moore) szavait idézzük, aki éveken keresztül harcolt azért, hogy a BG-ről minél több információ a nagyközönség elé kerüljön:

„This close-knit group determines wheter price rise or fall, by their control of the banking system, money supply and markets. They determine what our rights are and which laws have effect, by appointing judges. They decide who our highest officials shall be by consensus among themselves, and than selling candidates to us via the media which tey own. Is there true democracy when so much power is concentrated in so few hands?!”

Magyarul (mindenféle belpolitikai áthallás és célzás nélkül!):

„Ez a maroknyi csoport határozza meg, hogy az árak emelkedjenek vagy zuhanjanak, s teszi mindezt a bankrendszer, a készpénzellátás és a piacok ellenőrzésével. Bírák kinevezésével ők határozzák meg, hogy milyen jogaink legyenek és azt is, hogy milyen törvények hatályosuljanak. Ők döntik el, hogy – önmaguk közül kiválasztva – kik legyenek a legmagasabb közjogi méltóságaink, akiket aztán az ugyancsak általuk tulajdonolt média segítségével lenyomnak a torkunkon. Valódi demokráciának nevezhető-e ez a rendszer, amelyben ekkora erő összpontosul ilyen kevés kézben?!”

Az eredeti közlőnél szavazási és hozzászólási lehetőség is van.
http://konteo.blogrepublik.eu/2012/09/26/a-bohemian-grove/

MNO: Több vállalkozó halálához is köze lehet Portiknak?

http://mno.hu/ahirtvhirei/tobb-vallalkozo-halalahoz-is-koze-lehet-portiknak-1098339

Újabb ügyekkel is meggyanúsíthatják Portik Tamást – tudta meg a Blikk. A bulvárlap azt írja: több vállalkozó haláláért is felelős lehet az egykori Energol-vezér.

A lap szerint Molnár Péter veszprémi vállalkozó és Zubovics Gyula 1997-es felrobbantása, illetve Döcher György 1999-es kivégzése azonos elkövetői kört feltételez. A lap azt írja: valamennyi kivégzettnek köze volt az olajmaffiához és a 90-es évek szervezett bűnözéséhez. A Blikk egyébként úgy tudja, hogy a Portik-üggyel kapcsolatos nyomozást a külföldi titkosszolgálatok is segítik, és a Nemzeti Nyomozó Iroda élén történt változás ellenére az NNI különleges, úgynevezett Portik-csoportja tovább dolgozik.

A Magyar Nemzet pénteki számában Portik Tamás családi életéről közölt információkat. Mint a lap írta: egy, az interneten fellelhető, nyomasztó beszámolóból kirajzolódik az Aranykéz utcai robbantásos merénylettel összefüggésbe hozott, vagyonát a kilencvenes évek olajszőkítési bűncselekményeivel megalapozó vállalkozó személyisége.

Video:  http://video.mno.hu/static/js/flowplayer/flowplayer.commercial-3.2.7.swf

A Magyar Nemzet korábban megírta: belső vizsgálatot rendelt el a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat annak tisztázására, fedőcég volt-e a 90-es évek olajszőkítési botrányairól elhíresült Energol Rt. A Honvédelmi Minisztérium hírzárlatot rendelt el. A vizsgálat oka az a szerdán megjelent összeállítás, amelyben a Heti Válasz bemutatja, milyen szocialista és titkosszolgálati kapcsolatok segíthették az Aranykéz utcai robbantás és a Prisztás József megölése ügyében felbujtással gyanúsított Portik Tamást és társait. Mint köztudott, Portik Tamás neve a V. Lászlóról elhíresült rendőrségi korrupciós botrányban is felmerült. A Heti Válasz úgy tudja, a nyomozás során egyértelművé kezd válni, hogy a Hajógyári-sziget nyár elején letartóztatott ura, V. László részben olajbűnözésből származó pénzeket kezelt. A lap szerint hivatalos rendőrségi feljegyzések tanúskodnak arról, hogy Portiknak hatalma van a mulatókirály fölött. A Hír Televízió július 17-én számolt be arról, hogy azonos ügyiratszám alatt folytatnak eljárást a hatóságok Portik Tamás és társai, valamint a Fenyő-gyilkosság miatt gyanúsított Jozef Rohác ellen. Portikék július 15-én kerültek előzetes letartóztatásba. Sajtóhírek szerint V. László segítségével úszhatta meg eddig a felelősségre vonást Portik Tamás.

Címkék

nyomozás, szervezett bűnözés, olajmaffia, gyanúsítás, Portik Tamás

INDEX - A menyét, aki az alvilágban nőtt fel

http://index.hu/belfold/2012/08/01/a_menyet_aki_az_alvilagban_nott_fel/

• Plankó Gergő,
• Gőzsy Kati

2012. augusztus 1., szerda 18:00 |

A kilencvenes években kíméletlen figurának ismerték, aki hamar kivívta magának az elismerést. A kétezres években már filmforgatáshoz adta kölcsön a terepjáróját. Az olajügyek legnagyobb perében tűnt fel a neve, mégis sikerült megúsznia. Portik Tamást a leszámolások időszakának hírhedt merényleteivel gyanúsítja a rendőrség, miközben már titkosszolgálati szálak is felmerültek.

“Nem véletlenül hívták a legközvetlenebb emberei is menyétnek. A menyét arról híres, hogy nagyon ravasz és nem bízik semmiben.”

Labanc Ferenc volt operatív főnyomozó meséli ezt a három hete letartóztatott Portik Tamásról, akit
az Aranykéz utcai robbantással és Prisztás József meggyilkolásával kapcsolatban gyanúsít a rendőrség felbujtóként. Portikról legendák sora kering, miközben sokan vannak azok is, akik jobbnak látják semmit sem mondani róla. Ebben hasonlít a szintén a közelmúltban őrizetbe vett V. Lászlóra – róla is annyit tudtak a legtöbben, akik hajlandóak voltak beszélni, hogy mindenki félt tőle. További hasonlóság, hogy mindkettőjüket érinthetetlen alvilági figurának gondolják sokan, legalábbis sokáig annak hitték, egészen a legújabb fejleményekig.

Portik Tamás ügyvédjével a Pesti Központi Kerületi BíróságonFotó: Lakatos Péter

A hasonlóságok mellett azonban fontos különbségek is vannak közöttük. V. László pedig sietett is közleményt kiadni ügyvédjén keresztül, hogy semmi köze se Portik üzleti tevékenységéhez, se a bűncselekményekhez.

A túl nagyra nőtt birodalom zuhanhatott rá

Az őt ismerő források szinte egybehangzóan állítják, hogy a kilencvenes években V. egyik pillanatról a másikra lett diszkók tulajdonosa és olyan ember, aki jelentős pénzeket kezel. Az alvilágban – különösen kezdetben – őt sem tekintették igazán fajsúlyos szereplőnek, sokkal inkább olyan valakinek, aki kezeli a rábízott pénzeket. Forrásaink szerint az is egyértelmű, hogy az olajügyekben felhalmozódott milliárdok az éjszakai életben hasznosultak tovább.

V. tehát nem volt olyan szerves szereplője az alvilágnak, mint az abban felnőtt Portik. A szereplőket ismerő forrásaink szerint Portik sosem lett volna olyan óvatlan, mint V., akinek birodalma egyszerűen túl nagyra nőtt és azt hihette, a rendőri védelem örökre szól.

Arról, hogy pontosan mi lehet a kapcsolat a két letartóztatás között, különféle elméletek szólnak. Azt, hogy közvetlenül V. vallott volna, senki sem tartja valószínűnek. Az egyik forgatókönyv, hogy V. elfogása után a nyomozás olyan rendőrségi szereplőkhöz jutott el, akik információkat adtak ki Portikról saját mentességükért cserébe.

A célszemély segít

Kedden jelent meg egy cikk a Pesti Srácok blogon, mely a kecskeméti maffiaperben elítélt Radnai László, Portik egykori társának állítólagos vallomásán alapul - ez alapján Radnai tett terhelő vallomást Portikra még tavaly ősszel. Arra, hogy ez a vallomás tényleg megtörtént, utalhat az, hogy a Népszabadság szerint a cikk megjelenése után belső nyomozás indult az Nemzeti Nyomozó Irodánál (NNI) annak kiderítésére, hogyan szivároghatott ki az anyag. A lap szerint tavaly, amikor Radnai vallomást tett a rendőrségen, kikötötte, hogy az NNI-vel nem áll szóba, mert úgy tudta, az iroda több vezető munkatársa közvetlen kapcsolatban áll V. Lászlóval, és rajta keresztül Portikkal is. Ami biztos: Radnait nem sokkal Portik letartóztatása után egészségügyi okokból átmenetileg kiengedték a börtönből. A Heti Válasz online ugyanakkor szerdán azt írta, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) két magas rangú volt rendőrtisztje hamis információkat gyártott, hogy növelje a fenyegetettség érzését V. László vállalkozóban, és így minél több pénzt csikarjon ki tőle. Így készítették a lap szerint a Radnai-féle jegyzőkönyvet is, ami ürügyül használtak havi ötmilliós, V. Lászlótól kapott fizetésük megemeltetésére.

Amíg Portik és V. jellegzetesen más karakterek, Portik és Radnai karrierje a kezdetektől fogva összekapcsolódott.

Dráma két felvonásban

Portik karrierje két, jól elkülöníthető részre osztható, melyet 1997 és 2003 közötti rejtőzködése választ el. Arról is különféle történetek szólnak, hol volt ebben a hat évben, van, aki szerint az Egyesült Államokban, más szerint Svájcban volt, ahová vagyonának jelentős részét is kimenekítette, de olyan változat is van, aki szerint mindvégig Magyarországon volt. Annyi biztos, hogy ekkor már ő vezette a körözött bűnözők listáját, míg 2003-ban vissza nem vonták a körözést. De hogyan jutott idáig?

A javítóintézetet, illetve fiatalkorúak börtönét is megjárt Portik őt ismerő forrásunk szerint “autós balhékkal” kezdte pályafutását és a kilencvenes évek elejére, húszas évei elején már hírnevet szerzett az alvilágban. Kemény volt, kíméletlen és soha nem dobott fel senkit, ezekkel a tulajdonságokkal pedig jól tudott érvényesülni ezekben a körökben. Ebben az időszakban került be a Conti-Car–csoportba – a nappal autókereskedésként működő vállalkozás volt az alvilág egyik fontos központja akkoriban.

A csoport meghatározó tagja volt többek között Radnai is, akit aztán 2006-ban a kecskeméti maffiaperben ítéltek el, mint főnököt – ez volt az első eset, hogy egy csoportot bűnszervezetként ítéltek el Magyarországon. A csoport ugyan foglalkozott lopott autókkal és más hasonló üzletekkel is, a legnagyobb pénz azonban ekkorra már nem ehhez, hanem az olajozáshoz kapcsolódott. A rendszerváltás utáni évek legnagyobb üzletének tartott, az államnak ezermilliárdos kárt okozó ügyeket az Index korábban cikksorozatban dolgozta fel.

Terrorizálták, majd bevédték

Sándor István, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt főnyomozója 2000-es vallomásában, melyet az akkori parlamenti olajbizottság előtt tett, beszélt Portiknak erről az időszakáról.
“Piti kis zsebtolvajok, autótolvajok és kisstílű bűnözők bandákba verődtek, első körben rátelepültek azokra a már működő olajos személyekre, akiknek már tapasztalatuk volt...Amikor az első támadások érik a kiskőrösi telepet, akkor az oroszok és valójában Portik Tamás és a hozzá kapcsolódó oroszok azok, akik betámadják Móriczot (a telep tulajdonosa). Majd a Móriczot megvédik, később átveszik tőle a telepet.”

Sándor IstvánFotó: Honéczy Barnabás

Portik kiérdemelte, hogy huszonévesen az üzletág egyik legfontosabb cége, az Energol alapítói közé kerüljön. Ez a cég vezetett későbbi meggyanúsításához: 1997-ben indult a nyomozás, amikor ő már Energol-igazgató volt, de eltűnt a hatóságok elől azelőtt, hogy kihallgathatták volna.
Ahogy a Népszabadság írja, az Energol-pertől sokan azt várták, felfedi az olajügyek valódi történetét, de mire eljutott az ítéletig, milliárdok helyett százmilliós tételekről szólt a vád, az elítéltek addigra letöltötték büntetéseiket, a homály pedig nem oszlott el. A hangzatosnak ígérkező, később azonban igazi válaszokkal nem szolgáló leleplezések végigkísérik az olajügyek, és az ahhoz kötődő leszámolások történetét.

Leszámolások kora

Mire Portik eltűnt a hatóságok elől, már elkezdődtek a gyilkosságok és robbantásos merényletek, melyekről eddig ugyan soha nem bizonyították, hogy közük volt az olajügyekhez, a korabeli sajtó és az ügyeket ismerő szereplők biztosak ebben. A gyilkosságok akkor kezdődtek el, amikor az állami szabályozás szigorítása miatt már beszűkültek a lehetőségek, az olajozás, mint korlátlan profitlehetőség megszűnt, annak meghatározó szereplői pedig kezdtek egymás ellen fordulni.

Az első utcai kivégzés Prisztás Józsefé volt, akit 1996-ban fényes nappal ölt meg egy kerékpáros. Labanc Ferenc szerint Prisztás nagyon ravasz, szinte bármivel üzletelő orgazda volt, aki rendkívül népszerű volt alvilági körökben, mert sokaknak segített és szinte bármit el tudott intézni. Ezt mutatja az is, hogy temetésére több ezren mentek el, a korabeli alvilág nagy része megjelent akkor. Mindez a motiváció szempontjából is fontos lehet, alapos ok kellett ugyanis ahhoz, hogy valaki megölje az ezekben a körökben kifejezetten szeretett Prisztást. Az ügyben egészen mostanáig nem talált gyanúsítottat a rendőrség.

Más a helyzet az 1998-ban az Aranykéz utcában három járókelő mellett felrobbantott Boros Tamás néven ismert (valójában Boros József Károly nevű) vállalkozóval, akit Labanc szerint senki nem vett igazán komolyan ezekben a körökben. Boros már korábban is tett terhelő vallomásokat az alvilág meghatározó szereplőire a rendőrségnek, Labanc szerint a merénylet mögött valójában mégsem ez, hanem elszámolási vita állt. “Ezek az emberek nem voltak hülyék. A merényletek mögött nem érzelmektől fűtött bosszú volt, hanem mindig valami racionális ok” – mondja az egykori rendőr. Ebben az időszakban történt Seres Zoltán kivégzése, Fenyő János meggyilkolása és több országgyűlési képviselő elleni merénylet is.

Az Aranykéz utcában több ember halálát okozó merénylet volt 1998. július 2-án. Távirányítással fölrobbantottak egy Polski Fiat 126 gépkocsiba rejtett pokolgépet. A hatalmas robbanás megölte Boros Tamás vállalkozót valamint több járókelőt.Fotó: Mihádák Zoltán

A felszínen maradtak

2000-ben tíz hónapig foglalkozott az olajügyek feltárásával egy parlamenti bizottság. A bizottság tagjai Portik Tamást is meg akarták hallgatni, de nem lehetett őt megtalálni. A bizottság munkájával kapcsolatban, bár akkoriban komoly figyelem kísérte, jellemző vélemény, hogy csak a felszínt sikerült igazán kapargatni, a fontos szereplőkhöz és összefüggésekhez nem jutottak közelebb. Igaz, Sándor István már idézett akkori vallomása a mai napig fontos forrás az olajügyekről, alvilági viszonyokkal és a rendőrségi korrupcióról. (Előkerült például V. László elfogása után is, akiről Sándor azt mondta, “ő egy katona”).

Nagyon konspirált

2003-ban Portik lekerült a körözött személyek listájáról – egyszerűen nem sikerült elkapni az elévülési időn belül, így nem léphettek ellene. Ezzel kezdődött a második szakasz. Visszatért Magyarországra, de jellemzően visszahúzódott. Amikor elindult a kecskeméti maffiaper, melyben egykori társait keresték, az ő neve is felmerült.  “Képbe került és kerestük is, de Portik nagyon konspirált, és komoly összeget emésztett fel az, hogy sikerült elbújnia előlünk” – mondta a Pest Srácok blognak adott interjúban Orosz István, a Nemzeti Nyomozó Iroda bűnszervezetek elleni osztályának egykori vezetője. A viszony viszont az egykori társakkal, többek között Radnaival egyértelműen megromlott eddigre. Ahogy a hvg.hu írja, a tárgyalás egyik szünetében Portik és egykori energolos társa, Droblich Gábor, akit korábban apaként tisztelt, egymásnak estek.

Gesztus a filmvilágban

Máshol ugyanakkor kevésbé volt visszahúzódó. Portik neve egy film stáblistáján is szerepel, itt a Kaméleon című filmhez nyújtott segítségét köszönték, többek között Andrew G. Vajna neve mellett. A film producerei Kálomista Gábor, Mécs Mónika és Mesterházy Ernő voltak. "A Zuhanórepülés című filmnél találkoztam vele először, ott adott bérbe helyszíneket, majd később a Kaméleonnál is segített - válaszolta kérdésünkre Kálomista. - Helyszínkeresés közben találkoztunk, de a bérlésen kívül nem volt üzleti kapcsolat". Kálomista nem részletezte tovább a témát, arra hivatkozott, hogy mivel már 29 filmet készített eddig összesen, és filmenként több tucat helyszínt alkalmaztak, így a 2007-es és 2008-as filmek helyszíneivel kapcsolatban további konkrétumokra nem emlékszik.

"A Kaméleon díszbemutatóján találkoztam csak vele, gratulált a filmhez, én meg megköszöntem a segítséget - mondta Goda Kriszta, a Kaméleon című szélhámosfilm rendezője. - Úgy tudom, a Callas kávézóban segített, hogy megkapjuk a helyszínt. A stáblistán azoknak jár köszönet, akik valamilyen gesztust gyakorolnak, például olcsóbban, vagy ingyen adnak egy helyszínt." A Callas információink szerint nem Portik tulajdona, csak a hely megszerzésében segített. Egyébként ezen a helyszínen szédíti a filmben Nagy Ervin Hámori Gabriellát.

Kölcsönadta a Mercedesét

Az egy évvel azelőtt, 2006-ban készült Zuhanórepülésnek a munkálataiban komolyabban részt vett Portik, a filmet rendező Novák Erik így emlékszik a jelenlétére a forgatáson: "találkoztam vele, sok segítséget kaptam tőle a filmem forgatása közben. Korrekt volt, szimpatikus, amit ígért, betartotta, és egy fillérrel sem kért többet, mint amiben megállapodtunk. Tetszett neki a forgatókönyv, hitelesnek tartotta, és egy-két apróságban pontosította is a dialógusokat - mondta a sittről kikerült drogügyletekbe keveredett fiúról (Nagy Zsolt) szóló történetről. - Teljesen józan ember volt, saját elmondása alapján soha nem ivott, drogozott, nem is dohányzott. Nagyon intelligens ember, és süt a személyiségéből az erő, ha megjelenik valahol."

"A helyszínül szolgáló hely neve azóta hatszor változott, a Vígszínházzal szemben egy éjszakai bár, ahol rúdtáncos lányok dolgoztak, Igor (Thörköly Levente) mulatója volt a filmben, de a saját Mercedes terepjáróját is kölcsönadta egy jelenethez. Konkrét dialógus pontosításaira már nem emlékszem, apróságokat javított a hitelesség kedvéért" - mondta még el Novák.

Ennél is szélesebb nyilvánosság előtt jelent meg a neve, amikor 2007-ben ismeretlenek összeverték az olajügyekkel foglalkozó újságírót, Kármán Irént. Kármán kórházi ágyán arról beszélt, “gyengéd érzelmi szálak” fűzték Portikhoz. Az újságíró a napokban blogján ismét írt a témáról: “Elég mákonyosan, de feltehetően tudatom teljes birtokában mondtam, hogy igen, ez gyengéd érzelmi szál volt. Magyarázhattam aztán a bizonyítványom, hogy ez nem ilyen meg olyan kapcsolat volt, nem szerelmi viszony, nem is szeretői, egészen egyszerűen emberi.”

Legközelebb akkor lehetett hallani róla, amikor a Terrorelhárítási Központ emberei csuklyában vitték el idén júliusban.

2012. július 14.A Terrorelhárítási Központ (TEK) nyomozói vezetőszáron kísérik Portik Tamást az 1990-es évek olajmaffia-botrányainak egyik kulcsszereplőjét a Nemzeti Nyomozó Irodába (NNI).

További csavar a történetben, hogy a Népszabadság szerint Portik titkosszolgálati kapcsolatait is vizsgálják. Erre Orosz István is utalt az idézett interjúban: “folytattak információgyűjtést az Energol tagjaira, viszont a rendőri felderítő szerveknek szelektált információkat adtak, vagy egyáltalán nem mondtak semmit. Roppant módon nehezítette a helyzetet, hogy aki a rendőri szerveknél célszemély volt, az némely esetben informátorként dolgozott az NBH-nak.”

Kapcsolódó téma:

• Hamis jegyzőkönyvekkel zsarolták V. Lászlót

Index.hu - Gyárfás svábhegyi birtokot rakott össze Portikéknak

http://index.hu/belfold/2012/08/01/gyarfas_svabhegyi_birtokot_adott_portikeknak/

Belföld

• Spirk József

2012. augusztus 1., szerda 18:00  

Gyárfás Tamás saját XII. kerületi ingatlanából hasított ki egy jelentős darabot, és az önkormányzattól is vásárolt hozzá egy nagyértékű telekrészt, hogy a szomszédságában 2000 négyzetméteres területen Portik Tamás rendezkedhessen be. A telek tulajdonjogát akkor véglegesítették egy háromoldalú megállapodás keretében Mitnyan György, volt polgármesterrel, amikor az egykori olajos vállalkozó hazatérhetett a külföldi bujkálásból. A hivatalosan csereként feltüntetett ügyletnek egy többszintes villa is része volt. Gyárfás az ellenértékről nem nyilatkozik.

Gyárfás Tamás, a Nap Tv egykori tulajdonosa, Halmos-Riskó Alma, valamint Mitnyan György, volt XII. kerületi polgármester aláírása szerepel azon a 2004-es dokumentumon, amely a felek számára megnyugtatóan, „szerződéses akaratuknak” megfelelően rendezte egy drága budai ingatlan telekkönyvi nyilvántartását. Az Index birtokába került hivatalos megállapodásból kiolvasható, hogy a terület átadását már hónapokkal korábban elindították, de a bejegyzés körül – vélhetően a földhivatal hibájából – problémák adódtak. A három aláírással Halmos-Riskó Alma papíron is jogos tulajdonosa lett egy 2000 négyzetméteres svábhegyi teleknek.

Az Ágnes út és a Kalóz utca között elhelyezkedő terület sorsa azért érdekes, mert két hete az itt található villából vitték el a rendőrök Portik Tamást, akit azóta számos nagy port felvert bűnüggyel hoztak kapcsolatba. A legújabb sajtóhírek azt valószínűsítik, hogy a letartóztatás a Fenyő-gyilkosság 2011-ben újraindított nyomozásához kapcsolódott. A Blikk rendőrségi forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Portikék őrizetbe vétele azonos ügyszámon fut Jozef Rohác ügyével.

Tény, hogy az ingatlan tulajdonosa, Halmos-Riskó Alma már a megállapodás idején is Portik Tamás élettársa volt. Portik akkoriban külföldön tartózkodott, mert az olajos ügyekben játszott szerepe miatt jobbnak látta elhagyni az országot. A háromoldalú szerződésben Halmos-Riskó Alma neve mellett is kaliforniai lakcím szerepel.

Az Ágnes úti villát korábban a Magyar Nemzet hozta összefüggésbe Gyárfás Tamás, médiavállalkozóval. A lap szerint Gyárfás a 90-es években egy többszintes épületet húzott fel magának, később azonban a teljes ingatlant cserével adta át Portik barátnőjének.

A most előkerült megállapodásból egyértelműen kiolvasható, hogy Gyárfás valóban nagy szerepet játszott Portikék önálló birtokának létrejöttében. Az egykori naptévés 1999 júliusában a kerülettől megvásárolt egy értékes földdarabot a szomszédos önkormányzati tulajdonú területből. Az adásvételt Mitnyan polgármester támogatta, az elidegenítés az ő javaslatára került az önkormányzat vagyongazdálkodásért felelős bizottsága elé.

A kerület akkori vagyogazdálkodásában résztvevő forrásunk szerint Mitnyan meglepő indoklást fűzött a beterjesztéshez. Azt állította, Gyárfás az építési szabályok szerint túl nagy hányadot épített be saját telkén, és azért akar újabb területhez jutni, hogy alapterület-bővítéssel korrigálja a szabálytalanságot. Úgy tudjuk, hogy az 1348 négyzetméteres terület megszerzése 45 millió forintba került. Ehhez Gyárfás egy 652 négyzetméteres részt hozzácsapott saját telkéből, így 2000 négyzetméter összterülettel egy szabályos, nagyértékű építési telek alakult ki az új helyrajzi szám alatt.

A földhivatalban fellelhető tulajdoni lap tanúsága szerint az ingatlan valóban cserével került Portik barátnőjéhez, aki az olajmaffia ügyének elévülése után Magyarországra visszatérve megváltoztatta a nevét. Ma már Winner Hannaként szerepel a nyilvántartásban.

Azt nem tudni, hogy a cserében Gyárfás Tamás milyen ellenszolgáltatást kapott a több százmilliós ingatlanért. Gyárfás, akit Londoban értünk utol, az Indexnek sem nyilatkozott a telekcsere hátteréről. Az olimpián tartózkodó úszószövetségi vezető azt mondta, ha a Portik-ügyben vizsgálatot folytató hatóságok megkeresik, akkor részletes tájékoztatást ad majd a történtekről.

Mitnyan György, a XII. kerület korábbi fideszes polgármester szerint viszont minden szempontból korrekt, és az önkormányzat számára is hasznot hajtó ügylet volt az Ágnes út-Kalóz utca közötti terület 1999-es eladása. Mitnyan szerint nyílt licit előzte meg az értékesítést, ezért teljesen publikus az adásvétel minden részlete. A volt polgármester arra viszont már nem emlékezett, hogy 2004-ben miért érezte szükségét annak, hogy személyesen is közreműködjön annak a dokumentumnak a kiadásában, amely lehetővé tette, hogy Portikék tulajdonosi helyzete véglegesedjen.