Blogarchívum

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: stoffán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: stoffán. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 23., vasárnap

Stoffán György véleménye a jún. 4.-i harangszóról

Trianoni harangzúgás – avagy a tudatlanság bosszúja


Vannak a világon olyan dolgok, szokások, amelyeket nem lehet az emberi elképzelések szerint változtatgatni. Amikor ragaszkodunk nemzeti hagyományainkhoz, tudnunk kell azt, is, hogy e hagyományok nem véletlenül alakultak ki, s régen minden ma már hagyománnyá érett, nemesedett dolognak praktikus okai voltak. Ilyen a harangozás is. Most, amikor közeledik a trianoni döntés 90. évfordulója, civil szervezetek lépnek föl az egyházakkal szemben, illetve az egyházakat kérve a délután fél ötös harangozásra. Amely egyház nem vállalja a civilek kérését, azt azonnal cionista, kommunistabérenc, magyarellenes és még ki tudja milyen jelzőkkel illetik a sajtóban – a tudatlanok, a mellüket magyarságuk okán, majd beszaggató honfitársaink.

 

Kezdjük talán a déli harangszóval: Először a kölni egyházmegyei zsinat (1413) rendelte el, de nem minden napra, hanem csak péntekre, Jézus szenvedésének emlékezetére.
1456. június 29-én kelt úgynevezett Imabullájában III. Calixtus pápa (Alfonso Borgia, volt valenciai püspök) az egész egyházra előírta a déli harangszót. Ennek a célja az volt, hogy a muszlimoknál naponta ötször imára hívó imám kiáltásához hasonlóan a keresztényeket is imára szólítsa a magyarországi keresztes seregnek a törökök elleni győzelméért.
Hunyadi János 1456. július 22-én a nándorfehérvári diadal során győzelmet aratott a török sereg felett. A pápa a győzelem örömére módosított a kiadott bullán, melynek új szövege szerint, mivel Isten győzelemre segítette a keresztényeket, a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái is legyenek. Így változott át az eredetileg könyörgésre felszólító déli harangszó a nándorfehérvári győzelemért való hálaadás harangszavává.
(Kat. Lex. – a szerk.)

A déli harangszó után térjünk rá a harangok praktikus szerepére. Mikor is harangoztak eleink?
 - Amikor veszedelem közeledett,  akkor félreverték a harangokat, és ebből tudta a nép, hogy közeleg a baj, vagy ég a fél város.
 - Ha örömünnep volt, akkor a tornyokban lakó összes harang dicsérte Istent, mert örömöt adott népének. Ilyenek voltak a hadi győzelmek, a király koronázása, a püspök látogatása, az egyházi ünnepek, s az ünnepi szentmisék alatt, az Úr- felmutatásának pillanata, a feltámadási szertartás végén Krisztus halál feletti győzelmének hirdetése.
És sorolhantnók azokat a hagyományos szép ünnepeket, amelyeken az öröm zengett a haragok által, hirdetve a hit erejét és nagyságát. Azonban, ha gyászhírt közölt a közösséggel a harang, akkor a lélekharangot húzták meg, amely csengésével alapvetően nem az örömöt, hanem a fájdalmat közvetítette, s az elhunytért való imádságot kérte, arra hívott fel. Nagypénteken egészen a feltámadásig nincs harangozás, mert a gyász olyan mély, hogy azt csak a Krisztussal való személyes kapcsolat csendjében viselhetjük el – mi keresztény, keresztyén emberek.  

Most a trianoni gyásznapra harangzúgást kezdeményeztek a civil szervezetek, de ez nem biztos, hogy helyes. Sőt, ha élesen akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy helytelen.
Ugyanis Trianon nem örömünnep a magyarság számára. Ezen a napon vagy félreverni kellene a harangokat, mint 1920. június 4-én tették, vagy csak a lélekharangokat kellene megszólaltatni. Mert ez a nap gyásznap. Egy nemzet gyászának a napja, amely majdnem egyenlő egy temetéssel, hiszen 90 év után, a magyar nemzet drámai fogyása idején, s az esztelenség korában nem szólalhatnak meg az egykor örömünnepeket hirdető harangok.
A lélekharangot pedig nem illendő meghúzni, mert a hazát ugyan feldarabolták, de a nemzet él, és egy - azóta is.

Fáj tehát, amikor durva és oktalan írásokban a Katolikus Egyházat ostorozzák azért, mert az papjaira bízta a harangozás lehetőségét és nem rendelte el központilag a június 4-iki délután fél ötkor tartandó harangozást. Az, hogy melyik egyház hogyan dönt harangozás ügyben, az magánügye az egyházaknak. Hiszen a protestáns testvérek fiatalabbak, mint a Katolikus Egyház, így nem tarthatják, nem ismerik, vagy nem ismerik el azokat az ősi magyar(!) szokásokat, amelyek Szent István óta élnek Magyarországon, a harangozást illetően.

A gyűlölködés még a trianoni harangozást illetően is rendkívül visszataszító, de jellemző is. S talán Trianon kialakulásában is szerepet játszott ez a ma tapasztalható szellemi deviancia. Mert a magyarnak mindig kell valaki, aki ellen szólhat, akit megszólhat vagy gyűlöletét ráöntheti. Ma a Katolikus Egyházra hull a civil társadalom egy részének meglehetősen ostoba, és tudatlanságról árulkodó rágalomözöne, amelyre nem is volna érdemes reagálni, ám azért fogtam tollat, hogy egy krisztusi intelmet közreadjak Trianon évfordulója előtt, ami a harangozás vagy nem harangozás ügyét semmivé foszlatja. Ugyanis Jézus a hívő népnek örökérvényű tanácsot adott:

 

7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.

8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

10. Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!

14. 

Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

(Mt. 6, 7-14)

Jó volna tehát egységesen, a keresztény egyházak tagjainak közösen megfogadni Jézus tanítását, és imádkozni a Miatyánkot… hiszen hit nélkül, és remény nélkül és Istenhez szálló és nemzetünkért esedező imádság nélkül, a Katolikus Egyház gyalázása mellett a harang csupán lelketlen kongatás, díszlet, visszataszító politikai színház. Adja Isten, hogy a pünkösdi szent ünnepen a Szentlélek járja át lelkeinket, és töltse el szíveinket szeretettel, egyetértéssel és igaz hittel, hogy ne a harangozáson múljék a nemzet egysége, hanem a közös imádságon!


Stoffán György

2010. április 29., csütörtök

2010. április - Stoffán György: Nyílt levél a Ferinek...

Nyílt levél a Ferinek – ha még itthon van…

Te, Feri!

Igaz, plusz négy évünkbe került, de neked négy év alatt sikerült az, amit a botor magyar évtizedekig nem tudott megoldani. Megsemmisítetted az MSZP-t, a nemzetrontó rablóbandát. Remek magyar gyerek vagy Fecó. Én már-már azt hittem rólad, hogy egy elvetemült gazember vagy, de most látom, hogy a nemzeti oldal a legnagyobbjai között kell, hogy számon tartsunk. Hiszen feláldoztad magad, jó hírnevedet, szavahihetőségedet annak érdekében, hogy a nemzet végre észbe kapjon, és 91 év után elzavarja az általad is gyűlölt, gazemberekből álló pártot, amely ellen te dolgoztál a legtöbbet az utóbbi években. Neked Feri sikerült és egy nemzet lehet hálás azért, mit négy év alatt tettél.

Te tudtad Feri, hogy az előző választási kampányban, 2006-ban szembe kell hazudnod Orbán Viktort ahhoz, hogy az MSZP hatalmon maradhasson, és te véghez vidd az MSZP-t megsemmisítő négy esztendős hadjáratodat. Öszödön olyan beszédet mondtál el, ami önmagában is elég lett volna a párt bukásához, de te inkább bölcsen lövettél az emberekre, hogy alaposabb és mélyebb gyűlölet vegye körül ezt a rablóbandát. Feláldoztad magad Feri, de ügyes voltál ebben is. Remekül ingerelted az MSZP ellen az embereket, amikor azt mondtad, hogy el lehet innen menni, itt lehet minket hagyni. Jó voltál Feri! Azt is jókor sütötted el, hogy a mutterodnak spórolnia kell a gázzal… na, akkor is megundorodtak a pártodtól egy páran. De az is jó volt, amikor arra mentél rá, hogy a keresztények is kevesebbet imádkozzanak az MSZP-ért, és kioktattad a pápát, miután a kérdéses nevek között szereplő nejedet alig akarták beengedni a Vatikánba. Pedig nem is ő, hanem a faterja volt benne állítólag a pápa elleni merényletben. De, nagyon jól csináltad Feri. Még a papokból is kiszedted az utálat magvacskáit.

Annyira jó voltál Feri, hogy nem csak a nemzetnyomorító MSZP-t sikerült kirúgatnod a hatalomból, hanem Dávid Ibolykáékat, és szorgalmi feladatként az SZDSZ-t is. Persze az utóbbiba besegített a Kóka Jani, aki hozzád hasonlóan remekül tette a dolgát a nemzet érdekében. Nem hiába ferences diák volt. Igaz, a tablóképén mindig száraz párizsi díszeleg, szegény takarítónők bosszankodására, mert a diákok is félreismerték a Janit. Pedig, ha ő nincs, akkor az SZDSZ még egyben van és tovább rontja a politikai levegőt Magyarországon. Te Feri! A Janit is a nemzeti lelkiismeret vezette, mint téged, vagy ő fizetést kapott a Fidesztől a szadesz szétveréséért? Persze nem kell válaszolnod…

Azt is nagyon jól adtad elő, hogy a kettős állampolgárság a magyarországiaknak csak hátrányt jelent… na, ezért is gyűlölik az MSZP-t az emberek, de nem csak itt, hanem az egész Kárpát-medencében. Feri, te zseniális vagy, komolyan mondom. Jobb voltál, mint az egész 56-os forradalom, mert az bukott, és nagy megtorlásokat csinált utána Kádár. Te viszont fél kézzel elintézted a vén bolsikat, Horn Gyulától Kapolyiig.

Ma már azért sem neheztelek rád Feri, hogy alaposan megszívattad az idős embereket, az egyetemistákat, a kismamákat, a nagycsaládosokat, az egyházakat és mindenkit, akit értél, mert tudom, hogy ezt is azért tetted, hogy elnémítsad a vörös ördögöket, hogy kitétesd a Parlament falai közül a rákososta-kádárista, milliomosra dagadt lopós bolsikat. Becsületes ember vagy Ferkó, csak így tovább.

Feri! Most a választások után már világos, hogy te voltál a Fidesz bújtatott embere, a belső bomlasztó. És tudod, mi tetszik még? Az, hogy úgy engedted elmélyülni ezeket a gazembereket a lopásban és a csalásban, hogy minden tettük visszavetül az MSZP-re és az SZDSZ-re, de ők maguk is büntetést fognak kapni. Remek dolog volt ez Feri. Félreismertünk, amikor szidtunk. Pedig te „megcsináltad. Elkúrtad az MSZP-t. Nem kicsit, nagyon” – hogy mint jobboldali, a nemzetért küzdő zsenit, téged idézzelek. Valami sejtésem volt már négy éve is, amikor megalakítottad a második kormányodat. Akkor azt írtam, hogy azok fogják a „Gyurcsányi” miatt megbuktatni az MSZP-t, akik rájuk szavaztak. Igen! Feri, én felismertem a céljaidat már négy éve. És te teljesítetted az elvárásainkat. A nemzeti oldal ma a te nevedet áldja Ferkó. Hiszen te képes voltál még hazudozni is, hogy megmentsd Magyarországot. Pedig, neked a hazudozás rettentően nehéz. Mert te becsületes magyar jobboldali vagy, a Fidesz és a Jobbik előretolt hadosztálya, s jobboldaliként az ember nem hazudik. Te azonban ezt az áldozatot is meghoztad a nemzetért.

Kedves Feri!

További sikereket kívánok neked. A bérmálkozást meg ne hagyd abba, ha időd van, csak menjél bérmálkozni, mert az jót tesz mindenkinek. Egyszer azért próbáld ki a konfirmálást is. Bár szerintem az utolsó kenet a legjobb, azt vedd föl… azt neked elég egyszer is.

Köszönettel a pártmunkádért, érzéseim veled kapcsolatban maradnak olyanok, mint régen:

Stoffán György – Európai idő – Sepsiszentgyörgy

Nemzeti InternetFigyelő